Az amerikai Salemben 1692 és 1693 között lezajlott boszorkányperek talán a leghírhedtebbek, de a boszorkányvadászat véres múltra tekint vissza szerte a világon, és Salem valójában eltörpül néhány európai boszorkányüldözés mellett.
A 17. századi Spanyolországban például mintegy 7 ezer ember ellen indítottak vizsgálatot boszorkányság vádjával (Salemben ez a szám mindössze 200 volt). Ugyanebben az időben Németországban Würzburg és Bamberg városában 2 ezer embert végeztek ki boszorkányságért (Salemben 19 ember esett áldozatul). És a példák sora folytatódik, a következő boszorkányperek mind véresebbek voltak a saleminél.
Az európai boszorkányperek kezdete Svájcban
A modern kori boszorkányüldözés csaknem 600 évvel ezelőtt kezdődött a svájci Wallis kantonban. A wallisi boszorkányperek idején, 1428 és 1436 között félelem, paranoia és halál sújtotta ezt a festői vidéket. A térségben akkoriban jelentek meg a svájci protestánsok elődei, a valdensek, ami kivívta a katolikus egyház haragját, ugyanakkor a lázadások miatt a hatóságok is kiélezettebbé váltak minden rendbontásra, és a törvények szigorú betartatására. Ez így együtt eredményezte azt 1428 augusztusában, hogy hét körzet is vizsgálatot követelt boszorkánysággal és varázslással vádolt személyek ellen.
A törvények szerint, ha egy személyt háromszor vádoltak boszorkánysággal, akkor letartóztatták, Wallisban pedig a letartóztatás felért egy halálos ítélettel. Akik bevallották, hogy boszorkányok, azokat kivégezték, akik pedig tagadták, azokat kínzással kényszerítették vallomásra, hogy aztán őket is kivégezzék.
A megvádolt boszorkányok bármilyen elképesztő történetet hajlandóak voltak beismerni a szabadulás reményében: pincékben találkozókat az ördöggel, alakváltást, a széken való repülés képességét, és persze átkokat, gyilkosságokat.
Boszorkányok seprűnyélen Martin Le Franc „Hölgyek bajnoka” című művében, 1451 (Fotó: Wikipedia)
A vádlottak többsége meglepő módon a férfi parasztok közül került ki, és csupán egyharmaduk volt nő. Ám az biztos, hogy nemük, foglalkozásuk vagy ártatlanságuk ellenére a wallisi boszorkányüldözés 367 áldozata (ez csak becslés, a feljegyzések szerint a halálos áldozatok valódi száma magasabb lehet) mindegyike szörnyű halált halt. A szerencsésebbeket lefejezték, másokat élve elégettek. Ez utóbbi áldozatokat az eljárás szerint egy létrához kötözték egy puskaporos zsákkal a nyakukban, majd belelökték őket a lángokba, hogy felrobbanjanak.
Egy király okozta a boszorkánypereket Skóciában
A következő boszorkányper a listánkon vitathatatlanul egy ember műve volt: VI. Jakab skót király tehető felelőssé érte. Jakab 1589-ben Koppenhágába hajózott, hogy feleségül vegye Anna dán hercegnőt, az út során azonban szörnyű viharba került a hajó, és a traumatizált király meg volt győződve arról, hogy ez a vihar boszorkányok műve volt. Pontosabban arra gyanakodott, hogy boszorkányok támadtak rá a skót Észak-Berwick nevű aprócska városból, amelynek tengerparti fekvése előnyös lehetett tengeri varázslatok végzéséhez.
A Historic UK szerint legalább 70 vádlott boszorkányt tartóztattak le és hallgattak ki a vihar ügyében, néhány nő pusztán azért lett gyanúsított, mert vörös volt a haja vagy balkezes volt. Más nőket, akik gyógyítóként vagy bábaként dolgoztak, szintén boszorkánysággal vádoltak a foglalkozásuk miatt. A vádlottakat addig kínozták, amíg be nem vallották mindazt, amit a fejükre olvastak: hogy hullákat ástak ki és daraboltak fel, a végtagokat döglött macskákhoz kötötték, és az állatokat a tengerbe dobták, hogy megidézzék a vihart, amely késleltette VI. Jakab király hajóját.
Fotó: Private collection / Leemage via AFP
A mai napig nem tudni, hány embert végeztek ki az észak-berwicki boszorkányperek során, de a vádlottak között még a skót nemesség tagjai is megtalálhatók voltak, és a perek végül egy egész Skóciát átszövő tendenciát indítottak el.
