Az elmúlt hetekben több hír érkezett arról, hogy egyesek majdnem tönkretettek komoly művészeti alkotásokat. Nemrég a Just Stop Oil klímaaktivistái ragasztották oda magukat a londoni Nemzeti Galériában John Constable egyik alkotásának keretéhez, a festményt pedig letakarták egy olyan képpel, amely az apokaliptikus jövőt ábrázolja. Ugyanennek a szervezetnek a tagjai Leonardo da Vinci Az utolsó vacsora című művének másolatánál is hasonló módon tiltakoztak a szintén Londonban található Királyi Művészeti Akadémián, májusban pedig arról lehetett olvasni, hogy egy nőnek öltözött férfi tortával dobta meg a Mona Lisát a párizsi Louvre-ban.
A vandalizmus, vagyis amikor szándékosan megrongálnak tárgyakat, nem a modern idők sajátja. A kifejezés, amelyet 1794-ben Henri Grégoire, Blois püspöke használt először, a vandálok szóból ered. Vandáloknak nevezték eredetileg az Odera mellett lakó, a népvándorlás idején Európán pusztítva végigvonuló keleti germán néptörzset, amely Észak-Afrikában rövid ideig fennálló birodalmat is alapított,. A püspök szerint az, ahogyan a jakobinus terror alatt a szélsőséges forradalmárok bántak a műemlékekkel, könyvtárakkal, templomokkal, nagyon is emlékeztetett arra, ahogyan ismeretei szerint a vandálok dúltak, romboltak évszázadokkal korábban.
Véletlen? Aligha!
És nehéz lenne megszámolni, hogy az évszázadok során hány műtárgy esett áldozatul a szándékos vagy néhány esetben véletlen rongálásnak. Vagy éppen véletlennek tűnik, de egyébként szándékos, ahogyan történt az Claude Monet Látkép az Argenteuil-i medencére című festményével. 2012-ben egy Andrew Shannon nevű férfi megrongálta a képet, amikor nekiesett, állítása szerint nem direkt tette tönkre a festményt, rosszul lett, megszédült. A hatóságok szerint azonban nem mondott igazat, és öt évre börtönbe zárták. A festmény 18 hónapnyi munkával sikerült restaurálni, és 2014. július 1-jén a festményt újra kiállították a galériában, ezúttal már védőüveg mögött.
Történt mindez azután, hogy hét évvel korábban egy másik Monet képet, egy másik múzeumban illetéktelen behatolók rongáltak meg, egyikük ugyanis egy 15 centiméteres lyukat ütött a festményen. Ennek a tettnek nem volt komoly üzenete, a tettesek egyszerűen ittasak voltak. Ennek ellenére sikerült elmenekülniük úgy, hogy nem kapták el őket, de eset miatt Franciaországban sokan követelték azt, hogy a hatóságok lépjenek fel keményebben a műtárgyakra támadó emberekkel szemben.
Andrew Shannon és a megrongált Monet (Fotó: Profimedia)
A legtöbb esetben egyébként csak apróbb bűnökről van szó, és nem is biztos, hogy bekerül a hírekbe, kivéve persze, ha olyan értékű alkotásról van szó, mint Helen Frankenthaler Az öböl című festménye. Az alkotás, amikor 2006-ban egy 12 éves fiú rágógumit ragasztott rá, ugyanis 1,5 millió dollárt ért, és számos cikk született az esetről. Persze történtek igazán botrányos esetek is, és a vandáloknak nem egyszer az volt a céljuk, hogy cselekedetük nagy vihart kavarjon, hogy üzenetük széles közönséghez eljusson.
John Singer Sargent festő és Henry James író csodálták egymás munkásságát, ezért 1913-ban Sargent ingyen megfestette James portréját. Egy évvel később Mary Aldham nevű szüfrazsett egy húsvágó bárddal támadta meg a portrét, amikor azt kiállították a londoni Királyi Akadémián.
