1993-ban Robin Williams elbűvölte a közönséget a Mrs. Doubtfire-rel, Liam Neeson megmutatta, milyen az igazi hősiesség a Schindler listájában, de tagadhatatlan, hogy az év filmje, legalábbis ami a kasszasikert illeti, a Jurassic Park volt, Steven Spielberg ikonikus története, amely idén ünnepli 30. születésnapját.
A lenyűgöző CGI-fejlesztéseknek és a hozzá illő minőségi történetmesélésnek köszönhetően a Jurassic Park igazi szenzációvá vált, amely megváltoztatta a mozit azáltal, hogy feltárta a digitális képekben rejlő lehetőségeket. Ez lett a valaha készült legtöbb bevételt hozó film, legalábbis addig, amíg a Titanic négy évvel később le nem körözte. A Jurassic Park sok tekintetben segített új korszakot nyitni a filmkészítésben. Ez nem csak egy felkapott film volt, amelyben a dinók szabadlábon randalíroztak; az ősi vadállatok életre keltésére használt varázslat később lehetővé tette, hogy Tony Stark felrepüljön az „Iron Man”-ban, Dominic Toretto autójával pedig szembeszálljon a gravitáció törvényeivel a Halálos iramban franchise-ban.
Amikor 1993. június 11-én az eredeti Jurassic Parkot levetítették a mozikban, a film feje tetejére állította Amerikát. A jegyeladások rekordot jelentő 50 millió dollárt értek el egyetlen hétvége alatt, megelőzve a Batman visszatér által felállított rekordot, a 45 millió dollárt. Mindenki, még azok is, akik nem jártak rendszeresen moziba, a Jurassic Parkról beszéltek. A mozi nemzetközileg is hatalmas siker lett, 621 millió dollárt hozott globálisan.
Így emlékeznek a nagy dobásra az nlc újságírói
A aenflux.blog azt írja, a Jurassic Parkra a magyar közönségnek három hónapot kellett várnia az amerikai premierhez képest. A hazai híresztelés és marketing azonban már nyáron beindult: július elején a Pesti Műsorban már megjelent a szeptember 24-i dátum. Játékot is hirdetett a műsorújság, melynek nyereménye egy premier előtti vetítésen való részvétel volt, konkrétan két héttel a bemutató előtt: szeptember 10-én a budapesti Kossuth moziban. A Jurassic Parkot nyolc különböző moziban játszották a fővárosban, átlagosan 453-an ültek az előadásokon.
Hatalmas hazai sikerét mutatja, hogy a nyitónapon 46 ezren látták országszerte.
Ha nem is a premieren, de valamikor ősszel én is megnéztem a szüleimmel a filmet. Akkoriban a korhatári besorolás szerint 10 éven aluliaknak csak szülői felügyelettel volt ajánlott a film megtekintése, és szüleim sokat vacilláltak azon, vigyenek-e vagy sem. Miközben az – egyébként mai szemmel sokkal kevésbé félelmetes – Arachnofóbiát következetesen tiltották, erre igent mondtak. Aztán az első T-rex üvöltésre a székek alatt kötöttem ki. Ennek ellenére nem traumatizált a film, és azóta is sokszor előveszem. Szerintem megunhatatlan, de csakis az első.
Orsinak viszont nem engedték meg a szülei, hogy megnézze. „Ezt viszont annyira cikinek éreztem, hogy azt mondtam a többieknek, hogy láttam, és aztán csak lapítottam. A fröccsöntött gumijátékokból, a szomszéd kisfiú nagy T-Rex sztorijaiból meg az osztálytársaim lutra albumaiból próbáltam összerakni a Jurassic-történetet” – vallja be.
Anett jól emlékszik a mozi körüli „hájpra”:” 94 nyara lehetett talán, már 2. osztályba készültem. A kókai művelődési házba mentünk (mellettünk lévő falu, szóval buszra is kellett ülni a mozi miatt), végtelenül kényelmetlen székek voltak ott, de volt popcorn (tudjátok, amit ilyen búcsús mobil pattogtató kocsiból adtak!), és tele volt gyerekkel a művház, mert hát a dinós filmet látni kellett. Nekem nagyon bejött, az összes részt láttam utána moziban, meg többször megnéztem utána VHS-en is. Volt Pesten egy dinós kiállítás is, oda a sulival mentünk, MINDENKI dinólázban égett a Jurassic Park miatt. Voltak otthon dinótojásaim, amikből dinó kelt ki, meg dinós figuráim is, amik tökéletesen jól passzoltak a Barbie babák mellett is.”
