A Lumiére Filmiskola korábban arról volt ismert, hogy olyan filmes szakmákat lehet ott kitanulni, mint például a világosító vagy a hangtechnikus. Ma már olyan első vonalbeli filmes szakmákra is készítetek fel diákokat, mint a rendező, a producer, a forgatókönyvíró vagy a színész. Miért indultatok el ebbe az irányba?
Salamon András: Nagyon sok alkotói ambíció és tanulási vágy maradt lekötetlenül az SZFE ledózerolása után. Mi egy nagyon pici iskola vagyunk, mindössze öt éve működünk, és ez lesz a második olyan évfolyam, ahol az alma materünk által működtetett, de világszerte ismert 6×6-os modellt folytatjuk, vagyis képzünk írókat, rendezőket, operatőröket, vágókat, producereket és hangszakembereket is, csak mi ehhez még hozzátettük a színészképzést is. A filmművészetet és filmoktatást egy jóvátehetetlen veszteség érte azzal, ami az SZFE-vel történt. Noha mi „csak” egy felnőttképzési intézmény vagyunk, mégis olyan élvonalbeli tanáraink vannak és olyan erős a gondolat mögöttünk, hogy megpróbálunk pótolni valamit a néhai SZFE hiányából. A képzésünk az egyetem lehetőségeivel nyilván nem veheti fel a versenyt és nem is pótolhatja azt, hiszen mi egyetlen szemeszterben oktatunk, mégis tudjuk, hogy fontos ez a fajta alkotói képzés.
Salamon András és Thuróczy Szabolcs (Fotó: Stark D. Zoltán)
Mi fér bele egyetlen szemeszterbe?
Salamon András: 220 óra áll a rendelkezésünkre az öt hónapos szemeszter alatt. Viszont kitaláltunk egy elég radikális megoldást: az ingyenes áthallgatást. Ez azt teszi lehetővé minden diák számára, hogy a szabadidejében a párhuzamos osztályok óráira is átjárjon. Vagyis operatőrként is látogathatók mondjuk a produceri vagy épp rendezői órák, ahogy a színészek is belenézhetnek a vágók vagy a forgatókönyvírók képzésébe, és fordítva. Ezzel együtt már nagyon erős ez az ajánlat. Ha egy diák a képzés öt hónapjára úgy tudja összerakni az életét, hogy az iskola mellett mással ne kelljen foglalkoznia, akkor sokkal több órán vehet részt.
Az órák mikor látogathatók?
Salamon András: Hétköznap esténként, hétvégén nappal tanítunk, mivel tudjuk, hogy nagyon sokan munka vagy egyetem mellett iratkoznak be a Lumiére-be.
Milyen létszámmal indulnak a képzéseitek?
Salamon András: Mindegyik szakon van egy ideális létszám, ez nagyjából 10-12 fő. Nem érdemes efölé menni. A legtöbb szakon 2-3 osztályfőnök van, a vágóknál mondjuk 5. A rendezőket Miklauzic Bence és Fazekas Csaba, az operatőröket Csukás Sándor, Marosi Gábor és Medvigy Gábor, a forgatókönyvírókat pedig Hegedűs Bálint és Nagy V. Gergő, valamint nagyon sok óraadó tanár képzi a szakma krémjéből. A vágókat Hargittai László, Czakó Judit, Kovács Zoltán, Duszka Péter és Király István tanítja, a producerek vezető tanárai pedig Petrányi Viktória, Rajna Gábor, Sipos Gábor, Stalter Judit és Závorszky Anna. Hangmester szakunkon Várhegyi Rudolf, Bodnár Vajda Dávid, Bognár Szabolcs, Lukács Péter az oktatók.
A színészképzést pedig Cserhalmi György és Kerekes Vica mellett te viszed majd, Szabolcs.
