“Olyan, mint egy angyalka…” – hangzik el sokszor gyerekekről, de néha felnőttekről is. Bár ezt a megjegyzést bóknak vesszük, szigorúan vett bibliai értelemben nem kéne: az angyalok a szent könyvek szerint ugyanis nem éppen szépek vagy aranyosak és a karácsonyfára sem szívesen aggatnánk fel a képüket.
Bibliai értelemben az angyalok szellemlények, ami azt jelenti, hogy nincsen egy adott megjelenésük. Bár nincs fizikai formájuk, úgy mint az embereknek, van valamiféle lokalizált formájuk – elfoglalnak egy bizonyos teret. Bármilyen is legyen a normál formájuk, az a láthatatlan szellemi birodalomhoz igazított forma. Bár a Biblia nem nyilatkozik a szokásos megjelenésükről, de azt mondja, hogy a mennyben és a földön is különböző típusú testek vannak.
„Az Isten pedig testet ád annak, a mint akarta, és pedig mindenféle magnak az ő saját testét. Nem minden test azon egy test, hanem más az embernek teste, más a barmoknak teste, más a halaké, más a madaraké. És vannak mennyei testek és földi testek; de más a mennyeiek dicsősége, más a földieké” – írja a Korinthusbeliekhez írt I. levél 15. fejezete.
Áll, mint Bálám szamara
De akkor mégis honnan jönnek az általunk ismert angyal ábrázolások? Ennek az eredetét az angyalok által felvett formákban kell keresni. A szent könyvekben többféle leírás is van róluk, néha láthatatlanok, néha emberi alakot öltenek, máskor pedig “valódi” mennyei formájukban manifesztálódnak.
Az egyik legismertebb bibliai rész Bálám szamaráról szól: a történet szerint Isten meg akarta állítani Bálámot, ezért egy angyalt állított elé az útra – ezt azonban csak a próféta szamara látja.
„Isten azonban haragra gerjedt, amiért Bálám elment. Ezért odaállt az Úr angyala az útra, hogy feltartóztassa. Ő a szamarán ügetett, és vele volt két szolgája is. De a szamár meglátta az Úr angyalát, ahogyan ott állt az úton kivont karddal a kezében, ezért letért a szamár az útról, és a mezőre ment. Bálám ütni kezdte a szamarat, hogy visszaterelje az útra” – szól a vonatkozó rész. A történet végén persze Isten megnyitja Bálám szemét és ő is elkezdi látni az angyalt.
Máskor az angyalok felnőtt férfiak alakját öltik – a népszerű hétköznapi ábrázolásokkal ellentétben azonban sosem jelennek meg gyerekként vagy női formában.
„Az Úr megjelent neki (Ábrahámnak – szerk.) Mamre terebintjénél, amikor a meleg napszakban sátra bejáratánál ült. Fölemelte szemét és íme, három férfi állt előtte. Mihelyt meglátta őket, sátra bejáratától eléjük sietett, földig meghajolt és így szólt: „Uram, ha kegyelmet találtam színed előtt, ne kerüld el szolgádat” – írja a Teremtés könyve.
A 19. századi angyal ábrázolásokon már a ma ismert jegyek láthatók.
Az emberi ábrázolásokba még ilyenkor is keveredtek szürreális, ijesztő elemek: Dániel könyvében például lángoló szemű, ijesztő férfialakként szerepel Gábriel angyal.
„Amikor körülnéztem, egyszerre egy gyolcsruhába öltözött férfit láttam. Derekát színarany övezte. Teste ragyogott, mint a drágakő, arca, mint a villám, szeme, mint a lobogó tűz, karja és lába, mint a csiszolt érc felülete, szavának hangja meg, mint a tömeg zúgása” – írja a Biblia.
Érdekes azonban, hogy az emberszerű alakot megjelenítő leírásban egy dolog sosem szerepel: a szárny. Bár a történetek szólnak repülésről, az első szárnyas angyal ábrázolás csak a negyedik században jelent meg, előtte az angyalokat szárny nélkül festették meg.
