Ez az igazi rémálom – rendezők, akik elhatárolódtak a saját filmjüktől

Míg Európában máig a rendező a király, Hollywoodban csak a legnagyobb nevek engedhetik meg maguknak, hogy a producerek és a stúdió beleszólása nélkül dolgozzanak. Akárhányan szólnak bele a munkába, a kész filmet mégis máig a rendezővel azonosítják, pedig sokszor épp azért sikerül félre a végeredmény, mert nem veszik figyelembe a javaslatait. Ha egy film forgatásakor elfajul a helyzet, de a végeredmény sikeres, a felek általában csendben maradnak, és nem kezdik el nyilvánosan kiteregetni a szennyest. Élvezik a sikert.

Ha azonban az elfajult helyzet egy borzalmas filmet eredményez, amit a nézők is messzire elkerülnek, a rendező komoly dilemmába kerülhet. Dönthet úgy, hogy a nyilvánosság elé állva megtagadja a filmjét, hogy a nézők tudják: ami a mozivásznakra került, az nem az ő álma és víziója, hiszen nála felsőbb hatalmak elszúrták. Ezzel „csak” azt kockáztatja, hogy később a producerek félni kezdenek tőle, mert attól tartanak – némileg joggal –, hogy egy ilyen ember nem hajlandó kompromisszumokra, és inkább magával ránt mindenkit, csak neki legyen igaza.

A rendező a félresikerült film után úgy is dönthet, hogy csendben marad, még annak ellenére is, hogy tudja, az eredeti terveinél maradva egy sokkal jobb film lett volna a végeredmény. Ennek a verziónak az a hátulütője, hogy a bukást és a rossz minőséget a nézők az ő nevével fogják azonosítani, ő lesz az ember, aki elcseszte. Viszont a szakmában megmarad a renoméja: a producerek bizalma nem rendül meg benne. Van persze egy harmadik út is, de ez annyira ritka, hogy szinte inkább csak elméleti, mint gyakorlati. Ez olyankor fordul elő, amikor a producerek és a stúdió szétbarmolják a filmet, a rendező mégis úgy dönt, hogy magára vállalja a bukást, és nyilvánosan elnézést kér érte, mondván, ez az ő filmje, ő cseszte el. Ezt a szokatlan verziót választotta nemrég Simon Kinberg, aki az X-Men: Sötét Főnix bukásáért vállalt teljes felelősséget, még úgy is, hogy köztudott: a Fox stúdió ezerféleképpen szólt bele a filmbe. Az alábbi rendezők már nem voltak ilyen nagylelkűek.

Tomas Alfredson és a Hóember

Michael Fassbender: „Magnumot örömmel eljátszanám”

Jo Nesbo krimije tuti sikerfilm-alapanyagnak tűnt, hiszen a regény hihetetlenül népszerű, és egészen szuper szereposztást trombitáltak össze hozzá. A forgatásról nem szivárogtak ki katasztrófa közeli hírek, a rendező sem morgolódott nyilvánosan, legalábbis az első kritikák megjelenéséig, melyek totál szétszedték a filmjét. Válaszul Alfredson egy norvég rádióadóban kiteregette a szennyest: a Universal stúdió túl szűkre szabta a büdzsét, így túl rövidnek bizonyult a norvégiai forgatás, és egyszerűen nem sikerült mindent felvenniük, amire szükségük lett volna. A vágásnál szóltak, hogy a hiányzó darabok nélkül nem áll össze a film, de a stúdió nem adott nekik pénzt a pótforgatásra.

Olyan ez, mintha egy puzzle kirakása közben észrevennéd, hogy bizonyos darabok nincsenek ott a dobozban

– adta magyarázatul. Jellemző, hogy a következő munkája már nem hollywoodi, hanem egy svéd film lesz.

Tomas Alfredson és Michael Fassbender (Fotó: Profimedia, Film Stills)

David Fincher és az Alien 3

A mellkasodat fogja áttörni a cukiság az Alien-kutyától

David Fincher a kilencvenes évek elején menő reklámfilmes és kliprendező volt, olyan sztárok álltak nála sorban a következő klipjükért, mint Madonna, az Aerosmith, Paula Abdul, Billy Idol vagy épp George Michael. Amikor a 20th Century Fox felkérte, hogy ő készítse el az Alien harmadik részét, rögtön kapott az alkalmon. Ehhez képest manapság már így nyilatkozik róla: „Senki sem gyűlölte nálam jobban a filmet, és ez a mai napig így van”. A gondot legfőképp az okozta, hogy nagyon rövid volt az előkészítési idő, ráadásul kész forgatókönyv nélkül álltak neki a munkálatoknak. A forgatókönyvet menet közben gyakran ahhoz kellett igazítani, hogy melyik díszlet készült már el, hogy ott tudjanak tovább forgatni.

A nehézségek ellenére Fincher ragaszkodott a híresen aprólékos, minden jelenetet rengeteg alkalommal felvevős módszeréhez, amivel kiakasztotta a stúdiót, mert ők gyorsabban akartak haladni, ezért elkezdtek dolgozni azon, hogy kitúrják onnan Finchert. Ez végül sikerült: a filmet már nem ő fejezte be, de a neve máig rendezőként szerepel a stáblistán. Sebaj: két évvel később a Hetedikkel szépített.

