Anya, apa és 19 gyerek. Ez volt a címe a TLC tévécsatorna nagy sikert arató realityjének. Kit ne érdekelne egy ekkora család mindennapi élete? Már önmagában abban van valami perverzió, ha végignézzük, hogyan készül a vacsora 21 főre, vagy milyen az, amikor elmennek a hétvégi családi nagybevásárlásra és kosarak tömkelegét tömik meg kajával, hogy a végén egy kisebb vagyont hagyjanak a kasszánál. A Duggar család valóságos legenda lett a reality tévézésben, és a nyomukban több gigacsalád hétköznapjait bemutató valóságshow is elindult. A sikereiket azonban senki sem tudta túlszárnyalni, egészen a család múlt évtized közepén kirobbant pedofil-botrányáig.
A legidősebb Duggar-gyereket, Josht a hatóságok pedofília vádjával tartóztatták le. Mint kiderült, a saját húgait is molesztálta. Erről ráadásul az apja, Jim Bob is tudott, és ez az információ már elég volt ahhoz, hogy beszántsák a műsorukat. Addigra azonban visszafordíthatatlanul sok kárt okoztak az ártalmas nézeteik terjesztésével. Ezt mutatja be a Prime Video négyrészes dokumentumfilm-sorozata, a Vidám, boldog emberek: A Duggar család titkai.
Ahol a testi fenyítés bevett nevelési módszer
Az Anya, apa és 19 gyereket szerették a nézők, hiszen látszólag egy idilli családi életet mutatott be. Egy olyan famíliát, ahol mindenki támogatja egymást, ahol mindenki kiveszi a részét az otthoni munkából, ahol minden a család körül forog, és ahol az élet összes örömét az adja, hogy az embert egy ennyire nagy család veszi körül. A Duggarékről szóló sorozat ugyan bemutatta az ehhez kapcsolódó logisztikai nehézségeket, de végső soron nagyon pozitív színben tüntette fel a családot, ahol az anyuka, Michelle minden helyzetben angyali, csilingelő hangon beszélt a csemetéivel, és a családfőt, Jim Bobot egyszer se láttuk, hogy felemelné a hangját. A nézők számára ők voltak a pozitív példák arra, hogy ezt így is lehet.
Michelle Duggar és Jim Bob a csemetékkel (Fotó: Profimedia)
A gondot inkább az jelentette, amit a tévécsatorna kamerái már nem mutattak meg.
Lehet persze rácsodálkozni, hogy milyen aranyos, ahogy a tizenkét éves kislány önállóan és zokszó nélkül kicseréli a kistestvére kakis pelenkáját, de abba már kevesebben gondolnak bele, hogy valójában ez a családfelállás azt jelenti, hogy egy idő után gyakorlatilag a nagyobb gyerekek nevelik a kisebbeket, ugyanis a szülők ezt már képtelenek megtenni.
Biztos jó, ha egy kiskamaszra gyakorlatilag szülői feladatok hárulnak? Nem a saját életét kéne inkább élnie és iskolába járnia ahelyett, hogy a kistesóit neveli és házi oktatásban részesül?
Az összefoglalókban természetesen a testi fenyítés sem került elő, miközben mára kiderült, hogy az elfenekelés teljesen hétköznapinak számított a családban, gyakorlatilag egy bevett nevelési módszernek számított. A tizenkilenc gyerek pedig azért volt mindig olyan visszafogott és jól nevelt a kamerák előtt, mert gyakorlatilag beléjük verték, hogy ilyenek legyenek.
Duggarék ugyanis egy fundamentalista keresztény gyülekezet, az Institute of Basic Life Principles (IBLP), vagyis az Alapvető Életelvek Intézetének követői voltak. Márpedig ebben az intézetben azt tanították, hogy a családokban minél több gyermek szülessen, a szülőknek pedig már egészen kis korban meg kell törniük a gyerekeik akaratát. Igen, erőszakkal. Rémisztő képsor a dokumentumfilmben, amikor egy archív felvételen egy anya arról mesél, hogy letette a babáját a pokrócra, nem messze tőle lerakott egy játékot, és ahányszor a baba a játékért nyúlt, mindig a kezére csapott. Egészen addig, míg nem akart többé érte nyúlni. A gyerekek akaratának megtörését az IBLP már ennyire kis korban kezdte.