Thuróczy Szabolcs: Én soha nem voltam SZFE-s, annak idején egy másik utat választottam, ezért is vagyok zavarban és érzem megtiszteltetésnek, hogy itt oktathatok. Csodálatos, hogy ötvenéves fejjel ilyesmibe belevághatok. Nagyon sok dilemmával jár ez nekem, folyton azon gondolkodom, mennyit tudok majd adni. Szerintem jó az, ha az ember bizonytalan abban, hogy a tudása sűrítve mit jelent, de aztán úgyis meglódul az egész, a fiatalok által meglesz a lendület. Megpróbáljuk a képzést minél nagyobb svunggal bedurrantani, ehhez viszont az kell, hogy minél többen tudjanak róla. Szeretnénk, ha az itt tanult színészek később majd örömmel mondanák magukról, hogy „Én Lumiére-es vagyok”, ehhez viszont az kell, hogy sokan jelentkezzenek, és tényleg csak a legjobbakat vigyük magunkkal. Azokat szeretnénk oktatni, akik tehetségesek, szorgalmasak és tényleg a filmszakmában képzelik el a jövőjüket. Jó lenne, ha sokan jöjjenek felvételizni – ehhez persze az kell, hogy minél többen tudjanak a lehetőségről –, és közülük válasszuk ki Gyurival és Vicával, kiket viszünk magunkkal. Szeretnénk egy klassz osztályt magunknak, akiket élvezet tanítani, és ők is élvezik, amit tanulhatnak tőlünk.
Thuróczy Szabolcs (Fotó: Stark D. Zoltán)
A képzés ugye tandíjas?
Thuróczy Szabolcs: Tandíjas, de ez a jövőbe befektetett pénz. Nyilván hat-hétszázezerből már lehet egy régi, használt kocsit venni, de talán több értelme van, ha ezt valaki a jövőjébe fekteti.
Hogy kell elképzelni a felvételiztetést?
Thuróczy Szabolcs: Ez az alap. Mint a filmkészítésnél a casting. Olyanokat keresünk, akik nem játsszák az agyukat, és nemcsak azért akarnak részt venni a képzésen, hogy híres emberekkel találkozzanak. A valódi tehetségeket szeretnénk megtalálni. Egy egész napos, hosszú rostára számítok.
Salamon András: Óriási különbség van egy egyetemi képzési forma és egy magánintézmény képzése között, és ez megmutatkozik a felvételiben is. Nálunk leginkább egyéniségeket keresnek a mestertanárok, akikben meglátják azokat az alapképességeket, amikről úgy érzik, hogy ezek fejleszthetők bennük. A korszerű filmoktatás és művészeti oktatás lényege, hogy szabadítsuk fel őket. Felszabadítani viszont csak azokat érdemes, akikben az alap kompetenciák és előadóművészi képességek ott vannak. Egy zárkózott, szorongó, önbizalomhiányos és kapcsolódásokra képtelen embert nem lehet színésszé képezni, illetve nagyon-nagyon hosszú idő lenne őt kivirágoztatni. Olyan tanulókat keresünk, akik boldogok lesznek attól, hogy ezt a mesterséget tanulhatják. Ez egy fizetős képzés, emiatt van egy erős morális felelősség a mi vállunkon is. Nem szeretnénk olyan emberekkel együtt dolgozni, akiknek ez csak egy időtöltés, hiszen filmessé, színésszé kizárólag azok válhatnak, akik szenvedélyesen akarják ezt csinálni.
Thuróczy Szabolcs: Nyilván egy ilyen felvételiben benne lehet az is, hogy megkérjük az illetőt, mondjon egy verset, de talán ennél is fontosabb, hogyan viseli, ha megzavarjuk ebben, például versmondás közben a kamerát rátoljuk az arcára. De olyan spontán dolgokban is gondolkodunk, hogy például meséljen olyan történeteket az életéből, amikor például halálfélelme volt. Beszélgetni szeretnénk velük. Én például szeretem, izgalmasnak tartom az olyan embereket, akik különleges módon nem értik önmagukat, mégis hihetetlen jó a kisugárzásuk. Vagy jöjjön egy első ránézésre csúnya nő vagy férfi, akit széppé lehet varázsolni azáltal, hogy tehetséges, csak még nem tud róla. Szeretnénk, hogy a végzőseink majd elhelyezkedjenek a szakmában, és amikor később visszanéznek, büszkék legyenek arra, hogy a Lumiére-ben tanultak. Én nemcsak tanítani fogok itt, hanem tanulni is. Akár a diákoktól is. Persze ott lesz mellettem Cserhalmi Gyuri, akitől már akkor is tanulok, ha csak ülök mellette, és hallgatom, amit mond. Ő már hatvan felett volt, amikor elkezdte a tanítást Kaposváron. Volt tizenkét fontos embere, akiknek a sorsára a mai napig odafigyel, és akik a mai napig bármikor felhívhatják őt. Apjuk és anyjuk lett egyben. Tudom, hogy mi nem négy, hanem csak egy fél évig leszünk mellettük, de szeretném, ha ránk is majd a mentorukként tekintenének, és mi is büszkén figyelhetnénk, mi lesz majd belőlük. Sokféle hozadéka lehet egy ilyen iskolának. Az is lehet, hogy épp szerepelek egy filmben, amihez keresnek egy karaktert, én meg azt tudom mondani, hogy ő az, higgyétek el, én ismerem. És még tudnék ilyen hozadékból mondani vagy százat.
