Úgy tudom, Władysław Reymont könyve kötelező olvasmánynak számít Lengyelországban. Magyarországon a legtöbb kötelező olvasmányt megutálják a diákok a kötelező jelleg miatt. Ez történt a Parasztokkal is Lengyelországban?
DK: Igen, pontosan. A kötelezően elolvasandó könyvek nem túl népszerűek, ami erre a regényre különösen igaz, ugyanis nagyon hosszú. Sok idő és türelem…
Hugh: …valamint bizonyos fokú érettség is kell hozzá.
DK: Igen, az sem árt az élvezetéhez. Diákként kevés gyerek kedvence ez a könyv. A filmünk sokféle reakciót szül. Van, aki azt mondja, hogy a film hatására végre tényleg el fogja olvasni a könyvet, mások meg annak örülnek, hogy azzal, hogy látták a filmet, már nem kell a könyvet elolvasniuk.
Hugh: Az utóbbit főképp kamaszoktól halljuk vissza. Pedig a filmünk egyik fontos célja, hogy felhívjuk a figyelmet erre a nagyszerű regényre.
Robert Gulaczyk, Sonia Mietielica, Kamila Urzedowska, DK Welchman és Hugh Welchman a premieren, a Torontoi Nemzetközi Filmfesztiválon (Fotó: Unique Nicole/Getty Images)
Hugh, te nem lengyel vagy, ezért feltételezem, hogy nem az iskolában találkoztál először a Parasztokkal.
Hugh: Én már bőven felnőtt fejjel olvastam. Rögtön megláttam benne a mesterművet, és alig akartam elhinni, hogy angol nyelvterületen nem számít egy különösebben ismert műnek, pedig készült belőle angol nyelvű fordítás – mégis csak egy Nobel-díjas kötetről van szó. Tudtuk, hogy a filmünk lehetőséget ad majd arra, hogy Lengyelországon kívül is terjesszük a könyv hírét, ugyanakkor óriási kihívások elé is állított minket. A Parasztok hangoskönyvként 32 óra hosszú, nekünk pedig bele kellett sűrítenünk valahogy két órába. Gyorsan szembesülsz azzal, hogy emiatt komoly döntéseket kell hoznod. A film soha nem lehet egyenlő a könyvvel, ez nem is lehet a célunk. Emiatt a film nem váltja ki a könyvet. Az előző filmünkkel, a Loving Vincenttel is egyszerre volt célunk mozikba vonzani Van Gogh szerelmeseit, és akiket érdekli, hogyan készítettünk filmet a műveiből, ugyanakkor az is a szemünk előtt lebegett, hogy olyanokkal is megismertessük Van Gogh művészetét, akik csak nagyon felületesen ismerték korábbról, és talán a film hatására ők is felkeresnek majd egy kiállítást.
DK: A Parasztokhoz készíttettünk egy vadonatúj angol nyelvű fordítást emiatt, ugyanis a régi fordítása élvezhetetlen volt.
Hugh: Egy olyan professzor fordította, akinek az Erzsébet-kori Anglia a szakterülete, és ez sajnos a fordításában is visszaköszönt.
DK: Teli volt olyan szavakkal és kifejezésekkel, amiknek nem ismertük a jelentését.
Hugh: Összefogtunk a Penguin Classics kiadóval és tavaly együttes erővel újra kiadtuk, immár az új fordítással. Szóval, aki a filmünk hatására szeretné elolvasni a Parasztokat, lesz lehetősége rá.
Kamila Urzedowska és Miroslaw Baka a filmben (Fotó: Vertigo Media)
Egy százéves regényről beszélünk. Számotokra miért releváns ez a történet a XXI. században?
DK: Mert az elmúlt száz évben nem sok minden változott. A főszereplőnk egy patriarchális világban élő fiatal lány, aki szeretne a saját szabályai szerint élni és szeretni, de nem hagyják ezt neki. Az ultrakonzervatív környezet nemcsak visszahúzza, hanem el is lehetetleníti őt. Megszégyenítik, szexuálisan zaklatják, erőszakosan viselkednek vele, ribancnak bélyegzik, majd végül a közösség kitaszítja őt magából. A dolgok, amik Jagnával megtörténnek, egy mai nővel is előfordulhatnak. Ezért is beszélünk róluk.
Hugh: Ez egy meglepően modern történet. A forgatókönyvet még a covid és az orosz-ukrán háború kitörése előtt írtuk, és fokozatosan vettük észre, hogy a világ körülöttünk egyre jobban visszatükrözi azt a sok gyűlöletet és erőszakot, ami a filmünk főszereplőjét körbeveszi. A Parasztok által egy mikrokozmoszban mutathatjuk meg mindazt, ami körülöttünk a világban zajlik.
DK: Végignézhettük a szüfrazsett-mozgalmakat, később jött a feminizmus, majd pár éve a #metoo mozgalom, mégis sok nőket érintő témában alig látható fejlődés, sőt inkább visszafejlődést tapasztalunk. Nézd csak meg, hogy mi zajlik Amerikában az abortusz körül.
