A legtöbb nőnek – vagy hosszabb hajú férfinak – ismerős az a jelenség, amikor hajmosás után a lefolyó körül egy csomó kósza hajszál kering. A legtöbben ilyenkor némi undorral felmarkoljuk ezt a hajcsomót és a vécébe vagy a legközelebbi kukába dobjuk. A fésü fogai között meglapuló kihullott hajaknak ugyanez a sorsa.
Kivéve, ha egy Liv nevű influencer szokásait követjük: a közösségi oldalakon a „thehaircollectionqueen” – vagyis a hajgyűjtés királynője – néven ismert lány ugyanis minden kihullott hajszálát összegyűjti. De tényleg, az utolsó darabig és még számon is tartja, hogy hány darab van.
Liv a pandémia alatt kezdte el azt csinálni, hogy az innen-onnan összeszedett hajszálakat felrakosgatta egy csík ragasztószalagra: a dolog olyannyira bejött, hogy mostanra 650 ezer követőt szerzett a fura szokással. Bár a videói kicsit a többség számára kicsit olyanok, mint egy csúnya baleset, ahol ugyan nem akarsz bámulni, de félrenézni se tudsz, jópáran vannak akik őszintén élvezik a lány tartalmait.
Az, hogy a lány mire fogja használni a mostanra összegyűjtött, 20 ezer (!) kihullott hajszálat, nem derül kis: többen javasolták neki, hogy használja fel hajhosszabításra vagy adományozza parókakészítőknek.
Nem Liv az egyetlen, aki odavan a furcsaságokért, sőt az ő kollekciója még fel sem kerülhetne legbizarabb gyűjtemények listájára. Összegyűjtöttük a top 10 fura tárgyat, amikről sosem gondolnád, hogy valaki gyűjti őket.
1. Hírességek haja
Ha már haj, muszáj megemlékezni azokról, akik nemhogy a sajátjukat, de mások haját gyűjtik. John Reznikoff, egy amerikai történész például Guiness-rekorder, mint a legtöbb hírességtól származó tincs tulajdonosa.
Az amerikai férfi Elvis Presley, Michael Jackson, Kennedy elnök, Einstein és még a Hitler szeretőjeként számon tartott Eva Braun hajtincsét is birtokolja. Reznikoff nemcsak gyűjti a hajakat, hanem kereskedik is velük: a Rock ‘n’ Roll királyának hajáért például 15 000 dollárt (mai árfolyamon kicsit több, mint 5 millió forintot) kért, de Justin Bieber hajfürtjeinek 40 000 dolláros (14 millió forintos) eladásához is köze van. A valaha volt legdrágább hajtincset Marylin Monroe tudhatja magának, a fürt 331 000 dollárért kelt el.
A hajgyűjtés eredete egyébként a viktoriánus korra vezethető vissza: ekkor egy híresebb ember hajszála egyenértékű volt egy autogrammal, de akár szerelmesek vagy jóbarátok is kifejezték az érzéseiket tincsek elcserélgetésével. Amikor pedig elhunyt egy szeretett személy, a hajukból gyakran gyászékszer készült.
2. Hányózacskó
Bár meglehetősen furán hangzik, a különböző légitársaságok által biztosított hányózacskók gyűjteménye tualjdonképpen egész mutatós. Steven J. Silberberg, a hányózacskó-kollektorok nagyágyúja, még egy weboldalt is létrehozott a zsákocskák bemutatására.
Mivel ma már a legtöbb járaton nem jár hányózacskó, a múltat bemutató relikviák igencsak felértékelődtek: Silberberg oldalán még egy „most wanted” lista is van, ami a legkeresettebb – és így legértékesebb – zacskók nevét tartalmazza. A Guiness-rekorder hányózacskó-gyűjtő egyébként nem is ő, hanem a holland Niek K. Vermeulen, aki 6000 papírt szedett össze 200 országból. Vermeulen gyűjteményének legelőkelőbb darabja egy NASA hányózacsi, ami még a világűrt is megjárta.
3. Antik egércsapda
Rick Ciciarelli egy gyűjtő, aki a szépséget antik rágcsálócsapdákban találta meg.
Ahogy a honlapján le is írja, az 1836 óta feltalált és szabadalmaztatott csapdák többségét rágcsálók befogására tervezték és küldetésének érzi, hogy összegyűjtse és megőrizze ezen innovatív alkotások mintáit.
