Szeretnél értesítést kapni?

Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.

Engedélyezem Nem kérem
Szabadidő

„Rengeteget segített a karrieremben, és közben szexuálisan zaklatott” – Megnéztük a botrányos Michael Jackson dokumentumfilmet

A négyórás, Neverland elhagyása című dokumentumfilm már az elején jelzi, hogy érzelmileg komplex és felkavaró utazásban lesz részünk.

Az elismert dokumentumfilmes, Dan Reed botrányfilmje semmit sem próbál bizonyítani. Nincs benne semmi olyan információ, ami alapján 2019-ben Michael Jacksont elítélnék pedofíliáért, ha netán még ma is élne. Semmi olyan új tény nem hangzik el benne, amit ne mondtak volna el róla már a kilencvenes és a kétezres években ellene folyó perekben. Reed talált két felnőtt férfit, akik a sztár fénykorában Jackson „kis barátai” voltak, és most, évtizedekkel később álltak elő azzal, hogy a 2009-ben elhunyt sztár gyerekkorukban éveken át molesztálta őket. Ez az állítás egyáltalán nem bizonyított, és nagyon sokféleképpen támadható.

  • Tény, hogy folyik egy per Jackson örököseivel szemben, melyet az egyik megszólaló indított, és ha nyer a bíróságon, nagyon sok pénzt kaszálhat vele.
  • Tény, hogy Michael Jacksont már korábban is vádolták pedofíliával, komoly nyomozás folyt ellene, házkutatást tartottak a legendás birtokán, Neverlanden, az FBI egy háromszáz oldalas aktát állított össze a nyomozás során, és nem találták bizonyítottnak az ellene felhozott vádakat.
  • Tény, hogy Jackson ügyében egy kifejezetten konzervatív esküdtszék döntött, akiktől elvárható lett volna, hogy elítéljék a sztárt, ha megalapozottnak látják a vádakat, de felmentették.
  • Tény, hogy Jackson az évek során rengeteg gyerekkel barátkozott, és a dokumentumfilm megjelenése idején sokan közülük (a híresebbek közül Macaulay Culkin és Corey Feldman) kiálltak egykori barátjuk mellett és elmondták, hogy a pop királya csak barátkozott velük, soha nem közeledett hozzájuk szexuális értelemben, és a társaságában soha nem tapasztalták, hogy így tekintett volna a gyerekekre.
  • Tény, hogy korábban a film mindkét interjúalanya védelmébe vette Jacksont, Wade Robson a 2005-ös perben a védelem tanújaként volt jelen, és eskü alatt azt vallotta, hogy nem igazak a szexuális zaklatásokról szóló vádak.
  • Tény, hogy az évtized elejére Robson karrierje – aki koreográfusként dolgozott olyan sztárokkal, mint Britney Spears és Justin Timberlake – egy idegösszeroppanás miatt mélypontra jutott, anyagilag is gondba került, és éppen ezen a ponton, 2013-ban (miután Jackson örökösei visszautasították, hogy ő rendezze a Michael Jackson dalain alapuló Cirque du Soleil show-t) mondta el nyilvánosan egy tévéműsorban először, hogy a popsztár 7 és 14 éves kora között szexuálisan zaklatta őt.

Ezen információk birtokában logikus lenne azt gondolni, hogy a Neverland elhagyása nem más, mint egy óriási, négyórásra nyújtott, kapzsiság motiválta hazugság, mégis az a helyzet, hogy ha megnézed a filmet, a végére 99,9%-ban meg leszel győzve arról, hogy a pop királya, Michael Jackson pedofil volt, és szexuálisan zaklatott gyerekeket.

Négy óra a pokolban

A négyórás játékidő első blikkre bármilyen témában öncélúan soknak tűnik, de a Neverland elhagyása nem ok nélkül lett ilyen hosszúra nyújtva. Dan Reed dokumentumfilmje strukturális értelemben nagyon egyszerű: Jackson két egykori gyerekpajtása, Wade Robson és Jimmy Safechuck immár felnőttként elmeséli, hogyan ismerkedtek meg a sztárral, hogyan kerítette a bűvkörébe őket és a családtagjaikat – a családtagok is megszólalnak a filmben –, majd a sok kedvesség után hogyan váltak egy szexuális ragadozó áldozatává, és miért történhetett meg, hogy mindezt évtizedekig titokban tartsák, sőt hazudjanak azért, hogy egykori zaklatójuk megússza a börtönt. Közben archív felvételeket láthatunk a gyerekkorukból, rengeteg közös képet és archív videófelvételt Jacksonnal, üzenetrögzítőn rögzített hangüzenetet, régi faxokat és leveleket, vagyis egy csomó emléket a fiúk és a popsztár közös múltjából.

