Szűzként kellett szexelnie a kamera előtt: Megnéztük a Brooke Shields-dokumentumfilmet

Brooke Shields még iskolába sem járt, amikor már ő lett a kenyérkereső a családban. Iskolásként már többet keresett a szüleinél. Az édesanyja már akkor a fejébe vette, hogy sztárt farag a lányából, amikor meglátta az első mosolyát. A legtöbb szülő persze a saját gyerekét látja a legszebbnek a világon, viszont sokakban azért megszólal egy belső hang, és tudják/érzik, hogy elfogultak a témában. Teri Shieldsben sosem szólalt meg ilyen hang, ő a fejébe vette, hogy márpedig a kis Brooke-nál nem létezik szebb. Először egy menő fotós figyelt fel a cuki kislányra, aztán sorra jöttek a reklámfilmes szerepek. Néhány év alatt Brooke Shields a legfoglalkoztatottabb gyerekké vált a reklámszakmában. Ebben eddig még nincs akkora különlegesség, csakhogy a kislány pont egy olyan korszakban került a figyelem középpontjába, amikor a divatszakmában és a művészetben is megváltozott, hogy mit tekintünk szexinek és mi számít az új szépségideálnak.

Míg korábban az olyan klasszikusan nőies idomú sztárok váltak szexszimbólummá, mint Marilyn Monroe, Sophia Loren vagy Raquel Welch, a hetvenes években hirtelen változás történt, és kis Loliták jelentek meg mindenütt. 10-14 éves lányokat sminkeltek, öltöztettek, fotóztak és filmeztek úgy, mintha szexi huszonévesek lennének. A legtöbbre közülük Brooke Shields vitte, és a róla szóló Hulu dokumentumfilmben, a Pretty Baby: Brooke Shieldsben egy riasztó fotómontázs mutatja be, hogyan vált a fotósok és reklámfilmkészítők szemében az aranyos kislány cuki gyerekből szexuális tárggyá. Míg nagyjából tízéves koráig többnyire jó ízléssel fotózták, egy idő után már olyan sminket kapott, olyan pózokba állították és olyan sokat mutatott magából, hogy az mai szemmel nézve igencsak zavarba ejtő. A hetvenes években ez azonban még arra volt jó, hogy a lány szerepet kapjon az 1978-as Csinos kislány című filmben, melyben két pucér jelenetet is kapott, pedig még csak tizenhárom éves volt.

Orgazmust lábujjcsavarással

A filmet Amerikában sok támadás érte, viszont Európában felkarolták, a Cannes-i Filmfesztiválon mindenki a kis Brooke Shieldset akarta, a filmet pedig dicsérték a művészetéért. Míg Brooke édesanyját, Teri Shieldset rengetegen támadták azért, mert engedélyezte, hogy ilyen felvételek készüljenek a kislányáról, addig a Csinos kislány rendezőjét, a francia Louis Malle-t egyáltalán nem kérték számon ezért. Brooke Shields neve azonban még nem ekkor, hanem két-három évvel később, a Kék lagúna és a Végtelen szerelem bemutatója idején vált önálló márkanévvé. Mindkét film számos meztelenséget várt el az akkor már kamaszkorú lánytól, sőt még szexjeleneteket is kapott. A dokumentumfilmben a színésznő felidézi, hogy mind az első csókját, mind az első szeretkezését előbb élte át filmen, mint a valóságban, és ezt borzasztó kellemetlennek találta.

Brooke Shields és Keith Carradine a Pretty Baby c. filmben, 1978. (Fotó: Paramount/Getty Images)

Brooke Shields 13 évesen a Csinos kislány c. filmben (Fotó: Photo12.com - Collection Cinema / Photo12 via AFP)

Brooke Shields és Keith Carradine A csinos kislány c. filmben (Fotó: Photo12.com - Collection Cinema / Photo12 via AFP)

Michael Ochs fényképe a 15 éves Brooke Shieldsről (Fotó: Michael Ochs Archives/Getty Images)

Christopher Atkins és Brooke Shields A kék lagúnában (Fotó: COLUMBIA PICTURES / Collection ChristopheL via AFP)

