Terülj-terülj asztalkám a repülőgépen
A repülőjáratok nem a finom és egészséges ételeikről híresek, ha egyáltalán még adnak valamit a méregdrága sós mogyorón kívül is a repülőút alatt. Ha nem a business classon utazik az ember, semmi jóra nem számíthat. Az 1960-as évek végén a Scandinavian Airlines „smørrebrød” nevű szolgáltatást kínált a turistaosztályán. A repülőtársaság hirdetéseiben kijelentette: „Repülőgépeinken nem talál celofánba csomagolt, emészthetetlen gumiszerű anyagot.” Az utasok szerették az ötletet, a versenytársak pedig természetesen utálták. Az amerikai légitársaságok, a Trans World Airlines és a Pan Am kifogásolták az új hirdetéseket, mondván, hogy azok igazságtalan előnyhöz juttatják a Scandinavian Airlinest. Érthetetlen, hogy akkor miért nem szolgáltak fel főtt sonkát, felvágottat és szalámit ők is a turistaosztály utasainak. Bár azt nehezen tudjuk elképzelni, hogyan szelte meg a kenyeret egy stewardess mondjuk turbulencia alatt.
Fotó: Scandinavian Airlines
Log Lodge Tavern csinos felszolgálói
Az 1940-es években Dallas lázban égett azoktól a csinos lányoktól, akik gyér öltözetben szolgálták ki az autósokat. Az ötlet Houstonból jutott el Dallasba, és 1940 tavaszán rengeteg cikk jelent meg a szexi „carhopokról”. A lányok egyenruhát viseltek nagyon rövid szoknyával; néhányan közülük hetente 25 dollárt vagy még ennél is magasabb borravalót kaptak, ami akkoriban rengeteg pénzt jelentett. A közvélemény reakciója az örömtől a felháborodásig terjedt. Voltak olyan asszonyok, akik a rendőrségen tettek feljelentést az „erkölcstelen” lányok miatt, más nőket bosszantott a fiatal nőiség tárgyiasítása. Az austini törvényhozók még azt is megvitatták, hogy az a gyakorlat, hogy a pincérnők ilyen kevés ruhát viselnek, vajon egészségügyi kockázatot jelent-e a fogyasztók számára. Az igazán meglepő viszont az volt, amikor egy nő arról panaszkodott, ő nem nők, hanem inkább férfiak lábát nézné. A Log Lodge Tavern tulaja pedig remek ötletnek tartotta ezt, így náluk férfi carhopok szolgáltak fel rövidnadrágban és cowboycsizmában – láthatóan az arra kocsikázó nők legnagyobb örömére.
Ismeretlen szerző
Ablakpárkányra akasztható babaketrec
Ma sokan elborzadnának ettől a látványtól, de a 20. század első felében Amerika és az Egyesült Királyság számos nagyvárosában meglehetősen gyakori látványt nyújtottak a városi lakások ablakaira felfüggesztett ketrecbe zárt babák. Ezek az úgynevezett babaketrecek vagy egészségügyi ketrecek arra szolgáltak, hogy a babák élvezhessék a friss levegőt és a napsütést. A csecsemőketrecek népszerűsége azonban az 1900-as évek közepére csökkent, valószínűleg a biztonsági aggályok és a megnövekedett gépjárműforgalom okozta magas légszennyezési szint miatt.
Praktikus babaketrec, amely akár egy szerény lakás ablakán kívül is könnyedén felszerelhető. Az anya bent pihenhet, miközben a baba a játékaival játszik a friss levegőn…(Image: 164790055, License: Rights-managed, Restrictions: , Model Release: no)
Ingyenes bébiszitter
A mai napig sok anya panaszkodik arra, hogy nincs egy szabad keze sem. Nos, ez régen sem volt másként, de ez a megoldás, egy szemeteskuka lefelé fordítása és ketrecként való alkalmazása korántsem volt „píszinek” mondható. Az 1960-as években ez nem számított túl nagy ügynek, de mit szólnánk ahhoz, ha ma látnánk ugyanezt a Margit-szigeten. Egyértelműen gyermekbántalmazásnak tartanánk.