A nők legyenek csak áldozatok
A Vidám, boldog emberek: A Duggar család történetén keresztül gyakorlatilag az IBLP-re fókuszál, hiszen Duggarék a szervezet kirakatcsaládjának számítottak. Egy olyan famíliának, ami a televízióban, nagy nyilvánosság előtt népszerűsítette az életformájukat és a nézeteiket és a hitüket, miközben csak nagyon keveset mutatott meg ennek árnyoldalaiból, és konkrétan semmit a család viselt dolgaiból. Jim Bob és Michelle Duggar már a tévéműsora előtt az IBLP ernyője alatt állt, és annak idején azzal a feltétellel írtak alá a TLC-hez, ha a realityben a keresztény hitüket is bemutathatják. Az IBLP egy Bill Gothard nevű férfi alapította szervezet, ami egy nagyon egyszerű hierarchiára építette fel a működését:
Legfelül van Isten, az ő parancsait maga Bill Gothard kapja, alatta foglalnak helyet az intézet lelkészei, majd jönnek a családfők, akik alatt az édesanyák, a legalján pedig a gyerekek foglalnak helyet. Mindennek az alapját az autoritás és az engedelmesség jelenti.
Azt kell csinálnod, amit a rendszerben feljebbvalód mond, cserébe ő megvéd téged a külvilág veszedelmeitől, és ez garantálja a túlvilági boldogságot a mennyben. Tény, hogy ez így leírva átlátszó sületlenségnek tűnik, de a dokumentumfilmben megszólaló egykori IBLP-tagok számára egyáltalán nem volt az.
Michelle Duggar és Jim Bob Duggar (Fotó: Peter Kramer/NBCUniversal via Getty Images via Getty Images)
Számukra a pokolra jutás egy nagyon is valódi fenyegetés volt, hiszen egész gyerekkorukban abban nevelkedtek, hogy azt mindenáron el kell kerülniük. Az autoritás gyakorlatilag megkérdőjelezhetetlen a rendszerben: a gyerek nem kérdőjelezheti meg a szüleit, a feleség nem kérdőjelezheti meg a férjét, a férj pedig nem kérdőjelezheti meg a feljebbvalóját az egyházban.
A rendszer lényegét tekintve semmi másra nem szolgált, csak arra, hogy a férfiak irányítsanak, a nők pedig kiszolgálják őket. Ezt a tanításuk (amit úgynevezett bölcsességfüzetekben hirdettek) is alátámasztotta azzal, hogy a nők kötelességének az irgalmasságot nevezte meg, ami az értelmezésükben azt jelenti, hogy a nőnek kötelessége elviselni minden fájdalmat és megaláztatást, hiszen nincs más választása: csak így kerülheti el a pokolra jutást és csak így szolgálja az istenét és az egyházát. Gyakorlatilag ideális áldozatokat gyártottak maguknak, így nem csoda, hogy a szervezeten belül mindennaposnak számít a nő- és gyerekbántalmazás, a nemi- és családon belüli erőszak, valamint a pedofília.
A Duggar család felemelkedése és bukása
A Duggar-család pechjére az utóbbira pont ők szolgáltatták az egyik leglátványosabb példát. A legidősebb gyermekük, Josh gyakorlatilag kétszer bukott le. Először akkor, amikor szűkebb körben kiderült, hogy a fiú a saját kishúgait zaklatta, illetlen helyeken simogatta őket. Ekkor a családfő elment ugyan a szomszédjával – akinek a lányával Josh hivatalosan együtt volt – a rendőrségre, de az ügyben eljáró rendőr csupán barátilag figyelmeztette, hogy baj lesz, ha még egyszer hasonlót csinál.
A baj évekkel később következett be, amikor már a rendőrök kopogtattak Joshnál, és lefoglalták a számítógépét, ami teli volt kiskorúakról készült pornográf felvételekkel. Ekkor már valós veszély volt a műsor törlése, így Jim Bob gyakorlatilag utasításba adta a lányainak – értsd: Josh korábbi áldozatainak – , hogy egy nagy nyilvánosságot kapó tévéinterjúban keljenek a bátyjuk védelmére kelniük, gyakorlatilag jelentéktelennek mutatva a férfi tetteit.