Christopher Atkins és Brooke Shields A kék lagúnában (Fotó: COLUMBIA PICTURES / Collection ChristopheL via AFP)

Brooke Shields egy fotózáson 16 évesen (Fotó: Vittoriano Rastelli/CORBIS/Corbis via Getty Images)

Brooke Shields egy Wella sampon reklám előkészületei közben (Fotó: Lynn Goldsmith/Corbis/VCG via Getty Images)

A Csinos kislánybeli csókjelenetétől emiatt undorodott, és csak az nyugtatta meg, miután Keith Carradine, a színészpartnere azt mondta neki, hogy ez nem számít igazinak, ők ketten csak tettetik azt. A szexjelenetekben ennél is jobban megkínozták. A Végtelen szerelem rendezője, a megkérdőjelezhető módszerei miatt nemrég újra reflektorfénybe került Franco Zeffirelli a szexjelenet előtt azt kérte Shieldstől, hogy vágjon olyan arckifejezést, mint aki épp óriási gyönyört él át, de mivel ő ezt akkor még nem tapasztalta meg, nem sikerült rögtön megcsinálnia. Ekkora a rendező odalépett, és miközben a kamera Brooke arcát vette, ő erőből elkezdte csavargatni a színésznője lábujját, hogy a fájdalomtól olyan legyen az arckifejezése, mint aki épp orgazmust él át. A dolog természetesen eléggé megviselte a színésznőt, de ennek sokáig nem adhatott hangot.

Eközben a legnagyobb magazinok címlapjain szerepelt, nem létezett olyan népszerű amerikai tévéműsor, ahol ne vendégeskedett volna, miközben a műsorvezetők és újságírók (többségében férfiak, de nemcsak ők) folyamatosan a meztelenkedéseiről és a bimbózó szexualitásáról, valamint a pasiügyeiről kérdezték, miközben utóbbiban egyáltalán nem volt része. Természetesen a bulvársajtó a fél világgal összeboronálta őt, később magával Michael Jacksonnal is, akivel gyerekkori barátok voltak. Az énekes egy interjúban elmondta, hogy épp Shieldsszel jár, méghozzá úgy, hogy erről egyáltalán nem egyeztetett vele. Ez azért volt a fiatal lány számára kellemetlen, mert egyrészt ők ketten mindig csak barátok voltak, másrészt akkor már volt egy szerelme, aki előtt nagyon kellemetlennek bizonyult, hogy az egész világ azt hitte: valójában épp Jackóval jár. 

Egy alkoholista anya szorításában

Az interjúk idején többnyire ott ült mellette az édesanyja is, de nem azért, hogy a kellemetlen kérdésekre válaszoljon helyette, netán helyre tegye a pofátlan riportert: inkább csak a saját fontosságát kívánta hangsúlyozni a médiában, miközben az efféle ügyek kezelésében teljesen magára hagyta a lányát. Teri Shields egészen korán rabja lett az alkoholnak, a dokumentumfilm szerint Brooke-nak nincs olyan korai emléke az anyjáról, amikor az asszony ne ivott volna. Elvonókúrára egyetlen alkalommal sikerült őt elküldenie, de azután is csak néhány hétig élt tisztán. Ezt leszámítva egyfolytában tett arról, hogy alkohol hatása alatt álljon. A kis Brooke visszaemlékezései szerint két anyja volt: az egyik a reggeli, akivel lehetett értelmesen beszélni és aki tudott ügyeket intézni – ez nem ártott, mert ő volt a lánya menedzsere is –, és a délutáni/esti, aki már totális alkoholmámorban fürdött.

Az anyja alkoholizmusa egy idő után köztudottá vált, és az anya-lánya párosnak úton-útfélen el kellett mondania az interjúkban, hogy Teri küzd azért, hogy legyőzze a függőségét, miközben ez egyáltalán nem volt igaz. Eközben azért továbbra is ragaszkodott a lányához, mivel ő volt az egyetlen biztos pont az életében: a férfiak előbb-utóbb elhagyták őt, ahogy Brooke apja is tette. Emiatt a kamasz Shields gyorsan megtanulta, hogy számos dologban csak önmagára számíthat, ahogy azt is, hogy jobb néha elkerülni az anyját. Sokkoló pillanat a dokumentumfilmben, amikor ő és gyerekkori barátja, a színésznő Laura Linney elmesélik, hogyan bujkáltak a nagy házban, mire Teri kiütve elaludt, annyira féltek attól, hogy találkozniuk kell vele részegen.

