Allen Hughest a magyar moziba járók leginkább olyan filmek miatt ismernek, mint a Johnny Depp-pel készült A pokolból vagy a Denzel Washington főszereplésével készült Eli könyve. A karrierje kezdetén a testvérével még videoklipeket rendező Hughes egy ideje átállt dokumentumfilmek készítésére. A Disney+-on látható Dear Mamában a hiphop legenda Tupac Shakur kapcsolatát taglalja szeretett – de zűrös életű – édesanyjával, Afeni Shakurral. Allen Hughesszal Zoomon beszélgettem.
Egy gyors keresés után eddig összesen tizenhét darab Tupacról szóló dokumentumfilmet találtam. Ezekből hányat láttál? És nem zavart, hogy ennyi előddel kell „versenyezned”?
Vow! Nem tudtam, hogy ennyi készült már. Persze hallottam párról, de ezek jó része a halála körül forgott, azt találgatták, ki ölte meg Biggie-t és 2Pacot, ilyenek. Talán a legjobb róla szóló doksi – Oscarra is jelölték – a Tupac: feltámadás volt, mert az a családjával együttműködésben készült. A Tupac: feltámadás kivételével a többit nem igazán lehet komolyan venni, mert az alkotóiknak nem volt hozzáférése 2Pac zenéihez, szövegeihez, a költészetéhez, az archív családi felvételeihez… Márpedig mindezek nélkül nehéz hitelesen és mélyen beszélni Tupac Shakurról. Hihetetlen archív felvételeket kaptam a családtól, például egy háza udvarán elmondott beszédéről, vagy arról, amikor először adta elő a Dear Mamát.
Allen Hughes a Dear Mama Los Angeles-i premierjén (Fotó: Phillip Faraone / GETTY IMAGES NORTH AMERICA / Getty Images via AFP)
Egyszer azt mesélted, hogy talán ez az eddigi legszemélyesebb munkád. Miért tartod annak?
Ebben nyilván közrejátszik, hogy Tupackal személyesen ismertük egymást. A karrierünk korai szakaszában nagy hatással voltunk egymásra, és most meg kell említenem a tesómat, Albertet is, akivel akkoriban együtt filmeztünk. Mi voltunk azok, akik a korai klipjeit készítettük. Mivel pillanatok alatt hihetetlenül nagy sztár lett, ezek a klipek irgalmatlan sok emberhez eljutottak, ismertté téve a nevünket a szakmában. A Brenda’s Got a Baby klipjének köszönhetjük, hogy megrendezhettük az első nagyjátékfilmünket. De van a személyességnek egy másik vetülete is: rossz látni, ami Amerikában a fekete férfiakkal – főképp a fiatalokkal, de azért általában véve is igaz – történik, ahogyan az amerikai társadalom kezel minket. Úgy tekintenek ránk, mintha egy horrorfilm gonoszai lennénk, akiknek már a jelenléte is fenyegető lehet. Megjelensz valahol, és szinte automatizmus, hogy bűnözőnek néznek. 2Pac és az édesanyja a feketék szenvedéseire és az őket ért igazságtalanságokra hívták fel a figyelmet, és ez nagyon személyessé teszi a róluk készült filmet számomra.
2Packal majdnem egykorúak vagytok, nagyjából fél év van köztetek. Emlékszel még az első találkozásotokra?
Egy palacsintázóban találkoztunk San Franciscóban, egy nagyobb társasággal volt. 2Pac akkoriban még nem volt ismert, de teljesen lenyűgözött a csávó. Hihetetlenül karizmatikus volt, folyton viccelődött mindenkivel és ügyesen kóstolgatta az embereket. Nagyon érdekelt a fickó, borzasztó izgalmasnak találtam. Egy ponton egyszerre mentünk el wc-re, és a mosdóban kezdte el mondani, hogy látta a kisfilmjeinket, most kötött egy lemezszerződést, szeretne klipet készíteni, és azt gondolta, hogy velünk csinálná meg. Őszintén szólva azt hittem kamuzik, biztos csak arcoskodik. Persze, majd lemezszerződése lesz a srácnak a palacsintázóból… Aztán később kiderült, hogy komolyan gondolta. Pár héttel később hívtak minket a kiadótól, hogy menjünk be hozzájuk megbeszélésre. Alig akartuk elhinni. Tizenkilenc éves srácok voltunk, képzelheted.