Fotó: Stark D. Zoltán
Hogy jött össze a Thuróczy, Kerekes, Cserhalmi oktatótrió?
Thuróczy Szabolcs: Andrist régóta jól ismerem, Gyuri felé pedig már évtizedek óta kulminálódik a szeretetem, annyi mindent köszönhetek neki. Felhívott Andris, aztán egyszer csak Gyuri kitépte a kezéből a telefont azzal, hogy
Szevasz, Cserhalmi vagyok. Gyere tanítani!
Hát hogy lehetne erre nemet mondani? (nevet) Vicát pedig rendkívül szeretem, hihetetlen jó az ő története is a felvidéki létezésével és azzal, hogy több országban futott be elképesztő karriert.
Salamon András: Vica már tavaly is színészetet oktatott nálunk Anger Zsolttal közösen. Logikus volt, hogy felkérjük őt megint, mint ahogy az is evidens volt, hogy Szabi jöjjön, csak közben tudtam, hogy iszonyatosan elfoglalt ember. Régóta kóstolgattam, mondtam neki, hogy ha majd úgy alakul, mindenképp jöjjön, és mostanra jött össze. Gyurinak pedig régi rajongója vagyok, Szabi szokta rá mondani, hogy a magyar Belmondo, és hát van ebben valami, tényleg. Egyszer egy kávézóban véletlenül megláttam őt, és ez juttatta eszembe, hogy meg kellene próbálni. Összeszedtem minden bátorságomat és felhívtam. Emlékszem az első reakciójára, amikor azt kérdezte, hogy „Te, Andris, szerinted ezt én tudnám csinálni?” (nevet) Ültünk aztán Vicával és Gyurival egy teraszon, az első tanári-baráti megbeszélésen, amikor – így ahogy Szabi meséli – felhívtuk együtt, odajött, és megállapodtunk.
Kezdetektől biztos voltál abban, hogy menni fog a tanítás?
Thuróczy Szabolcs: Úgy vagyok vele, hogy próbáljuk meg. Az új SZFE-ben sokszor hivatkoznak arra, hogy minden fel van újítva, milliárdos fejlesztések történtek. Ez szép meg jó. És? A valódi emberi párbeszédhez és tehetséghez egy szoba is elég. Pénzzel nem tudsz tehetséget csinálni, és venni sem tudsz tehetséget. A tehetségben csak az a szomorú, ha későn látod meg. De még harmincévesen sem késő elkezdeni.
Miben lesz más a színészképzés ahhoz képest, amilyen a régi SZFE-n volt és kell-e hozzá angol nyelvtudás?
Salamon András: Nem követeljük az angol nyelvtudást, de egyáltalán nem árt, ha van. Ma már nem túlzás azt mondani, hogy Hollywood Budapesten van. A színészek már nem csak magyar filmekben szerepelhetnek. Mi ezt az évfolyamot úgy hívjuk, hogy Koordinált filmes- és filmszínész képzés. Ennek nemcsak az a lényege, hogy áthallgatás van a szakok között, hanem az is, hogy a filmesek és a színészek végre egy helyen vannak. Ötven-hatvan év keserű tapasztalata után végre változnak a dolgok: eddig sajnos minden intézmény úgy működött, hogy a színészeket szeparálták a többi alkotótól. Túlaggódták, túlféltették őket a tanáraik. Az első egy-két évben nem engedték ki őket még vizsgafilmekbe sem. Fizikailag is elkülönülten tanultak a régi SZFE-n is, ami szerintem egy teljesen hibás gondolat. A Lumiére-ben az elméleti és a műtermi órák jelentős részét is együtt csináljuk. Projektszemlélettel dolgozunk, gyakorlatias megközelítéssel. A filmes diákok a képzés során rövid gyakorlatokat; jeleneteket, etűdöket, kisfilmeket csinálnak, s ezekhez természetesen a színészosztályból castingolnak. Együtt indulnak és együtt végeznek. Ez nagyon-nagyon sokat számít.
