A rögbi szerelmesei számára Steve Thompson neve jól ismert. Nagy szerepe volt abban, hogy 2003. november 22-én az angol rögbi válogatott 20-17-re legyőzte Ausztráliát és ezzel elhozta a világkupát. A sikert hatalmas ünneplés követte. Egyes becslések szerint majdnem 10 ezer ember gyűlt össze Londonban, hogy köszöntse a Sydneyből hazatérő bajnok csapatot és a siker nyomán december 8-ára nemzeti ünnepnapot hirdettek. Thompson és csapattársai magától a királynőtől vehették át az egyik legmagasabb állami kitüntetést és a férfit hivatalosan is a világ egyik legjobb játékosának kiáltották ki.
A korábbi bajnok azonban ma már erre, mint, ahogy a meccs egyetlen mozzanatára sem emlékszik. 2020-ban ugyanis a negyvenes évei elején járó férfinál fiatalkori demenciát és krónikus traumás encephalopathiát (CTE) állapítottak, ami egy olyan agyi betegség, amelynek kialakulása az agyat ért ismétlődő traumákhoz köthető. A hír tragikus volt, de nem meglepő, mivel pályafutása alatt Thompson becslések szerint több tízezer kisebb-nagyobb agyrázkódást szenvedett el.
Steve Thompson ma már egyáltalán nem emlékszik arra, hogy egyáltalán ott lett volna a 2003-as, győztes világkupa döntőn. (Fotó: ODD ANDERSEN / AFP)
Ha visszatekerhetné az idő kerekét, állítása szerint nem a rögbire tette volna fel az életét és hatalmas lelkiismeret furdalást érez amiatt, hogy a betegsége egyre nagyobb terhet ró a feleségére és gyermekeire. Ezzel együtt a most 44 éves férfi úgy döntött, hogy a hátralevő időt, bármennyi is legyen, jó célra fordítja: Megpróbálja megakadályozni, hogy a jövő generációk rögbi játékosai ugyanarra a sorsa jussanak, mint ő. Ennek érdekében kendőzetlen őszinteséggel mutatja meg a világnak, mivel jár a betegsége (történetéből könyvet is írt Unforgettable, azaz Felejthetetlen címmel). Ezen kívül 138 korábbi rögbi játékossal közösen – akik mind demenciában, vagy más, visszafordíthatatlan agyat érintő betegségben szenvednek – perbe fogta a Rögbi Világszövetséget (World Rugby), a Rögbi Labdarúgó Szövetséget Rugby Football Union) és a Walesi Rögbi Szövetséget (Welsh Rugby Union). A felperesek több millió font értékű kártérítést követelnek az érintett szervezetektől arra hivatkozva, hogy nem tettek elvárható mértékű lépéseket azért, hogy megvédjék a játékosokat a rögbi során keletkező sérülések hossztávú egészségkárosító következményeitől.
A rögbi angolszász kultúra egyik alappillérének tekinthető és rajongóinak tábora hatalmas. Nem csoda hát, hogy Thompsont és társait sokan azzal vádolják , valóban csak pénzt szeretnének és tönkre tenni a sportot. Ezt azonban a korábbi csúcsjátékos határozottan visszautasítja. Steve Thompson azt állítja, apró lépésenként azt szeretné elérni, hogy a hatalmas bevélt hozó sportágban a pénz mellett a játékosok biztonsága is megjelenne a prioritások közt. Mint a Daily Mail újságírójának fogalmazott:
A rögbi világnak meg kell értenie, hogy van egy probléma és abba kell hagynia az ezzel kapcsolatos hazudozást. A helyzet válságos. Nekem már lőttek, de ezt most a sorban utánam következő srácról szól.
Az első baljós jelek
Steve Thompson már 15 volt amikor elkezdett rögbizni a North Hamptoni Fiúiskolában. 13 éves élsportolói karrierje alatt többek közt a Northampton, Brive, Leeds és Wasps kluboknak játszott. Ezeknek az éveknek a legnagyobb sikerei azok voltak, amikor a Saints játékosaként 2000-ben csapatával megnyerték a Heineken kupát és, természetesen, 2003, amikor világbajnok lett az angol válogatott. 2011-ben jelentette be, hogy végleg visszavonul egy nyaki sérülés miatt. 2007-ben egyébként szintén nyaki sérülés miatt már egyszer bejelentette, hogy pontot tesz a sportkarrierjére, de akkor néhány hónap szünet után mégis visszatért a pályára.
Állítása szerint, míg játszott, nem volt tisztában azzal, mi egyáltalán egy agyrázkódás és a környezetében senki nem tulajdonított jelentőséget a gyakran előforduló, olykor átmeneti eszméletvesztéssel járó fejsérüléseknek. Sőt, a hozzáállás az volt, hogy legalább a fejsérülések után rendszerint rövid időn belül legalább újra tud játszani a játékos, nem úgy, mint például egy bokaszalag szakadás esetén. Ha edzés közben vesztette el az eszméletét egy játékos, rendszerint legyintettek rá, hogy hadd szunyókáljon egyet.