Szükség volt a könyv történetének modernizálására a film kedvéért?
DK: Minden, amire szükségünk volt, ott volt a könyvben. Néha a nyelvezetéhez hozzá kellett nyúlnunk, hogy a mai néző számára is érhető legyen.
Hugh: Már a témaválasztásunkkal modernizáltuk. A könyv egy teljes falu életét mutatja be egy éven át, nincs igazi főszereplője, mi pedig a fókuszunkat Jagnára helyeztük, az ő szála a kényszerházassággal és a szerelmi háromszöggel került a középpontba.
DK: Nem is annyira szerelmi, mint inkább féltékenységi/birtoklási háromszög ez Jagna, Antek és Maciej között.
Hugh: Jagna azért volt izgalmas számunkra, mert amíg a legtöbb karakter szándékai nagyon világosak a könyvben, ő végig elég rejtélyes karakter marad. Lehetőségünk volt őt jobban kibontani és megismerni.
Kamila Urzedowska és Miroslaw Baka a filmben (Fotó: Vertigo Media)
Milyen volt, amikor a filmetek először találkozott a közönséggel a Torontói Filmfesztiválon?
Hugh: Borzasztó stresszes volt, mert miközben indultunk Torontóba, még azzal voltunk elfoglalva, hogy az utolsó simításokat végezzük el a filmen. Mozivásznon mi is ott láttuk először, és tudnod kell az amerikai mozikról, hogy jóval hangosabban adják a filmeket, mint nálunk Európában szokás. Néztem a közönséggel, és olyan intenzív volt a rendkívüli hangerő miatt, mintha egy horrorfilmet csináltunk volna. Egymásra néztünk DK-vel, és azt mondtuk, hogy ez túl ijesztő, túl sok lesz a nézőknek és nem fogják szeretni. Aztán a vetítés végén már állva tapsoltak minket, hihetetlenül lelkes volt az első közönségünk.
A horrorfilm hasonlatod már csak azért is tetszik, mert Jagna története a boszorkánytörténetekre emlékeztetett: kikiáltják őt a faluban boszorkánynak, majd mindenki ellene fordul.
DK: Azzal azért a kezdetektől tisztában voltunk, hogy a filmben van néhány pszichothrilleres elem, hiszen tudjuk, hogy Jagnával történni fog valami rossz, csak nem tudjuk, hogy mi az és mikor fog megtörténni.
Azt szokták mondani, hogy a második nagyjátékfilm nehezebb, mint az első. Nehezen találtatok rá arra, milyen témával szeretnétek foglalkozni a Loving Vincent után?
DK: Azt biztosan tudtuk, hogy tovább szeretnénk dolgozni azzal a fantasztikus csapattal, akiket a Loving Vincentnél összehoztunk.
Hugh: Abban is egyetértettünk, hogy nem akarjuk ellőni a Loving Vincent receptjét még egyszer. Nem szerettünk volna kiválasztani egy újabb híres festőt, akinek filmre álmodjuk a festményeit. Tovább akartuk vinni az olajfestményes animáció stílusát, de nem így. DK a Loving Vincent munkálatai közben hangoskönyvként hallgatta a Parasztokat. Nagyon tetszett neki, mondta, hogy mindenképp el kell olvasnom, de akkor még szó sem volt róla, hogy filmre vigyük, egyszerűen ajánlott nekem valamit, amit szeret. Amikor véget ért a Loving Vincent több hónapon át tartó sajtókörútja, egy kis egészségügyi detoxra mentem: elvonultam és egy héten keresztül csak gyümölcsök levén éltem. Ez alatt olvastam ki az ezeroldalas regényt, ami nem volt egyszerű, mert rengeteg szó van benne ételekről és arról, hogyan étkeztek a falusi parasztok akkoriban. Amikor minden táplálékodat gyümölcslevek jelentik, ez felér egy kínzással. A regény teli van hosszú és poétikus leírásokkal, és én nem annyira filmként, hanem XIX. század végi festményekként láttam magam előtt a cselekményét. Innen jött az ötlet, hogy filmet készítsünk belőle.
Kamila Urzedowska és Miroslaw Baka a filmben (Fotó: Vertigo Media)
DK: Azért előtte még sokat beszélgettünk arról, hogy nem túl lengyel-e ez a történet, ugyanis fontos volt számunkra, hogy olyan filmmel rukkoljunk elő, ami bárhol a világon érdekes lehet. Arra jutottunk, hogy 100-150 évvel ezelőtt a paraszti világ a világ legtöbb helyén nagyon hasonlóan működött, és a regény témái is univerzálisak. A realista festészeti stílus – ahogyan elképzeltük – is népszerű volt egész Európában, sőt még Észak-Amerikában is, nemcsak Lengyelországban.