Persze el lehet azon morfondírozni, hogy Robson nagymamájának hozzászólásai vagy a huszadik tájkép Los Angelesről biztosan kellett-e a filmbe, sőt akár azt is mondhatjuk, hogy 20-30 percet azért lehetett volna belőle vágni úgy, hogy a lényegi mondanivaló ne sérüljön, de alapvetően szükség volt arra, hogy ez a film ennyire masszív legyen. Több évtizedet átölelő családtörténetek bontakoznak ki ugyanis a szemünk előtt tragédiákkal súlyosbítva (Robson szüleinek házassága nagyrészt Jackson miatt ment tönkre, sőt az apja később öngyilkos lett), miközben a film azt a nagyon is aktuális témát próbálja részletekbe menően bemutatni, miért van az, hogy a szexuális zaklatás áldozatai sokszor évtizedekre magukba temetik a történtek emlékét, sőt gyakran csak sok-sok évvel a történések után fogják fel, hogy ők valójában zaklatás áldozatai voltak. Egy ennyire komplex lelki folyamatot végig kell vinni, és a rendező nagyon alapos ebben: kissé olyan a film, mintha betekintést nyerhetnénk Robson és Safechuck terápiáiba, és odaülhetnénk hallgatni őket a pszichológusuk mellé.

Michael Jackson és a 10 éves Jimmy Safechuck (Fotó: Dave Hogan/Getty Images)

A szülők, akik elcseszték

Hogyan fordulhat elő egyáltalán, hogy szülők egy általuk éppen csak megismert felnőttnek megengedik nemcsak azt, hogy egy szobában, hanem azt is, hogy egy ágyban (!) aludjon a gyermekükkel nem egyszer, nem kétszer, hanem akár napokon vagy heteken keresztül? Könnyű elintézni ezt annyival, hogy aki ezt megengedi, szar szülő, és ez nyilván így is van, de a film részletekbe menően bemutatja, hogy a sztár hogyan csábította el nemcsak a gyerekeket, hanem bizonyos értelemben a családtagjaikat is.

Jackson mindig borzasztó kedves volt a kiválasztott gyerek családjával, nemcsak a srácot, hanem a családot is elárasztotta ajándékokkal, és az egyik nagy trükkje az volt, hogy napokon belül képes volt azt éreztetni velük, hogy ő is a családjuk tagja. Soha nem azt érezték, hogy ő tesz nekik szívességet azzal, hogy luxusellátásban és ajándékok tömkelegében részesíti őket (Safechuck szüleinek először kedvezményes kamatú kölcsönt adott házvásárlásra, majd végül elengedte nekik a teljes tartozást), hanem azt, hogy a família társaságában végre nem érzi magát magányosnak, és velük egy család tagja lehet. Az érzelmi manipuláció mestereként még arra is képes volt, hogy a család távozásának estéjén sírva fakadjon, és elmesélje, mennyire nem akar egyedül lenni, pusztán azért, hogy rábírja őket még néhány napnyi maradásra. Amikor meg kettesben akart lenni valamelyik sráccal, nagyon kreatív volt abban, hogy valamilyen rendkívül csábító szabadidős programot szervezzen a családjuknak, aminek úgysem tudnak majd ellenállni (pl. kirándulás a Grand Canyonba).

Jacko és a fiúk

Mai fejjel nehéz elképzelni, mekkora sztár volt Jackson a nyolcvanas, kilencvenes években, mert ahogy a filmben is elhangzik, ma már nincsenek ekkora kaliberű csillagok. Az, hogy egy ilyen földi istenség barátkozni kezdett egy hétköznapi családdal, szinte valamiféle túlvilági csodának tűnhetett, és szinte minden érintett úgy írja le Jacksont, mint egy nagyra nőtt gyereket, aki a kimaradt gyerekkorát kompenzálta azzal, hogy felnőttként gyerekekkel vette körbe magát.

Amikor a Neverland elhagyását januárban bemutatták a Sundance Filmfesztiválon, a popsztár családja azzal védekezett, hogy náluk teljesen természetes volt, hogy gyerekek jöttek át Michaelhez, akikkel aztán párnacsatázott, rajzfilmet nézett, és aztán a végén a kimerültségtől együtt aludtak el a sztár szobájának hatalmas ágyán, és ebben nem volt semmi különös. Lehet, hogy számukra ebben nem volt semmi különös, de itt mégiscsak arról van szó, hogy egy felnőtt férfi tízéves gyerek módjára viselkedett kisfiúk társaságában, akikkel aztán egy szobában és sok esetben egy ágyban is aludt. Ez tény, és már önmagában ezt is nehéz megemészteni.

