Adolf Hitler neve (illetve úgy általában a Hitler vezetéknév) úgy bő nyolcvan éve nem cseng túl jól. Vagyis ez így nem egészen pontos: bár a Führer alakja, illetve az általa működtetett náci diktatúra ma is milliók fantáziáját izgatja, és vitán felül a popkultúra és a szórakoztatóipar szerves része (nem véletlen, hogy a History Channelt egy időben Hitler Channelnek becézték, annyi hitleres tartalom futott rajta), azért Hitlerről még egy ideig – jó ideig – senki nem fog elnevezni mondjuk egy új joghurtitalt, autókölcsönzőt vagy reklámcéget –  egyrészt azért, mert nem túl ízléses, másrészt meg valószínűleg több országban törvénybe is ütközik.

Azért persze időnként előfordulhatnak kivételek: 2020-ban Namíbiában, az egykori német gyarmaton például egy Adolf Hitler Uunona nevű fekete politikust választottak meg Ompundja választókerület tanácsosává – a férfi állítása szerint az apjától kapta ezt a szokatlan nevet, és sokáig fogalma sem volt arról, hogy mi a gond vele. De a nyugati világban is megesik, hogy speciális érdeklődésű szülők Adolf Hitlerként anyakönyveztetik a gyereküket. Az ohiói Circleville nevű kis településen pedig egyebek mellett van Hitler út, Hitler-park, Hitler-tó és Hitler-temető is, igaz, ezeket nem Adolf Hitler után keresztelték  el, hanem a városalapító Hitler család tiszteletére, melynek számos tagja – mint a sikeres vállalkozó, George Washington Hitler (!!) vagy a fia, a fogorvosként dolgozó Dr. Gay Hitler (!!!) – a közösség köztiszteletben álló, megbecsült polgárának számított.

Akad azonban egy ország (vagyis: legalább egy ország), ahol Adolf Hitler nevével nem csak végeláthatatlan, második világháborús témájú történelmi dokumentumsorozatokat, Hitler fogorvosának szomszédja voltam típusú memoárokat és hasonlókat lehet eladni milliószámra, hanem egészen hétköznapi dogokat is. Ez a hely pedig –talán meglepő módon –

India.

• 2012-ben például az a hír okozott kisebb felháborodást, hogy egy leleményes ahmedabadi vállalkozó Hitlernek nevezte el újonnan nyílt ruhaboltját, amelynek homlokzatára még esztétikus neonfeliratot is készíttetett, az i betű pontja helyén egy aprócska horogkereszttel (persze, a szvasztika Indiában, illetve Ázsia nagy részén nem elsősorban a nácizmus jelképe, de ha a Hitler névvel kombinálják, azért nehéz másra asszociálni). A tulaj, Rajesh Shah akkoriban úgy nyilatkozott, hogy „csak az üzlet megnyitása után tudta meg, hogy Hitler hatmillió ember haláláért felelős”, és úgy általában „fogalma sem volt arról”, hogy ki az az Adolf Hitler, a boltot pedig egy üzlettársa nagyapjáról nevezték el, aki igen szigorú ember hírében állt, és ismerősei és családtagjai ezért előszeretettel hívták Hitlernek. Az üzlet egyébként azóta már bezárt.
• Aztán: 2015-ben egy kis észak-indiai (miráti) fagylalttölccsér-gyártó vállalkozás tett szert némi kétes internetes hírnévre azzal, hogy egyik termékét (azaz igen, konkrétan egy fagylaltos tölcsért) Hitlerről nevezte el. Neeraj Kumar, a cég tulajdonosa őszintén meglepődött a negatív sajtóvisszhangon: állítása szerint a névötlet alapvetően onnan jött, hogy – nahát! – az egyik nagybátyját Hitlernek becézték heves vérmérséklete miatt, és csak az ő emléke előtt szeretett volna tisztelegni. Illetve az is fontos szempont szerinte, hogy olyan neveket használjanak, amelyek „népszerűek, és az átlagember tud hozzájuk kötődni”. Mondjuk azért, hogy nehogy félreértés legyen, a fagylaltos tölcsér dobozára még rá is nyomtattak egy jókora horogkereszttel ellátott Hitler-fejet.
• 2006-ben meg Hitler’s Cross néven nyílt egy kellemes kis kávézó-étterem Mumbaiban. A tulaj, az akkoriban még csak 23 éves Puneet Sabhlok azt mondta, hogy egy emlékezetes nevet szeretett volna, „Hitlert pedig mindenki ismeri”, és ezzel tényleg nehéz is vitatkozni. A kávézó belső terét a náci Németország színei – piros, fekete, fehér – díszítették,  a bejárattal szemben pedig egy hatalmas Adolf Hitler-portré díszelgett. Ja, és természetesen a kávézó logójába is sikerült beleapplikálni egy szép szvasztikát. Miután ezzel nem aratott osztatlan sikert a mumbai zsidó közösség körében, Sabhlok pár hónappal később nácitlanította a vendéglőt, majd elnézést kért: „Semmiféle rossz szándék nem vezérelt, amikor ezt a nevet választottam. Nem tudtam, hogy ekkora problémát fog okozni”. Az étterem elvileg ma is működik, de már Cross Café néven.

