Az alkotók nem elégednek meg ennyivel, ezen kívül is vannak fontos tanácsaik számunkra arról, hogyan lehet hosszú távon működtetni egy házasságot. Amikor Laura a filmben szóba hozza a témát a legjobb barátnője, Olga társaságában, a nő egyszerűen csak annyit tanácsol neki, hogy
Tudod, mit szeret Massimo? Hát csináld azt!
Szép, XXI. századi, igazi feminista gondolatok ezek, ráadásul egy hazájában sikeres írónő, Blanka Lipinska elméjéből pattantak ki, aki először regény formájában álmodta meg Laura, a lengyel sales-es lány történetét, akit elrabol egy szicíliai szupercsődör maffiózó, hogy aztán a nő a Stockholm-szindróma élő megtestesüléseként 365 nap alatt (innen a „szellemes” cím) beleszeressen az elrablójába. A Netflix fantáziát látott a projektben, és 2020-ban bemutatásra került a platformon az első rész, ami a pandémia tombolása közepette jókora sikert aratott, miközben olyan szinten dicsőítette az abuzív párkapcsolatokat, hogy ehhez képest Christian Grey és Anastasia Steele szerelme A szürke ötven árnyalatában egy kifejezetten egészséges és kiegyensúlyozott kapcsolatnak tűnhetett.
Nem feministáknak való vidék
Az első rész két éve leginkább egy abuzív párkapcsolat mennybe emelésével borzolta az érzékenyebb nézők kedélyeit. Akiket leginkább ez az aspektus zavart, annak a folytatással kapcsolatban van egy jó hírünk: ez a szál masszívan háttérbe szorult, és talán egyetlen említést leszámítva elő sem kerül a téma, hogy Laura tulajdonképpen hosszú hónapokon át Massimo foglya volt, mielőtt a felesége lett. Nem kell az ilyesmiken rugózni, kérem szépen, ez itt nem egy dán társadalomkritikus, feminista szerzői mozi, hanem tömegszórakoztatásra és tömegizgatásra szánt szórakoztatóipari termék, ne legyenek túl nagy igényeink. Az alkotók azért próbáltak olyan girl power mondatokat elhelyezni a forgatókönyvben, mint amikor Olga azt mondja a trófeafeleség barátnőjének, hogy ő a legerősebb nő, akit csak ismer (ezek után kifejezetten kíváncsi lettem Olga ismeretségi körére), de valószínűleg csak azért, hogy ezúttal kevésbé élezzék a késeiket a filmre a feministák.
Dugás lassított felvételen
A filmeken gondolkodni is szerető nézők úgyis csak a hatewatch jelenség miatt indítanak el egy olyan filmet, mint a 365 nap – Ma, úgyhogy ezt az oldalát hagyjuk is egy kicsit. Nézzük inkább azt, hogy szórakoztatóipari termékként megállja-e a helyét egy csendes péntek este. A film egy és háromnegyed órás, így kifejezetten nagy teljesítmény az alkotók részéről, hogy az első felében konkrétan nem történik semmi (hacsak nem számoljuk történésnek a videoklipszerűen összevágott esküvő képeit). Laura és Massimo rögtön egy asztalon lezavart gyors menettel indítanak, hogy aztán a játékidő nagy részét hasonló tevékenységekkel töltsék. Tényleg minden elismerésem az alkotóknak, akik láthatóan vért izzadtak azért, hogy ezerféle kameraállásból, minél változatosabb helyszíneken mutassák be nekünk két ember szexuális életét, miközben a film szoftpornó jellege miatt arra is gondosan ügyelniük kellett, nehogy egy kósza farok- vagy puncirészletet is mutasson a kamera. Aztán pedig jött a vágó, aki heroikus teljesítménnyel vágta össze a lepedőakrobatikát a hozzá szerzett irgalmatlan mennyiségű lengyel popzenére. A dalszerzőket külön dicséret illeti, hogy a számok tempóját a lassított felvételben dugás igényeihez igazították, és arról is gondoskodtak, hogy a dalok egymással könnyedén felcserélhetők legyenek, továbbá arra is gondjuk volt, nehogy egyetlen számra is emlékezzünk belőlük a végén.
A középszerűség igazi diadala ez.
Ritmusra vonaglás pucér seggel
Elismerem, hogy a Laurát alakító Anna Maria Sieklucka és Massimo megformálója, Michelle Morrone vonzó emberek, de az nem fér a fejembe, hogy miért jó közel két órán át az ő érzékeny helyeken kitakart szexjeleneteiket nézni, miközben már elég régóta létezik internet, rajta elképzelhetetlen mennyiségű pornótartalommal, és ennél jóval változatosabb szereplőgárdával, de ez nyilván ízlés kérdése. Kissé furcsa is, hogy ha már ennyi szexjelenet akadt, akkor miért nem vetkőztettek másokat is a filmben. Laura barátnője, Olga például a szexi fehérneműben mutatkozásnál sosem megy tovább: nyilván a szerződése védte a színésznőt attól, hogy neki is pucérkodnia kelljen. Egyetlen új vetkőzőnk van, Lauráék új szexi kertésze képében, aki nyilván egy magas, daliás, kigyúrt, barna bőrű, tetovált, jóképű fickó, hogy konkurenciát jelentsen a hasonló kvalitásokkal bíró Massimonak. Egészen döbbenetes, de ők ketten még abban is hasonlítanak egymásra, hogy mindkettejüket borzasztó gyenge képességekkel rendelkező színészek játsszák, de nyilván nem kell ahhoz Oscar-díj, hogy az ember ritmusra tudjon vonaglani pucér seggel.
A pornós kertész esete a gengszterfeleséggel
A pornós kertész, Nacho érkezésével aztán a film második felére valami sztoriszerűség is kikerekedik az egészből, de csak pont annyi, hogy mellette jusson idő egy-két lassított romantikázásra vagy párnacsatára is. Ahogy az első részben, itt is előkerül a maffia vonal, Laura pedig természetesen két család hatalmi harcának közepén találja magát, hogy aztán az Alkonyat Bellájához hasonlóan ő is egy szerelmi háromszögbe keveredjen, csak neki Robert Pattinson és Taylor Lautner helyett Michelle Morrone és Simone Susinna jutott. De legalább neki ott van a festői Szicília!
A 365 nap: Ma (mit jelent ez a cím?) a Netflix saját gyártású filmjeinek amúgy sem túl magas színvonalát is jelentősen alulmúlja, sőt az első részhez képest is alulmarad. Az még legalább történetet mesélt, ez viszont csak kialibizik magának egyet, hogy olyan ódivatú dolgok helyett, mint a cselekményvezetés, karakterépítés, dráma vagy feszültségkeltés helyett semmi mást ne csináljon, csak a hőseit luxuskörülmények között, festői tájakon és méregdrága otthonokban mutogassa, amint rendkívül kanosan ötpercenként egymásnak esnek pocsék popdalok kíséretében. A munkámból adódóan rengeteg rossz filmet látok, de olyan mélységekkel én is csak elvétve találkozom, amit a 365 nap – Ma jelent. A kritikám írása idején ez számít a legnézettebb filmnek a magyar netflixezők körében. Úgy fest, Massimo és Laura szexuális élete olyan ajzószer, aminek sokan nem tudnak ellenállni.