Verusnak sem engedték meg a szülei, hogy megnézze a filmet, ezrét 12-13 évesen látta először, de a dinómánia őt is elkapta. „Mire végre leülhettem a film elé, már kívülről tudtam a fajtákat, és jó ismerősként köszöntöttem a diplodocusokat, a triceratopsokat, a pacicephalosaurosokat és a persze a Rexet is. Nagyon szerettem a zenéjét, a jeleneten, amikor Alan és Ellie először látják meg az élő brachiosaurusokat még ma is rendre elbőgöm magam. Imádtam volna, ha a valóságban is létezik Jurassic Park, és pont azért imádtam ezeket a filmeket annyira, mert végre láthattam mozogni, jönni-menni, vadászni ezeket a hatalmas állatokat, amiket addig csontvázként, meg könyvekben, meg matricás albumban láttam.”
Andi a #teamdinók csapatát erősíti. „Mindamellett, hogy szerettem, az van, hogy én borzasztóan sajnálom a dinókat benne, ezért nem szívesen nézem újra. Szerencsétlenek nem tehetnek arról, hogy cirkuszi látványosságot csináltak belőlük, szóval szerintem ebben a felállásban nem ők a rosszak, és tudom, furcsán vagyok bekötve, de én nekik drukkolok.”
Ádám számára szállóigékké váltak a film egyes mondatai: Ez is egy olyan film, amiből gyakran idézünk, olyanokat mint például
„Nem spóroltam semmin” vagy „Vigyázz a velociraptorokkal a magas fűben”
Tócsának felnőttként adott ez az egész Jurassic-dolog nagy élményt, ugyanis mindhárom Jurassic World-filmet végiginterjúzhatta, először Párizsban, aztán Londonban, az utolsót pedig Zoomon. „Naphosszat dinókról dumálhattam felnőtt emberekkel, akik lelkesen nosztalgiáztak a gyerekkorukról. Ettől még a Jurassic World-filmeket annyira nem kedveltem meg, de a hatásukra ma már jobban értékelem az eredeti Jurassic Parkot.”
Marcit leginkább a technika és a hitelesség nyűgözte le: „Ezerszer másolt VHS-en láttam moziból kamerával felvett változatban,
az ijesztő részek azért nem voltak vészesek, mert eltakarták a képet a moziból kiszaladó nézők.
Nagy hatással volt rám, egyrészt azért, mert tökéletes keveréke volt a horror- és kalandfilmnek, imádtam a sci-fis magyarázatot, Spielberg pedig ekkor volt ereje teljében mint műfajifilm-rendező: érződött az egészen, hogy a földön kúszik-mászik a színészeivel, rögtönöz, együtt találják ki a szerepeket és hagyja őket játszani. Ezt persze akkor még nem tudtam megfogalmazni, de valahogy más minőség volt az egész, mint amit addig megszoktam, tényleg csak az ET-n és az első Indiana Joneson éreztem hasonlót. Arra külön emlékszem, hogy Laura Dern fut a raptorok elől, és beér a trafóházba, leül a földre és sír, én meg nem értem, hogy mi baja, hát sikerült, és nem is támadták meg, akkor meg?! Valahogy mégis tök hitelesnek tűnt, és később leesett, hogy addig soha egy film sem mutatta meg, hogy valójában hogy néz ki, amikor valaki nagyon fél. Mindezt úgy, hogy amikor vágta és utómunkázta a filmet, akkor már a Schindler Listáját forgatta és majdnem belerokkant a munkába. Erre mondta egyszer Röhrig Géza, hogy
jó film a Schindler, csak túl sok benne a dinó.
De főleg azért fontos a Jurassic Park, mert imádtam kitalálni, melyik trükköt hogy hozták össze, és a CGI dinóknál lövésem sem volt, azóta is szenvedélyesen érdekel az animáció. A Jurassic Park ráadásul nem simán jól öregedett, hanem sehogy sem: pontosan tudták, mikor érdemes CGI-t használni, és hogy kell világítani, kompozitálni ahhoz, hogy ne bukjanak le a kezdetleges trükkökkel, csodálatos az egész. Az új trilógiát végignézni sem bírtam, de így is világos, hogy semmi nincs bennük az első filmből.”
Még egy történelmi hurrikán sem akadályozhatta meg a forgatást
30 év telt el azóta, hogy a Jurassic Park először megérkezett a mozikba, de Stephen Spielberg rendező kasszasikere ma is ugyanolyan innovatív, mint 1993-ban. Már akkor is rengeteg érdekesség terjedt a mozi kulisszatitkairól, az internetnek hála most ezek közül szemlézünk néhányat.
Például azt mondják, hogy Spielberg még a könyv megjelenése előtt (a film Michael Crichton könyvéből készült) megvásárolta a jogokat az Universaltól, és annyira izgatott volt, hogy elkezdett storyboard jeleneteket készíteni a könyvből, bár még a forgatókönyv kész sem volt. Ennek ellenére álmai projektje mégis a Schindler listája volt, ám az MCA/Universal elnöke, Sid Scheinberg csak akkor adott zöld utat Spielberg holokauszt-filmjére, ha a rendező a dinókat veszi előre.
