1995. április 19-én a 44 éves McArthur Wheeler két Pittsburgh-i bankot is kirabolt fényes nappal. Biztos volt benne, hogy nem fog lebukni, annak ellenére, hogy nem viselt maszkot. Sőt, még magabiztosan belemosolygott a biztonsági kamerába is. Aznap este letartóztatták a döbbent Wheelert, aki állítólag csak annyit mondott:
„De hát rajtam volt a citromlé!”
Nem Wheeler saját ötlete volt a citromlé (azzal kente be ugyanis magát a rablás előtt), hanem a társa, Clifton Earl Johnsoné. Ő javasolta, hogy kenjék be az arcukat citromlével, mert az elrejti majd őket a biztonsági kamerák képén – hiszen a láthatatlan tintánál is működik a trükk.
Wheeler eleinte szkeptikus volt, ezért tesztelte a módszert. A citromleves arcáról készített egy polaroid fotót, a kész fényképen pedig valamiért tényleg nem látszódott. A nyomozó szerint vagy rossz volt a film, vagy rosszul volt beállítva a kamera, de az biztos, hogy nem a citromleves technika hatékonyságának következtetését kellett volna levonni.
Fotó: sankai/Getty Images
A bankrabló nem is hitt a rendőrségnek, akik elmondták, hogy a róla készült biztonsági felvételeket tették közzé, úgy bukkantak a nyomára. A nyomozók megmutatták Wheelernek a fotót. Ő pedig onnantól csak azt tudta hajtogatni, hogy „Pedig rajtam volt a citromlé…”.
Johnsont szintén elkapták, ő azonban Wheeler ellen tanúskodott, így ezért és két másik betörését csak 5 év börtönre ítélték. Ehhez képest Wheeler 24 és fél év letöltendő büntetést kapott 3 év feltételes szabadlábbal. A történelembe azonban örökre beírta magát mint a valaha élt egyik legostobább bűnöző. Ahogy a pszichológiából is kitörölhetetlen helye lett: David Dunning és Justin Kruger az ő esetét használták fel a tanulmányukhoz, melyben azt vizsgálták, milyen fokú intelligencia kell ahhoz, hogy felismerjük a saját butaságunkat.
