A japán bobtail vagy csonkafarkú macskát könnyű felismerni, ugyanis – ahogyan azt már a nevéből is ki lehet következtetni – a farka nem olyan mint a többieké, hanem leginkább egy nyúlfarokra emlékeztet. Egy legenda szerint egy alvó macska bozontos farka beleért a tűzbe és lángra kapott, a rémült állat körberohangált a városban, nagy tűzvészt okozva, ezért a császár elrendelte, hogy minden macska farkát le kell vágni, valójában azonban nem ez a japán bobtail eredettörténete, farkuk azért csak pár centi hosszú, mert egy mutáció miatt csak néhány csigolya fejlődik ki.
Fotó: Getty Images
A rövidfarkú macskák az írott források és festmények tanúsága szerint már legalább ezer éve megjelentek Japánban, és az 1600 években fontos szerephez jutottak, egy rendelet kötelezte a lakosokat, hogy macskáikat engedjék szabadon, hogy a selyemhernyótenyésztést veszélyeztető egereket és patkányokat összefogdossák. Senki sem tudja, hogy jellegzetes farka, barátságos, társaságkedvelő személyisége vagy beszédes természete miatt lett-e Japánban annyira népszerű és közkedvelt macskafajta, de tény, hogy más országokban ritkán találkozni vele, és a tenyésztők komoly összegekért árulják a kölyköket.
(via OddityCentral)
