A szivárogtató vagy informátor (angolul: whistleblower) szavak hallatán elsőre sokunknak Edward Snowden arca ugrik be, de ha nem ő, akkor egy ballonkabátos, kalapos, középkorú férfi, aki sötét mélygarázsokban találkozik újságírókkal, hogy titkos információkat osszon meg velük a kormányzat viselt dolgairól. Ebbe a képbe nehezen fér bele Reality Winner (a szokatlan nevét az apukája álmodta meg): egy szőke, csinos, életvidám, sokat utazó és sokat flörtölő lány, akinek a munkája mellett a jógaoktatás tette ki a mindennapjait, és aki a macskájával és a kutyájával élt boldogan a Georgia állambeli Augusta kertvárosában.
A legtöbben teli vagyunk előítéletekkel, ezért egyszerűen eszünkbe sem jutna, hogy egy csinos, fiatal lánynak nemcsak hozzáférése lehet súlyos államtitkokhoz, hanem egyáltalán érdekelheti őt mindez, netán még arra is hajlandó, hogy a saját biztonságát kockáztatva közérdekű, mégis államtitoknak számító információkat juttasson el a sajtónak. Pedig Reality Winner egy rendkívül művelt, az angol mellett három nyelven (pastu, dari és fárszi) beszélő, katonai múlttal bíró, okos, szellemes nő, aki Donald Trump 2016-os megválasztása idején fordítóként dolgozott az NSA (National Security Agency) nemzetbiztonsági szervnél, számos államtitokhoz hozzáférve. Ki ez a nő, és miért tette azt, amit tett?
Egy szőke lány kontra FBI
Ha Reality története nem is szerepelt sokat a magyar sajtóban, az a tény idehaza is nagy nyilvánosságot kapott, hogy bebizonyosodott: a 2016-os amerikai választásokba beavatkoztak az oroszok. Ezt persze Amerikában is sokan sejtették, de egy kiszivárogtatott NSA dokumentum bizonyította, hogy az államnak is tudomása volt róla. Ezt a dokumentumot Georgia államból postázva juttatták el a sajtónak, és rövid nyomozás után kiderült, hogy honnan eredt az információ.
Reality Winner 2017 egyik forró nyári napján a szupermarketből tartott hazafelé az autójával. Rutinosan felhajtott a háza kocsifelhajtójára, és épp kiszállni készült, amikor egy férfi lépett oda az ajtajához. Olyan ruhát viselt, mint aki épp golfpályára készül, első ránézésre egyáltalán nem tűnt fenyegetőnek, ám hamar előkerült az FBI-igazolványa. Hamarosan csatlakozott hozzá a társa is, és közölték Realityvel, hogy hamarosan átkutatják a házát, szeretnék kihallgatni őt, és kérik, hogy az eljárás során mindenben működjön együtt velük. Az ezt követő másfél-két óra történéseinek teljes hanganyagát rögzítették az ügynökök, majd a hanganyagból később írásos transcript készült. Ez a leirat került végül az akkoriban még színházi rendezőként ismert Tina Satter kezébe, aki először csak színpadra állította Reality Winner házkutatásának lenyűgöző sztoriját New Yorkban, majd később filmet készített belőle Reality címmel. A film világpremierjét a 73. Berlini Nemzetközi Filmfesztivál keretében tartották februárban. A nagy sikernek a helyszínen az nlc újságírója is szemtanúja volt, másnap pedig lehetőségem nyílt személyesen beszélgetni Tina Satterrel, valamint a filmben Reality Winner bőrébe bújó Sydney Sweeney-vel, akit a nézők olyan nagyszerű sorozatokból ismerhetnek, mint az Eufória vagy a Fehér Lótusz első évada.