Fotó: Time
Bárkaszállítók a Volgán
A 17. és 20. század között Oroszországban föld nélküli vagy szegény parasztok tolongtak a folyópartok mentén, hogy várják az uszályok vagy közepes méretű hajók érkezését. Ezeknek a burlakoknak nevezett parasztoknak azután kis összeget fizettek testtömegük alapján azért, hogy magukra kötve elvontassák a csónakokat. A burlakok gyakran egy-egy szövetkezeti társulás részei voltak négy-hat másik burlakkal együtt. Számuk az ipari forradalom kezdetén csökkenni kezdett. A 20. század elejére gyakorlatilag eltűntek.
Bárkaszállítók a Volgán. (Photo, C. 1895. Russian State Library, Moscow.,Image: 278163836, License: Rights-managed, Restrictions: , Model Release: no)
Az első szelfik
Ma már mindennapos, hogy feltöltjük filterezett arcunkat az Instagramra, régen persze ez nem volt így, viszont az igény, hogy önmagunkat megörökítsük, létezett. Ezt a szelfit egy betonnehéz analóg kamerával készítették, megtartásához két férfi ereje szükséges. Ezek a szelfik inkább kísérleti fotózások voltak, mintsem az önreklám eszközei. Az első szelfit akkoriban önarcképként emlegették, és Robert Cornelius nevéhez fűződik 1839-ben.
Ismeretlen szerző
A Fairchild K-17 fényképezőgép
A Fairchild K-17 a Fairchild a Camera and Instrument Corporation által tervezett nagyméretű kamera volt, amelyet az Egyesült Államok légiereje számára gyártottak. Ezeket a fényképezőgépeket főleg légi fotózáshoz használták a második világháború idején. A Fairchild K-17 fényképezőgép körülbelül 24-34 kilót nyomott. Egy másik fényképezőgép, amelyet hasonló célra használtak az 1940-es években, a Kodak K-24 volt. Igazán praktikus találmány…
Forrás: Wikipedia
Az automata porszívók előfutára
A Robo-Vac, a mai automata porszívók előfutára 1959-ben került bemutatásra a Whirpool Miracle Kitchen of the Future kiállításának részeként a moszkvai-amerikai nemzeti kiállításon. A mai robotporszívókhoz hasonlóan a Robo-Vac is érzékelőket használt, hogy eligazodjon a lakásban. A kiállítás több mint hárommillió látogatót vonzott, és alkalmat adott az amerikai cégeknek, hogy bemutassák termékeiket, amelyek között a háztartási gépektől egészen az autókig és mezőgazdasági berendezésekig minden megtalálható volt.
Ismeretlen szerző
Gyermekkínzás vagy régimódi úszásoktatás
Az úszás megtanulása sok türelmet és kemény munkát igényel, nemcsak a tanulótól, hanem a tanártól is. Minden szülő, aki valaha is megtanította gyermekét úszni, biztosan tanúsíthatja ezt. Ezen az 1900-as évek elején készült fotón egy apa látható, amint egy meglehetősen szokatlan módszerrel tanítja meg gyermekét úszni. Ennek a módszernek két fő előnye van: először is az oktató elkerülheti a nedvességet; másodszor, könnyen ki tudja húzni a gyermekét a vízből, ha valami baj történne vele. Más kérdés, hogy morbidnak tűnik a gyerek testére tekert kötél.
Fotó: Getty Images
Harisnyafestés lábra
Ahogy a 20. században rövidebb lett a szoknya, úgy nőtt a harisnya iránti kereslet is. Az 1920-as és 1930-as években a harisnyák jellemzően selyemből vagy műselyemből készültek. Az 1940-es évek elejére azonban a nejlonharisnyák egyre népszerűbbé váltak. Miután az Egyesült Államok csatlakozott a második világháborúhoz, a nejlongyártást katonai felhasználásra irányították át, ami a harisnyák hiányát eredményezte. Megoldásként a nők lábára festették a harisnyát, ez a tendencia pedig a háború után is folytatódott.