A 220 óra hogyan épül fel?
Thuróczy Szabolcs: 40 elméleti óra, valamint 60-60-60 óra Vicával, Gyurival és velem.
Salamon András: Ezek között vannak műtermi és tantermi órák, illetve forgatások is.
Fotó: Stark D. Zoltán
Meddig lehet jelentkezni?
Salamon András: Szeptember végéig. Szeptember 16-án lesz egy nyílt napunk, amikor minden szakról ott lesznek a vezető tanárok, és szinte egy egész napos tájékoztatót adunk a koordinált képzés filozófiájáról és gyakorlatáról, másrészt szakonként a vezető tanárok leülnek beszélgetni az érdeklődőkkel. Október elején lesz néhány olyan nap, amikor a felvételiket tartjuk.
Thuróczy Szabolcs: Fontos, hogy ne azok jöjjenek, akik ezt csak időtöltésnek szánják. Őket szeretnénk kiszűrni. Azzal azonban nincs bajunk, ha problémás emberek jelentkeznek, sőt, bennük az lehet érdekes, hogy együtt megfejtsük a problémáikat. Izgalmas, hogy mitől problémás valaki, és van-e a problémája mögött valódi tehetség. Ha van, nem szabad elengedni. Rengeteg problémás, zseniális színészünk van és volt. Ott volt például Ternyák Zoltán: nézted a színházban, és szinte horzsolt, égetett. Sajnos nem tudták megmenteni, pedig mindenki imádta.
Lesznek beszédtechnika órák, tanulnak a színészek táncolni, énekelni, lovagolni…?
Salamon András: Ezek a filmszínész-képzésnek nálunk nem részei, mert az egy szemeszteres, intenzív gyakorlati képzésünknek más a filozófiája, mások a céljai, más a metódusa is, mint egy hat féléves egyetemi képzésnek. Mi filmvászonra termett karaktereket keresünk, legyen az akár egy túlkoros, Joe Pescihez hasonló jelenség. Az ilyen embereket az SZFE-n az első rostán kiszórták volna, de mi más szempontok alapján válogatunk: a legfontosabb, hogy legyen érdekes. A 220 órába nem fér bele a vívás, a lovaglás meg a beszédtechnika, de ezek olyan dolgok, amiket külön-külön amúgy is meg lehet tanulni, ha valaki eléggé elhivatott. Egy leendő színész saját felelőssége, hogy ha szüksége van rá, tovább képezze magát. Nálunk a színészek a mesterség esszenciáját fogják kapni: olyan praktikus és azonnal használható tudásokat, amikre a filmművészetnek és a filmiparnak van szüksége. Egy dologban mindenki biztos lehet: a tanárok részéről sem udvariaskodás, sem jópofizás nem lesz, mi több: ki fogják kényszeríteni a diákokból az őszinteséget, az igazmondást. A tavalyi év tapasztalata azt mutatta meg nekünk, hogy mindent még intenzívebben és még őszintébben kell csinálnunk. Olyan körülményeket próbálunk teremteni a diákok számára, hogy saját magukat adhassák, hogy szabadon kibontakozhassanak.
Thuróczy Szabolcs: Felszabadítjuk őket.
Salamon András: Célunk, hogy a szorongást váltsa fel a bátorság és a kísérletezés.
Thuróczy Szabolcs: Fordítsd át a szorongásodat kreativitásba!
Salamon András: A tanáraink életútja van olyan izgalmas, hogy nem lesz haszontalan velük tölteni az időt. A célunk az, hogy a diákjaink boldogok legyenek, és elinduljanak a szakmában.
