Szabadidő

Ezek az ördögi gyerekek rossz hatással vannak a magyar népszaporulatra

Magyarországon is nagyon népszerűvé vált a horror műfaja, sokan szeretnek tömegben borzongani, és nincs rémisztőbb annál, ha a filmben egy ördögi mosolyú gyermek hozza ránk a frászt. Ezeket a kölyköket látva kétszer is meggondolod, akarsz-e valaha saját gyereket.

A gyerek maga az ártatlanság. Szeretünk úgy gondolni rájuk, mint tiszta, hófehér lelkű teremtményekre, akiknek a nevelésünk, valamint a környezetük által alakul ki az évek során a jellemük, és nagyrészt rajtunk, szülőkön múlik, hogy ez a jellem milyen lesz. Sok szülő éli meg a saját csődjeként, ha a gyermekéből bűnöző, drogos vagy a társadalom egyéb számkivetettje lesz. Hiszünk abban, hogy a megszületett gyerek eredendően jó, és csak a világ az, ami képes őt elrontani. Ha egy gyerek valami rosszat követ el, az mindig véletlen, netán csak egy elfajuló csínytevés: sosem feltételeznénk róluk, hogy szándékosan rosszat akarnak, vagyis direkt, a jellemükből adódóan követnek el valamilyen gonoszságot. Azt gondoljuk, nem létezik olyan, hogy eredendően gonosz gyerek. Azt még úgy-ahogy elfogadjuk, hogy rossz szülőknek rossz gyereke legyen, és a gyerek tetteit a szülők nemtörődömségével vagy rossz nevelési módszereivel magyarázzuk, de azt már képtelenek vagyunk feldolgozni, hogy egy jó családból származó, jó nevelést kapó gyerek gonosz legyen.

Itt jönnek a képbe a horrorfilmek. A horrorok szeretnek olyan dolgokkal sokkolni/megrémiszteni bennünket, amelyek a legmélyebb félelmeinkből táplálkoznak. Például abból, hogy a gyerek nem feltétlenül maga az ártatlanság. Mi van akkor, ha a gyermek maga a gonosz? Vagy ha a gyerek nem az, aminek mutatja magát, és megszállta valami, ami csúfot űz a tisztaságából? Bár egy kisgyerek első ránézésre nem tűnik veszélyes ellenfélnek, az ereje pont abban rejlik, hogy senki sem gondolná róla, hogy bármi gonoszságra lenne képes. A meglepetés ereje az ilyen esetekben gyilkos hatású. Az alábbi filmes horrorgyerekek biztosan ráhozták a frászt a szüleikre és sok esetben mindenki másra.

VIGYÁZAT, A CIKK INNENTŐL SPOILEREKET TARTALMAZ!

Gage Creed

Film: Kedvencek temetője (1989)

A szőke hajú, angyali arcú Miko Hughes által alakított Gage Creed igazi álomgyereknek tűnhet, és az is, míg el nem csapja őt egy száguldó kamion. Az apja képtelen feldolgozni az ebből fakadó traumát, és a környékbéli ősi indián temetőt használja ahhoz, hogy visszahozza a kisfiát a halálból. Csakhogy az, aki visszajön, már egyáltalán nem olyan cuki, mint ahogy megszokhattuk. Az idén harmincéves Kedvencek temetőjében ugyan akad néhány bántóan gagyi trükk (például a küzdelmeknél a gyereket egy ócska bábuval helyettesítették), és a színészi játék színvonala is hagy kívánnivalót maga után, mégis megrázó, amint az apa másodszor is kénytelen végignézni a gyermeke halálát, még akkor is, ha ez már nem teljesen az ő gyereke. Aki a halált nem tudja elfogadni, az maga is elpusztul, szűrhető le a film tanulsága. Az új, mostanság mozikba került adaptációban már nem a kis Gage, hanem a nővére, Ellie tér vissza a sírból: a rendezőpáros szerint kevésbé nevetséges egy zombi kislány, mint egy zombi totyogó.

Bébizombi

Film: Hullajó (1992)

Peter Jackson zombifilmjében semmi sem szent. Eleve nem egy csecsemő változik át benne zombivá, hanem két, egymással szexelő (!!!) zombinak születik benne egy gyilkos hajlamokkal megáldott, torz gyereke. A Hullajóban a szörnybébi mozgását sokszor stop motion technológiával oldották meg, de robotbébi is akadt a repertoárban az új-zélandi horrorkomédia forgatásán. Máig emlékezetes a jelenet, amelyben a film főhőse, Lionel kiviszi egy szögesdrótozott babakocsival a játszótérre a gyereket, és amikor az szökni próbál, tiszta erőből nekivágja párszor a hintaállványnak – a helyszínen lévő anyukák legnagyobb döbbenetére, akik persze nem látják, hogy a baba egy zombi.

