1973 december 26-át írtunk, amikor William Friedkin Az ördögűző című filmjét 24 vásznon mutatták be az Egyesült Államokban. A filmnek gyorsan terjedt a híre, az emberek szájról szájra adták, hogy olyan rémisztő pillanatokat láthatnak benne, mint soha korábban. Hétről hétre emelkedett a mozik száma, ahol játszották a filmet, de még így sem tudtak lépést tartani az óriási érdeklődéssel. A mozik előtt az utcán kígyóztak a sorok, voltak, akik meg akarták vesztegetni a jegyszedőket, hogy kikerülhessék a sorban állást.
Halálra rémült nézők
A filmet a szájhagyomány emelte a magasba, de a média lökte egészen a csillagokba. Érezvén a film körül kialakult hangulat hírértékét, a csatornák és a lapok sorra számoltak be a premieren történt eseményekről. Híre ment, hogy ugyan a vetítések telt házzal indulnak, de már messze nem telt házzal fejeződnek be: rengetegen jönnek ki már film közben, mert nem bírják a sokkoló élményt. Az egyik tévéhíradóban például megszólal egy nő, aki már harmadjára próbálta megnézni a filmet, de ki kellett jönnie a teremből, mert túl megterhelő volt számára Az ördögűző.
Míg a mozik előtt hömpölygő, jegyre váró tömeget sokszor rendőri segítséggel terelgették, addig a mozik munkatársainak sokszor elájuló nézőknek kellett segíteniük és kivinniük a teremből, vagy éppen fel kellett takarítaniuk azon látogatóik hányását, akiknek felfordult a gyomra a film undorítóbb pillanataitól. A lapok azonban ennél súlyosabb esetekről is beszámoltak: többen szívrohamot kaptak Az ördögűző megtekintése közben, egy várandós néző pedig elvetélt a mozizás közben.
A film körül kialakult hisztéria kialakulásában a nézők reakciói kulcsszereppel bírtak. A mozi előtt kígyózó sorokban álló végignézhették a korábbi előadásokról falfehér arccal kitámolygó, lesokkolt nézőket, amitől rögtön az ő elvárásaik is az egekbe szálltak: mindenki óriási várakozásokkal ülve ült be a terembe. És mivel Az ördögűző valóban olyan területekre merészkedett a horrorban, mint egyetlen elődje sem korábban, az emberek többsége nem csalódott, és megkapta, amit akart: halálra rémülve jöhetett ki a moziteremből.
50 évvel később
Az 1973-as Az ördögűző mai szemmel nézve is bámulatosan hatásos film, maximum egy-két speciális effektusán fogott az idő. Annak idején próbálkoztak folytatásokkal is, de ezek egytől egyig csúnyán elvéreztek, így amikor a Universal stúdió bejelentette, hogy egy vagyont fizet a franchise-jogaiért, egyrészt érthető volt a dolog, mert színvonalas folytatás még sohasem készült hozzá, másrészt őrülten rizikós is, mivel az első filmen kívül igazán nagy siker nem kapcsolódik a franchise-hoz.
Tovább árnyalja a képet, hogy ugyan nem konkrét Az ördögűző-filmek formájában, de az utóbbi egy-két évtizedben annyi ördög/démon által megszállt kislány/kisfiú kálváriáját nézhettük végig a moziban és streamingen, hogy mára a dolog lerágott csonttá vált. Pusztán a Démonok között filmes univerzum elég lenne ahhoz, hogy túltengést lássunk hasonló filmekből. Mit tudhat 2023-ban egy újabb Az ördögűző? Erre voltam kíváncsi, amikor meghívtam egyrészt egy horrorfilmek terén rutinos (még William Peter Blatty eredeti regényét is olvasta) kollégámat, Neményi Marcit, valamint a szerkesztőség két horror-szüzét, Szászi Csengét és Haranghy Orsit, hogy együtt teszteljük Az ördögűző: A hívőt.
Olivia O’Neill Az ördögűző: A hívő c. filmben (Fotó: Profimedia)
Persze valódi „horror-szüzeket” találni 2023-ban szinte lehetetlen, de azért elég közel kerültünk hozzá. Orsi utoljára még gyerekkorában nézett néhány horrorfilmet, elmondása szerint most azért próbálkozott a műfajjal újból, mert vonzotta az adrenalin, amit egy ilyen film nyújtani képes. Vele szemben Csenge azért vonakodik a zsánertől, mert magát nagyon ijedősnek tartja.
Én vagyok az, aki megnézte Az apácát, majd utána évekig nem nézett horrort, mert utána a szobába mindig odaképzeltem az apácafigurát.