Stan Winston és csapata építették meg, és működtették az élőszereplős dinoszaurusz-robotokat. Egyes alkotások, köztük a T-rex, teljes dinoszauruszok voltak, de a legtöbbnek csak a felső fele volt meg, míg másoknak csak az alsó fele. A 7,5 méter magas Brachiosaurus bábról készült felvétel. Michael Lantieri, az Indiana Jones és a Vissza a jövőbe két folytatásának speciális effektusainak felügyelője ügyelt az interaktív elemekre a forgatáson. Például az utolsó jelenetben, ahol a CGI T-rex egy CGI raptort hajít egy T-rex csontvázba, Lantieri felügyelte, hogy a csontváz valósághűen reagáljon. Összességében
a Jurassic Park összes CG-dinója mindössze 6 percnyi képernyőidővel rendelkezik, míg a teljes dinoszaurusz-effektusok mindössze 14 percet tesznek ki a 127 perces filmből.
Steven Spielberg a T-rex lábai előtt (Fotó: Murray Close/Getty Images)
A gyártás azonban nem volt zökkenőmentes, mert hatalmas hurrikán sújtott le a díszletre. A Jurassic Parkot 1992-ben forgatták a hawaii Kauai-szigeten. Az Iniki hurrikán – a legerősebb hurrikán, amely Hawaiit sújtotta a történelemben – a forgatás közben csapott le. Richard Attenborough, aki John Hammondot az InGen vezetőjét és a Jurassic Park építtetőjét alakította, viszont átaludta a rettenetes vihart. Amikor a szereplők megkérdezték, hogy ez hogyan volt lehetséges, azt válaszolta, hogy ő már túlélte a londoni “villámcsapást” a második világháború alatt. (Villámcsapásként emlegették a bombázássorozatot – a szerző.)
Ahogy egyébként John Hammond a filmben, úgy Spielberg sem spórolt semmin: paleontológusokat bízott meg tanácsadóként a film elkészítéséhez. A híres paleontológust, Jack Hornert használták a gyártás során annak biztosítására, hogy a dinoszauruszok tudományosan hiteles viselkedést tanúsítsanak, Robert T. Bakker – aki szintén őslénykutató – pedig információkat adott az animátoroknak a dinoszauruszok fizikai jellemzőiről. Ennek ellenére Spielberg nem mindig fogadta meg a tanácsaikat, ha a helyzet megkívánta. Például a T-rex fogak a valóságban banánalakúak voltak, de ez nem keltett volna drámai hatást, így a CGI rexnek és a robotnak kihegyezték az agyarait. De nemcsak ez volt az egyetlen tévedés a hatalmas gyilkossal kapcsolatban. A Jurassic Park készítésekor még nem lehetett tudni, hogy az óriás dinoszaurusz látása milyen lehetett, de mivel egyes hüllőkről közismert, hogy inkább a mozgásra érzékenyek, Spielberg T-rexe is csak mozgásra támadt. Az újabb kutatások szerint azonban azt feltételezik, hogy a T-rexnek nagyon is jó volt a látása, így Dr. Alan Grant és a gyerekek egészen biztos nem úszták volna meg a ragadózóval való farkasszemezést.
A leghíresebb eltérés valószínűleg Spielberg Velociraptora, amely jobban hasonlított a Deinonychusra. Az igazi Velociraptorok kevesebb mint 22 kilót nyomtak, és tollaik voltak. Az alkotók tartottak attól, hogy a filmben egy olyan faj lesz a főszereplő, amely sosem létezett, míg ki nem derült, hogy 1992-ben felfedeztek egy új dinoszaurusz fajt, az Utahraptort, amely majdnem akkora volt, mint a Jurassic Park élőlénye.
Egy másik érdekesség, amiről emlékeim szerint a 90-es években is szó volt, hogy a
T-rex ordításának létrehozásához sokféle állathangot használtak fel, az üvöltés hangterve tigris, aligátor és elefántbébi hangokból állt. A sárkánygyík-szerű, galléros Dilophosaurus halálos üvöltése majmok, sólymok rikoltozásából, csörgőkígyók sziszegéséből és hattyúhangok kombinációjával jött létre.
Spielberg és stábja 1992. november 30-án fejezte be a Jurassic Park forgatását – 12 nappal a tervezett időpont előtt –, és a rendezőnek következő filmjének, a Schindler listájának a forgatására és befejezésére kellett koncentrálnia, amelynek gyártása 1993 márciusában indult volna. A film szoros forgatási ütemezése és a Jurassic Parkhoz szükséges kiterjedt utómunkálatok miatt, néhány utómunkálati feladatot átadott barátjának és gyakori munkatársának, George Lucasnak, aki az ILM tulajdonosa volt. Lucas emiatt külön köszönetet kapott a filmben.