Ő egyike volt azon nőjogi aktivistáknak, akik a műalkotások megrongálásával tiltakoztak az ellen, hogy a nők nem kaptak szavazati jogot.
Mary Richardson például – szintén egy húsvágó bárddal – Diego Velázquez Vénusz tükörrel című festményét rongálta meg, állítólag ő azért szánta rá magát erre a tettre, hogy tiltakozzon egy másik szüfrazsett, Emmeline Pankhurst letartóztatása ellen, bár később azt is mondta, nem tetszett, ahogy a galériát látogató férfiak egész nap bámulták a festményt.
Diego Velázquez: Vénusz tükörrel
Csaknem száz évvel később, 2014. február 17-én egy floridai művész, Maximo Caminero megsemmisítette Ai Weiwei kínai művész egyik színes vázáját, állítása szerint így akart tiltakozni az ellen, hogy a múzeum, ahol az ki volt állítva, nem támogatja eléggé a helyi művészeket. Caminerót vandalizmus miatt próbaidőre bocsátották és 10 ezer dolláros pénzbírságra ítélték.
Ai Weiwei vázái a Perez Art Múzeumban, Miamiban (Fotó: Joe Raedle/Getty Images)
És a sort tovább lehetne folytatni, 1974-ben, amikor a Mona Lisát Tokióban állították ki, egy nő vörös festéket próbált ráfújni, így akarta felhívni a figyelmet arra, hogy Nemzeti Múzeumban hátrányos megkülönböztetés éri a fogyatékkal élőket. A festmény nem sérült meg, de a nőnek 3000 jen bírságot kellett fizetnie.
És megérte? Tulajdonképpen igen, ugyanis az intézmény ezt követően bevezetett egy olyan napot, amikor csak fogyatékkal élők tekinthették meg Leonardo da Vinci mesterművét.
Bő egy évtizeddel később, 1987 júliusában egy Robert Cambridge nevű férfi a kabátja alatt becsempészett puskával rálőtt Leonardo egyik, a londoni Nemzeti Galériában kiállított művére. A lövedékek nem hatoltak át a védőüvegen, de összetörték azt, és a szilánkok jelentős károkat okoztak a műalkotásban. Cambridge azt mondta a rendőrségnek, hogy „a Nagy-Britanniában uralkodó politikai, társadalmi és gazdasági viszonyokkal” szembeni undorát akarta kifejezni ezzel a tettel. A férfi a letartóztatása után elmegyógyintézetbe került, a rajz restaurálása pedig több mint egy évig tartott.
Ahogyan a fenti példa is mutatja, sajnos az is előfordul, hogy valamilyen pszichiátriai probléma húzódik a háttérben, így volt ez Tóth László esetében is, aki Michelangelo Pietàjának esett neki még 1972-ben egy kalapáccsal. A szobor sajnos megsérült, a férfit pedig két évig ápolták egy olaszországi pszichiátrián, majd visszatoloncolták Ausztráliába, ahol végül nem emeltek ellene vádat. Michelangelónak egyébként egy másik művét is megrongálták, 1991. szeptember 14-én egy zavart elméjű férfi a Dávid-szoborra támadt egy kalapáccsal, amelyet a kabátja alá rejtett. Mielőtt elfogták volna, sikerült kár tennie a műalkotásban, de a vandál tettnek volt egy pozitív hozadéka, így sikerült ugyanis a szakértőknek megállapítani, hogy honnan származik a márvány, amiből a világhírű szobor készült.
Michelangelo Dávid-szobra (Fotó: Dozier Marc/hemis.fr via AFP)
Savval, késsel a művészet ellen
Egy mentális problémákkal küzdő illető tette majdnem tönkre Rembrandt Éjjeli őrjárat című festményét is. Az egyik legismertebb vandál, Hans-Joachim Bohlman is személyiségzavarban szenvedett, a férfi 1977 és 2006 között több mint 50 festményt rongált meg, köztük Rubens, Dürer alkotásaiban több milliós kárt okozva. Bohlman általában a műalkotásokon szereplők arcát támadta meg, többször használt sósavat, és hiába került börtönbe még az 1970-es évek végén, szabadulása után folytatta a vandalizmust, és többször is visszakerült a rácsok mögé.
