Életem filmjei: Törőcsik Franciska

Filmeket vagy sorozatok nézel inkább?

Vannak időszakok, amikor nem merek belekezdeni egy sorozatba. Olyankor maximum valami könnyed sitcom jöhet. Nagyon rájuk tudok függni, például az Eufória teljes évadát egy éjszaka alatt néztem végig. Hajnali hatig fenn voltam. Amikor az Ozarkot néztem, komoly lelkifurdalásom volt, mert más dolgokkal kellett volna foglalkoznom. Ha tetszik egy sorozat, nagyon nehezen veszem rá magam, hogy lefeküdjek aludni vagy elkezdjek valami mást csinálni. Az elfoglaltabb időszakaimban igyekszem inkább filmeket nézni. Próbálok régi klasszikusokat pótolni, és sajnálom, hogy a streamingszolgáltatókon olyan keveset találok belőlük.

Moziba gyakran jársz?

Nagyjából havonta egyszer jutok el. Néha kétszer.

Törőcsik Franciska, a Cicaverzum Fánija

Van kedvenc mozid?

A Művész mozihoz elég közel lakom, ott sok engem érdeklő filmet meg tudok nézni. Azt pedig mindig elhatározom, hogy elmegyek a Bem moziba egy-egy klasszikusra, de sajnos sokkal ritkábban jutok el oda, mint szeretnék. Sokszor eszembe jut, hogy egyszer csinálok egy olyan hónapot, amikor minden este elmegyek oda egy filmre, de sajnos mindig máshogy alakul.

Szinkron- vagy feliratpárti vagy?

Felirat. Szinkronnal csak régi dolgokat nézek, például a Columbót. Az a baj, hogy szinkronnal nézve a filmnézés számomra kicsit munkává válik, mert folyton beazonosítom fejben a kollégákat. Bár magam is szinkronizálok, és elfogadom, hogy sokak számára ez mennyire fontos, valamint azt is elismerem, hogy a felirat egy kicsit elvonja a figyelmet a képről, nézőként nekem kell az eredeti hangok nyújtotta atmoszféra. De ettől még vallom, hogy vannak egészen kiváló szinkronjaink. A Volt egyszer egy Hollywoodot például angolul és magyarul is láttam, és meglepve tapasztaltam, hogy az a jelenet, amiben DiCaprio az öltözőben ostorozza magát, nekem jobban működött magyarul Hevér Gáborral.

Volt egyszer egy Hollywood

Szabad veled dumcsizni filmnézés közben vagy olyankor csend van?

Kettős mércét alkalmazok. (nevet) Többnyire piszkosul idegesít, ha mellettem kommentálják a filmet vagy belekérdeznek, közben meg, ha felmerül egy gondolat bennem a film kapcsán vagy épp nem értek valamit, akkor én vagyok az, aki megállítja a filmet, hogy megbeszélhessük, vagy épp visszatekerem, hogy megértsem azt, amit elsőre nem sikerült. Moziban a beszédnél sokkal jobban zavar, ha valaki rugdossa a székemet.

Emlékszel rá, hogy mi volt az első film, amit moziban láttál?

Csobot Adél: „Szeretem, ha spontán történnek a dolgok, de két gyerekkel ennek már vannak határai”

Sajnos nem ugrik be, melyik volt az első. Arra emlékszem, ahogy apukámmal a Mulant néztük, mert amúgy nem szoktunk eljutni Disney-filmekre. Papa nagy Disney-ellenes volt. Nem szerette az amerikai filmek nagy részét. Gyakran találtuk magunkat tizenévesen az Örökmozgóban valami azerbajdzsáni dokumentumfilmet nézve. Nehéz gyerekkorom volt. (nevet) Néha azért Papa tett kivételt, ezért is maradt meg bennem annyira a Mulan vagy az Egyiptom hercege. De anyai ágon sem voltak kíméletesek a gyerekekkel nálunk: a nagymamám már hatéves koromtól vitt magával az Operába. Emlékszem, amikor egy Wagner-operánál összesúgtak mögöttünk, hogy „Szegény gyerek”.