Úgy volt, hogy 2Pac az első nagyjátékfilmetekben, a Veszély S elemekben is szerepel, de ha jól tudom, összekaptatok a forgatáson. Mesélnél erről?
Egyszerűen annyi történt, hogy fiatal fekete fiúk hirtelen nagyon sikeresek lettek, és ettől nagyra nőtt az egójuk. Persze elmondhatnám, hogy konkrétan min vitatkoztunk, de valójában nem volt lényeges: ez inkább az egónkról szólt. Mindkét oldalon nagyra nőtt egók álltak szemben egymással. Mi a magunk módján akartuk csinálni a filmet, ő pedig a maga módján szeretett volna dolgozni benne. Ez a konfliktus robbant be, mi pedig a tesómmal kirúgtuk őt a filmből, aminek nyilván nem örült.
Találkoztatok még ezután?
Sajnos nem. Több interjújában is elnézést kért a maga módján, jelezte, hogy bánja a dolgot. Ez a fülembe jutott, arról viszont nem tudtam, milyen kedves dolgokat mondott még rólunk. Amikor a Dear Mamához végeztem a kutatásokat, rátaláltam egy régi interjújára, amiben nagyon szépen emlékezett vissza ránk. Nagyon megható volt hallani ezt tőle.
Fotó: Disney+
Úgy tudom, eleinte nem akartad megcsinálni ezt a dokumentumfilmet. Mi vett rá, hogy mégis megcsináld?
2Pac örökségét a család hagyatékkezelője gondozza, ők kerestek meg az ötlettel. Egy másik rendezővel dolgoztak egy fikciós nagyjátékfilmen a témáról, de a projekt valamiért összeomlott, viszont addigra már rengeteg munkát öltek bele. Nem szerették volna, hogy ez a sok munka kárba vesszen, és olyan ötletük támadt, hogy dokumentumfilmként készítik el. Ismerték a Dr. Dréről és Jimmy Iovine-ről készült doksimat, a Defiant Onest, ahhoz annak idején kértem tőlük archív anyagokat, szóval dolgoztunk már korábban együtt. Amikor megkerestek a tervvel, kapásból nemet mondtam, de abban maradtunk, hogy pár napot azért gondolkodjak rajta. 2Pacról rengeteg doksit láthattunk már, de végül arra jutottam, hogy ha találok elég archív anyagot róla és az édesanyjáról, és be tudom Tupacot és a hátterét mutatni az anyján keresztül, akkor érdekel a dolog. Ez több mint négy éve történt.
Bármilyen archív anyagot használhattál, amit a hagyatékkezelőnél találtál?
Bármit. Megkaptam mindent. A jegyzeteit, a versikéit, 2Pac és az édesanyja naplóit, de meghallgathattam a kazettáit és végignézhettem az ékszereit is. Nagyon alaposan gondozzák a hagyatékát: egy jól őrzött raktárba kellett mennem kutatómunkát végezni, és zavarba ejtően sok cucc között válogathattam. Még olyan dolgok is ott voltak, mint a cipői, a tévéje a nappalijából és a dohányzóasztala. Érzelmes pillanatokat éltem át a cuccai között keresgélve: furcsa volt látni, hogy az élete egyszer csak véget ért, és minden, amit hátra hagyott szinte egy múzeummá vált. Az esetében szerencsére a hagyatéka nagy részének értelme is van, mert főképp az írásai és a felvételei adják a gerincét. Az interjúk szervezésekor azért előfordult, hogy nem mindenkivel tudtam beszélni, akivel szerettem volna. Vannak családtagjai, akik nem akartak szerepelni: megvan a saját verziójuk 2Pacról, és nem akartak egy másik narratívához kapcsolódni. Azzal ráztak le, hogy majd megírják a saját könyvüket vagy elkészítik a saját dokumentumfilmjüket.
Bár a rövid tartalomleírás szerint a Dear Mama 2Pac és az édesanyja, Afeni Shakur kapcsolatáról szól, de ennél szerintem azért jóval többről. Nagyon fontos volt számodra, hogy bemutasd azt a világot is, ami körbevette őket, és azt is, hogy az amerikai történelem eseményei hogyan hatottak az életükre.
