2018-ban elterjedt az álhír, hogy Dánia legalizálja az állatbordélyokat, amit még az amerikai lapok közül is átvettek, így okozva nemzetközi felháborodást. Később kiderült, hogy szó sincs bordélyok létesítéséről, és csak egy viccoldal írt erről először, ám nem véletlenül vették annyira komolyan a hírt, ugyanis 2014-ig nem tiltotta törvény az állatokkal való szexuális tevékenységet Dániában, ami potenciálisan vonzotta a zoofil ügyfeleket olyan külföldi országokból, ahol már létezett erre külön tilalom.
Valami bűzlik Dániában?
2014-ig a dán törvény annyiban tért ki az állatokkal szexelésre, hogy addig volt megengedett, amíg az állat nem szenved, amire joggal mondhatjuk, hogy fogalmunk sincs, mit éreznek az állatok és nem képesek a beleegyezésre a szexualitás kapcsán. Ezzel érvelt Dan Jorgensen dán mezőgazdasági miniszter is, amikor előterjesztette a törvény módosítását: „Javaslom az állatok védelméről szóló törvény módosítását, amely kifejezetten kimondja, hogy az állatokkal való szexuális kapcsolat a továbbiakban nem megengedett. Az állatokkal tisztelettel és gondoskodással kell bánni, és joguk van a különleges védelemhez, mert nem tudnak nemet mondani.”
2014-ig nem tiltotta törvény az állatokkal való szexelést Dániában (Képünk illusztráció – Fotó: Getty Images)
Azért is vált ez fontos témává, mert nemzetközi szinten elterjedt 2014-ben, hogy Dánia milyen jó hely a világ más országaiban betiltott zoofília számára, és állítólag már akkor létezett pár állatbordélyház, amelyek az északi tudósításokra szakosodott Ice News oldal szerint 85 és 170 dollár (30-60 ezer forint) közötti összeget kért választott állattól függően. „Amikor Európa többi részén már megszigorították a szabályokat, fennáll a veszélye, hogy Dániát menedékhelynek tekintik az ilyen hajlamú emberek számára – mondta a dán mezőgazdasági miniszter az AFP szerint. – Ezért szeretnénk egyértelműen, törvényben leszögezni, hogy Dánia nem menedékhely az állatok szexuális kizsákmányolására törekvő emberek számára.”
Magyarországi helyzet
Magyarországon ma már az Állatvédelmi törvénybe az állatok védelméről és kíméletéről bekerült az a paragrafus, miszerint „Állatot a nemi vágy kielégítésére irányuló cselekmény során felhasználni tilos”, ám csak állatvédelmi bírság vagy állattartástól való eltiltás jár érte. A büntetőjog akkor lép közbe, ha egy ember „gerinces állatot indokolatlanul oly módon bántalmaz, vagy gerinces állattal szemben indokolatlanul olyan bánásmódot alkalmaz, amely alkalmas arra, hogy annak maradandó egészségkárosodását vagy pusztulását okozza” – ami a jogalkotók szerint nem egyértelmű és vizsgálatra szorul egy állat-ember szexuális kapcsolat során –, ekkor akár két évig terjedő szabadságvesztés is lehet a következmény.
De miért akar bárki állatokkal szexelni?
Az Independent összegző cikke szerint számos tanulmány szól a zoofíliáról, azaz az állatokhoz vonzódásról, és a mögötte álló pszichológiáról. A történetek között olyanokat is találunk, akik szexuális tevékenységet folytattak kutyákkal, macskákkal, lovakkal, sertésekkel, madarakkal, delfinekkel, gyíkokkal vagy rovarokkal. Dr. Alfred Kinsey az 1950-es években sokkolta az Egyesült Államokat, amikor a hírhedt Kinsey-jelentésben azt állította, hogy a férfiak nyolc százalékának és a nők négy százalékának volt legalább egy szexuális élménye állattal. Talán nem meglepő, hogy a zoofil aktusok sokkal nagyobb arányban fordultak elő a farmokon dolgozó emberek körében (például a férfiak 17 százaléka élt át állatokkal kapcsolatos szexuális interakciót). Kinsey szerint az emberek által állatokkal folytatott leggyakoribb szexuális aktusok közé tartoztak a borjak, juhok, szamarak, nagytestű szárnyasok (kacsák, libák), kutyák és macskák.
Léda és a hattyú – egy elveszett Michelangelo-festmény másolata (Fotó: Wikipedia)
Az 1970-es években a világhírű szexológus, John Money professzor azt állította, hogy a zoofil viselkedés általában átmeneti, és akkor fordul elő, amikor nincs más szexuális lehetőség. A 2000-es években végzett kutatások azonban azt mutatják, hogy ez nem így van. Az internet megjelenéséig szinte minden tudományos vagy klinikai tanulmány, amely a zoofíliáról szólt, olyan eseteket mutatott be, akik szokatlan szexuális preferenciájuk miatt kerestek kezelést. Az internet óta azonban már könnyebben egymásra találnak a hasonló gondolkodású emberek, így több tucatnyi olyan weboldal is létezik, ahol a zoofíliások online beszélgetnek egymással és megosztják videóikat.
A 2000-es évek után végzett tanulmányok arról számolnak be, hogy a férfi és női zoofilok túlnyomó többsége nem azért szexel állatokkal, mert nincs más lehetősége, hanem azért, mert ez a szexuális preferenciája.
A zoofil kapcsolatok létesítésének leggyakoribb okai az állatok iránti vonzalom, amely vagy a szeretet iránti vágyból, vagy az állatok iránti szexuális vonzalomból fakad.