Törőcsik Franciska, a Cicaverzum Fánija

Létezik olyan film, amiről rögtön a gyerekkorod jut eszedbe?

Gyerekként nem annyira a filmnézés volt ránk jellemző. Rengeteget néztük a Nickelodeont a húgommal, a SpongyaBob Kockanadrág és a Hé, Arnold! nagy hatással volt ránk. Emellett nagy klipimádók voltunk, folyton a VIVA meg az MTV ment nálunk.

Ki volt az első filmes crushod?

Valahogy már kiskoromban tudatosítottam magamban, hogy ezek az emberek nem elérhetők. Ha nem hús-vér ember, aki elérhető, akkor nem ilyen szemmel nézek rá. Tudom, hogy nincs realitása annak, hogy legyen belőle valami, ezért nem is fantáziálok róla. Nem tud a crushom lenni, mert csak önsanyargatásnak élném meg, ha érzéseket táplálnék iránta.

Melyik filmet láttad a legtöbbször életedben?

A Picasso kalandjait. Ez a film anyukám őrülete volt, és egy idő után családi szokássá vált, hogy minden évben megnéztük. Először talán nyolcévesen láttam, és érdekes, hogy már akkor is találtam benne számomra érthető, kellően infantilis poénokat. Később pedig megértettem a történelmi kontextust és a többi utalást, szóval évről évre fedeztem fel benne valami újdonságot.

Picasso kalandjai

Mik a kedvenc komfortfilmjeid, amiket szívesen nézel újra?

Máig nagy hiányt érzek a filmes műveltségemben, úgyhogy amikor csak tehetem, akkor valami olyat nézek, amit még nem láttam. Újranézni inkább sorozatokat szoktam. Elalváshoz, agykikapcsoláshoz örömmel nézek Family Guyt, Így jártam anyátokkalt, Jóbarátokat…

Van olyan film- vagy sorozatszereplő, akiben önmagadra ismertél?

Inkább momentumokkal, élethelyzetekkel tudtam azonosulni, sosem egy-az egyben egy szereppel.

Nézel filmes franchise-okat?

Nem vagyok franchise-őrült. A Harry Pottereket nyilván megnéztem, mert az első nagy könyves élményem, ami nagyon beszippantott, az a Harry Potter volt, de valójában már a szereposztásnál feladtam. Az ember kialakít magában egy képet a könyvek alapján, és nálam egy filmváltozat ezután már a szereposztásnál el tud bukni. Nem vagyok Marvel-rajongó sem, hiába vettem többször is részt a szinkronizálásukban. Nem vagyok fantasys arc és képregényrajongó sem, bár nyilván akadnak kivételek. A Sin Cityt például nagyon szerettem.

Sin City

Mi az a film vagy sorozat, amit nagyon szeretsz, de nem szoktad hangoztatni, mert kicsit ciki?

Fiatalon a húgommal iszonyat nagy Vad angyal– meg Rosalinda-függők voltunk. Imádtuk a szappanoperákat. Mai fejjel már biztos nem szeretném, de akkoriban odáig voltam értük.

Film, amit mindig megkönnyezel?

Az Ollókezű Edward. Mindig sírtam a végén. A Squid Game-ben pedig volt egy szereplő, aki nagyon közel került a szívemhez, aztán egy jelenetben nagyon megható módon meghalt. Emlékszem, hogy amikor néztem, 5-10 percen át zokogógörcsöm volt. (zavartan nevet)

Film vagy sorozat, amitől halálra rémültél?