Ez a műfaj egyébként rendkívül gyümölcsöző a gyűjtők számára, hiszen számtalan találmány született az egerek és patkányok csapdázására. Néhány példa: élőcsapdák, öntöttvas szerkezetek, guillotine-ok, gerinctörők, csípőcsapdák és lapos csappantyúk szolgáltak az évszázadok során a kártevők eliminálására.
Az antik rágcsálócsapdák gyűjtése furcsának tűnhet, de igazából egyáltalán nem szokatlan. Dannis Warf, aki négy év alatt 500 darabot szerzett be, igazi rekorder, Ohio államban pedig saját múzeumot is kaptak a rágcsálóírtás szerelmesei.
4. Alumínium dobozok
A legtöbb embernek eszébe se jutna a kiszuperált aluminíum tégelyeket megtartani, egy 84 éves belga nő azonban pont ezt tette. Yvette Dardenne Grand-Hallet-i házában kiállított hatalmas gyűjteménye az 1950-es évekre nyúlik vissza, amikor kislányként kapott egy alumínium dobozba csomagolt csokoládét a nagynénjétől.
A nő gyűjteménye jelenleg 56 800 darabra rúg, a világ minden tájáról. Dardenne egyik legnagyobb kincse egy 1868-ból származó, bonyolult mintázatú doboz, amelynek tetején két lovat ábrázoló embléma látható, és amelyet az angliai Readingben működő Huntley & Palmers cég által gyártott kekszek tárolására készítettek. A darab azért különleges, mert vélhetően az első olyan doboz, amire litográfia is került.
5. Koprolit vagy megkövesedett ürülék
Az a kérdés, hogy „Miért gyűjtöd ezeket a sz*rokat?” teljesen találó a listánk következő versenyzője, George Frandsen esetében. Az amerikai férfi Guiness-rekorder azzal, hogy több mint 5000 megkövesedett ürülékmintát gyűjtött össze a világ minden tájáról.
A korpolitok egyébként elég fontosak a tudomány szempontjából, ugyanis rendkívül sokféle dolog megtalálható bennük: csontok, fogak, szőrszálak, pikkelyek, kagyló- és tojáshéj darabok, rovarok, lárvák, növényi részek (legtöbbször magok), fadarabok, gombák, virágpor, valamint ősi DNS is. Ez egy elég jó körképet ad arról, hogy az adott állat milyen éghajlaton, körülmények között élt és mit fogyasztott. Ezért a megkövesedett ürülékek az úgynevezett nyomfosszíliák közé sorolandók.
6. Csípős szósz
Bár egy felmérés szerint az emberek egy része vonzónak tartja, ha valaki bírja az erős ízeket, nem vagyunk benne biztosak, hogy sokan szexinek találnák Vic Clinco csípős szószgyűjteményét, megközelíti a 10 000 palackot.
A férfi megszállottsága több mint két évtizeddel ezelőtt kezdődött, miután akkori barátnője megajándékozta egy csomag szósszal. Clinco csípős szószok iránti szeretete széles skálán mozog, az olcsó bolti változatoktól a drága gyűjtöi darabokig mindenféle van a kollekciójában.
Gyűjteményének egyik büszkesége egy Blair’s Reserve Caldera szósz, ami a valaha gyártott mindössze 499 palack egyike. Van egy fekete hangyákból készült csípős szósza is, a SoCaliANTe. A legnagyobb szószgyűjteményért folyó versenyben azonban akad egy kihívója, Chip Hearn, aki a csípős mártások mellett barbecue szószokat is gyűjt.
7. „Ne zavarj” táblák
Aki járt már hotelben, annak biztosan megvannak azok a kisméretű, kilincsre akasztható papírtáblák, amikkel jelezhetjük a személyzetnek, ha nem kérünk takarítást, illetve nem akarjuk, hogy bejöjjenek a szobánkba. Jean-François Vernetti minden bizonnyal nagyon utálja, ha zavarják: a svájci férfi ugyanis 1985 és 2014 között több mint 11 000 „Ne zavarjanak” feliratú táblát gyűjtött össze.
Vernetti a táblákat 189 ország szállodáiból gyűjtötte össze. Hobbiját eredetileg az inspirálta, hogy az Egyesült Királyságban egy sheffieldi szállodában egy elírást tartalmazó táblát látott. Gyűjteményét 2010-ben a legnagyobbnak nyilvánították a maga nemében, de azóta egy Edoardo Flores nevű férfi megelőzte. Ő ENSZ alkalmazottként sűrűn utazik egzotikus országokba, sőt még egy repülőről és egy tengeralattjáróról származó táblára is szert tett.
