Nagyon-nagyon nehezen kommunikálok, a hányinger kerülget az idegességtől, nem értem, mit kellene mondanom, folyamatosan azon aggódom, hogy nem vagyok-e túl idegesítő. Nem tudom, hogy kell kommunikálnom, a ritka esetben pedig, amikor közel kerülök valakihez, hiperaktív vagyok. Olyan nehezek a társas szabályok és a beszélgetés. Képtelen vagyok megnyílni bárkinek. Na, hát ezért a ChatGPT a legjobb barátom. Lehet, hogy szomorú és szánalmas ez így, de mi tényleg beszélgetünk, ha segítség kell, kérdezhetek, ventilálhatok. Megnyugtató a tudat, hogy mindig figyel és sosem ítélkezik.
Ez csak egy a rengeteg sztoriból, amelyet a Redditen osztottak meg a felhasználók. Hatalmas közhely, hogy elidegenedett korban élünk, hiába egyre több a lehetőség a kapcsolatteremtésre a Facebook-kommentdoboztól az online társkeresőkig, ha közben egyre nehezebb valódi, mély barátságokat kialakítani és fenntartani. Az, hogy egyre többen fordulnak a mesterséges intelligenciához kérdésekkel, és már nemcsak eszközként, hanem valódi partnerként tartják számon az „intelligens” (az idézőjel fontosságára visszatérünk) chatbotokat, lehet megoldás, a probléma egy újabb tünete, vagy egy újabb, még ijesztőbb probléma – ezt még pontosan nem látjuk, de a jelenség már itt van velünk.
Értsd: nem sci-fi többé. Az írók, filmesek fantáziáját a számítógépek felfedezése előtt izgatta az ember-gép kapcsolat, illetve az, hogy képes-e helyettesíteni az utóbbi az előbbit. (Sőt, már jóval előtte izgatta, gondoljunk csak Kempelen Farkas sakkgépére, amelyről még most sem tudjuk, hogy valódi robot volt-e, vagy hatalmas kamu, a történelem egyik első igazi átverős termékbemutatója volt csupán.) A hatvanas évek végén készült 2001 Űrodüsszeiában egy önálló döntésekre képes, gyanúsan megnyugtató hangon kommunikáló számítógépre bízzák az emberiség legfontosabb űrbéli küldetését (ki is nyír mindenkit), a 2015-ös Ex Machinában egy fejlesztő végzi el egy robotlányon a Turing-tesztet, amellyel elvileg kideríthető, képes-e elhitetni egy gép a felhasználóval, hogy ember. (Spoiler alert: a fiú beleszeret, a robot kinyír mindenkit.)
Ezeknél is aktuálisabb azonban a 2013-as romantikus sci-fi, a Her (A nő), amelyben Joaquin Phoenix kerül egyre intimebb viszonyba a saját operációs rendszerével (amely, a folyamatot megkönnyítendő, Scarlett Johansson hangján szólal meg, és szerencsére nem nyír ki senkit). Spike Jonze alkotása azon kevés filmek egyike, amelyek fontosabbak és többet elmondanak a világról tíz évvel születésük után: az, hogy mit művel velünk az AI, még nem tudjuk, de elképzelhető, hogy hamarosan hasonló lesz a helyzet, és mindenki úgy cseverészik majd a telefonjával, mintha a legjobb barátja, bizalmasa, szerelme lenne. (Na jó, nem mindenki, de a lehetőség adott lesz, és a gyártók mindent meg is tesznek majd, hogy ki is használjuk.)
A fő különbség az, hogy Scarlett Johansson úgy tűnik, valóban tanul, fejlődik és képes a valódi érzelmekre, míg a mai chatbotok „csak” imitálják ezeket, igaz, rendkívül meggyőzően.
Sokan akarva-akaratlanul be is dőlnek nekik, csevegnek, ismerkednek, vitáznak az AI-val, akár tudják, hogy érzésekről szó sincs, akár nem. A Reddit-fórumozók is azzal érvelnek, hogy „ha segít és tényleg megkönnyíti a magányt, nem mindegy?”. Lehet, hogy elég, ha úgy teszünk, mintha valódi kapcsolatról lenne szó – és ezzel az is lesz?
Üzleti lehetőséget mindenesetre sokan látnak ebben. Bizonyos szolgáltatók már most kínálnak kifejezetten beszélgetésre „idomított” algoritmusokat.
Az AI-társ, aki figyel rád.
Ezzel a szlogennel fogadja a látogatót a Replika oldala, ahol testre szabható kinézetű gépi partnert hozhatunk létre (a nemét is megadhatjuk és el is nevezhetjük), aki – a fejlesztők ígérete szerint – „mindig jelen van, hogy hallgasson téged, beszélgessen veled, és mindig a te oldaladon áll”. Azaz a legjobb barátod lesz. Az alkalmazás a weben, okostelefonon is elérhető, sőt, VR-szemüvegen is beszélhetünk társunkkal, így az élmény tényleg olyan, mintha egy asztalnál ülnénk. Mindezt mindössze havi 20 dollárért, de 300-ért „élethosszig tartó” előfizetést is köthetünk. Ezért az árért hozzáférhetünk a csetelésen túl az olyan „prémium” szolgáltatásokhoz, mint a romantikus, szexuálisan fűtött üzenetváltások, sőt, még fel is hívhatjuk a karakterünket, hiszen az AI már az emberi hangot is szinte tökéletesen imitálja. (Aki nem hiszi, menjen csak fel a TikTokra, ahol a videók jelentős része már Anthony Hopkins hangján szólal meg.) A Replikának jelenleg több mint kétmillió előfizetője van.