Kerubok, szeráfok és egyéb szörnyek
Az igazán érdekes – és ijesztő – megjelenési formák Ezékiel könyvében szerepelnek, ugyanis a próféta egy látomás során találkozott velük. Ezékiel részletes leírást ad az angyalok mennyei alakjáról, ami alapján egy 12. századi zsidó hittudós, Maimonidész osztályozta is őket. Az ő rendszere szerint az angyali seregek tíz kart alkotnak és jócskán akadnak köztük furcsa lények is.
A hierarchia felső szintjén többek között a szeráfok állnak. Ezékiel próféta szerint a szeráfok olyan angyali lények, amelyek Isten trónját veszik körül, és Isten közeledtére egybehangzóan éneklik, hogy “szent, szent, szent“. A próféta leírása szerint hat szárnyuk van, amelyek közül kettő a repülésre szolgál, míg a többivel a fejüket és a lábukat takarják el.
Szeráf ábrázolás az isztambuli Hagia Sophia mecsetben.
A szeráfok megjelenésére vonatkozó történelmi hatásokat a nevükből is le lehet vezetni. A szeráf a héber “égni” szóból származik, ami eredetileg egy sivatagi mérges kígyót jelölt. Az ókori Egyiptomban az emberek úgy emlegették a kobrát, mint “a lángolót”, ikonját Uraeusnak hívták és általában a fáraó fejdíszét díszítette: a kutatók egy része úgy véli, hogy ez ihlethette a szeráfok alakját is.
Uraeus, vagyis kobra ábrázolás egy halotti templomban az egyiptomi Luxorban. Valószínűleg ez inspirálta a szeráfokat.
A kerubok a második karba tartoznak. A Biblia úgy írja le ezeket a lényeket, mint állat-ember hibrideket, akiknek az volt a feladatuk, hogy az Édenkertet őrizzék.
Ezékiel könyvében a próféta látomása úgy ábrázolja őket, mint akiknek négy arcuk van: egy oroszlán, egy ökör, egy sas és egy ember arca. Egyenes lábuk van, négy szárnyuk, lábfejük pedig bikapata, amely úgy csillog, mint a csiszolt réz. Az egyik szárnyuk a testüket takarja, a másikat pedig a repüléshez használják.
Ez a leírás távol áll attól, ahogyan mi most a cuki, pufók kis kerubokat elképzeljük. A tudósok szerint a ma jellemző ábrázolás a görög-római hagyományból ered, ahol Kupidó vagy Ámor jelent meg duci, szárnyas kisgyerekként. Ezzel szemben a Bibliában szereplő leírást az ókori babiloni és egyiptomi mitológia inspirálta. A kerub funkciója, a szent helyek őrzése, és a megjelenése is hasonló a babilóniai lamasszu, az egyiptomi szfinx és a hettita griff alakjához.
Ezekiel látomása. A bal oldalon láthatók a kerubok, a jobbon az ofánok.
Az ofánok különösebb túlzás nélkül a legparább külsejű kar. A lángoló kerékként leírt lények lényegében szemekkel ellátott, aranyló karikák összefonódásából állnak, amik úgy mozognak, hogy lebegnek az égen. Maimonidész hierarchiája szerint az a feladatuk, hogy Isten trónját őrizzék.
Ofánok egy 19. századi macedón freskón.
Az ofánoknak a többi angyali karral ellentétben nincs történelmi eredete. Josef F. Blumrich, a NASA egykori alkalmazottja úgy vélte, hogy Ezékiel látomása a kerekekről egy UFO-észlelés lehetett, de ezt a tudományos világ valószínűtlennek tartja. Néhány kutató szerint a fura figurák hátterében más áll: szerintük Ezékiel valamilyen pszichoaktív növényt fogyaszthatott, ami hallucinációkat okozott. Mások úgy tartják, hogy az egész látomás egy metafora és a leírások inkább költői eszközként értelmezhetőek.