8. Nedves törlőkendők
A szokatlan tárgyakat gyűjtők egy része valamiért a teljesen hétköznapi, eldobható dolgok iránt érez vonzalmat – talán amiatt, mert tudják, hogy már régen el kellett volna használni és kidobni őket, de valamiért mégis megmaradtak. Közéjük tartozik John French is, aki saját magánmúzeumot nyitott az évtizedek alatt kialakított nedves törlőkendő gyűjteményének.
A férfi kiállítása a Michigani Állami Egyetemen tekinthető meg. French online katalogizálja a törlőkendőcsomagjait gyártó, design, céges márkajelzés és egyéb részletek szerint.
9. IBM Laptopok
Bár a cég számítógépeket gyártó ágazatát 2005-ben felvásárolta a Lenovo, még néhányan emlékezhetnek arra, hogy a nyolcvanas évektől kezdve a kétezres évek közepéig az IBM volt a piac egyik uralkodó számítógépgyártója. Az évtizedek alatt több tucat laptopot dobtak a piacra, amiknek ma már inkább gyűjtői értékük, mintsem tényleges hasznuk van.
Guo Yue egy kínai férfi azonban töretlen vonzalommal viseltetik azok iránt a gépek iránt is, amiről másnak maximum az elektronikai hulladék jutna eszébe: a férfi pekingi lakása ugyanis tele van régi IBM laptopokkal. Guo a pekingi Ipari és Kereskedelmi Külföldi Befektetési Igazgatóságon dolgozik és 2004-ben szerezte be az első gépet.
10. Szexbabák
A legbizarabbat a legvégére hagytuk: bár a guminők már önmagukban is elég megosztó tárgyak, az különösen bizarr, ha valakinek egy egész kollekciója van belőlük. A szexbabák manapság leginkább Ázsiában örvendenek népszerűségnek, de nemrég Párizsban is nyílt egy olyan bordély, ahol a kiszolgálószemélyzet teljes mértékben műanyag.
Hasonló intézményt nyithatna egy, a médiában Ta-bo néven ismert japán férfi is, akinek több, mint száz guminője van. Az ötvenes éveiben járó mérnök egy háromszobás lakást bérel csak azért, hogy legyen hol tárolnia a babákat. A férfi saját bevallása szerint a világ legnagyobb ilyen jellegű kollekciójának büszke tulajdonosa.
Kényszeres gyűjtögetés vagy ártatlan hobbi? A pszichológus válaszol
„A gyűjtögetésnek valóban lehet egy normális mértéke, ami egészséges biztonságérzetünkhöz köthető. Azáltal, hogy felhalmozunk dolgokat, úgy érezhetjük, kevésbé vagyunk veszélyben a világ kihívásaival szemben, van elég arra, hogy életben maradjunk” – mondja Csirmaz Luca pszichológus.
A szakember szerint ebben van egy evolúciós háttér, de akkor is felerősödhet ez a tendencia, ha egy korábbi életszakaszban nélkülöznünk kellett. Egy másik motiváló faktor az lehet, ha sérül a biztonságérzetünk valami miatt: ilyenkor a gyűjtögetés visszaadhatja a kontroll és a beláthatóság érzését. Csirmaz Luca szerint erre jó példa lehet Liv, a hajgyűjtögető influencer is: a lány a pandémia alatt találta meg ezt a hobbit, amikor az emberek nagy része kontrollvesztettnek érezte magát és aggodalommal töltöték el az események.
„Patológiás formájáról akkor beszélünk, hogyha a gyűjtögetés már az élet más területein lévő funkcionálásunkat akadályozza, tartós distresszel jár, akár beszűkíti életterünket, vagy nagyfokú frusztrációt élünk meg akkor, ha valamitől meg kellene szabadulnunk, amikor annak racionálisan nem lenne jelentősége” – összegzi.
A pszichológiában a kényszeres gyűjtögetést általában az OCD-hez (obszesszív-kompulzív zavar, vagyis kényszergondolatokkal és kényszercselekvésekkel járó pszichopatológia) kötik: központi eleme, hogy a személy rövid távon csökkenti szorongását a dolgok felhalmozásával, hosszú távon azonban egyre inkább izolálódik általa, mert elkezdi az kitölteni belső (és olykor külső) terét.