A kör. Menőzni akartam általánosban egy nálam egy évvel idősebb lánynál, és mondtam, hogy beülök vele a horrorfilmre. Hetekig nem tudtam rendesen aludni utána. Nem mertem egyedül zuhanyozni, a húgomat mindig behívtam a fürdőszobába. Féltem a tükröktől. Még évekkel később is álmodtam azt, hogy valaki arra kötelez, hogy újra meg kell néznem ezt a nagyon aljas filmet. A mai napig nem szeretem a horrorfilmeket. Elég feszültség van nélkülük is az életben.

A kör

Filmjelenet, amitől mindig összeszorul a szíved?

John Malkovich és Michelle Pfeiffer szerelmes jelenetén a Veszedelmes viszonyokban. Szívet melengetően gyönyörű. Izzik a levegő a két színész között. Mint utóbb kiderült számomra, valódi érzelmek is szerepet játszottak köztük.

Rendező, akinek minden filmjét megnézted már vagy meg akarod nézni?

Nem vagyok rajongó típus. Stanley Kubricknak, azt hiszem, minden filmjét láttam, de ez nem jelenti azt, hogy az összeset szerettem. És megnéztem Ruben Östlund legtöbb filmjét is, mert bírom az abszurdot. A szomorúság háromszögét nagyon szerettem, talán pont emiatt haragszom annyira a végéért.

Színész, akinek minden filmjét megnézted már vagy meg akarod nézni?

Lehetsz a világ legjobb színésze, akkor is bele tudsz kerülni egy rossz filmbe, és akkor jó eséllyel az alakításod is rossz lesz. Emiatt színészekhez nem igazán ragaszkodom, mert még a legjobb színész neve sem lehet garancia egy jó filmre.

Mi volt az utolsó jó film és jó sorozat, amit láttál?

A sorozatok közül nagyon szerettem a Beefet (Balhé), bár az ismerőseim körében azt tapasztaltam, hogy nem lett annyira híres. Szerettem az abszurditását, a fekete humorát, de közben ott van benne az igazság is a realista vonal révén. A filmek közül Reisz Gábor filmjét, a Magyarázat mindenrét láttam utoljára és nagyon tetszett. Nagyon szerettem a Minden, mindenhol, mindenkort is: bírtam, hogy sokféle stílus keveredik benne, és annak ellenére tetszett, hogy nem feltétlenül az én világom.

Minden, mindenhol, mindenkor

Jól érzem a válaszaidból, hogy a kelet-ázsiai vonal közel áll hozzád?

Sok koreai filmet szeretek, de a japán vonal is közel áll hozzám. Már csak azért is, mert van egy kis közöm a kultúrához, anno még beszéltem japánul. De csípem a skandináv filmek világát is.

Meg szoktad nézni a saját filmjeidet?

Igen, mindig megnézem őket. Régebben a forgatáson is folyton visszanéztem a jeleneteimet, de egy ideje ezt már nem igénylem. Talán már kicsit jobban tudom belül, hogy mi van kívül. Mára megtanultam, hogy amit ott nézek, az úgyis átmegy még a vágón, a rendezőn, a produceren és a koproduceren, szóval simán lehet, hogy amit látok, köszönőviszonyban se lesz azzal, ami végül a filmbe kerül.

A régi filmjeidet visszanézed néha?

Arra nem vagyok képes. Pár éve vágtam össze egy showreelt, és akkor muszáj volt, de iszonyat fájdalmasnak éltem meg.

A Cicaverzum miben jelent újdonságot az életedben?

Ebbe a produkcióba már nagyon rég beszálltam, Rozi (Szeleczki Rozália rendező – a szerk.) már a koncepció kitalálásába is bevont. Kicsit több voltam benne, mint színész, izgalmas volt, hogy ezúttal a teljes alkotófolyamatra ráláthattam. Nagyon szeretem, amikor valaki bátor és merész, hisz a víziójában és nem akar trendeket követni. Már az alapötlet is azt sugallta nekem, hogy itt erről lesz szó.

A Cicaverzum című film már látható a magyar mozik műsorán.