Bőven akadnak még gyanús dolgok Jacko körül, például az is, hogy a kis barátai mindig kisfiúk voltak, és a legtöbb ilyen „szoros barátság” nagyjából egy éven át tartott, mert utána jött egy újabb „kedvenc”, aki felváltotta az előző fiút a pop királyának szívében. A filmben Safechuck visszaemlékezése elég jól illusztrálja a dolgot: miután kilencévesen Jackson barátja és szeretője lett, némi idő eltelte után azon kapta magát, hogy a sztár egyre ritkábban jelentkezik, és amikor meglátogatta őt a Black or White klipjének forgatásán, rájött, hogy más fiú foglalta el a helyét a popistenség szívében: Macaulay Culkin. A fiú úgy érezte magát, mint amikor valakit megcsalnak a párkapcsolatában: a viszonya Jacksonnal ezután is folytatódott, de már nem a szerelme volt, csak az alkalmi szeretője.

Michael és Macaulay Disneyworldben (Fotó: Profimedia, Zuma Press – Entertaiment)

Az is árulkodó, hogy a nyolcvanas években egyetlen valamirevaló pasit vagy csajt sem találunk Jacko életében. Egy-két gyerekkori randit leszámítva egyedül a Brooke Shieldsszel való kapcsolatáról írtak a bulvárlapok, de maga Shields később úgy nyilatkozott, hogy kapcsolatuk pusztán plátói volt: csak barátok voltak, semmi több. Érdekes módon Jackson pont egy évvel az első pedofilbotránya kirobbanása után (ami tárgyalótermen kívüli megegyezéssel zárult – Jackson sok pénzt fizetett ki, amit már többen akkor is a bűnössége beismerésének véltek), 1994-ben állt elő azzal, hogy feleségül vette Lisa Marie Presley-t, ami valljuk be, eléggé átlátszó húzásnak és figyelemelterelésnek tűnt. Egy évvel később el is váltak.

Egy új fejezet

A Neverland elhagyása, bár Michael Jacksonról és az ő részben hamis örökségéről szól, elsősorban nem azért fontos film, mert lerántja a leplet egy közkedvelt popcsillagról. Sokkal érdekesebb ennél, hogy a film valóban segít megérteni, mi történik egy gyerek lelkében egy ilyen eset után, és hogyan hordozza ezt magában évtizedeken át, hogyan őrli fel az, hogy senkivel sem beszélhet róla, és hogyan hat még a felnőttkori kapcsolataira is. Hogyan alakulhatnak ki valakiben egymással teljesen ellentétes érzések valaki iránt?

A filmet megnézve kétség sem fér hozzá, hogy Robson és Safechuck valóban szerették Jacksont, a rajongói és barátai voltak, rengeteg szeretetet, törődést és támogatást kaptak a sztártól, aki emellett szexuálisan zaklatta őket. Nem akarják elvitatni tőle a zenei és táncos kiválóságát, ahogy azt sem, hogy valóban rengeteget jótékonykodott, és sok beteg gyereken segített, de közben mégis tisztában kell lenniük azzal, hogy egy veszélyes szexuális ragadozó volt*, aki évekig bántotta őket, évtizedes családi traumákat okozva.

Dan Reed filmje azt a folyamatot mutatja be tökéletesen, hogyan hazudunk magunknak éveken keresztül azért, hogy embernek érezzük magunkat, és milyen illúzióba rángatjuk magunkat, hogy kívülről úgy tűnjön, semmi baj sincs velünk. Ellentétes, összetett érzelmek és komplex, ellentmondásos karakterek sorát vonultatja fel ez a film, egyáltalán nem könnyű befogadni. Sosem egyszerű látni, hogy egy szörnyetegnek is lehet rengeteg jó tulajdonsága, ahogy azt sem, hogy a jó emberek is tudnak elkövetni szörnyűségeket.

Jackson és Wade Robson

A Neverland elhagyása egyik nagy kérdése, hogy a végére elhisszük-e Michael Jacksonról, hogy pedofil volt. Erre csak azt tudom mondani: ha ez az egész film egy nagy hazugság volt, akkor a világ legmeggyőzőbben előadott, minden pillanatában hitelesnek tűnő hazugságát láttam.

A film Magyarországon az HBO GO kínálatában látható.

*A Neverland elhagyása részletekbe menően meséli el a gyerekek ellen elkövetett zaklatások minden apró mozzanatát, így csak erős idegzetű nézőknek ajánlott.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top