Az 1930-as évek a társasjátékok aranykora volt, főleg Amerikában: ezek ugyanis viszonylag olcsó szórakozási formának számítottak abban az időben, amikor a nagy gazdasági világválság miatt senkinek nem volt pénze. Az évtized egyik legnépszerűbb játéka a — máig igen közkedvelt – Monopoly volt, részben nyilván azért, mert a játékosok legalább képzeletben gazdaggá és hatalmassá válhattak benne.
Azonban ma már kevéssé ismert tény, hogy a Monopolyra válaszul gyakorlatilag azonnal megszületett az anti-Monopoly, avagy kommunista Monopoly, amely ahelyett, hogy a kapitalizmust ünnepelte volna, inkább el akarta azt pusztítani. Ebben a játékban a résztvevők küledtése az volt, hogy megszabaduljanak a gazdagoktól és a hatalmasoktól, véget vessenek az elnyomásnak, és köztulajdonba vegyék a termelőeszközöket, és végül az USA-t USSA-vá, azaz Amerikai Egyesült Szovjet Államokká változtassák.
A játék címe Towards Soviet America (a Szovjet Amerika felé) volt, és – ez aligha meglepő – nem lett túlságosan sikeres. Ám a keletkezéstörténete kifejezetten érdekes. Az 1930-as évek nem csak a társasjátékok, hanem az amerikai kommunizmus aranykora is volt. Az Egyesült Államok még nem állt hidegháborús viszonyban a Szovjetunióval, az USA kommunista pártja, a CPUSA pedig egy hamarosan bekövetkező, globális proletárforradalomról álmodozott. A gazdasági világválság egyébként nagyon is kedvezett a CPUSA-nak; 1932-ben William Zebulon Foster, a CPUSA főtitkára több mint 100 000 szavazatot kapott az elnökválasztáson, többet mint bármelyik kommunista jelölt korábban vagy azóta (persze, ez így is csak 0,3 százaléka volt az összes szavazatnak).
William Zebulon Foster (fotó: Wikipedia)
Foster – akit a Leninnek tulajdonított politikai szakifejezéssel élve nyugodtan nevezhetünk ún. hasznos idiótának – ráadásul a Szovjetunióban még sokkal nagyobb megbecsülésnek örvendett, mint otthon: szívesen látott vendég volt még 1957-es visszavonulása után is, és amikor 1961-ben, a Szovjetunióba tett újabb látogatása alkalmával váratlanul meghalt, parádés dísztemetést kapott a moszkvai Vörös téren, ahol a díszőrséget maga Nyikita Hruscsov vezette. Ő volt az egyetlen amerikai elnökjelölt, aki hasonló megtiszteltetésben részesült.
Foster 1932-ben írt egy könyvet, amely a Towards Soviet America címet kapta, és amely “elmagyarázza az elnyomott és kizsákmányolt munkástömegeknek és szegény farmereknek, hogy a kommunista párt vezetése alatt hogyan védhetik meg magukat a leghatékonyabban, és hogyan vághatják ki magukat a kapitalista dzsungelből a szocializmus felé a megfelelő időben”, továbbá az is kiderül belőle, hogy “az amerikai szovjet kormány felállítása a valódi demokrácia születését fogja jelenteni az Egyesült Államokban. A dolgozók először lesznek szabadok, az ipar és a kormány a saját kezükben lesz. Most rabszolgák: az ipar és a kormány az uralkodó osztály tulajdona.”
A könyv alapján készült társasjáték a New Pioneer nevű kommunista ifjúsági magazin 1934. márciusi számában jelent meg. A CPUSA vezetősége alighanem úgy vélte, hogy egy – legalábbis elméletben – közösségi élményt nyújtó játék hatásosabban szovjetizálja majd a fiatalokat, mint Foster efféle sztálinista dörgedelmei:
“A kultúrát egyetlen országban sem gyalázta meg annyira a kapitalizmus, mint az Egyesült Államokban. Lényegében egy gigantikus kísérlet a munkások kirablásának állandósítására, amely steril, képmutató, színtelen és élettelen. Amerika kapitalista írói azzal vannak elfoglalva, hogy megpróbálják meggyőzni a munkásosztályt arról, milyen dicsőséges dolog bérrabszolgának lenni; művészeit és költőit a Heinz savanyúságok és a Saturday Evening Post reklámoldalainak dicsőítése foglalkoztatja; drámaírói és zenészei hazafias sületlenségeket és idióta szexsztorikat főznek ki, hogy eltereljék a tömegek figyelmét a gondjaikról és a kapitalista élet reménytelen unalmáról; tudósai a tudomány és a vallás egységét próbálják bizonyítani.”
A Szovjet Amerika felé társasjáték (forrás: TOBIAS HIGBIE/FLICKR)
A Szovjet Amerika felé szabályai nem túl bonyolultak. A játékosoknak (maximum négynek) körbe kell járniuk az Egyesült Államokat, hogy megtapasztalják annak számos társadalmi igazságtalanságát, mielőtt belépnének a szovjet Amerika felé tartó célegyenesbe.
A játékosok gombdobással, egy tárcsa megpörgetésével vagy számozott kártyák húzásával juthatnak tovább (valamilyen oknál fogva a dobókockát kihagyták a játékból; lehet, hogy túlságosan kapitalistának ítéltetett).
Ha szerencsénkre olyan mezőn landolunk, amely elősegítheti az elkerülhetetlen proletárforradalmat (ilyenek pl. az Egyesült Gazdák Ligája vagy Militáns Autóipari Munkások), akkor hármat léphetünk előre. Ha viszont olyanon, ahol valamiféle burzsoá vagy revizionista mesterkedés folyik (pl. Kapzsi Főnök), akkor hármat vissza kell lépnünk. Ha pedig végképp nincs szerencsénk, és egy ún. blokádon kötünk ki (Gyermekmunka, Deportálások, Ku Klux Klan), akkor minimum egy körből kimaradunk, és meg kell várnunk, amíg egy elvtársunk megérkezik, hogy kiszabadítson.
Ha sikeresen körbeértünk, akkor irány a központ, ahol a kommunista utópia vár minket. Az egalitárius Walhallát olyan kommunista nagyságok népesítik be, mint Vlagyimir Lenin, Karl Marx és Joszif Sztálin, valamint természetesen Foster.Meg még néhány teljesen elfeledett név a nemzetközi kommunista panteonból: Ella Reeve Bloor (“Mother Bloor”, feminista aktivista), Earl Browder (a CPUSA vezetője az 1930-as években és az 1940-es évek elején), William L. Patterson (afroamerikai vezető), Julio A. Mella (a kubai kommunista párt alapítója) és Tim Buck (a Kanadai Kommunista Párt főtitkára) – kár, hogy Kun Béla valamiért kimaradt.
A CPUSA egyébként ma is létezik, a Wikipedia szerint kb. 15 ezer tagja van – de erre a remek játékra valószínűleg egyikük sem emlékszik, és ez jól is van így.
