Ilyen fontos üzeneteket mond Barbie

Barbie meghökkentette a világot, az új film nemcsak remek szórakozást nyújt, hanem értékes, valós üzeneteket is hordoz, nagyjából mindenkinek: kislányoknak, kisfiúknak, radikális feministáknak, nemi sztereotípiáktól szenvedőknek, ahogy szexista férfiaknak egyaránt.

Greta Gerwig Barbie-ja teljesen ellentéte annak, amit sokan gondoltak a premieresedő filmről, miszerint egy cukormázas, butácska márkafilm lesz. Ezzel szemben született egy olyan, ráadásul szélesebb közönségnek szánt film, ami pontosan és átélhetően mutatja be, mi a baj azzal, ha elcsúsznak az egyensúlyok, és miért mondjuk azt, hogy nőként nehezebb biztonságban, jól érezni magunkat egy olyan világban, ahol még mindig főként férfiak diktálnak. 

Gerwignek, a női lét árnyalatait ügyesen összefoglaló történettel sikerült előrukkolni, ráadásul úgy, hogy végig szórakoztató és érthető marad, ezt bizonyítja az is, hogy óriási hatással bír: ha végig görgetünk a közösségi médiában, láthatjuk, mennyien rezonálnak Barbie meglátásaira, filmbeli személyiségfejlődésére.

Nézzünk néhány fontos üzenetet, amit kaptunk a szőke, sztereotipikus Barbie-től, aki sokáig teljesen vakon élt a kényelmes, matriarchális világában, ahol meg a Kenek szenvedtek attól, hogy sok esetben semmibe veszik őket.

Lehetsz bármi, lányként is

A film Barbie Worldjében a Barbie-k pilóták, elnökök, orvosok, önálló identitással rendelkező nő testű babák, és ezzel azt sugallják a filmet néző kislányoknak, hogy bátran menjenek a céljaik után.

Önfelfedezésre buzdít

Ken a film végén rájön, hogy nem Barbie teszi őt valakivé, hogy egyedül is érezheti magát egésznek. A szőke baba személyiségfejlődésén keresztül megkapjuk az önfelfedezés fontosságának üzenetét, miszerint teljesen normális, ha útközben találjuk ki kik vagyunk, merre tartunk, mik a céljaink. Ahogy az is rendben van, ha az életben akadnak olyan időszakok, amikor újra kell definiálni önmagunkat. Azt is kiemeli, hogy próbáljuk meg a saját igényeink szerint élni az életünket, és ne hagyjuk, hogy elavult, káros, társadalmi sztereotípiák irányítsák a döntéseinket, az életünket.

Nem kell fiatalnak lenni, ahhoz, hogy szépnek érezd magad!

Vagy, hogy annak lássanak mások. Egy apró jelenet (amikor egy idős asszonynak azt mondja Barbie, hogy milyen szép) arra tanít, hogy bár egy olyan világban élünk, ahol óriási erővel hat ránk a fiatalság kultusza, (még úgy is, hogy a mai szépségipar már jóval diverzebb, mint akár tíz évvel ezelőtt), igenis lehet szép egy ráncokkal szántott arc, ahogy a szabálytalanság is. A szépség sokféle, a lényeg az, hogy mindenki jól érezze magát a saját bőrében, az irreális szépségideálok ideje lejárt.

Fogadjuk el, hogy az élet változással jár

Barbie egyáltalán nem akarta magának a feladatot, hogy belépjen az emberek világába, és teljesen kiborul, amikor kénytelen elhagyni a komfortzónáját. Többször elmondja, ő nem kérte azt, hogy bármi is átalakuljon körülötte vagy az életében, minden porcikája ellenkezik az ellen, hogy valami újat megtapasztaljon. 

Sokan, hozzá hasonlóan azt szeretnék, hogy a dolgok pontosan ugyanolyanok maradjanak, mint amilyennek már megszokták. A változás, pláne, ha nagy, rendszerint ijesztő, hiszen az ismeretlenbe visz, de Barbie azt üzeni, hogy végeredményben az embereknek fel kell nőniük és alkalmazkodniuk kell az élet mozgásához, a történésekhez, az új kihívásokhoz és buktatókhoz.. Erre tanított minket a koronavírus-járvány, és most erre hívja fel a figyelmünket az életre kelt Barbie is.

Minden rossz, ami elnyomó

Azok számára, akik szőrös lábú, férfigyúlóló produktumnak, női picsogásnak tartják a filmet – persze anélkül, hogy megnézték volna – “elszpojlerezzük”, hogy a Barbie meglehetősen igazságosan kritizál. A klasszikus férfiuralom néhány nap alatt elpusztítja Barbie Worldot és bólogató cselédekké változtatja a Barbie-kat, akik nettó hülyének tettetik magukat, hogy etessék a férfi egót, de arra is rámutat, hogy az sem volt sokkal egészségesebb, amikor Kenék érezték magukat elnyomottnak,  jelentéktelennek.

Egyértelműen azt akarja mondani, hogy a világ jelenlegi problémáinak megfordítása, azaz egy szimpla szerepcsere, nem megoldás a valódi egyenlőség és szabadság megvalósítására. Ahhoz, hogy ez a világ a nők és férfiak számára is élhetőbb hely legyen, hogy az esélyegyenlőség az élet legtöbb területén megvalósuljon, elengedhetetlen, hogy legalább megpróbáljuk meghallgatni, és elfogadni (ha átérezni nem is tudjuk) a másik fél megéléseit.