Sigourney Weaver és David Fincher az Alien 3 forgatásán (Fotó: Rolf Konow/Sygma/Corbis via Getty Images)

David O. Russell és az Accidental Love

Ha egy filmet 2008-ban forgatnak le, de csak 2015-ben kerül a mozikba, az már önmagában árulkodó, igaz? A Napos oldal és az Amerikai botrány rendezőjének először akkor támadt gondja, amikor a forgatáson összekülönbözött az egyik mellékszerepet alakító színésszel, James Caannal, aki fogta magát, és ott hagyta a produkciót a munkák közepén. Már egyetlen ilyen esemény is elég lehet egy produkció összeroppanásához, de itt ez csak a kezdet volt. A munka közben kiderült, hogy a film gyenge lábakon áll, ezért a két főszereplő, Jake Gyllenhaal és Jessica Biel felfüggesztette a munkát egészen addig, míg a producerek nem bizonyították, hogy ki lesznek fizetve a színészek.

A munka ezután folytatódott, csakhogy egyre több stábtag kezdett elmaradozni, mivel nem kapták meg időben a beígért bérüket: a szakszervezetek közbeszóltak, a filmet leállították, és befejezetlenül kellett a vágószobába vinni. David O. Russell elhatárolódott a filmtől, így a stáblistán Stephen Greene néven szerepel, ám a producerek egy felbérelt vágóval és egy-két utóforgatással addig-addig dolgoztak a filmen, amíg 2015-re elkészült belőle egy bemutatható, bár borzalmasan gyenge változat. Jobb lett volna veszni hagyni.

Josh Trank és a Fantasztikus négyes

Josh Trank nagy álma az volt, hogy David Cronenberg-es test-horrorként élessze újjá a Marvel legendás szuperhőscsapatát, és a stúdió egészen odáig támogatta is a rendezőt, amíg meg nem látták az első változatot. Újraforgatásokat rendeltek el, és a rendezőtől függetlenül összevágtak belőle egy saját változatot is, ami jó negyven perccel volt kurtább a rendezői verziónál. Lehetett ugyan hallani arról, hogy komoly gondok voltak a filmmel, de az igazi bomba csak egy nappal a premier előtt robbant: az első kritikák megjelenése után a direktor elszabadult a Twitteren, elmondva, hogy volt egy teljesen másik változata a filmből, amit valószínűleg senki sem fog látni, és az a változat biztosan tetszene az embereknek. Több sem kellett: a Lucasfilm nem sokkal a Twitter-kifakadás után kidobta őt a következő Star Wars mozi rendezői székéből. Több év kellett neki, hogy magához térjen: épp egy Al Capone gengszterfilmen dolgozik Tom Hardy főszereplésével.

Josh Trank rendező (jobbra) – Fotó: Profimedia, Alamy

Brian De Palma és a Dominó

A thrillerkirály Brian De Palmának 78 évesen már semmit nem kell bizonyítania, de a Dominó című filmje mégis azt mutatja, hogy még a legnagyobbak is könnyen bajba kerülhetnek a filmszakmában. Az amerikai rendező ezúttal skandináv pénzből dolgozott, ám már bőven a munkálatok közepén tartottak, amikor kiderült, hogy a nagyjából hatmillió dolláros költségvetés kevés lesz a rendezői álom megvalósításához. A finanszírozás akadozott, több stábtag még jócskán a forgatás után sem kapta meg a pénzét, és még olyan hírek is napvilágot láttak, miszerint De Palma filmje eredetileg vagy ötven perccel hosszabb volt, és a producerek kurtították meg ilyen brutálisan, bár a rendező ezt soha nem erősítette meg, de nyilvánosan azért ő is bosszankodott, és elmondta, hogy soha többé nem forgat Dániában.

Brian De Palma (balra), a Dominó című film forgatásán (Fotó: Profimedia, Everett RC/TV/Movies)

Tony Kaye és az Amerikai história X

A leginkább kliprendezőként ismert brit Tony Kaye nagy amerikai áttörésének szánt Amerikai história X-szel az a furcsa helyzet, hogy a legtöbb nézője egészen kiváló filmnek tartja, sőt az Imdb szavazói szerint egyenesen a földkerekség 34. legjobb filmje, a rendezője mégis teljes mértékben elhatárolódik tőle. Kaye problémái már a forgatáson kezdődtek, ugyanis nem jött ki jól a főszerepet játszó Edward Nortonnal, aki számos átírást kezdeményezett a forgatókönyvben, és a saját szerepét rendesen megnövelte. A bajok olyan nagyok lettek, hogy Kaye távozott, és a sztár nélküle fejezte be a filmet. A direktor hirdetéseket adott fel a Varietyben és más helyeken, hogy nyilvánosan elhatárolódjon az Amerikai história X-től (még a Twitter és a Facebook kora előtt járunk), ennek eredményeképp azóta sem kapott semmilyen munkát Hollywoodban, ráadásul a szakszervezet a nevét sem engedte eltávolítani a stáblistáról, épp az általa feladott hirdetések miatt.

Stacy Keach és Edward Norton az Amerikai História X-ben (Fotó: Credit line: Profimedia, Visual movies)