Brooke Shields 18 éves koráig nem tehetett mást, mint azt, hogy az anyja mellett volt, és amikor lehetősége nyílt az önállósodásra, azonnal jelentkezett a Princetonra, és fel is vették. A közvélemény teljesen kiakadt a lépésén, alig bírták feldolgozni, hogy akit csak egy üresfejű cicababának hittek, valójában egy okos, fiatal nő, ő pedig nem törődött azzal, hogy milyen hatással lehet ez a szünet a karrierjére. Egyszerűen csak el akart jönni otthonról, új életet akart kezdeni. Az anyja a konfliktusaik ellenére az első évben még nagyon hiányzott neki, ugyanis kellett ennyi idő, hogy az egyetemen a diákok befogadják maguk közé a hírességet, és tényleg csak egy diáktársukként tekintsenek rá. Ekkortájt jelent meg Shields önéletrajzi könyve is. Magával a kötettel a sztár már akkor sem volt elégedett, viszont volt egy fontos információ benne, amit még korábban nem osztott meg senkivel: még nem veszítette el a szüzességét. Ez a hír pedig valósággal felrobbantotta Amerikát.

Szüzességből nemzeti kincs

Az amerikaiakat sokkolta a hír, hogy a gyönyörű Shields, aki kiskamaszként számos filmben vetkőzött és a munkái (legyenek azok akár filmek, akár provokatív reklámok) jó részében fontos szerepet kapott az erotika, húszéves kora környékén még mindig őrzi a szüzességét. Ekkor már javában a konzervatív Reagan-érában jártunk, amikor a „Mondj nemet!” szlogenekkel támadták a fiatalságot. Nemet kellett mondani a drogokra és a házasság előtti szexre is, Brooke Shields váratlanul jött bejelentése pedig pillanatok alatt példaképpé tette őt a konzervatív oldalon. Akik korábban támadták, hirtelen a pajzsukra emelték, bár ő magán a bejelentésen kívül semmit nem tett ezért. Mindenki a szüzességéről írt és beszélt, a szűzhártyája gyakorlatilag nemzeti üggyé vált, nemzeti kincsként kezelték. Shields egyáltalán nem bánja, hogy sokáig várt az első közösüléssel, de a szüzessége körül csapott hírverés számos komplexussal gazdagította: úgy érezte, valami olyat veszíthet el, ami nagyon fontos, és borzasztó rosszat tesz ezzel. A dologra végül az akkori pasijával, a színész Dean Cainnel került sor – nem várták meg a házasságot –, és annyira nyomasztotta az élmény, hogy rögtön utána meztelenül kiviharzott a szobából és elkezdett sírni, egyedül az utánarohanó szerelme tudta csak megvigasztalni, és hitette el vele, hogy semmi rosszat nem követett el.

Miután elvégezte az egyetemet, Shields vissza akart térni a filmszakmába. Meglepte őt, hogy nem fogadták tárt karokkal. Alig kapott szerepeket, és a Szahara című filmje bukását sem bocsátották meg neki. Akkor még egy olyan világot éltünk, hogy egy férfi sztárnak jó néhány látványos bukást kellett produkálnia, hogy elvágja magát Hollywoodnál, de egy nőnek elég volt csak egyet. Shieldsnek újjá kellett építenie a karrierjét, és mivel a filmstúdiók elutasították, a tévében és a reklámokban találta meg régi/új otthonát.

Trauma és elválás

Persze Shields nem adta fel rögtön, járt meghallgatásokra, producerekkel tárgyalt, dolgozott azon, hogy ismét moziszerepeket kapjon. A film egyik legszomorúbb története, amikor elmondja, hogy az egyik producer visszaélt a hatalmával, és a hotelszobájába invitálva őt gyakorlatilag megerőszakolta. Amiről itt Shields mesél szinte szóról szóra megegyezik azokkal a történetekkel, amiket a nők Harvey Weinsteinről mondtak, ám a színésznő nem nevezi meg a támadóját a film során, és joggal feltételezhető, hogy amennyiben Weinstein lenne az, kimondta volna a nevét.