GIF

Egy kisvárosnyi gyilkos gyerek

Film: Who Can Kill a Child? (1976)

Ha gyereket ölsz, magát a jövőt gyilkolod meg. Ki tenne ilyet? Már maga a film címe is ezt a kérdést teszi fel, de már a főcímben meg is adja a választ: igen, mi, felnőttek ölünk ártatlan gyerekeket a háborúinkkal és a bűnös, csak a rövid távú hasznot néző politikánkkal. De mi történik akkor, ha a gyerekek nem hagyják továbbfajulni ezt az őrületet, és ők maguk is őrültté válnak? Ezt a nagyon kényelmetlen kérdést feszegeti ez a brutális spanyol mozi, amelyben egy brit turistapár egy idilli, spanyol szigetre menne vakációzni, csakhogy a kisváros összes gyereke bekattant előző este, és végeztek minden felnőttel. A két turista miért lenne kivétel? A film félelmetességéhez nagyban hozzájárul, hogy nem ad magyarázatot a gyerekek megváltozására, a lányok és srácok pedig nem szörnnyé változva követik el rémtetteiket: úgy gyilkolnak, mintha csak játszanának. Nincs is ennél természetesebb.

Henry Evans

Film: A jófiú (1993)

Hát nem zabálni való gyerek volt ez a Macaulay Culkin? Ezt az image-et szerette volna megőrizni Hollywood, csakhogy Culkin akkori menedzsere (az édesapja) hallott A jófiú forgatókönyvéről, és azt mondta, hogy a fia csak abban az esetben vállalja el a Reszkessetek, betörők második részét, ha ő kapja a főszerepet ebben a thrillerben. A húzás zseniális volt: a film értékéhez sokat hozzáad, hogy az angyalarcú Culkin játssza a szociopata és közveszélyes Henryt, aki merő szórakozásból okoz tömegbalesetet egy autópályán, és aki nem riad vissza attól, hogy a saját testvérét tegye el láb alól. A film különlegessége, hogy nincs benne gonosz démon általi megszállás: bár Henrynek szerető szülei vannak, és mindent megkap az élettől, ő mégis velejéig romlott. A jófiú ügyesen játszik el azzal, hogy ezeket az ördögi tetteket nehezen feltételezzük egy aranyos kisfiúról, és még ha valaki tud is arról, miket követett el, inkább nem beszél róla, mert úgysem hinne neki senki.

GIF

Damien Thorn

Film: Ómen (1976)

Minden idők leghíresebb gonosz gyerekes horrorjában maga az ördög születik bébitestbe, de nemcsak egy szimpla, középosztálybeli családba: a dúsgazdag és a politikában befolyást jelentő Thorn név bőven elég lehet arra, hogy felnőve akár az Egyesült Államok elnöki posztjára is esélye legyen. A filmben a furcsa kiegészítők – egy fanatikus dadus, egy fenyegető házőrző eb stb. – ellenére senki sem akarja elhinni a kis Damienről, hogy ő egy földre szállt sátánfattya, és bár a filmben a gyilkos munkák javát nem ő maga végzi, arra máig rémülten gondolunk vissza, amikor a kis háromkerekű bicajával letaszítja a mélybe (és ezzel a halálba) az épp létrán egyensúlyozó édesanyját. A Damient játszó Harvey Stephenst ötszáz gyerek közül választották ki – Richard Donner rendező egy igazi rosszcsontot keresett, akinek a szeme sem áll jól. A választás olyannyira telitalálat volt, hogy utoljára akkor írtak a lapok Stephensről, amikor dühében agyba-főbe vert két biciklistát az út mentén, és ezért egy évet kapott, de megúszta próbaidővel.

Fotó: Profimedia, Hollywood Archive

Fotó: Profimedia, Hollywood Archive

Regan

Film: Az ördögűző (1973)

Regan alapjáraton egy igen cuki kislány, akinek nem csavarodik hátra a feje, nem maszturbál feszülettel, nem beszél holt nyelveken, és nem hány epét sugárban, de miután megszállja őt az ördög maga, őrült játékokat kezd a kezébe kerülő fiatal emberi testtel. William Friedkin filmje még ma is hihetetlenül hatásos, szóval képzeljük el, mit élhettek át a nézők közel ötven évvel ezelőtt. A filmnek – főképp az ezredforduló óta – már számos másolata készült, ezernyi kislányt/kisfiút láthattunk már torz arccal, démoni hangon beszélni és az ágy fölött – vagy máshol – lebegni, de hiába a modernebb vizuális effektusok, egyik sem érhet az eredeti nyomába.

Az emberi ártatlanság gonosz, szándékos megcsúfolása és kigúnyolása elemi erővel bontakozik ki a filmben, amelynek tanulsága, hogy csak akkor űzhetjük ki a gonoszt, ha hajlandók vagyunk áldozatokat hozni érte. Súlyos áldozatokat. A kis Regant játszó Linda Blair hosszú évekre beleragadt a démoni megszállott karakterekbe, és sosem tudott igazán kitörni ebből a skatulyából.