Jelenet a Reality című filmből (Fotó: Berlinale)
A pikachus hoodie
Satter nem rögtön figyelt fel Reality Winner történetére, hanem valamivel később, amikor egy fotókkal gazdagon illusztrált portrécikkel találkozott a lányról:
Azonnal feltűnt a pink automata puskás, Pikachu hoodie-s lány. Igazán izgalmasnak találtam a portréját. A cikkből egy link vezetett az FBI házkutatásának transcriptjére, én meg kíváncsiságból rákattintottam. Azonnal beszippantott. Úgy éreztem, egy thrillert olvasok. Végig borzasztó izgalmas volt, hová tart ez a helyzet, miközben a nyomozók és Reality olyan banális dolgokról beszélgettek egymással, mint a kutyáik és a macskáik. Lenyűgöző ereje volt annak a pillanatnak, amikor Reality megtörik és egy monológban bevallja, mit tett, miközben elmondja, hogy nem érti, hogy az általa kiszivárogtatott információ miért nem lehet nyilvános. Íróként azonnal láttam, hogy ilyen jó szövegeket sosem tudnék kitalálni.
Satternek innen jött az ötlet, hogy íróként nem nyúl az alapanyaghoz, egyszerűen úgy használja azt, mintha forgatókönyv lenne. Mivel akkoriban még színházi közegben mozgott, adta magát a színpadi adaptáció, de a kezdetektől ott motoszkált a fejében a filmváltozat gondolata is. Erre azonban már csak az után kerülhetett sor, hogy a darabot sikerre tudta vinni a New York-i off-Broadway-n.
Valóság kontra filmvalóság
A Reality című film egyértelműen a főhőséről kapta a címét, de a cím azt is feszegeti, hol a határ fikció és valóság között, amikor a valóságot egy az egyben próbálják meg átültetni filmre. Satter nagyon szigorú volt a színészeivel. Itt egyetlen szó vagy hang sem lehetett máshol, mint ahol az eredeti szövegben volt. Ha a transcript szerint az egyik FBI-os elköhintette magát, akkor az őt játszó színésznek is köhögnie kellett. Szabadságot csak a látható dolgok esetében kaptak, ugyanis a történtekről csupán hangfelvétel készült. Satter azonban a dokudráma valóságából időről időre kiránt minket azzal, hogy bevágja a film cselekményébe a transcript oldalait is, pontosan megmutatva, hogyan fest írásban lejegyezve mindaz, amit látunk/hallunk. Mivel a transcriptből kihúzták az érzékeny adatokat és információkat, amikor a szereplők ilyen ponthoz érnek, ezt a rendező úgy oldja meg, mintha hirtelen beletekerne valaki a filmbe, vagy épp eltüntetné egy pillanatra a képből a szereplőt, aki kimondja az érzékeny információt. Ráadásul azzal is elmossa a határt fikció és valóság között, hogy bár a filmben Sydney Sweeney alakítja Reality Winnert, időről időre bevágja nekünk a valódi Reality korabeli Instagram-fotóit, miközben például a lakása falán már Sydney Sweeney-ről és az édesanyjáról készült gyerekkori fotót láthatunk bekeretezve. A valóság és a film valóságának ilyetén keverése plusz réteggel gazdagítja az amúgy is izgalmas, feszült, mégis banális pillanatok sokaságából építkező filmet.
Jelenet a Reality című filmből (Fotó: Berlinale)
Sydneyből Reality
Bár Sydney Sweeney mostanában az egyik legforróbb név Hollywood ifjú titánjai között, neki is ugyanúgy castingolnia kellett a főszerepért, mint bárki másnak. Sweeney készített egy felvételt, majd elküldte azt Tina Satternek, aki egy hosszúra nyúló Zoom-beszélgetés után adta neki a szerepet, miután meggyőzte a rendezőt, hogy izgalmasan gondolkodik a szerepről, és a színészi képességei is megvannak az eljátszásához. Sweeney olyan szempontból is tökéletes választás volt, hogy sokáig csak a hatalmas mellű szőke cicababát látták benne az emberek, és csak mostanában kezdik felfedezni az emberek, hogy miként Reality Winner esetében is igaz, sokkal több rejtőzik a fiatal, szép lány külseje mögött.
