„Az utcai művészet és a graffiti általában annyira férfiak uralta közeg. A fonalbombázás nőiesebb. Olyan ez, mint egy graffiti a nagymama pulóvereivel” – mondja Jessie Hemmons yarnbomber, vagyis amerikai fonalgerilla aktivista, jól megragadva a jelenség lényegét. Az úgynevezett fonalbombázás ezt a legősibb női mesterséget, a kötést és a „leganyaibb” gesztusokat (valami hideg dolog meleg takaróba csomagolását) viszi át a város beton és acél vadvilágába. A fonalgerillák világszerte tűzcsapokat, lámpaoszlopokat, postaládákat, kerékpárokat, autókat – még akkora tárgyakat is, mint a buszok és a hidak – tekernek be fonallal, sokszor az éj leple alatt, hogy másnapra örömöt okozzanak a városlakóknak.
A fonalbombázás egy nagyobb barkácsmozgalomból nőtte ki magát, és arra törekszik, hogy újjáélessze a hagyományos kézműves mesterségeket, amelyek jellemzően a nagymamákhoz kötődnek, mint például a kötés. Lehetővé teszi, hogy ezek a művek is, amelyek legtöbbször csak a szűk családi közegben, az asztalokon (nálunk sokszor a tévék tetején) maradnak, nyilvánosságot kapjanak, ha nem is művészeti galériákban, de azok meghosszabbításaként a város utcáin. A fonalbombázás vonzereje leginkább a személyes, munkaigényes, kézzel készíttetett, valamint a városi, ipari minőségek meglepő szembeállítása.
Sziget I betűje, 2017-ből (Fotó: Fonalgerillák-gerillakötők)
A fonalbombázás nemcsak gerillaművészet, de a popkultúrát is meghódította. A Toyota 2010-ben például felbérelt egy híres fonalgerillát, Sayeget, hogy kössön be egy Priust karácsonyi pulóverbe egy promóciós videóhoz. De kapott pulcsit már Smart autó és Mini Cooper is, és Sayeg beburkolta az Etsy.com brooklyni irodáiban az összes fűtési csőrendszert. A 37 éves texasi nő ma már teljes állásban sző, fon, köt és horgol, több asszisztenst is foglalkoztat, hogy kielégítse a megnövekedett keresletet.
Budapest első horgolt karácsonyfája
A magyarországi Fonalgerillák-gerillakötők számára a fonalbombázás egyelőre hobbi, ám a magyar csapatot is egyre többen kérik fel hivatalosan egy kis kötögetésre. Nemrég Őrsi Gergely, a II. kerület polgármesterének felkérésére készítették el Budapest első horgolt karácsonyfáját „nagyikockákból”a Marczibányi Téri Művelődési Központ előtt. A polgármester kérése volt az is, hogy sálat kapjon Aranka néni és Béla bácsi szobra. Már maga a miniszobor története is igazán szívet melengető: Aranka néni és Béla bácsi évtizedeken át árult virágot egy pasaréti újságosbódéban, és ez idő alatt a környék ikonikus alakjaivá váltak. A virágboltot 2012-es haláláig Aranka néni, majd utána 2021. februárig férje, Patz Béla bácsi vezette, ő 89 éves korában Covid-fertőzés következtében hunyt el. A környék lakói összefogtak, a bódé helyén emlékhelyet állítottak, és Kolodko Mihály által tervezett, páros miniszobrot emeltek Aranka néni és Béla Bácsi emlékére. Sáljukat nemrég Párniczki Jutka, a Fonalgerillák egyik aktivistája horgolta meg télire. Sapkát, sálat egyébként nemcsak a miniszobroknak, de a Heti Betevő vendégeinek, rászorulóknak, sőt koraszülötteknek is készítenek jótékonysági akciók keretében a Fonalgerillák.