Mesél a traumája feldolgozásáról, valamint arról is, milyen nehéz volt elengednie az édesanyját, aki még a húszas évei elején is a menedzsereként dolgozott, ám az alkoholfüggősége miatt képtelen volt ellátni a feladatát. Végül az első férje, a teniszező André Agassi hatására fogadott új menedzsert, amin az édesanyja olyannyira megsértődött, hogy a sértődöttségét az egész hátralévő életében a lánya orra alá dörgölte. Shields őszintén beszél az Agassival való házasságáról is, amit utólag hibás döntésnek lát: az egyik kontrollmániás embertől, az anyjától menekült át egy másik kontrollmániás ember, a férje karjaiba, és ami eleinte segítségnek tűnt, egy idő után börtönné vált. Shields felidézi, hogy a Jóbarátokban Matt LeBlanc-kel forgatott egyik jelenetén a teniszező iszonyatosan és gyerekesen kiakadt, még azt is nehezen viselte el, hogy a felesége színészként csókolja meg egy másik kollégáját a kamerák előtt.

Sitcomok és szülés utáni depresszió

Agassitól végül elvált, a karrierjét pedig a sitcomozás mentette meg: a nyilvánosság számára is kiderült, hogy van humora, az emberek pedig vevők voltak erre. A boldogságot végül új férje, az író Chris Henchy oldalán találta meg, aki azért volt rá nagy hatással, mert vele ellentétben teljesen hétköznapi életet élt, és általa ő is belekóstolhatott ebbe, pedig soha korábban nem tapasztalhatta meg, hogy milyen. Azért itt sem volt minden fenékig tejfel: a dokumentumfilm felidézi, hogy az első lányuk születése után sokáig szülés utáni depresszióban szenvedett. Nem tudott kapcsolódni a gyerekéhez, állandóan a férjére bízta a babát, ő maga szinte menekült előle, és végül csak szakember segítségével tudott kikecmeregni a bajból. Később erről könyvet is írt, mert úgy gondolta, hogyha egy ismert ember beszél egy tabutémáról, az segít abban, hogy elinduljon a nyilvánosságban egy őszinte beszélgetés a témáról. A könyvéért maga Tom Cruise támadta be. A színész épp a legőrültebb, ultra-szcientológus korszakát élte és azzal vádolta Shieldset, hogy ártott magának és a gyerekének azzal, hogy pszichiáterhez fordult és gyógyszeres segítséget is elfogadott. Szerencsére a közvélemény Brooke mellé állt, és végül Tom Cruise annyi támadást kapott a felelőtlen és buta kijelentéseiért, hogy kénytelen volt bocsánatot kérni Shieldstől.

Brooke Shields jelenleg 57 éves, és a Brooke Shields: Pretty Baby szerint már jóban van önmagával, nincsenek ártalmas, elnyomó kapcsolatok az életében. A fiatalkori vetkőzős és szexjeleneteire inkább kordokumentumként tekint, a helyén tudja kezelni őket. Tudja, hogy az akkoriban forgatott filmjei ma már semmiképp sem készülhetnének el. A doksi egyik sajnálatosan művi hatású jelenetében a két kamaszlányával és a férjével beszélget erről az ebédlőasztalnál, kissé a szánkba rágva azokat a tanulságokat, amiket levont az életével kapcsolatban. Ez a része a dokumentumfilmnek már kissé PR-szagú, mintha egy motivációs tréner próbálná eladni a portékáját, ám amíg eljutunk idáig, egy izgalmas igaz történetet kapunk őszintén elmesélve, sok-sok érdekes és tanulságos momentummal. Brooke Shields élete meglepő módon annyira izgalmas, hogy azon se csodálkoznék, ha egyszer majd fikciós nagyjátékfilmet készítenének belőle.

A Brooke Shields: Pretty Baby című dokumentumfilmet a 2023-as Sundance Filmfesztivál online programjában láttuk. A filmet várhatóan a Disney+ mutatja be idehaza az év későbbi részében.