Josh Duggar (Fotó: Profimedia)
Az eset hatására elkezdtek kihullani a csontvázak Duggarék szekrényéből, melynek az egyik következménye az volt, hogy porba hullottak a férfi arra vonatkozó tervei, hogy republikánus politikusként komoly karriert építhessen. A családról készült dokumentumfilm legfőbb erénye, hogy a családhoz igazán közel álló embereket tudott megszólaltatni, köztük a Duggar házaspár nagylányát, aki azután távolodott el a szüleitől, hogy csellel aláírattak vele és a férjével egy olyan szerződést, amiért cserébe öt éven keresztül szerepelniük kellett a családi realityben, miközben az ezért járó gázsiból nem láttak viszont egy vasat sem. Jim Bob és Michelle ugyanis jó keresztény módjára ingyen dolgoztatta a gyerekeit még felnőtt korukban is, és amikor szembesítették ezzel, kárpótlásul – a perrel fenyegetés hatására – nagylelkűen felajánlotta, hogy utólag minimálbért (!) fizet nekik.
Középkori elvek a modern világban
A Duggar család látványos bukása felhívta a figyelmet nemcsak a család erősen megkérdőjelezhető életvitelére, hanem a mögöttük húzódó, az évek során hatalmasra duzzadt evangélikus keresztény szervezet, az IBPL visszásságaira is. A legtöbb szektaszerűen működő szervezettel szemben az IBPL-nek sosem volt igazi központja, inkább hálózatként terjedt regionális központokkal. A film nagyon szépen levezeti, hogy az oly népszerű otthontanulási programjuk gyakorlatilag abból eredt, amikor az Egyesült Államok iskoláiban megtiltották a szegregációt, és sok fehér szülő nehezen viselte a tudatot, hogy a gyerekei feketékkel járjanak egy osztályba.
Az IBPL az otthontanulási programjával azonban elsősorban saját magát és a szervezet alapelveit akarta promotálni: az oktatásban gyakran tették félre a tudományos elveket a saját, minden tudományos tényt nélkülöző világmagyarázatuk kedvéért, az eredmény pedig rengeteg félművelt fiatal lett, akinek esélye sem volt a valódi munkaerőpiacon, így még jobban ki voltak szolgálva az IBPL-nek, melynek alapító-vezetőjéről, Bill Gothardról időközben bebizonyosodott, hogy az Intézet központjában nagyiparban fogyasztotta a fiatal lányokat.
Az első lebukására még azzal reagált, hogy hozott egy új szabályt, amivel gyakorlatilag betiltotta a pletykálást. Ha egy áldozatnak baja volt, az új elv szerint senkinek nem beszélhetett róla, kizárólag azzal, aki bántalmazta őt. Magyarul: segítség híján bebetonozták őt az áldozatszerepbe.
A Duggar család a Today Show-ban, az NBC csatornán (Fotó: Peter Kramer/NBCUniversal via Getty Images)
Miután ennek ellenére mégis kipattantak újabb szexuális zaklatási ügyei, melyek egy részét kiskorúakkal szemben követte el, végül eltávolították őt az IBPL éléről, de ezt leszámítva semmi nem változott. A fundamentalista keresztény szervezet tagjait láthatóan nem nagyon zavarja, hogy egy pedofil tanai alapján élik tovább az életüket, a nők és a gyerekek betörésének módszere még ma is virágzik.
A film egyik legsúlyosabb része már azt mutatja be, hogy az IBPL által felépített életvitel ma már a közösségi médiában kapja a promóciót, családok és párok a TikTokon és a YouTube-on lelkesen népszerűsítik az életvitelüket, próbálva azt divatosan feltüntetni. A nő alárendeltsége modernebb hozzáállással ma már a nő választásának számít, és kik vagyunk mi, hogy megkérdőjelezhessük egy nő választását?
Duggarék régi dicsőségének talán már vége, de az tény, hogy a hosszú évek munkájával hozzájárultak egy szekta naggyá válásához. Egy olyan szektáéhoz, melynek nem titkolt vágya, hogy tudatosan, több generációnyi idő alatt felépítsen egy olyan szervezetet, ami be tud épülni az amerikai kormányzat legfontosabb pozícióiba, és ezzel maga is meghatározó politikai erővé váljon az Egyesült Államokban. És ez nemcsak vágyálom: a film világosan megmutatja, hogy a bántalmazások által agymosott embereik már most is ott vannak mindenhol. Félelmetesen hangzik? Mert az is.
A Vidám, boldog emberek: A Duggar család titkai már látható a Prime Video kínálatában.