Horgolt karácsonyfa a Marczibányi Téri Művelődési Központ előtt (Fotó: Fonalgerillák-gerillakötők)
„2011-ben volt az első akciónk, amit Vadjutka ékszerész hirdetett meg. Ő nem tudott kötni, horgolni, viszont imádta a külföldi yarnbombing akciókat. Az első ilyen akciónk a Blaha Lujza téren volt a kötés világnapján, leültünk a szökőkútnál, nekiálltunk a meglévő darabokat, nagyikockákat összehorgolni, és csapatunk húsz tagja mintegy két óra alatt feldíszített több oszlopot és egy fát a téren – kezdi lapunknak Párniczki Jutka főaktivista. – A következő évben a Deák térre mentünk, majd áthívtak Budára is, a Széll Kálmán térre, ahol a kötő- és horgolótűkkel felszerelkezett csapat kiszínezte a teret. Itt találkoztam Kaufer Virággal, egykori LMP-képviselővel, aki a Kézimunkások Szakszervezete nevű Facebook-csoport egyik alapítója volt, és azokat kötötte össze, akiknek a kötés, horgolás volt a hobbija. Ezután találkoztunk a Népszínház utcai Részeg Szabóban, és tulajdonképpen innentől számítjuk a csoportunk létrejöttét és akcióit.”
Fotó: Fonalgerillák-gerillakötők
Ettől kezdve minden évben volt egy nagyobb akciójuk a városban, és különféle szórakozóhelyeken is, a Ligetben, a Budapest Parkban vagy a Szigeten, ahol fákat díszítettek fel. „Híresek igazából azzal lettünk, hogy a teljes 49-es villamost feldíszítettük, az üléseket, a kapaszkodókat, az ablakokat. Ha valaki fellépett a villamosra, igazi kötött csodában volt része. Ezután megtalált minket egy fonalbolt-tulajdonos, és fölajánlott nekünk fonalat, és az egyik Brazília nevű szőrős fonalból szamba táncosnőket készítettünk, amik a Camponában is ki voltak állítva. Az ötleteink többnyire így születnek, és meg kell vallanunk, hogy a netről is –árulja el Jutka.
Gyermekvasút 2014-ből (Fotó: Fonalgerillák-gerillakötők)
Hasonlóan nagy projektjük volt a Gyermekvasút bekötése 2014-ben. A csoport közel fél éven keresztül készítette – negyven kilogramm fonal felhasználásával – az ablakrácsokon kígyózó girlandokat, az üléstámlákat borító horgolt terítőket, valamint a nagykilátó kocsik utasterét színesítő virágokat, és mintegy 24 órába telt ezek felhelyezése a járműre. De nagyon büszkék a Madách téri, az Örkény Színhház előtti oszlopok felhorgolására is az Ember tragédiájának és az Egyperceseknek a jeleneteiből. Ezeket a jeleneteket persze otthon készítették el külön-külön, és a helyszínen horgolták össze a darabokból.
Behálózzák a világot
A fonalbombázás (vagy yarnbombing) a graffiti vagy az utcai művészet, a street art egyik fajtája, amely során fonalat használnak, nem pedig festéket vagy krétát. Gyapjúbombázásnak, fonalviharzásnak, gerillakötésnek, városi kötésnek vagy graffitikötésnek is nevezik. Csakhogy míg a graffiti lehet kifejező, dekoratív, társadalmi-politikai színezetű, reklám vagy a vandalizmus egy formája, a fonalbombázás kezdetben szinte kizárólag a steril vagy hideg nyilvános helyek visszaszerzéséről és személyre szabásáról szólt. Többek szerint a fonalbombázás a jelenlegi feminista mozgalom szinonimájává vált, részben amiatt, hogy a kötés és/vagy horgolás hagyományosan nőinek tartott művészetét a hagyományosan férfias és férfiak által uralt graffiti színterére hozták. A fonalbombázást arra is felhasználhatják, hogy ellentmondjanak a nők háziasszony szerepének azáltal, hogy a hagyományosan női művészetet a nyilvánosság terébe viszik. Feltételezések szerint a yarnbombing gyakorlata az Egyesült Államokból származik, ahol a texasi nők próbáltak kreatív módot találni megmaradt és befejezetlen kötési projektjeik felhasználására, de azóta világszerte elterjedt a mozgalom. Az Egyesült Királyságban graffitis kötőkollektíva is alakult, a Knit the City, akik egész történeteket, témákat meséltek el az utcán. Bár a fonalbombázást jellemzően városi területeken űzik, Stephen Duneier, más néven Yarnbomber volt az első, aki bevezette a gyakorlatot a vadonba számos engedélyezett projekttel a Los Padres Nemzeti Erdőben 2012-től. Míg a fonalbombák akár évekig is fennmaradhatnak az utcán, a graffiti más formáitól eltérően szükség esetén könnyen eltávolíthatók. Ennek ellenére a gyakorlat technikailag még mindig illegális egyes helyeken, bár a fonalbombázók világszerte azt mondják, hogy ritkán ütköznek a törvénnyel. Abban a néhány esetben, amikor megállítják őket, a fonalbombázók szerint a rendőrség nagyobb valószínűséggel nevet rajtuk, mintsem hogy idézést adjon ki.