Chris O’Neill

Film: A gyermek (2019)

Előfordult már veled, hogy valamelyik családtagod olyan volt, mintha kifordult volna önmagából? Ezt érzi az egyedülálló anyuka, Sarah is, miután a fiának egyik este nyoma vész, ám később azt állítja, hogy az anyja csak hallucinált, ő végig ki sem mozdult a szobájából. Sarah sok apró jelből kezdi gyanítani, hogy a kis Christopher nem az, akinek látszik: a srác elcsatangolt a ház körüli erdőben, és aki visszajött onnan, az nem más, mint egy imposztor. De hogy mondhatná egy egyedülálló anyuka az egyetlen fiára azt, hogy ez a fiú nem az övé? Tudja, hogy mindenki kapásból őrültnek nézné. A magyar mozikban májustól látható film az egyedülálló anyák kiszolgáltatottságának szomorú krónikája, a középpontjában egy parakölyökkel, aki bizonyos szempontból jobb is, mint az igazi (például barátkozik a kortársaival, és megeszi a parmezánt), de ettől még az anyja mégiscsak azt érzi, hogy egy vadidegennel él egy fedél alatt. Kár, hogy a film túl direkt megoldást kínál, és nem igazán játszik el a gondolattal, hogy mi van, ha nincs semmi baj a gyerekkel, és Sarah az, aki megőrült…

Fotó: Profimedia, Everett

Fotó: Profimedia, Everett

Kevin

Film: Beszélnünk kell Kevinről (2011)

Ha léteznek Európából nézve érthetetlen dolgok Amerikában, akkor ezek között biztosan toplistásnak számítanak a gimnáziumokban elkövetett tömeggyilkosságok, amiket részben kamaszok követnek el kamaszok (és a tanáraik) ellen. Persze mindenkit érdekel, ki volt az elkövető, de abba már nem látunk bele, hogy mit élhetnek át az ilyen gyilkossá váló gyerekek családtagjai, és milyen gyerekkoruk lehetett az ifjú gyilkosoknak, ami egy ilyen tetthez vezetett. A Beszélnünk kell Kevinről olyan szempontból mindenképp kilóg összeállításunkból, hogy az ördögi gyerek itt már ördögi kamasz, és Ezra Miller alakításában még azt sem mondhatjuk, hogy különösebben ártatlan kinézetű lenne. De a lényeg a filmben nem annyira az ördögi mészárlást elkövető Kevinen van, hanem az anyán, aki egyrészt nem tudja elfogadni, hogy egy kígyót melengetett a keblén, másrészt a történtek ellenére mégis szereti őt, mert bármit tett, akkor is a fiáról van szó. Ha van film, ami egészen új megvilágításba helyezi a szülői felelősség fogalmát, akkor biztosan ez az.

GIF

Esther

Film: Az árva (2009)

Az örökbefogadás félelmeiről készített filmet az alaphelyzetben Liam Neeson-akciófilmeket rendező Jaume Collet-Serra. Arról, hogy általában felszínes ismeretek alapján döntünk, és nem tudjuk, valójában milyen is az a kisember, akit a négy fal közé fogadunk. A családtagunkká avatunk valakit, akit valójában nem ismerünk, nem tudjuk, milyen félelmek, kételyek, álmok és rémálmok gyötrik. Miután Kate és John harmadik gyermeke halva születik, a házaspár ügy dönt, hogy egy árva kislány, a kilencéves Esther örökbefogadásával próbálják csillapítani gyászukat és egyenesbe hozni a családjukat. Gyorsan kiderül, hogy ez nem volt valami jó ötlet. A film valósággal sportot űz abból, hogy az ördögi kislány gyakorlatilag az összes szörnyű tettét (a halmazba gyilkosságok is beleférnek) megússza, így ökölbe szorított kézzel várjuk, hogy végre valaki igazságot szolgáltasson, ami ez esetben nem egy jókora pofont jelent.

Isabelle Fuhrman Az árva c. filmben

Isabelle Fuhrman Az árva c. filmben

Ashley Oswalt

Film: Sinister (2012)

Megfogadtam, hogy a listát nem rakom teli démon által megszállt kölykökkel, mert ezek a filmek valahol mind Az ördögűző ilyen-olyan másolatai, de a Sinisterrel muszáj kivételt tennem. A film már azáltal is különbözik a társaitól, hogy itt a démoni megszállás nem a cselekmény első felében történik, ami után jön a szokásos „hogyan űzzük ki az ördögöt a kölyökből egy alkoholista pap/médium segítségével” című műsor. A Sinisterben maga a megszállás egy folyamat, amelynek végén – ami egyben a film vége is – már nincs visszaút, ha megtörténik, akkor mindennek annyi. Itt nem az a lényeg, hogy milyen praktikákkal szabadulunk meg a gyerekbe költöző gonosztól, hanem az, ahogyan ez a gonosz apránként a gyerekbe költözik, belülről zabálva fel ezzel a család szentségét. A film hatásához sokat hozzátesznek a Super 8-as archív felvételek, amelyeken egészen brutális módon elkövetett családgyilkosságokat nézhetünk végig.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top