Szeretek mindent a kultúra oldaláról megközelíteni, a kultúrától pedig nem elválasztható a társadalom és annak történései. Egészen más normák uralkodtak a társadalomban az 1990-es években, mint most, 2023-ban. Más dolgok voltak elfogadottak akkoriban, mint most, és más számított tabunak is, mint manapság. Ha 2Pac lázadt valami ellen, meg kell mutatni, hogy mi volt az. 2023-ból nézve már nem feltétlenül egyértelmű, hogy Afeni fiatalon milyen értékek mellett állt ki és politizált, és hogyan próbálták elnyomni őt. Kontextust kellett adnom ehhez. A Dear Mama szerintem elsősorban a kettejük karakterére és arra fókuszál, hogyan hatottak egymás életére. Erről sokan mesélnek különféle interjúk során, de rengeteg anyagot találtam Afeniről, akit gyakorlatilag a film narrátorának tettem meg. Figyeltem arra, hogy mindig tudjuk, hol tart épp a történetében 2Pac, és milyen nehézségeken megy akkor keresztül. Sokat ugrálunk ehhez az időben a fiatalkora és a későbbi karrierje között, ami jól jött ahhoz, hogy bemutassam azokat a fiatalkori traumáit, amiket később aztán dalok formájában adott ki magából. Megpróbáltam bemutatni, milyen motivációk és történések álltak a lépései mögött. Ha beszélgetések során ismersz meg egy embert, ő sem kronológiai sorrendben halad a gyerekkorától mostanáig, hanem egyszer hallasz tőle egy gimis sztorit, aztán mesél neked arról, ami egy hete történt vele, utána meg mondjuk mesél a pályakezdő éveiről. Ezt a fajta megismerést próbáltam a filmnyelvbe átültetve visszaadni a Dear Mamában.
Ismerted őt, követted a pályafutását. A kutatás során azért találtál róla olyan információkat, ami még téged is meglepett?
Leginkább az lepett meg, hogy mennyit nélkülözött gyerekkorában. Tudtam róla, hogy gyerekként nem vetette fel a pénz, de azt nem tudtam, hogy időnként még kajára se jutott, ezért étkezéseket hagyott ki. Előfordult, hogy kikapcsolták náluk az áramot, mert nem tudták fizetni a számlákat. Rengeteget költöztek egyik helyről a másikra, mert nem tudták fizetni a bérleti díjat. Világéletemben azt hittem 2Pacról, hogy a sok füvezés tette őt paranoiássá, de a dokumentumfilmre készülve jöttem rá, hogy más állt e mögött. Gyerekkorában az anyjánál gyakran vendégeskedtek Fekete Párduc tagok, akik folyton attól féltek, hogy a szövetségiek lecsapnak rájuk. Tupacnak már 8-9 évesen figyelnie kellett, lát-e valami gyanúsat a környéken, figyelik-e őket. Egyszer benézte a dolgot, lecsaptak rájuk, és az emiatt érzett lelkifurdalás egy életre rányomta a bélyegét. Nem lehet ekkora felelősséget rakni egy 8 éves gyerek vállára.
Azt értem, hogy Tupac miért volt annyira sikeres a hazájában, csakhogy őt a világ minden táján ismerik és szeretik. Emlékszem, a sikerei idején még kamasz kölyök voltam, és az évfolyamtársaim imádták őt, pedig nagyrészt gőzük sem volt arról, miről szövegel. Mit gondolsz, mi tette őt határokon átívelően népszerűvé?
Ő egy higgadt harcos volt, aki rendszerint az igazságért szállt harcba. Szenvedélyes volt, és ez látszott is rajta. A gyerekkori drámatanára mesélte nekem egy interjúban, hogy ugyan mindannyian másképp gondolkodunk, de az érzéseink ettől még ugyanazok. Tupac képes volt átadni ezeket az érzéseket, és ezt olyan meggyőzően tette, hogy azoknak is átjött, akik amúgy nem értették a szövegeit. Vegyük csak a Dear Mama című dalát. Könnyű hozzá kapcsolódni, hiszen ki az, aki ne szeretné az anyukáját? És ki az, aki ne érezné át, hogy milyen, amikor az embernek problémái vannak az édesanyjával. Vagy vegyük a kedvenc dalomat, a So Many Tearst. Bárhol a világon hallod, biztosan hat rád. Talán nem érted a szavakat, de az érzések átjönnek. Van egy jelenet a dokumentumfilmben, amikor egy nagyon szenvedélyes beszédet mond. Nem volt túl jó minőségű a felvétel, és a vágóm nagyon szenvedett, hogy fel tudja valahogy hangosítani, hogy hallják a szavait a nézők. Mondtam neki, hogy ne fáradjon vele, mert a beszéde energiája és tüze számít igazán, az meg a konkrét szavak nélkül is átjön. Leszarom, hogy mit mond, mert az a lenyűgöző, ahogyan mondja. (nevet) Hihetetlenül kifejezően kommunikált, ez jelentette az erejét.