Nagyiszoba keresi a helyét
A Fonalgerillák egyik nagy kedvence, a kicsit hányatatott sorsú, ám egészen egyedi alkotásuk, a Nagyi lakószoba. Ez egy 60-as, 70-es évek stílusú, 25 négyzetméteres szoba, ahol minden horgolt vagy behorgolt, a hintaszék, a szekrények, a rádió, a kályha, a bakelit tárcsás telefon, a sarokfogas, a hálós bevásárló szatyor, a falióra és mézeskalács házikó. Egy ideig a Ráday utcában, egy üzlethelyiségben volt kiállítva, később a Pestújhelyi Múzeumban, ám azóta sehol sem sikerült kihelyezniük, mert szerintük nehezen értelmezhető, hogy nem üzletszerzési céllal tennék ezt. Érezhető, hogy sokat jelentene nekik, ha végre megkapná méltó helyét ez a múltidéző helyiség.
Nagyi lakószoba a Pestújhelyi Múzeumban
– Mit jelent nektek és a városlakóknak a gerillakötés? – kérdezem őket.
-Rengeteg pozitív visszajelzést kapunk – mondja Csomós Rita, az egyik aktivista. – Az olyan felületek, amelyek egyébként szürkék vagy uncsik, színesek lesznek. Mennek az emberek egy szürke reggelen a Móricz Zsigmond téren, és hopp, mit látnak, be van öltöztetve egy gomba. Ha valami kézzel készült, annak van egy más minősége is, hiszen ott van benne az energia, a ráfordított idő. Nem vagyok spirituális, de tényleg van egy pozitív energiájuk, ami átsugárzik. Megállnak az emberek, elgondolkodnak a képeken, kicsit kizökkennek abból, amiben épp vannak. Nekünk pedig ez egy nagyon kellemes időtöltés, közösségi tevékenység, lehetőséget ad a kreativitásunk kiélésére.
–Ritához csatlakozva az jut eszembe – veszi át a szót Mecséri Júlia –, hogy amikor a Széna téren fölállítottuk a horgolt oszlopot, láttam, amint egy kisgyerek odament, és megölelte, olyan elemi örömöt váltott ki belőle a látvány.
Széna tér oszlop
– Azt szoktuk mondani, hogy örömöt szerezni akarunk azzal, amit csinálunk – mondja Jutka.
– És a kötés, horgolás elfoglaltság is unalmas óráinkban – teszi hozzá Andriska Márta. – Nem nyomkodjuk a telefont, hanem jár a kezünk.
Végül pedig azt is elárulják, hogy bár egy magánakció keretében a Szabadságtéri Breki békának is kötöttek már egyszer-kétszer sálat, a Főkukacot nem ők öltöztetik.
Meghalt Azahriah menedzsere, Ferich Balázs
Eloszlatjuk a leggyakoribb tévhiteket a hajfestésről
Nőként kezdett új életet Németországban a megasztáros Szecsődi Kari
Sztárok, akik a nagyszüleiket vitték a vörös szőnyegre
Nagyon nehézkes természetűek ezek a csillagjegyek
Ezt az alsóneműt három országban is betiltották
Liptai Claudia megmutatta lányát, Pankát gyönyörű szép esküvői ruhába bújva
