Ha Edward Nortonról van szó, első blikkre a Harcosok klubja, az Amerikai história X jut az eszünkbe, de a Wes Anderson filmjeiben nyújtott alakításai – a Holdfény királyság, a A Grand Budapest Hotel – vagy a kritikusok által nagyra tartott Birdman avagy (A mellőzés meglepő ereje) is szorosan a nevéhez fűződik. A filmvilágba 1996-ban robbant be Legbelső félelem című thrillerével, amelyben gyilkossággal vádolt kóristafiút alakított Richard Gere oldalán.
A Legbelső félelem castingján Edward Norton még egyáltalán nem volt jegyzett színész a filmszakmában, csak és kizárólag színpadi rutinnal rendelkezett. Mire ő sorra került, addigra már a casting directoron, Deborah Aquilen eluralkodott a kétségbeesés, mivel úgy tűnt, sehogy sem találják a megfelelő színészt. New Yorkban már férfivécéket, metróállomásokat és telefonpóznákat plakátoltak ki a meghallgatás hírével.
Aztán az egyik reggel egyszer csak besétált hozzá Edward Norton.
„Edward meghallgatása reggel volt, és én borzasztó fáradt voltam. Aztán bejött ő, magabiztos és tökéletes volt. Emlékszem, miután végeztünk, nem hívtam fel senkit, egyszerűen csak elmentem aludni. Annyira fáradt voltam, hogy nem tudtam megbízni a saját ítélőképességemben, ezért aludtam rá egyet, mielőtt bárkit felhívnék. Nem akartam túlságosan lelkesnek tűnni, pedig belül nagyon az voltam” – mesélte a szereplőválogatás vezetője. Az ominózus esetre és a megformálandó szerepre pedig így emlékszik vissza Norton:
„Az volt a legizgalmasabb Aaronban, hogy egy csaló volt. Mivel tudtam, hogy elhanyagolható az esélyem arra, hogy megkapjam a szerepet, így arra gondoltam, hogy elviszem valami nagyon extrém irányba. Ezért találtam ki, hogy Aaron dadogjon, ez eredetileg nem szerepelt a forgatókönyvben. Utólag mondták is, hogy csak én csináltam ilyet. Fura volt, mert úgy éreztem, nagyon jól sikerült a meghallgatásom, mégsem mondtak semmit utána.”
Edward Norton a Legbelső félelem című filmben (Fotó: Collection Cinema / Photo12 via AFP)
Jól érezte, végül tényleg ő lett a befutó, tehetségére, különleges karakterére pedig egyből ráharaptak a hollywoodi rendezők. A Variety például kiemelkedőnek nevezte Norton debütáló alakítását, sőt, a szerepért 1997-ben megkapta az első Oscar-jelölését a legjobb mellékszereplő kategóriában.
Norton lenyűgöző hollywoodi önéletrajza pedig évről évre folyamatosan bővült, a filmszakma egyik legnagyobb alakjává, generációjának egyik legjobb színészévé vált, miközben több nívós díjat és jelölést is begyűjtött.
Nemcsak a korosztálya rajongott érte, hanem a fiatalabb közönséget is megnyerte magának, amikor a Marvel Comics képregényes szuperhősének szerepébe bújt.
Miből lesz a cserebogár?
Norton jól szituált családból származik: egy tengerészgyalogos és egy tanárnő fiaként látta meg a napvilágot 1969. augusztus 18-án a Massachusetts állambeli Bostonban, később pedig a marylandi Columbiában nőtt fel. Édesapja, Edward Mower Norton, Jr. szolgált Vietnámban, később környezetvédelmi ügyvéd és a National Trust for Historic Preservation ügyésze, valamint a Nature Conservancy kínai projektjének igazgatója lett. Munkája révén a környezetvédelem szószólójává vált Ázsiában. Edward édesanyja, Lydia Robinson pedig tanárnőként dolgozott egy középiskolában, mielőtt 1997-ben agytumorban elhunyt. Norton állami iskolába járt Columbiában, de itt még nem igazán beszélt a színészi ambícióiról. A középiskolai barátai úgy emlékeznek vissza rá, mint egy intelligens, tudományos érdeklődésű, csendes, de népszerű tinédzserre.
Szülei foglalkozása egyértelmű lenyomatot hagyott Edward viselkedésén, fegyelmezett, de perfekcionista felnőtt lett belőle.
A megfelelési kényszere, ami arra késztette, hogy mindenből a legjobb legyen, már fiatalon is erősen jellemző volt rá: bölcsészdiplomát szerzett történelem szakon a Yale Egyetemen, de közben tagja volt az egyetemi evezőscsapatnak, és japánul is tanult. Nagyapja, James Rouse a japán Oszakában élt, és Norton rövid időre kiutazott hozzá, hogy vele éljen és segítse a munkában. A japán nyelvleckék mellett színjátszó órákat vett, és egyetemi alkotásokban szerepelt közösen Ron Livingstonnal és Paul Giamattival. Saját bevallása szerint a yale-i barátságai élete leghosszabb és legmélyebb kötelékei közé tartoznak.