Rembrandtnak egyébként egy másik műve is veszélybe került. 1985. június 15-én az Ermitázsban a Danaë című festményre egy férfi, állítólag szintén pszichiátriai problémákkal küzdött, először kénsavat öntött a vászonra, majd kétszer késsel megvágta azt, a kompozíció teljes középső része gyakorlatilag megsemmisült. A restaurálás 12 évig, 1985 és 1997 között tartott, a festményt azóta páncélüveggel védik.
A Hans-Joachim Bohlman által megrongált Rembrandt önarckép
1913. január 16-án egy 29 éves ikonfestő, Abram Balasev megtámadta a moszkvai Tretyakov Galériában Ilja Repin Rettegett Iván és fia, Iván 1581. november 16-án című festményét, három késszúrással átvágta mindkét Iván arcát. Balashevet az eset után pszichiátriai kórházba szállították. A festményt két vezető orosz szakértő egy héten belül restaurálta; a munkát nagyban segítette, hogy a festményről jó minőségű fényképek álltak rendelkezésre
Van, hogy magából az alkotóból lesz vandál. 1908-ban egy kiállítást szerettek volna rendezni az ünnepelt festő, Claude Monet legújabb műveivel, ám ő nem volt elégedett a képekkel, és az összes festményt tönkretette. Vannak, akik szerint ez arra vall, hogy ő egy igazi művész volt, és kár, hogy kevés olyan festő van, aki hasonlóan cselekedne a helyében. Persze nem Monet volt az egyetlen, aki saját művei ellen fordult, Władysław Podkowiński lengyel festő 37 nappal azután, hogy kiállították festményét, amin egy meztelen nő egy megvadult lovon ül, egy késsel megpróbálta tönkretenni azt. Hogy miért tette, annak nem sikerült megtalálni az okát, de Podkowiński, aki ekkor már a tuberkulózis utolsó stádiumában volt, egy évvel később, 29 évesen meghalt.
Podkowiński – Őrület c. festménye
Aki a művészetet szereti
Elfordul az is, hogy valaki nem a negatív érzéseit csatornázza bele a vandalizmusba, hanem pont az ellenkezője történik. Ez történt 2007-ben, amikor Rindy Sam francia-kambodzsai művész egy rúzsfoltot hagyva megcsókolta Cy Twombly Cím nélküli triptichonját. Sam azzal védekezett a bíróságon, hogy „eluralkodtak rajta az érzelmek”, amikor meglátta a 2,5 millió dollárt érő, teljesen fehér vásznat. „Nem gondolkodtam, azt hittem, a művész majd megérti” – mondta az asszony, akinek nagyobb összegű kártérítést kellett fizetni a festmény tulajdonosának, valamint az azt kiállító galériának.
De nem ő volt az első a történelemben, aki intim közelségbe került egy festménnyel. 1977-ben Ruth van Herpen megcsókolta Jo Baer egyik festményét egy oxfordi múzeumban, azt állítva, hogy így szerette volna elérni, hogy kevésbé tűnjön ridegnek az alkotás.
Mivel a rúzsa neki is nyomott hagyott, ki kellett fizetnie a restaurálás költségeit.
A szakértők a foltok miatt aggódtak akkor is, amikor 1998-ban Andy Warhol Bathtub című, több százezer dollárra becsült festményét egy vandál megcsókolta egy múzeumi rendvényen. Az ilyen és ehhez hasonló esetek miatt néhány múzeum megpróbálta megkérni a vendégeket, hogy a látogatás előtt távolítsák el a sminkjüket, ami azért egy elég vitatható intézkedés.
És jöjjön egy megható, de nem követendő példa, Reginald Walke, a Whitney Múzeum egyik őre 1993-ban egy kedves szerelmi üzenetet írt filccel Roy Lichtenstein egyik képére.