Nőként mindannyian átesünk egy olyan szakaszon az életünkben, amikor bizonyítanunk kell, hogy többek vagyunk annál, mint amit a külsőnk alapján feltételeznek rólunk. Rendszeresen alábecsülnek minket. Ugyanakkor az erőnk is abban rejlik, hogy bebizonyítjuk: tévesen ítéltek meg minket
– válaszolja az ezzel kapcsolatos kérdésemre, és hozzáteszi: pont a karakter komplexitása és ellentmondásossága fogta meg, ezért akart mindenképp részt venni az intenzív, tizenhat napos, egyetlen helyszínen zajló forgatáson. „Tetszett, hogy a külsejét övező sztereotípiák miatt senki sem gondolta volna, hogy Reality képes lehet ilyesmire, senki sem gyanakodott rá. Itt van ez a lány farmer forrónadrágban, és méltó partnere a társalgásban a két dörzsölt FBI-ügynöknek. Sosem láttam még hasonlót korábban.”
Az igazság nem kockázatos
Egy szivárogtató megítélése mindig elég ellentmondásos, ezért is érdekelt, mit gondolnak az alkotók arról, amit Reality Winner tett. Feltételeztem, hogy nem ítélik el a tetteiért. Ez már csak azért sem tűnt valószínűnek, mert Winner egész családja eljött a berlini világpremierre, néhány sorral mögöttem ültek, és a végén a könnyeiket törölgették, miközben a nézőtérről tapsolták őket. Maga Reality Winner is együttműködött a filmesekkel, és csak azért nem jött el Berlinbe, mert a 2021-es szabadulása óta még a próbaidejét tölti szabadlábon, és ez idő alatt nem utazhat külföldre. Reality Winnert annak idején 5 év és 3 hónapnyi börtönre ítélte a bíróság a tettéért, és a jó magaviselete miatt szabadulhatott korábban.
Egyértelmű, hogy Reality törvényt szegett, amit nem helyeslek, ugyanakkor úgy hiszem, hogy a demokráciánk érdekében cselekedett. Ellentmondásosan viszonyulok mindahhoz, amit tett. A sorsa elgondolkodtat azon, miért vannak bizonyos törvények érvényben, miért kell egy csomó olyan információt titkolni, aminek nyilvánosnak kellene lennie. Reality hihetetlen nő, csodálom azért, amit tett. A film számos társadalmi kérdést felvet, és ilyen szempontból lehet vitaindító, de ne feledjük: én elsősorban arra törekedtem, hogy megrajzoljam egy hihetetlen fiatal nő portréját. Egy csajos jógaoktató Amerika legnagyobb titkainak kiszivárogtatója. Elképesztő! Egy jógaoktató, akinek otthon pink automata fegyvere van
– mesélte Tina Satter.
Tina Satter (Fotó: Berlinale)
Amikor arra terelem a szót, hogy az Egyesült Államok politikailag nagyon megosztott ország, és nem félnek-e attól, hogy Reality Winner története emiatt politikai viharokat fog kavarni, Sydney Sweeney hűti le gyorsan a kedélyeket:
A filmben semmi olyat nem mutatunk be, ami ne történt volna meg a valóságban, épp ezért sehol nem látom a kockázatot. Biztos vagyok benne, hogy mindkét politikai oldalon beszédtémát fog jelenteni, ugyanakkor a filmünk elsősorban a történet emberi oldaláról szól. Meg akartuk mutatni, milyen ember Reality.