Edward Norton a Legbelső félelem premierjén 1996-ban (Fotó: Ron Galella Collection via Getty Images)
A 90-es évek elején aztán gőzerővel belevetette magát a színészi pályába, és New Yorkba költözött, ahol ma is él. Ekkor már tudta, hogy hivatásszerűen szeretne színészkedni, és erre a lehetőséget meg is kapta, amikor 26 éves korában elnyerte a főszerepet a Legbelső félelem című filmben.
A Yahoo Entertainmentnek adott interjújában Norton felidézte, hogy eredetileg Leonardo DiCapriónak ajánlották fel Aaron Stampler szerepét, de a Titanic sztárja problémásnak találta a forgatókönyvet, és visszautasította. Norton arról is beszélt, milyen szerencsés módon került a meghallgatásra.
Connie Brittontól hallottam róla. (…) Odament egy telefonfülkéhez, felhívott, és azt mondta: »Most keresnek embereket erre a szerepre, és van egy olyan kísérteties érzésem, hogy neked találták ki«.
Connie Britton végül nem került be a filmbe, Nortonnak viszont meghozta az áttörést, és megkapta az Amerikai história X-ben Derek Vinyard szerepét, később pedig a Harcosok klubjában ő alakíthatta a film narrátorát.
Az Amerikai história X-ben nyújtott alakítása egyértelművé tette, hogy helye van a szakmában. Derek Vinyard szerepéért megkapta a második Oscar-jelölését, és az első jelölését a legjobb színészi alakításért.
Amerikai história X (1998)
A siker azonban nem volt makulátlan, a kulisszák mögött Norton ugyanis összeveszett a rendezővel, Tony Kaye-jel, és bár a film rengeteg díjat besöpört (az Imdb szavazói szerint egyenesen a földkerekség 34. legjobb filmje), a rendezője mégis teljes mértékben elhatárolódott tőle. A színész állítólag számos átírást kezdeményezett a forgatókönyvben, és a saját szerepét rendesen megnövelte. A bajok olyan nagyok lettek, hogy Kaye távozott, és a sztár nélküle fejezte be a filmet. A direktor hirdetéseket adott fel a Varietyben és más helyeken, hogy nyilvánosan elhatárolódjon az Amerikai história X-től.
Nem könnyű vele
Nortonról nemcsak az köztudott, hogy egy kiváló színész, hanem az is, hogy nehéz vele együtt dolgozni, mint ahogy azt az előző példából is láthatjuk. A nehézkes viselkedéséről szóló pletykák a 2000-es évek elején kezdődtek. Az Observer szerint amikor a fiatal színész 1995-ben megkapta az áttörést jelentő szerepét a Legbelső félelemben, három filmre szóló szerződést kötött a filmet készítő filmstúdióval, a Paramount Picturesszel. Amikor a ma már híres film kijött, és Norton ismertsége hirtelen az egekbe szökött, elárasztották filmajánlatokkal, és a Paramount csak nehezen tudta rávenni, hogy tartsa be az eredeti vállalását. A Suggest azt írja, hogy Norton folyamatosan visszautasította a Paramount által felajánlott szerepeket más stúdiók által gyártott filmek kedvéért. A színésznek még azt is sikerült elérnie, hogy a Paramounttal – a karrierjét elindító filmstúdióval – kötött háromfilmes szerződése egyetlen filmre csökkenjen. Bár végül szerepelt a 2003-as Olasz melóban, rengeteg jogi huzavona kellett ahhoz, hogy rávegyék a szerep elvállalására. Később jött az Amerika história X-es botrány, és szinte alig volt olyan forgatás, ahol ne lett volna gond a mentalitásával.
2018-ban a Comedy Central csatornán fellépett egy tipikus „Égető show”-ban, ahol épp Bruce Willis volt a viccelődés össztüzében, ám a fellépését jobbára arra használta, hogy beszóljon a Marvelnek, mondván: „csináltam egy nagy akciófilmet, A hihetetlen Hulkot, gondoltam, jó lenne, ha megpróbálnánk egy Marvel-filmet készíteni, ami van olyan jó, mint a legrosszabb Chris Nolan-film, de hát ez óriási tévedés volt”.
A hihetetlen Hulk (2008) – Fotó: Collection ChristopheL via AFP
A Hulk után eredetileg úgy volt, hogy Norton is benne lesz a 2012-es Bosszúállókban, de végül a Marvel kirúgta őt, annyira elmérgesedett a helyzet közöttük. Később egy közleményt is írtak, hogy olyan színészt keresnek a helyére, aki azonosulni tud a többi szereplő kreativitásával és csapatszellemével. Norton ügynöke azonnal egy másik közleményt tett közzé, melyben hangsúlyozta, hogy a kirúgáshoz biztosan anyagi okok vezettek, vagyis a Marvelnek túl drága volt az A-listás színész.
