Jelen helyzetben a legjobb, amit a saját mentális állapotunkkal tehetünk, ha néha kikapcsoljuk a híroldalakat és nem követjük percről-percre az orosz-ukrán háború eseményeit. Ha pedig menekülni akarunk a valóság elől, akkor a könyvek a legalkalmasabbak arra, hogy egy új világot tárjanak fel előttünk, ahol egy kis megnyugvásra találhatunk. Az olvasás amellett, hogy karban tartja a szürkeállományunkat, javítja a koncentrációt, bővíti a szókincset, ráadásul még jelentős mértékben csökkenti is a stresszt, ehhez a hatáshoz pedig elég már akár 15-20 perc belőle. 20 percig könyvet olvasni híroldalak helyett határozottan megvalósítható kihívásnak tűnik, főleg, ha a lelki egyensúlyunk a tét.
Egy rövid közvéleménykutatást tartottam az egyik közösségi oldalon, amiből kiderült, hogy szívesebben nyúlunk ilyen nehéz időkben a jól ismert, komfortos könyvekhez, és nem annyira az új kiadványokat keressük. Nem csoda, hogy így teszünk, a már olvasott történetek biztonságot nyújtanak az elménknek, márpedig ilyen zaklatott időkben nem a meglepetéseket és nagy fordulatokat keressük az olvasmányainkban sem, hanem inkább biztos talajt szeretnénk a lábunk alatt. Ezért most rendhagyó, közösségi könyvajánló következik, íme a válaszok a kérdésre, hogy melyik könyvhöz menekülnének az emberek a valóság elől, és miért?
Az első és mindig minden körülmények között érvényes ajánlást emelném ki elsőként, ami ugyan szűkszavú, ám annál több értelme van:
Bármi, ami Rejtő Jenő!
„Szerb Antal: Szerelem a palackban – Több kisebb írás, nem igényel kitartást, de mégsem egypercesek. Több kor, sok szerelem, mégsem limonádé és csodálatos nyelvezet. Szerb Antal a legszebb tollú szépíró lehetett volna, ha nem öljük meg őt is. Ez a kis könyvecske mindig jóbarát.”
„Jules Verne: Nyolcszáz mérföld az Amazonason – Nagyon bele tudom élni magamat.”
„Száz év magány (Gabriel García Márquez) – Mert egy teljesen másik világba visz el, és annyira sodor magával a történet, hogy nem lehet letenni.”
„Gerald Durrell novellái, vagy egy-egy fejezet a Korfu-trilógiából. A miért is egyszerű: feelgood.”
„A Gyűrűk Ura (J. R. R. Tolkien) és A tetovált lány (Stieg Larsson) – Az előbbi a hihetetlenül részletes univerzum miatt, utóbbi a karakterek és a történet miatt.”
Az olvasás csökkenti a stresszt (Kép: Getty Images)
„Bármelyik Reacher-kötet (Lee Child könyvsorozata). Annyira ponyva, hogy már jó és simán beszippant.“
„Alice Csodaorszagban (Lewis Carroll), mert a szereplők furcsák/bolondosak.”
„Büszkeség és balítélet (Jane Austen) – Bármikor veszem kézbe, az első mondattól a végéig tuti számíthatok arra, hogy kisimít.”
Olyan regényt választanék, amit már ezerszer olvastam és ezért biztonságot ad a világa.
Ilyen például az Egymás szemében (Szilvási Lajos) és a Büszkeség és balítélet, a Kisasszonyok (Louisa May Alcott) vagy bármelyik Agatha Christie vagy Harry Potter-könyv. Plusz nem regény, de Meik Wiking könyvei nekem egyet jelentenek a nyugalommal.”
„Nekem Az Alapítvány pereme (Isaac Asimov) épp, de az arany lista: A Mester és Margarita (Mihail Bulgakov), A Pendragon-legenda (Szerb Antal), a Galaxis útikalauz stopposoknak (Douglas Adams) és a Madrapur (Robert Merle).”
„Krumplihéjpite Irodalmi Társaság (Annie Barrows-Mary Ann Shaffer) – Annyira szépen lavíroz a kőkemény háborús emlékek és a humor között, szerintem nem lehet nem elveszni benne.”
„Azok a könyvek, amiket tiniként olvastam, amikor még milliószor kevesebb és kisebb problémám volt. Az első Covid-hullám alatt képtelen voltam kikapcsolni az agyam, végül az Alkonyat-könyvek (Stephenie Meyer) segítettek.
Limonádé, borzasztó retro és ettől nálam abszolút feelgood kategória.
„Engem most a Bridgerton-könyvek (Julia Quinn könyvsorozata) nagyon kikapcsolnak. Könnyed, érdekes, időnként vicces, de érzelmes, a maga módján néha kedvesen gagyi… nagyon szórakoztató. Pedig én amúgy a megszakad-a-szívem típusú könyveket szeretem a legjobban. Amúgy a One Day (David Nicholls: Egy nap) olyan, hogy bármikor szívesen előveszem és random helyeken beleolvasok és nagyon szeretem. Azt vittem magammal a kórházba a szüléseimnél is, mert abban biztos voltam, hogy nem fogok nagyon nekiülni olvasni, de ha csak kicsit olvasgatnék, az jó lesz.”
„Ha egyet kell mondani, akkor Neil Gaiman urban fantasy-ja, a Sosehol. Majdnem annyiszor olvastam, mint a Harry Potter-könyveket. Azért, mert lenti és fenti London és de Carabas márki és egy kis feje tetejére állt világ, meg varázslat, és hazamegyek már a szereplőkhöz.”
„Douglas Adams: A kétség lazaca, ami bár nem hagyományos regény, de pont ezért jó elővenni, bármelyik részét fellapozhatom, elmerülhetek benne öt-tíz percre, aztán mosolyogva bezárom.”
Ray Bradbury: Marsbéli krónikák – Pont úgy ír a jövőről, ahogy én képzelem: nosztalgiával.
„Valamelyik Steinbeck. Édentől keletre vagy az Érik a gyümölcs. Mindkettőt áthatja valami mélyen gyökerező nyugalom, miközben nagyon mély, sokáig tartó és sokáig érő történet. Talán az Édentől keletre a nagyobb, jólesik elveszni benne.”
„David Nicholls: Egy nap – Tudom mi a vége, de mindig szorítok nekik, hogy működjenek és elragad magával.”
„Nekem ez utóbbi időben a Pandóra csillaga, Júdás elszabadul (mindkettő Peter F. Hamilton könyve), az Idő gyermekei (Adrian Tchaikovsky) voltak ilyenek, ha sci-fi. Ha pedig fantasy, akkor bármelyik Terry Pratchett, ami szembe jön.”