És ezek csak azok a helyek, amelyek a híre a nemzetközi sajtóba is eljutott. Ha kicsit keresgélünk az interneten, még rengeteg (de tényleg rengeteg) Hitlerről elnevezett indiai vállalkozást találhatunk a fodrászattól a sportklubon és a kertészeten át az állatkereskedésig. Itt van pár olyan, amihez kép is volt a Google Mapsen:

Hitler – The Symbol Of Passion – menő ruhaüzlet Haidarábádban (az egyébként megfigyelhető, hogy a Hitler nevű ruházati boltok eléggé felül vannak reprezentálva: van itt minden a Hitler Fashiontől kezdve a Hitler Collectionsig)

Hitler’s Cross (egy másik Hitler’s Cross) – kínai gyorsétterem (vagyis inkább bódé) Pimpri-Csincsvádban

Hitler Salon Family Beauty Lounge – fodrászat/szépségszalon Dombivliben

Hitler Locks – zárcsere, kulcsmásolás és hasonlók Aligarhban  

Ez a különös indiai Hitler-kultusz persze nem merül ki ennyiben. A Times of India pár évvel ezelőtti cikkéből például az is kiderül, hogy az indiaiak szívesen vásárolnak különböző, Hitler portréjával és/vagy nevével ellátott használati tárgyakat, elektronikai cikkeket, kiegészítőket és egyebeket: pólót, bögrét, posztert, kisplasztikát, telefontokot, laptoptáskát, poháralátétet, áramelosztót, tápkábelt, állólámpát, szóval gyakorlatilag BÁRMIT. Továbbá (és ezt a témát fentebb már érintettük is, ugye) gyakran hívják a szigorú, tekintélyt parancsoló, jellegzetesen patriarchális figurákat – egy nagybácsit, főnököt vagy tanárt – Hitlernek, ami a nevezetteknek alighanem nincs is különösebben ellenére; ennek is köszönhető, hogy egy csomó indiai filmben bukkan fel Hitler nevű vagy becenevű szereplő. Hitler programadó politikai pamfletje, a hírhedt Mein Kampf – amely 1928-ban jelent meg Indiában – pedig valóságos bestsellernek számít itt: a közép- vagy felsővezetői pozíciókat megcélzó, ambiciózusabb menedzsertanoncok állítólag a mai napig buzgón tanulmányozzák.

Joggal merül fel hát a kérdés, hogy:

miért?

Hisz nyilvánvalóan nem arról van szó, hogy az indiaiak akkora nagy nácik lennének.

A Times of India cikke alapvetően két megfejtéssel szolgál:

• egyrészt egy átlagos, Hitler-pólóban flangáló indiai valószínűleg nincs teljesen tisztában azzal, hogy ki is volt a valódi Adolf Hitler; az ő számára a Führer inkább afféle képregényszerű főgonosz, mint mondjuk Darth Vader. Egy jól hangzó, könnyen megjegyezhető, de azért kellően egzotikus név, és egy jellegzetes, mindenki által ismert arc, ami ezen kívül nem hordoz semmiféle többletjelentést. 
• másrészt: vannak olyanok is, akiknek tényleg imponál Adolf Hitler munkássága, és erős, nagy formátumú vezetőnek tartják, aki ráadásul közvetve tőlük, a hinduktól nyúlta az árja fajelméletet és a szvasztikát, valamint összefogott a független India egyik nagy hősével, Szubhasz Csandra Boszéval az angolok ellen: ők jellemzően felső osztálybeli, magasan képzett és erősen nacionalista/szélsőjobboldali érzelmű, önmagukat a germánok árja unokatestvéreinek képzelő indiaiak, akik egyszerre utálják a keresztényeket és a muszlimokat (a zsidókat mondjuk nem feltétlenül, bár előfordul, hogy őket is).

Mondjuk a Hitler szépségszalont ez sem magyarázza.