A feljegyzések szerint 1560 és 1707 között mintegy 3-4 ezer megvádolt boszorkányt öltek meg az országban.
A boszorkányperek még a színházra is óriási hatással voltak: Jakab hadjáratának híre gyorsan elterjedt, és állítólag ez inspirálta William Shakespeare-t, amikor megírta a Macbethet. A darab nyitójelenetében az egyik boszorkány felkiált: „Mikor jőjünk össze hárman: / Dörgés-, villám-, záporában?”
A legnagyobb boszorkányper Spanyolországban
A salemi boszorkányperek során mintegy 200 embert vádoltak meg boszorkánysággal, ami soknak tűnhet, de 1609 és 1614 között Spanyolország baszk régiójában ez a szám 7 ezerre rúg – emiatt ma ezt tartják a történelem legnagyobb boszorkányüldözésének. A tömeges boszorkányvadászat 1609 körül kezdődött egy Franciaországban zajló boszorkányper után, amikor a határon túlról emberek százai özönlöttek a baszk régióba, pánikot keltve. Az aggódó helyi hatóságok a spanyol inkvizíciót kérték fel a nyomozásra, akik gyorsan munkához láttak és nagyon hatékonynak bizonyultak a boszorkányvadászatban.
A baszk boszorkányperek során végül mintegy 7 ezer embert vádoltak meg boszorkánysággal, közülük 2 ezer ellen indítottak vizsgálatot (ami egyet jelentett a kínzással), azonban csak egy maroknyi embert végeztek ki.
Boszorkányt mártanak vízbe egy székhez kötözve Charles Stanley Reinhart festményén (Fotó: Getty Images)
A Smithsonian Magazine szerint a baszk boszorkányperekben 11 embert öltek meg: hatot máglyán égettek el, ötöt pedig halálra kínoztak. Miközben zajlottak a boszorkányperek, a helyzet váratlan fordulatot vett: 1611-ben a spanyol inkvizíció egyik nyomozója bejárta a régiót, és közel 2 ezer vallomást gyűjtött össze (amelyek még több potenciális boszorkányt neveztek meg), de kevés kézzelfogható bizonyítékot látott a boszorkányságra. Ezt jelentette a feletteseinek, akik 1614-ben az összes boszorkányos ügyet ejtették, így a történelem legnagyobb boszorkányüldözése véget ért.
Anglia hírhedt boszorkányperei
Miközben Spanyolországban a baszk boszorkányperek tomboltak, Angliában egy másik, kisebb boszorkányüldözés zajlott. Sok más boszorkányperrel ellentétben azonban a pendle-i perben olyan emberek vettek részt, akik készségesen vállalták, hogy boszorkányok. Abban az időben Angliában a Jakab-féle skót boszorkányokról szóló hírek miatt pánikhangulat alakult ki, ezért a hatóságok extra érzékennyé váltak a boszorkányság legapróbb jeleire is. Ez ahhoz vezetett, hogy Pendle Hillben, a protestáns Anglia katolikus fellegvárában egy Alizon Device nevű nő ellen indítottak boszorkányság miatt nyomozást.
1612-ben egy John Law nevű házaló azzal vádolta Device-t, hogy megátkozta és agyvérzést okozott neki, miután nem volt hajlandó adni a nőnek az árujából. Device villámgyorsan a bíróság előtt találta magát, ahol bevallotta, hogy ő kérte az ördögöt, hogy támadja meg Law-t, és azt állította, hogy a nagyanyja is boszorkány volt, illetve hogy a Chattox család tagjai (akik történetesen Device családjának riválisai voltak) szintén az okkultizmus szolgái.
Salem-i boszorkányper (Fotó: Getty Images)
Innen kezdve Pendle Hillben megállíthatatlanul terjedni kezdtek a boszorkányság vádjai. Nemcsak a Device és a Chattox családot vádolták boszorkánysággal, hanem hat másik személyt is.
A boszorkányperekből szenzáció és látványosság vált, mintha csak színházi előadások lettek volna. Végül 12 embert vádoltak meg azzal, hogy boszorkányok, akik varázslással 10 embert öltek meg.
Közülük mindössze 11-en kerültek bíróság elé – egyikük, Device nagymamája meghalt, miután egy nyirkos cellába zárták –, és 10-et találtak bűnösnek boszorkányságban, majd felakasztották őket.