Nehéz pontosan belőni, mikor jelentkeztek Thompsonnál az első tünetek. Szerinte 2014-15 körül vette észre először, hogy valami nincsen rendben, de évek teltek el, míg orvoshoz fordult. Először arra lett figyelmes, hogy egyre több dolgot felejt el és hirtelen, heves hangulatingadozásai voltak. Az idő előrehaladtával a személyisége is jelentősen átalakult. Noha eredetileg társaságcentrikus ember volt, az idő előrehaladtával egyre inkább szorongott a társasági helyzetekben és befordult. Noha megpróbálta titkolni a családja elől, hogy valami baj van, felesége (Steph) észrevette, hogy férje elkezdett megváltozni.
Thompson azután fordult orvoshoz, hogy volt csapattársa, Alix Popham – aki ugyanúgy emlékezetkiesésről és hangulatingadozásokról panaszkodott és akinél végül demenciát állapítottak meg – arra kérte, nézesse meg magát. A diagnózis révén végre magyarázatot kapott arra, miért érzi magát furcsán, a megállapított betegség várható lefolyása azonban rettenettel töltötte el. Egészen addig ős és a környezete sem gondolta, hogy ilyen fiatalon egyáltalán kialakulhat a demencia.
Thompson nehéz körülmények közt nőtt fel egy olyan családban, ami távolról sem volt számára meleg, támogató közeg. Saját édesanyjával 17 éves kora óta nem beszélt. Állítása szerint ez is az oka annak, hogy mindig is szerette volna, ha neki egy nagy saját családja lenne és ez az álma megvalósult. Steph-fel közösen négy gyerekük van. Három lány és egy fiú. A legidősebb 3, míg a legnagyobb 9 éves. Vannak napok, amikor nem jut eszébe a nevük és sajnálatos módon ma már a gyerekek születése és az esküvőjének napja is a homályba veszett és ezeket sokkal jobban sajnálja, mint az élsporttal töltött 13 évének ragyogó pillanatait. Egy interjúban úgy fogalmazott,
Minden nap eszembe jut, hogy min mennek keresztül Steph és a gyerek. Végig nézik, hogy apránként eltűnők.
Van fejlődés, de nem elég
A folyamatban levő perre idén augusztusban reagált a sajtónak Alan Gilpin, a Rögbi Világszövetség vezérigazgatója, aki szerint a jogi harcban jóval kevesebb volt játékos vesz részt, mint ami a médiában megjelent. Az alpereseknek az az álláspontja, hogy ők következetesen betartattak minden egészségügyi javaslatot, előírást. Szerintük, noha van szükség és lehetőség is arról beszélni, hogyan lehetne még nagyobb védelemben részesíteni az aktív játékosokat és jobban támogatni azokat a korábbi játékosokat, akik az egészségét a rögbi károsította, ennek nem egy per a megfelelő csatornája.
A rögbi csak 1995 óta professzionális sport és Thompson tulajdonképpen a profi játékosok első generációjához tartozott. Ő maga sem vitatja, hogy sokat változott a játék az elmúlt időben és bizonyos szempontból valóban biztonságosabbá vált a játékosok számára. Ez azonban szerinte még távolról sem elég. 2011-ben például három hétről hat napra rövidítették azt az időmennyiséget, ameddig egy agyrázkódás után nem játszhat valaki, de ez Thompson szerint „őrültség”, hiszen van olyan, hogy az agyrázkódás tünetei csak egy héttel később jelentkeznek az illetőnél. Abban hisz, hogy a jövőben a profi játékosokat minden szezon elején alá kéne vetni egy, az agy állapotát felmérő vizsgálatnak és, ha az eredmények aggasztóak, nem szabadna pályára küldeni az illetőt. Szerinte lehet, hogy ez azzal járna, hogy a játékosoknak akár már a 22 – 23 évesen fel kell hagyniuk a rögbivel, de afelől nincsen kétsége, hogy ez még mindig jobb, mint ha ott kötnének ki, ahol most ő.
A sportolói sikerek már nem mozgatják meg, de van, amire most is büszke. Néhány hónapja ugyanis egy édesapa kereste fel azért, hogy kifejezze neki a háláját azért, mert felszólalt a játékosok védelmében. Elmondta, hogy a fia rögbizik és agyrázkódást szenvedett és, mivel olvasott Thomspon esetéről, úgy döntött, néhány hétig nem engedi, hogy újra játsszon a fiú. Mint kiderült nagyon is jól tette, ugyanis a gyereknél két héttel a sérülés után jelentkeztek az agyrázkódás tünetei.
2021-ben Thompson bejelentette, halála után kutatás céljából felhasználhatják az agyát az úgynevezett Agyrázkódás Hatásai Projektben (Concussion Legacy Project). Azt tehát, hogy a rögbi során elszenvedett ütések pontosan milyen nagyságú és mértékű károkat okoztak az agyában, csak a boncolás után derül majd ki.
Fejsérülés miatt menekült a halálba?
A Skót Rögbi Szövetség környékén szintén áll a bál. A szervezet nemrég jelezte, nem támogatja, hogy egy független szakértői vizsgálatot tartsanak a skót női nemzeti rögbi csapat korábbi tagjának, Siobhan Cattagannak a halálával kapcsolatban – adta hírül a BBC. A fiatal, mindössze 26 éves nő 2021 novemberében vetett véget saját kezűleg életének, szülei szerint azonban a rögbizés közben elszenvedett agyi sérülések okozták lányuk fizikai és mentális egészségének leromlását a halála előtt. A család a Sunday Times-nak adott interjúban arról beszélt, hogy Siobhan Cattagan személyiségében jelentős és aggasztó változás zajlott le a halála előtt.