Saját filmgyártó cége is lett
Norton nemcsak színészként remekel, legjobb yale-i barátjával: Stuart Blumberggel és Bill Migliore producerrel együtt 2003-ban megalapította a Class 5 Filmst. A cég többek között a 2006-os The Painted Veil (A színes fátyol) című korabeli drámát és a 2019-es Motherless Brooklyn (Árva Brooklyn) című, Norton által rendezett bűnügyi drámát gyártotta, és mindkettőben Norton a főszereplő. Akadtak azonban jogi problémák, és egy tragédia is az évek során. 2018-ban történt, hogy egy este tűz ütött ki a Norton rendezésében készülő Árva Brooklyn című krimi forgatásán a New York-i Harlemben. A helyszínre érkező tűzoltók közül egy meghalt, egy másik pedig súlyosan megsérült a gyorsan terjedő lángokkal vívott küzdelemben. Később 7 millió dolláros, azaz körülbelül 1,8 milliárd forintos pert indítottak a produkciós cég ellen. A tragédia ellenére a film elkészült, és 2019 végén érkezett a mozikba. Olyan színészek tűntek fel benne, mint Bruce Willis, Willem Dafoe, Alec Baldwin és maga Edward Norton is.
Bruce Willis és Edward Norton (Fotó: Pierre Suu/GC Images)
Mit csinál, amikor nem forgat?
Bár hatalmas sztár, mégis visszahúzódóan él, kerüli a reflektorfényt, és óvja a magánéletét. 2005-ben ismerte meg Shauna Robertson producert, 2013-ban házasodtak össze, amikor megszületett kisfiuk, Atlas, és azóta is együtt vannak. A magánéletét illetően mindig is kivételesen diszkrét volt. Egyszer, nagyon diplomatikusan az alábbit nyilatkozta, amikor arról kérdezték, miért nem látjuk többet filmekben: „olyan dolgok felé fordulok, amik nagyon érdekesek, fontosak számomra, kihívást jelentenek, és az agyamnak, illetve a személyiségemnek egy egészen más területét mozgatják meg”.
A GQ-nak adott interjújában Norton pedig arról is beszélt, hogy a színészeknek a közvélemény szerint szükségük van éves projektekre, míg a zenészeket nem kérdőjelezik meg, amikor hosszabb szüneteket tartanak. „Azt hiszem, ennek köze van ahhoz a szerencsétlen átfedéshez, amit én »celebkultúrának« nevezek – és ahhoz az elváráshoz, különösen a közösségi média korában, hogy szó szerint mindenütt jelen legyünk, ne tartsunk szünetet a jelenlétben. (…) És azt hiszem, hogy ezek az elvárások egy nagyon nem autentikus helyről származnak, vagy egy olyan helyről, amely szerintem meglehetősen ellentétes az igazán erős teljesítmény értékeivel. Nagyon nagy hatással voltak rám azoknak az általam csodált színészek példái, akik megőrizték a titokzatosságukat, ami számomra fokozta a munkájuk erejét” – mondta, és ebben a nyilatkozatban benne van az is, hogy ő is hasonlóképpen áll a színészethez.
Edward Norton és felesége, Shauna Robertson a 2019-es GQ Men of the Year gálán (Fotó: Axelle/Bauer-Griffin/FilmMagic)
Amikor nem dolgozik, a hírnevét arra is igyekszik felhasználni, hogy jó ügyekre hívja fel az emberek figyelmét. Például ő a Kelet-Afrika egészséges ökoszisztémájának megőrzésén dolgozó Maasai Wilderness Conservation Trust amerikai társszervezetének elnöke, és ilyen minőségében 2009-ben három kenyai maszáj harcos társaságában lefutotta a New York-i maratont. 2010-ben Crowdrise néven online közösségi adománygyűjtő platformot indított. Kinevezték az ENSZ jószolgálati nagykövetének, 2015 decemberében pedig 425 000 dollár segélyt gyűjtött össze egy szíriai menekültnek, akiről egy blogon olvasott.
Bár Nortont csak ritkán látjuk filmekben, a pletykákkal ellentétben nem a viselkedése miatt szerepel kevesebbet. Az igazság az, hogy az eddigi karrierje során is jellemző volt rá, hogy megválogatja, mihez adja a nevét, és eltűnésében szerepet játszhat, hogy családos ember lett belőle.
Ha elég szerencsés vagy, a színészkedés sok időt hagy arra, hogy más dolgokkal foglalkozz
– mondta az Independentnek adott 2015-ös interjújában. „És ha más olyan dolgokkal foglalkozol, amelyek valóban lenyűgözőek vagy érdekesek, kihívást jelentenek az agyad vagy a személyiséged egy másik része számára, paradox módon ez megemeli azt a küszöböt, amelynek egy forgatókönyvnek meg ugrania ahhoz, hogy érdekeljen, és elvonja a figyelmedet a többi dologtól. Korábban az ambícióm szinte egyoldalúan a színészetre összpontosított, ma már nem így van.”
