Szeleczki Rozália rendező már a Cicaverzum nyitójelenetében megadja az alaphangot. Az enyhén retró stílusú ruhába öltöztetett Törőcsik Franciska kellemes zenére sétál egy napsütötte temetőben a sírkövek között, és minden sírkövön, ami mellett elhalad, a színészek és a főbb stábtagok neve jelenik meg. Csodálatos vizuális geg, amivel egyrészt a rendező rögtön világossá teszi, hogy egy valóságtól némileg elemelt, kissé abszurd humorú filmre készüljünk, ahogy az is egyértelművé válik, hogy egy erősen stilizált, kissé álmodozó film vár ránk a következő másfél órában.
Sima Cica, a gengszterrapper
Míg a való életben viszonylag kiegyensúlyozott a kutyák és macskák népszerűsége az emberek körében, a filmekben az ebek egyértelműen túlreprezentáltak. Nem olvastam soha a témában semmilyen tanulmányt, de gyanúm szerint az lehet a ludas, hogy a kutyákat sokkal könnyebb kamerák előtti munkára idomítani, egyszerűen gyorsabb velük a munka, mint a macskákkal. Persze a számítógépes animációval készülő állatok megjelenése eltüntette a cicák ebbéli hátrányát, viszont van egy jó hírünk.
Mivel a Cicaverzum magyar film és nem omlottak rá az alkotókra a dollármilliók, ezért CGI-macskák helyett az alkotók igaziakkal dolgoztak. Annyi trükk azért volt a dologban, hogy második számú főhősünket, Sima Cicát nem egy, nem két, hanem három macska alakította, akik annyira hasonlítanak egymásra, hogy szemmel szinte megkülönböztethetetlenek. Nemcsak úgy hasból beszélek, hanem tavaly jártam a forgatáson, ahol személyesen csodálhattam meg őket.
Sima Cicának számos olyan tulajdonsága van, amit más macskák nem igazán mondhatnak el magukról. Egyrészt hatalmas dzsigoló, és az érdeklődése nem terjed ki pusztán a macskanépesség nőstény részére, hanem az emberek között is „vadászik”. Ki is nézi magának az új szomszédját, Fánit… De ennyire talán ne is rohanjunk előre. Másrészt Sima Cicáról azt is tudni kell, hogy ő egy rapper, méghozzá nem is akármilyen rapper: gengszterrapper. Az már más lapra tartozik, hogy a rappelését egyedüli emberként a világon az új szomszédja, Fáni (Törőcsik Franciska) hallja, akit a cica lazán csavar az ujja (vagy inkább a farkincája) köré.
Gyere, őrült!
Fáni egy gyerekkori trauma miatt nehezen ismerkedik. Ha megtetszik neki egy férfi, azonnal a véres halálának képei jelennek meg előtte, márpedig így képtelen az elköteleződésre. Egy építészirodában dolgozik, ahol egy régi kultúrházat próbál megóvni a bontástól, és ahol a munkájáért nem igazán kap megbecsülést. Amikor új kollégája, Mihály (Polgár Csaba) a szomszédjába költözik, gyorsan megtetszik Fáninak, csakhogy Mihály nem lép, ellentétben a nehézsúlyú fekete macskájával, Sima Cicával. Fáni ugyanis a fejében hallja Sima Cica hangját (A besúgóból ismert Patkós Márton orgánuma aranyat ér), aki rendesen csapja neki a szelet. A kettejük „kapcsolata” pedig azután válik szorosabbá, miután Mihály megkéri Fánit, hogy az elutazása idejére vigyázzon a cicájára.
Az elsőfilmes Szeleczki Rozália tisztában van a filmje abszurd alaphelyzetével, ezért mindent megtesz azért, hogy ne realista elvárásokat támasszunk az irányába. Bár Fánit természetesen az édesanyja, a kollégái vagy épp a legjobb barátnője is hülyének nézi azért, mert egy macskához beszél, ez a fajta hülyének nézés sokkal barátságosabb annál, mint amilyet a való életben kapna. Fáni ugyanis egy nagy álmodozó, aki amúgy sem áll két lábbal a földön, a cicafantáziája pedig – bár magának sem vallja be – csak egy védekezési mód számára az elmagányosodás ellen.
Szeleczkinek esze ágában sincs pszichologizálni, az ő Fánija nem őrült, csak aranyosan kattant, és a filmre végig jellemző, hogy nem röhögi ki a főhősét, inkább csak bájosan élcelődik vele.
Csodás a jelenet, amiben Fáni kölcsönpénzből bérel ki egy stúdiót, hogy felvegyék Sima Cica gengszterrapjét (Beton.Hofi írta, aki fel is tűnik a filmben), amit csak a saját fejében hall.
Tartoztunk a macskáknak ennyivel
A Cicaverzum teli van bájos ötletekkel. Szeleczki ügyesen, alaposan túlpörgetve mutatja be Fáni munkahelyét, ahol szinte egyetlen nőként dolgozik a sok férfi között, rávilágítva arra, mennyire nem veszik őt komolyan. Alföldi Róbert ügyesen túltolt, pompásan komikus alakítással hálálja meg a rendező bizalmát. De legalább ennyire jó Csobot Adél is, aki Fáni főállású, családos influenszer barátnőjét, Zsanettet alakítja, és pénzért cserébe örömmel árusítja ki a social mediában az egész családját gyerekestül, miközben teljesen mindegy neki, milyen terméket próbál épp lenyomni a követői torkán.
Udvaros Dorottyát is öröm viszontlátni Fáni édesanyjának szerepében, bár úgy éreztem, hogy az ő kvalitásait ez a szerep nem igazán használja ki. És még a quimbys Kiss Tibi is működik Fáni rocksztár édesapja szerepében. A Cicaverzum fényesen ragyogó csillaga azonban kétségtelenül Törőcsik Franciska, aki ennyire összetett színészi feladatot talán még sosem kapott a nagyvásznon.
Törőcsik képes visszaadni Fáni magányát, szívfájdalmát, báját, esetlenségét, az álmodozó természetét és a kattantságát is, miközben végig szerethetően kislányos marad, és szerintem ember nem nézett még olyan szerelmes szemekkel macskára, mint ő.
A hamarosan Tallinnban is bemutatkozó Cicaverzumnak valóban van egy Amélie csodálatos életére enyhén emlékeztető bája, viszont sajnos nem olyan mestermű, mint a francia előd. Szeleczki filmjében minden jó poénra és minden ragyogó ötletre jut legalább egy rossz, és sajnos a szerelmi szál a macskával sokkal működőképesebb, mint amit Törőcsik és Polgár Csaba között láthatunk. A mama baráti körének jelenetei gyakran kilógnak a filmből, és akadnak jelenetek – például a templomi nagyjelenet –, mikor a rendező nem igazán találja a megfelelő egyensúlyt az abszurd és a drámai vonal között. A másfél órás játékidő ellenére a Cicaverzum tempója is megbicsaklik olykor, de ez a film még a számos hibája ellenére is egy üdítően eredeti bemutatkozás egy egyedi hangú rendezőtől. Annak pedig tényleg csak örülhetünk, hogy megszületett a nagy magyar macskás film: az egerek győzelme után a Macskafogóban tartoztunk nekik ennyivel.
A Cicaverzum október 19-től látható a magyar mozik műsorán.