Sydney
Sweeney Berlinben nagyon elemében volt, nagy elánnal ment végig az összes programján, miközben minden egyes új megjelenése előtt gyorsan átöltözött (az ő szintjén már nem fér bele két esemény ugyanabban a ruhában). Az interjú során elmondja, hogy eddig ahhoz szokott, hogy a filmjeit és a sorozatait streamingen mutatják be, ezért is óriási élmény számára, hogy Berlinben egy közönséggel zsúfolásig megtelt moziteremben nézhette végig a filmjét. Szerény sztárként mind a vetítés utáni közönségtalálkozón, mind a másnapi interjún elmondja, milyen sokat köszönhet az FBI-ügynököket alakító Josh Hamilton és Marchánt Davis játékának, hiszen ők teremtették meg a karaktereik között létrejövő feszültséget, és neki csak reagálnia kellett rá. Amikor rákérdezek, hogy a filmben látható fiatalkori fotóján a valódi édesanyjával látható-e együtt, először őszintén elcsodálkozik, hogy kiszúrtam a fotót a falon, majd elmeséli, hogy igen, az édesanyjával látható, de az anyukája nem igazán örült a dolognak, ugyanis vele ellentétben még azt sem szereti, ha valaki fényképet készít róla. Végül megnézte Amerikában a kész filmet és rábólintott a dologra, ami Sydney számára nagy megkönnyebbülést jelentett.
Felvetődött, hogy ahogy Reality, úgy Sydney életében is fontosak a titkok, még ha ezek nem is olyan kaliberű titkok, mint amiket Reality őrzött. Régebben ez problémás volt számára, de ma már nem jön zavarba attól, ha például valaki idő előtt próbálja megtudakolni tőle, milyen lesz az Eufória 3. évada:
Ez a része a szakmámnak mindig is nehéz volt számomra, mert szeretek fecsegni, barátságos, nyitott ember vagyok. Örömmel szoktam mesélni a forgatási élményeimről, mert általában fantasztikusak, de az évek során kénytelen voltam megtanulni, hogy nem lehet mindent elmondani. Ha ilyesmit kérdeznek, most már az a válaszom, hogy pár hónap múlva szívesen mesélek erről.
(nevet)
Sydney Sweeney a Reality berlini premierjén (Fotó: SOEREN STACHE / dpa Picture-Alliance via AFP)
Sweeney végig hihetetlenül profi színész benyomását kelti, egyetlen alkalommal sikerül csak őt picit zavarba hozni. Az interjú során szóba kerülnek Reality fegyverei, hiszen európai szemmel igencsak szokatlan, hogy egy huszonéves lánynak három lőfegyvere is legyen otthon, köztük egy pink automata puskával. Tina Satternek erre is megvolt a válasza:
Amerikában ez kulturális dolog, ráadásul Reality Texasból származik, Georgiában él, és katonai múlttal bír. Az Egyesült Államokban lehetsz progresszív politikai gondolkodó úgy, hogy közben támogatod a fegyvertartáshoz való jogot: a kettő nem zárja ki egymást. Amerika elég veszélyes hely, egy egyedül élő fiatal amerikai nőnek szüksége van fegyverre ahhoz, hogy biztonságban érezze magát.
Amikor Sydney megkapja a kérdést, hogy ő maga hogyan áll a fegyvertartás kérdéséhez, hirtelen világossá válik, hogy rés keletkezett a pajzson. „Most azért vagyunk itt, hogy Realityről beszélgessünk, nem azért, hogy rólam” – kerüli ki a válaszadást a színésznő, és aki kicsit is ismeri az előéletét, az sejtheti, hogy miért. Sydney Sweeney-t nem is olyan rég egy születésnapi rendezvény fotóanyaga alapján vádolták meg azzal, hogy a családja texasi konzervatív trumpistákból áll, ő pedig azóta is próbálja ezt a témát a lehető legtávolabb tartani magától. A látszólagos közvetlenség mögött tehát nagyon is szigorú határok húzódnak.
A Reality című filmet a 73. Berlinale Nemzetközi Filmfesztivál programjában láttuk. A filmet a fesztivál után az HBO vásárolta meg, így jó eséllyel az HBO Max streamingszolgáltató kínálatában láthatjuk majd valamikor az év későbbi részében.