Fotó: Disney+
A kilencvenes években Tupac egy ikon volt a fekete közösségben Amerikában. A mai fiatal feketéknek mit jelent Tupac Shakur?
Ismerik a dalait, a lemezeit és a története leggyakrabban hangsúlyozott elemeit. Egy szeretett és elismert legenda. Olyan ő, mint egy ikonikus rocksztár, a hiphop igazi legendája. A fiatalok tisztelik őt, de csak felszínesen ismerik. Többnyire a Death Row Records-os sztorijai mennek, meg a halála körülményei. Néhányan talán látták közülük a Tupac: feltámadást is. Az imidzse és a szellemisége ma is nagyon sokat jelent a fekete kultúrában. Szerintem sokan félre is értik, de talán a Dear Mama segít majd, hogy az emberek jobban értsék őt.
Tupac anyjának, Afeninek át kellett élnie azt a szörnyűséget, hogy túlélte a fiát. Elmondanád, hogyan dolgozta fel a halálát, és mit kezdett a fia örökségével?
Mélyen megrázták őt a történtek, ugyanakkor új célt is adtak az életének. Afeni a hatvanas- és hetvenes években civil aktivistaként és a Fekete Párducok tagjaként rengeteg polgárjogi küzdelemben vett részt, és ugyan egy teljesen más formában, de a fián keresztül mégis folytathatta a harcát. Afeninek rengeteg traumája származott fiatalkorából. Akikkel együtt küzdött, azoknak a java vagy meghalt, vagy börtönbe került vagy drogfüggővé vált. Rájött, hogy a polgárjogi harcos fia még a halála után is mekkora hatással van az emberekre, és ez újra felélesztette benne a régi vereségek hatására kialudt harci szellemet. A fián keresztül képes volt folytatni a régi küzdelmeit. Húsz évet élt még a fia halála után, és nagyon jó munkát végzett abban, ahogyan az örökségét ápolta. Bár már nem élhette meg a csatlakozásomat, még ez a dokumentumfilm is az ő ötlete volt. Azt akarta, hogy a mai fiatalok is értsék, mit jelentett 2Pac az embereknek, és hogyan küzdött egy igazságosabb társadalomért.
Snoop Dogg, Jamal Joseph, Glo Cox, Allen Hughes, Nick Grad és Jonathan Frank (Fotó: Phillip Faraone / GETTY IMAGES NORTH AMERICA / Getty Images via AFP)
Mit gondolsz, ha Tupac még mindig élne, mit szólna a mai Amerikához?
Ez a film nem is jöhetne ki jobbkor. Nézd csak meg, amit nálunk az extrém jobboldal – vagy akár az extrém baloldal – művel. Totálisan elvesztették az eszüket. Tudom, hogy a közössége és az aktivizmusa mindennél fontosabb volt számára, szóval biztos vagyok abban, elszörnyedve nézte volna, ami itt zajlik. Elképedve nézte volna az ország vezetőinek morális csődjét. Egyre kevesebben vannak, akik a közösségért dolgoznak, mindenki csak magára gondol. Évtizedek fejlődését dobtuk el, mintha fél évszázadot utaztunk volna vissza az időben. Neonácikkal és extrém nacionalistákkal van teli a kongresszus és a szenátus. Ha látná ezt, biztosan megszakadna a szíve. Ahogy öregszik az ember, úgy jön rá, hogy az emberi jogokért való küzdelem örök. Nincs olyan, hogy megnyerted a háborút és hátradőlhetsz. Ezekért a jogokért folyton küzdeni kell. Nézd csak meg a nők jogait Amerikában. Mindenki azt hitte, hogy az abortusz kérdése egy rég lerendezett téma, erre most sorra tiltják be egymás után az államok.
A Dear Mama már látható a Disney+ kínálatában.
