Katherine-t egy chilei árvaházba adták, majd 1977-ben került örökbefogadó szüleihez, akikkel aztán az Egyesült Királyságba költöztek. Amikor örökbefogadó anyukája 2010-ben meghalt, meg szerette volna tudni, ki a biológiai anyukája.
Meglepően könnyen ment
Katherine – aki az IAC The Centre for Adoption jótékonysági szervezet projektmenedzsereként dolgozik – 2019-ben csatlakozott egy Facebook-csoporthoz, amely chilei örökbefogadottakat hoz össze újra a vér szerinti családjukkal. Nem nagyon reménykedett a sikerben, ám 2021-ben, egy április reggelen megkapta az üzenetet, hogy megtalálták a szülőanyját.
„Azonnal elkezdett hevesen dobogni a szívem. Kiderült, hogy egy helyi rendőr, aki a csoportnak segített, megtalálta az anyámat, Ximenát, és bekopogott hozzá, megkérdezve, hogy ő-e az anyukám. Megerősítette, hogy igen. Megdöbbentem, hiszen könnyen letagadhatta volna, és becsukhatta volna az ajtót, de a szülőanyám beleegyezett, hogy beszéljen velem.Végre a darabkák a helyükre kerültek”– mesélte a nő a Metro-nak.
Katherine-t nagyon megviselte, amikor örökbefogadó édesanyja, Rosie 64 évesen rákban meghalt, és újra árvának érezte magát. „Amikor elindultam, hogy megtaláljam Ximenát, tudtam, hogy ez szinte lehetetlen feladat. Nagyon kevés támpontom volt, és nem tudtam, hol kezdjem” – mondta.
A biológiai anyjával végül 2021-ben, FaceTime-on keresztül találkoztak.
„Hihetetlen volt látni az arcát a képernyőn. Ő nehezen beszél angolul, én pedig már nem beszélek folyékonyan spanyolul, így a telefonbeszélgetéseink során sokat integetünk és mosolygunk, és a Google fordítót használom. Sokat beszélgettünk a múltról. Megtudtam, hogy van egy féltestvérem, aki 18 hónappal idősebb nálam, és akit a nagyszüleink neveltek fel, és utánam anyámnak nem született több gyereke, és soha nem ment férjhez. A nehéz kérdéseket még mindig nem tettem fel neki, mert ezt nem telefonon keresztül akarom vele megbeszélni. Az örökbefogadásomról és az életemről elmondott részek miatt sírva fakadt, és tudom, hogy szörnyen érzi magát, amiért lemondott rólam” – mesélte, és hozzátette, hogy írt neki egy levelet, amelyben megírta, hogy megbocsátott neki.
„Nem hiszem, hogy olyasmit tett volna, amiért meg kellene bocsátani. Az irántam érzett szeretetből mondott le rólam, de tudtam, hogy ez sokat jelentene neki, és remélhetőleg megnyugvást adna a számára” – magyarázta a levél fontosságát Kaherine, akinek az örökbefogadó apja végig támogatta a keresésben.
„Nekem az, hogy megtaláltam a szülőanyámat, segített abban, hogy az életem beteljesedjen. Nem számít, mi történik most, tudom, ki vagyok”