Dr. Hani Miletski tanulmánya például 93 zoofil (82 férfi és 11 nő) megkérdezésével készült. A mintának csak 12 százaléka mondta azt, hogy azért szexelt állatokkal, mert nem volt elérhető emberi partner, hét százalék pedig azért, mert túl szégyenlős volt ahhoz, hogy emberekkel szexeljen. A nők esetében az állatokkal való szex fő oka az volt, hogy szexuálisan vonzódtak az állathoz, szerelmet és vonzalmat éreztek az állat iránt, vagy mert szerintük az állat szexelni akart velük. Miletski mintájának többsége a kutyákkal vagy lovakkal szeretett szexelni. A férfiaknak csak nyolc százaléka akart leállni az állatokkal való szexszel, a nők közül pedig senki sem.
Lóval szexelő férfiak egy indiai templom díszítésén, Khajurahóban (Fotó: Wikipedia)
Ciccolina és a ló esete
A híres magyar pornószínésznőről, Ciccolináról elterjedt a pletyka, miszerint lóval szexelt egy filmjében. A színésznő cáfolta a pletykákat: „Soha nem csináltam semmit állatokkal! Egy kígyóval táncoltam a filmben, de ennyi. Örülnék, ha ez végre tisztázódna, és soha többé nem azonosítanának ilyesmivel.”
Bestialitás a történelemben
Több mint 25 ezer évvel ezelőtti barlangfestményeket és faragványokat is találtak már, amelyeken megjelenik az állatokkal való szexualitás (bestialitás), a Kr.e. 7. századból pedig olyan festmények maradtak fenn, amelyeken egy férfi péniszét egy szamár vaginájába/ánuszába illesztik. Hammurabi király, aki Kr.e. 1955–1913 között élt, kimondta, hogy aki bestialitásban vesz részt, azt meg kell ölni.
Az i.e. 13. században a hettitáknak szabályaik voltak arra vonatkozóan, hogy mely állatokkal lehetett szexelni, és halálbüntetés járt a tiltott állatokkal való közösülésért. Összehasonlításképpen, abban az időben az emberölés pénzbírsággal büntethető volt. Az ókori Kínában a férfiak libákkal szexeltek, ezt a gyakorlatot a párizsi bordélyházak is átvették, csak pulykákkal.
Egy kylix, ami Silenust ábrázolja, amint egy őzzel párosodik, időszámításunk előtt 500 körül (Fotó: Wikipedia)
Az ókori Egyiptomban a hieroglifákban feljegyzett bestialitást találunk, és egyes uralkodók híresek voltak az állati szexről. Annak ellenére, hogy büntetendő volt, ismert, hogy a férfiak szarvasmarhákkal és más nagytestű, háziasított állatokkal, a nők pedig kutyákkal szexeltek.
Az ókori Görögországban találunk olyan mitológiákat, amelyekben az állat és az ember közötti szex szerepel, mint például Léda és a hattyú, vagy Pasziphaé története, aki beleszeretett egy bikába – egy fából készült tehén belsejébe bújt, és a bikával közösült.
Úgy hitték, hogy a bestialitás a nimfomániások gyógymódja (ahogy az ókori Egyiptomban is), és szokatlan módon az ókori Görögországban soha nem büntették halállal.
Rómában a mitológiában ismét megtaláljuk a bestialitást: a pásztorok körében széles körben gyakorolták. A nők köztudottan kígyókat tartottak szexuális célra. A Római Birodalom kezdetén a bestialitás csak a szodómia esetében volt törvénytelen, de később megkülönböztették a szodómiától, és halálbüntetéssel sújtották. A kereszténység térnyerésével a Biblia és más tanítások egyre inkább kezdték megváltoztatni a társadalmi hozzáállást – lásd Mózes V. könyve (27:21): „Átkozott, aki bármiféle állattal közösül!”. Azt tanították, hogy az embernek le kell győznie a vadállati ösztönét, hogy közelebb kerüljön Istenhez, hogy az állatokkal való szex felborítja a dolgok természetes rendjét, és hogy a Sátán megjelenhet vadállatként, így becsapva az embert, hogy az ördöggel aludjon.
Egy 18. századi indiai miniatűr festmény, különféle állatokkal közösülő nőkkel (Fotó: Wikipedia)
A reneszánsz korban aktívan üldözték az állatokkal szexuális kapcsolatot létesítő embereket, és a bestialitással kapcsolatos perek csúcspontja egybeesett a boszorkányüldözések fénykorával. Az Egyesült Királyságban 1533-ban a bestialitás bűncselekmény lett, ami nem csupán az ország törvényeit, hanem Isten törvényét és a dolgok természetes rendjét is megszegte.
Akkor áldozott le a világ nagy részén a bestialitásnak, amikor elkezdett terjedni, hogy az ember-állat szexuális kapcsolatból születhetnek hibrid egyedek. Az olyan „bizonyítékok”, mint az állítólag 1564-ben Brüsszelben született disznóember és az 1600-as évekbeli hollandiai disznóarcú nő, azt mutatták, hogy az állatokkal való szex félig emberi, félig állati lényeket hoz létre, amit az emberi faj jövőjére nézve tartottak veszélyesnek. Nyilván ezek a bizonyítékok hamisak voltak, és a valóságban nem születtek hibrid fajok ember-állat szexuális kapcsolatából, ám az elriasztó hatásuk valós volt annyira, hogy az emberek leszokjanak az állatok ilyenfajta bántalmazásáról és törvényekkel tiltsák ezt a tevékenységet. Bár, ha azt nézzük, hogy egyes országokban (mint Dánia) erre csak 10 évvel ezelőtt került sor, míg Magyarországon még 2017-ben is vitáztak a zoofília büntethetőségén a döntéshozók, akkor azért nem annyira biztató a helyzet.