„Engem könnyű megijeszteni, de…”
A filmet egy premier előtti vetítésen láttuk, és az alaphangot megadta, hogy három megszállt kislánynak öltözött „hostess” kísértett a teremben. Egy bennünket is fogadott a moziterem bejáratánál fordított kereszttel a homlokán, majd a sorunkba is elkísért, sőt egy ponton még azzal is bepróbálkozott, hogy beüljön közénk.
Ekkor még nem sejtettem, hogy ez lesz az esténk legrémisztőbb pillanata
– vonta le utólag a tanulságot Orsi, aki finoman szólva is csalódott Az ördögűző: A hívőben. Bár nem néz horrorfilmeket, még így is klisésnek érezte a látottakat, és az is zavarta, hogy a kislányok (ebben a filmben már nem egy, hanem két kislányt is megszállnak a túlvilág démonai) démoni sminkje egy idő után túlzottan művi lett. Orsi és Csenge abban is osztoztak az élményben, hogy mindkettejük számára csak a jump scare-ek számítottak ijesztőnek, de Csengét idézve
azért ilyen erős és hangos hangeffektusokkal nem olyan nehéz megijeszteni valakit.
Lidya Jewett Az ördögűző: A hívő c. filmben (Fotó: Profimedia)
Orsi számára annyira hatástalan volt a moziban töltött két óra, hogy hazaérve vígan aludt, mint a bunda, nem kísértették rémálmok. Ezzel szemben Csengénél már problémát jelentett, hogy nem nagyon volt kedve odahaza lekapcsolni a villanyt, de ezt azzal magyarázta, hogy ő tényleg nagyon ijedős. Elmondása szerint aznap éjszaka belázasodott, de ezt már nem szeretné Pazuzura és más démonokra fogni, legalábbis most még biztosan nem… A horror-rajongó Marci úgy tartja, hogy őt tök könnyű megijeszteni, de ennek a filmnek mégsem sikerült.
Itt még a jump scare-ektől sem tudtam megijedni, ami elég sokat elmond arról, mennyire volt feszült a film.
Ájulásról, hányásról, rosszullétről, pláne szívrohamról egyikünk sem tud beszámolni, és úgy láttuk, a moziteremben más sem élt át hasonló élményt. A hármasból Marci volt az egyetlen, aki látta az eredeti filmet is, és bár értékelte, hogy témáiban szeretett volna visszanyúlni annak gyökereihez, és egy családi drámát helyezett a középpontba, ettől még a látottakat masszív csalódásként élte meg.
Semjén Zsolt új kedvenc filmje?
Miután az Egyesült Államokban levetítették a filmet a sajtónak, az első kritikák kiemelték Az ördögűző: A hívő vaskos konzervatizmusát, sőt volt egy kritika, ami egészen odáig merészkedett, hogy abortuszellenesnek kiáltotta ki David Gordon Green rendező munkáját. Az ördögűzős, ördög által megszállós témáktól természetesen nem elválasztható a vallás és az egyház, hiszen ha adottnak vesszük, hogy léteznek ördögök és démonok, akkor el kell ismernünk azt is, hogy létezhetnek angyalok és maga az Isten is. Ezzel önmagában még nincs is semmi gond, már az 50 évvel korábbi nagy elődnek is volt egy erősen vallásos vonala. Az új film abban azonban mindenképp rátesz egy lapáttal, hogy ezúttal néha azt lehetett érezni a moziban ülve, mintha egy egyházak és szervezett vallás melletti propagandafilmet néznénk, és ezt nemcsak én gondoltam így.
Az ördögűző: A hívő (Fotó: Profimedia)
„Éreztem, hogy próbálnak mondani valamit erről, de mintha maguk sem tudták volna, hogy mit akarnak. Azt elég nyíltan kimondja a film, hogy a vallás nem egy rossz dolog, mert a közösség ereje megtart. Ez egy tök szép gondolat, de közben azt is éreztem, hogy nagyon vigyáznak arra, hogy a film ne legyen keresztény-centrikus, mert ma már az rossz felhangokkal bír. Nagy lózungokat és közhelyeket akartak lenyomni a torkomon arról, hogy a spiritualitás lehet a válasz” – vélekedett Marci. Orsiban még van is nyitottság a spiritualitásra, ám a film próbálkozása számára sem volt szimpatikus: „Nagyon szájbarágósnak éreztem, ahogy a film a vallásról és a spiritualizmusról beszél. A végén még olyan mondatok is elhangzottak, amiket akár egy amerikai siker-coach is mondana az előadásán”.
Magyarország miniszterelnök-helyettese, Semjén Zsolt nemrég azon akadt ki, hogy a legutóbbi népszámlálás során sokkal kevesebben vallották magukat katolikusnak, mint korábban. Adódott a kérdés: ajánljuk-e Az ördögűző: A hívőt Semjén Zsoltnak? A válasz minden esetben egyértelmű igen volt, de Orsi még ennél is tovább ment:
Ez a film Semjén Zsoltoknak készült.