Hugh: Sokszor azt gondoljuk, hogy egy nagyon modern világban élünk, de ez tévedés. A torontói vetítés után például felszólalt a nézők között egy indián, aki elmondta, hogy nemrég történt valami hasonló a barátjával, aki lediplomázott az egyetemen, majd haza kellett mennie, hogy összeházasodjon azzal a nővel, akit a szülei neki szántak, és akit még csak nem is ismert korábbról.
Mesélnétek a film mögött álló festői munkáról?
DK: Pusztán Lengyelországban képtelenség lett volna annyi festőt találni, akikkel el lehet készíteni ezt a filmet, ezért Lengyelország mellett működtettünk egy festőstúdiót Litvániában, egyet Szerbiában és egy másikat Ukrajnában is. Két hónappal a munka megkezdése után Oroszország lerohanta Ukrajnát, ezért a kijevi stúdiónkat be kellett zárnunk. Akit csak lehetett, kimenekítettünk onnan, ők aztán Lengyelországban folytathatták a munkát, de a férfi művészeknek a hadkötelezettség miatt Kijevben kellett maradniuk.
Mit gondoltok, az olajfestményes animáció technikájával bármilyen történet elmesélhető, vagy az a technika csak bizonyos fajta sztorik elmesélésére alkalmas?
Hugh: Az olajfestészet 500 éven át fejlődött a világban, nagyon kifinomult művészeti technika, és emiatt bármilyen történet elmesélhető az eszközei által. Ugyanakkor tudni kell róla, hogy rendkívül költséges és időigényes ez a fajta filmalkotás, hatalmas alkotógárda szükséges hozzá, ezért nagyon meg kell gondolni, hogy mikor alkalmazod. A Loving Vincenttel óriási szerencsénk volt, mivel az egyik legsikeresebb felnőtteknek szóló animációs film lett, de a siker ellenére mégsem látod, hogy teli lennének a mozik olajfestmény-animációval készült filmekkel. Annyira bonyolult és költséges folyamat, hogy csak akkor vágsz bele, ha biztos vagy abban, hogy a történeted a legjobban ezzel a technológiával elmesélhető.
DK: Minden történet elmesélhető vele, de nem mindent érdemes elmesélni vele. A Loving Vincentnél egy festő festményeit keltettük életre, ezt nem is lehetett volna másképp. A Parasztoknál pedig azért adta magát, mert a regény leírásai nagyon festményszerűek.
Hugh: Csak olyan történetet érdemes olajfestmény-animációval elmesélni, ami jobbá válik tőle. Ha nem ad plusz réteget hozzá, akkor mást kell választani, mert biztosan olcsóbb és kevésbé munkaerő-igényes lesz. Jelen pillanatban nem érzem azt, hogy még egy filmet készítenénk úgy, hogy először leforgatjuk a jeleneteket színészekkel, majd átfestjük az egészet mozgó olajfestményekké, de ha mégis így lesz, nagyon alaposan meg fogjuk fontolni, milyen témáért vállaljuk fel újra ezt a rengeteg munkát. Egy 400 fős csapatot irányítottunk, és ez óriási felelősség.
Gondolom alaposan tanulmányoztátok a korszak paraszti világát. Találtatok valami meglepőt?
Hugh: Engem nagyon meglepett, hogy a dudát lengyel területen is használták népi hangszerként. Erről fogalmam sem volt. Azt hittem ez annyira brit dolog, közben számos különböző formája létezik világszerte.
Robert Gulaczyk és Kamila Urzedowska (Fotó: Vertigo Media)
Hogyan találtatok rá a Jagnát alakító Kamila Urzedowskára?
DK: Nem a jól ismert arcokból akartunk válogatni, egy friss arcot kerestünk Lengyelországban, ezért rengeteg, körülbelül 200 fiatal színésznőt megnéztünk, közülük 15-tel személyesen is találkoztunk. Kamila épp csak elvégezte a színészképzőt, és nagy szerencsénk volt vele, mert pont olyan volt, mint ahogy a Jagnánkat elképzeltük. Ez alatt nem feltétlenül csak a kinézetét, hanem a személyiségét is értem.
Hugh: Kamila egy kis, alig 200 fős faluban született, szóval még ilyen szempontból is érti azt a közeget, ahol a filmünk játszódik. DK egyébként még a castingfolyamat előtt látott egy fotót Kamiláról, és mondta is, hogy ilyen a mi Jagnánk.
DK: Aztán mégis végigmentünk az egész hosszadalmas castingfolyamaton, hogy végül kiválasszuk a lányt, aki már az elején megtetszett. (nevet)
Megvan már, hogy mi lesz a következő közös munkátok?
Hugh: Már írjuk a forgatókönyvet DK-vel. A címe The Blaze, és Afrikában játszódik 140 ezer évvel ezelőtt. Ez volt az a korszak, amikor a genetikai változatosság annyira beszűkült, hogy kis híján kihalt az emberiség: összesen nagyjából tízezer ember maradt a Földön. A történetünk azt mutatja be, hogyan élte túl ezt az időszakot az emberi faj.
A Parasztok csütörtöktől (december 7.) látható a hazai mozik műsorán.
