„Peti a földre vetette magát, és látványosan szenvedett. Anya le sem vette a tekintetét a tévéről. Apa le sem vette a tekintetét a tévéről.”
Rosszcsont Peti egy istenátka. Megátalkodott szabálykerülő, énközpontú, mint egy tornádó, önző, verekedős, utálja az egészséges ételeket, hobbiszerűen piszkálja az öccsét, gyűlöli az iskolát és meggyőződése, hogy az ő szülei a leggonoszabbak a világon, amiért nem játszhat éjjel-nappal a számítógépen, egészséges ételeket kell(ene) ennie, ráadásul alig pár fillér zsebpénzt kap. Bezzeg az öccse, Rendes Ricsi! Aki imád iskolába járni, a szobája ragyog, odavan a főtt zöldségekért, rajong a szüleiért és a házimunkáért, ráadásul szorgalmasan gyűjtögeti a zsebpénzét, nem pedig édességet és Dörgő Démonos képregényeket vesz belőle. Igazi mintagyerek (a nem létező fajtából).
Rosszcsont Petitől nem kell félteni a gyerekeket (Kép: Getty Images)
Az elmúlt években rengeteg mesét és mindenféle könyvet olvastam a gyerekeimnek. Voltak köztük egészen borzalmasak is (szerintem most minden magyar szülő ugyanarra gondol), de mivel a gyerekeim szerették, fogcsikorgatva újra és újra felolvastam nekik, magamban imádkozva, hogy lendüljünk már túl ezen a korszakon, mielőtt kifolyik az agyam a fülemen. Aztán, ahogy nagyobbak lettek, egyre több számomra is szórakoztató olvasmány került elő esténként, ezek közül is az egyik kiemelkedő kedvencem a Rosszcsont Peti sorozat.
Mert lehet, hogy Peti olyan, amilyen, de a rengeteg rossz tulajdonsága mellett roppant találékony, jó fantáziájú, agyafúrt gyerek is (aki egyébként halálosan retteg a tyúkoktól, de ezt persze mindenki elől titkolja), akiben jó adag kurázsi is van.
Rosszcsont Peti (Kép: Animus Kiadó)
Francesca Simon pedig az eltúlzott karaktereken keresztül iszonyú szórakoztató módon képes bemutatni a szülő-gyerek meccseket, az evés, az iskola, a szófogadás miatti mindennapos küzdelmeket, a testvéri csatározásokat és a minden családban felbukkanó hasonló jelenségeket. Én sokadjára sem tudom röhögés nélkül felolvasni például azt a részt, amikor Peti egy garázsvásáron eladja rabszolgának az öccsét a szomszédban lakó Szeszélyes Szonjának, amikor rémmesésen elferdítve felolvassa a halálra rémült kicsiknek Rendes Ricsi meséjét a szivárványtündérekről, vagy amikor beeteti Ricsit, hogy az anyjuk egy múmia.
De ami a személyes szórakozásomnál fontosabb, hogy a Rosszcsont Peti könyvek az olvasás mellett a közös nagy röhögések élményét képesek nyújtani úgy, hogy közben egy csomószor megállunk beszélgetni arról, amit a szereplők csinálnak. Az ilyen típusú könyveket a nyárspolgár típusú szülők azért nem szokták szeretni, mert szerintük rosszra tanítják a gyerekeket, pedig a gyerekek nagyon is látják, mikor vállalhatatlanul gáz Peti viselkedése, hogy a szülők álma Rendes Ricsi sokszor csak egy árulkodós, stréber nyaligép, vagy amikor a szülők jobb meggyőződésük ellenére a könnyebb ellenállás irányába mozdulnak, mert túl fáradtak már ellenkezni. Szóval, elrontani senkit nem fog Rosszcsont Peti, de szórakoztatni garantáltan!
Francesca Simon: Rosszcsont Peti. Animus Kiadó. Fordította: Tóth Tamás Boldizsár