Nők lábát festik ki egy croydoni üzletben, így kuponokat kapnak, amelyeket egyébként harisnyára váltanának be.(Photo by G W Hales/Getty Images)
Lenge öltözetű stewardessek
Az 1970-es években a Southwest Airlines női légiutas-kísérői egyenruhájuk részeként forró nadrágot és go-go csizmát viseltek, ami ma már valószínűleg nem lenne rendeltetésszerű öltözet. Abban az időben a légitársaság olyan sokat sejtető elnevezésű italokat is kínált, mint a „Love Potion” és a „Passion Punch”. A légitársaság mottója szerint „a szex eladja a helyeket”, az alanyokat a lábuk és az arcuk szépsége alapján választották ki.
A texasi Southwest Airlines légitársaságnál dolgozó stewardesseknek tudniuk kell forrónadrágot és perverz bőrcsizmát viselni, különben nem kapják meg az állást. (Photo by Alan Band/Keystone/Getty Images)
Mobil otthon
Ezen a képen egy egész ház áthelyezése látható, ami meglehetősen általános gyakorlat volt az Egyesült Államokban a 19. század végén, a 20. század elejéig. Egyes családok azért folyamodtak ehhez, mert nem voltak forrásaik egy új ház építéséhez, ahová költöztek. Sok ember élete kihívásokkal teli volt akkoriban, még azoké is, akik olyan nagyvárosokban éltek, mint San Francisco. Az olyan problémák, mint a terméskiesés, az éhínség, a magas adók és a munkaerőhiány gyakran nagy fluktuációhoz és költözéshullámokhoz vezettek a városok vagy államok között, miközben az emberek jobb életet kerestek.
November, 1923: Egy házat szállítanak egy teherautó hátulján az Egyesült Államokban. (Photo by Topical Press Agency/Getty Images)
A tejesember kétszer csenget
A tejesemberek egykor az Egyesült Államok negyedeiben gyakori látvány voltak, hasonlóan a paperboyokhoz, vagyis az újságos fiúkhoz. Az 1960-as évek elején az amerikai fogyasztók közel 30 százaléka döntött úgy, hogy a tejet házhoz szállítja. A tejszállítás iránti igény azonban az évek során csökkent, ahogy a háztartási hűtőszekrények elterjedtek. 1975-re a fogyasztók kevesebb mint hét százaléka szállított tejet. 2005-re ez a szám tovább csökkent, 0,4 százalékra. Manapság csak néhány vállalat kínál tejszállítási szolgáltatásokat az Egyesült Államokban. Ami viszont igazán érdekes, hogy a tejesember egyenruháját direkt úgy tervezték, hogy tetszetős legyen a háziasszonyok számára.
Egy tejesember 1972 körül, aki az új díjnyertes egyenruhát viseli, amelyet azért terveztek, hogy vonzóbbá váljon a háziasszonyok számára. (Photo by Chris Ware/Keystone/Hulton Archive/Getty Images)
Hordozható öltözőfülkék
Egy meleg nyári napon a strandok rendkívül forgalmasak. Az öltözők valószínűleg túlzsúfoltak, marad a kényelmetlen törölközős megoldás, ha le akarjuk venni a vizes fürdőruhát. Ezen az 1938-as fotón két nő a New York-i Coney Islanden megtalálta a megoldást: hordozható öltözőfülkéket vittek magukkal. Ezek az eszközök könnyűek és könnyen felállíthatók voltak, így bárki, bárhol átöltözhetett bennük.