Bár a Pendle Hill-i boszorkányperek nem voltak olyan kiterjedtek, mint a baszkföldi vagy akár a skót boszorkányüldözés, mégis Anglia leghírhedtebb és legjobban dokumentált boszorkányperei közé tartoznak. Thomas Potts, a bíróság hivatalnoka részletesen megörökítette a pereket a The Wonderfull Discoverie of Witches in the Countie of Lancaster című könyvében.
A véres német boszorkányperek
1629-ben a mai Németországban a würzburgi hercegpüspök kancellárja elkeseredett levelet fogalmazott meg: „Ami a boszorkányok ügyét illeti, az újból kirobbant, és szavakkal nem lehet igazságot tenni benne.” Würzburgot és a közeli Bamberg városát az 1620-as évek közepétől az 1630-as évekig boszorkányüldözés sújtotta, melynek során Würzburgban 900, Bambergben pedig 1000 embert végeztek ki.
A würzburgi és bambergi boszorkányüldözések pontos okai nem teljesen tisztázottak, de a 30 éves háború alatt felerősödtek a boszorkányos esetek. A Witch Hunts: From Salem to Guantanamo Bay című könyv szerint a boszorkányüldözést a terméskiesés válthatta ki, mivel a boszorkányokat okoltak a termés „elátkozásáért”.
A würzburgi és a bambergi boszorkányüldözés emberek ezreire sújtott le, a megvádolt boszorkányok között voltak férfiak és nők, nemesek és jobbágyok, tanult és nem tanult emberek. Senki sem volt biztonságban.
„Ah, a jajgatás és nyomorúság – írta a kancellár a boszorkányperekről. – Még mindig 400-an vannak a városban, minden rangú és neműek, sőt, még klerikusok (szent szolgálatot teljesítő személy – a szerk.) is, akiket olyan vádakkal illettek, hogy bármelyik órában letartóztathatják őket… Egyszóval a város egyharmada biztosan érintett.” Ahogy a kancellár megjegyezte, még a kisgyerekeket sem kímélték:
Három- és négyéves gyermekek is vannak, szám szerint 300-an, akik állítólag az ördöggel közösültek. Láttam, hogy hétéves gyermekeket, és tizenéves, tehetséges diákokat végeztek ki.
A boszorkányüldözés végül elvesztette lendületét, mivel az elit – mint a kancellár – panaszkodni kezdett a túlkapások miatt, és azon is aggódtak a vezetők, hogy ők is odakerülhetnek a vádlottak padjára. A vallási és politikai nyomás lassította a kivégzéseket, így aztán a véres würzburgi és bambergi boszorkányüldözés az 1630-as években véget ért.
Boszorkány megkötözve egy illusztráción, Eduard Fuchs: Erkölcstörténet középkortól napjainkig című művében (Fotó: Universal History Archive/Universal Images Group via Getty Images)
A boszorkányok tömeges irtása Svédországban
1675-ben egy tavaszi napon sűrű füst gomolygott a svédországi Torsåker utcáin, amikor 71 elítélt boszorkányt fejeztek le és égettek el máglyán egy nap alatt. A feljegyzések szerint a torsåkeri boszorkányperek a történelem egyik legsúlyosabb tömeges boszorkánygyilkosságának, és a svéd történelem legnagyobb boszorkányüldözésének számítanak.
A 17. században Svédországot a boszorkányokkal kapcsolatos paranoia hatalmába kerítette. Ezt a rettenetes időszakot, ami 400 ember halálát okozta, Det stora oväsendet vagyis a Nagy zaj néven emlegetik.
A „zaj” 1674-ben Torsåkerben kezdődött, amikor egy Laurentius Christophori Hornæus nevű lelkész utasítást kapott, hogy vizsgálja ki a boszorkányságot a gyülekezetében. Két fiút toborzott, hogy azonosítsák a rejtett „ördögi jelekkel” rendelkező nőket, és gyorsan összeállított egy listát a lehetséges boszorkányokról.
Mint máshol, itt is addig kínozták a boszorkánysággal vádolt embereket, amíg megtörtek, és bevallottak mindent – a kínzások között szerepelt a korbácsolás és az a különlegesen északi eszköz, hogy befagyott tóba vetették a vádlottakat. A kihallgatások közben a hatóságok állítólag azzal is fenyegették az áldozatokat, hogy a gyerekeiket sütőben sütik meg, ha nem vallanak. 1675-ben 71 megvádolt boszorkányt – 65 nőt és hat férfit – lefejeztek és máglyán elégettek, így a torsåkeri nők egyötöde meghalt a boszorkányüldözés miatt.