Rita Perchetti és Gloria Rossi kipróbálják új hordozható öltözőfülkéiket, hogy átöltözhessenek napozás után a Coney Island strandon. (Photo by NY Daily News Archive via Getty Images)
Korai búvárruhák
Az első búvárruhákat a 18. század elején tervezték, amikor az értékes kincseket szállító hajók veszélyes utakon gyakran elvesztek az óceánban. A 20. század elejére a búvárruhák kifinomultabbá váltak, lehetővé téve a felfedezők számára, hogy mélyebbre merüljenek. Az 1920-as években a német Neufeldt és Kuhnke cég fém búvárruhákat épített, amelyek segítségével aranyat és ezüstöt gyűjtöttek a tengerben. Mondjuk a szett inkább emlékeztet Mikrobira, mint bulvárfelszerelésre.
Fém búvárruha tesztelése Franciaországban (1926). (Photo by Photo12/UIG/Getty Images)
Térfigyelő kisautók
Mielőtt a forgalmi kamerák általánossá váltak volna, a New York-i és New Jersey-i kikötői hatóság kisautókkal járőrözte New York város alagútjait. Az alábbi képen egy kifutós autó látható a Lincoln-alagútban, amely összeköti New Jersey-t és Midtown Manhattan-t. A kifutós autóknak külön pályájuk volt, és akár 56 km/óra sebességet is elérhettek. Ezeket a kis autókat 1955-ben üzemelték be először, majd 2011-ben nyugdíjazták. Ekkorra már többnyire karbantartási célokra használták őket.
(Eredeti felvétel) Thomas Grupski, Freeport, L. I. járőr integet egy autónak kétirányú elektromos járőrautójából.
Kellemes ébresztő…
Az ipari forradalom idején, amikor az ébresztőórák nem voltak megfizethetőek és nem is megbízhatóak, Nagy-Britanniában és Írországban sokan bíztak abban, hogy „kopogtatónak” nevezett férfiak és nők minden reggel felébresztik őket, hogy ne késsenek el a munkából. A kopogtatók hosszú bambuszbotokkal kopogtattak az emberek ablakán. Az 1950-es évekre nagyrészt eltűntek a kopogtatók, akiknek hetente egy fillért fizettek, bár Anglia egyes negyedeiben még a hetvenes évek elejéig is dolgoztak. De vajon ki ébresztette fel a kopogtatókat?
William Crompton a legidősebb volt a kopogtatók közül Boltonban, aki minden reggel felébresztette a gyári munkásokat. Az ébresztőórák a legtöbb kopogtatónak elvették a munkáját. A férfi hajnali 3:45-kor kelt. (Photo by Hulton Archive/Getty Images)
Édes álmok az óvóhely-ágyakban
A második világháború alatt az Egyesült Királyságot gyakori bombázások és a németek légitámadásai érték el. A legtöbb ilyen támadásra éjszaka került sor, ami miatt sok ember számára nem volt biztonságos a saját ágyukban aludni. A Morrison menedékhely egyfajta légitámadás előli óvóhely volt. Nevét Herbert Morrisonról kapta, aki akkoriban az Egyesült Királyság belbiztonsági minisztere volt. A Morrison menedékhelyet ingyenesen biztosították azoknak a háztartásoknak, amelyeknek együttes éves jövedelme kevesebb mint 400 font volt.
(Photo by Daily Herald Archive/National Science & Media Museum/SSPL via Getty Images)
Fenyegetések észlelése a radarok előtt
A radar abszolút változást hozott abban a tekintetben, hogy segített a védelmi erőknek felkészülni az ellenség támadásaira és reagálni azokra. A radarnak köszönhetően sokkal könnyebben megismerhető egy bejövő objektum helyzete és sebessége, legyen szó repülőgépről, hajóról vagy akár rakétáról. Mielőtt a radar széles körben elterjedt, a védelmi erőknek óriási trombitának látszó lehallgató eszközökre kellett támaszkodniuk. Ezeket az eszközöket, amelyek a levegőben lévő hangok felerősítésével segítették a közeledő repülőgépek észlelését, először Nagy-Britannia és Franciaország használta az első világháború idején.
Világháborús fotó – akusztikus helymeghatározó eszköz. (Photo by: HUM Images/Universal Images Group via Getty Images)