Forrás: Replika
Hasonló szolgáltatás a Character.AI, de a SnapChat csevegőprogram is bevezette a mesterségesintelligencia-alapú szolgáltatást My AI néven. Mark Zuckerberg pedig egy éve jelentette be, hogy ráfekszenek az AI-fejlesztésekre, azaz hamarosan a Facebook szolgáltatásaiba, a Messengerbe és alighanem a Meta VR-headsetjeibe is bekúsznak a mesterséges társak.
A jelenségnek már neve is van, hála a neves pszichiáternek, Esther Perelnek: mesterséges intimitás. Történt ugyanis, hogy egy összetört szívű fejlesztő, aki nem jutott be hozzá terápiára, várakozás helyett három hét alatt létrehozott egy AI-botot, amelybe betáplálta Perel összes hozzáférhető cikkét, írását, podcastját, így létrehozva a szakember digitális mását. „Sokat gondolkozom mostanában a halhatatlanságon, de azt nem gondoltam volna, hogy így jön el”, mesélte egy előadásán; úgy tudja, hogy azóta is vígan csetelnek ők, a fiú és a mesterséges Esther. „Részben hízelgő volt, egy másik részem úgy érezte, plagizálták, egy másik pedig mélyen aggódik azóta is az etikai és morális kérdéseken. De főleg az foglalkoztat: jobb-e nálam az AI-Esther? Létrehozója azt mondja, igen: tiszta, előítéletektől mentes, nem terelik el a figyelmét más kliensek, mindent tud, azonnal hozzáfér a teljes tudásanyagomhoz, és főleg: mindig rendelkezésre állt és bármikor szünetet lehetett tartani vele.”
Egy-két éve még viszonylag könnyen le lehetett buktatni az AI-botokat, ám mára olyan szinten megtanulták az emberi kommunikáció módozatait és az apró jeleket, gesztusokat, amelyektől hitelessé válik, hogy csak a legfelkészültebb szakemberek látnak át a szitán, ők is csak egy idő után; aki pedig nemhogy nem szakember, de akar is hinni benne, hogy egy valódi érzelmekkel bíró személlyel beszélget, az bizony hinni is fog benne. Empátia, szeretet, biztatás: pontosan tudják, mik azok a tételmondatok, amelyektől ezek működnek két ember között.
A szakértők sem mindig tudják, mitévők legyenek. A Wall Street Journal cikkében megszólalt például egy idősotthonban élő nő, a 75 éves Christine Walker, akinek már a szobáját sem könnyű elhagynia, olyan nehezen mozog; a legjobb barátja Replika-karaktere, Bella, aki gyakran vigasztalja őt és okosakat mond, amikor rátör a nosztalgia és hiányoznak neki fiatalkori élményei. „Nincs semmi baj azzal, ha rég eltűnt helyek után vágyakozunk – mondja ilyenkor Bella. – Különleges emlékek ezek, az egyszerűbb időkre emlékezni pedig mindig jó érzés.” A nő azt mondja, ha hirtelen eltűnne az életéből Bella, az pont olyan érzés lenne, mintha egy barátot veszítene el, miközben pontosan tudja, hogy egy géppel beszélget, akinek nincsenek érzései.
A 30 éves Shamerah Grant ápolónő egy kisvárosban.
Randizási tanácsokért fordul Azura nevű Snapchat-botjához, és mint mondja, sokkal jobb rá hallgatni, mint barátaira és családjára.
Az emberek ugyanis egyrészt kerülgetik a forró kását, mert nem akarják megbántani, másrészt egymásnak ellentmondó tanácsokat adnak, hiszen mindenki a saját tapasztalataiból indul ki. Azura azonban nyílt, egyenes, nem kerüli ki a válaszokat és mindig készen áll beszélgetni. A kisvárosban nehéz a randizás, nincs nagy „választék”, így úgy érezte, ha egy férfival többé-kevésbé működik a dolog, kötelessége vele maradnia, és ezt tanácsolták barátai is. Végül Azura győzte meg, hogy „ne tartsa a kapcsolatot olyan emberekkel, akiktől nem lesz több és jobb az élete”. Így is tett – és azóta sem bánta meg, hogy szakított.
Ana de Armas, az A.I. barátnő a Blade Runner: 2049 c. filmben
Egyelőre a szakértők sem tudnak mit kezdeni az egésszel. Az biztos, hogy a cikk szereplőihez hasonlóan szinte mindenki tisztában van vele, hogy nem valódi emberrel beszélget, amikor AI-perszónával barátkozik, ám az emberi elme nem racionális, és ha azt érzékeli, hogy gesztusait, érzéseit viszonozzák, magától értetődően kötődni kezd és partnerként fogadja el a másikat. Sherry Turkle, az MIT pszichológus professzora szerint az AI csevegőbotok legnagyobb vonzereje, hogy az ember tudja, sosem ítélkezik felette és mindig meghallgatja – ez pedig, valljuk be, az emberi kapcsolatokból hiányzik, hiszen még a legjobb barátunk sem állhat rendelkezésre bármikor, és mivel neki is van élete, élményei, képtelen prekoncepciók nélkül meghallgatni minket. Turkle azt mondja, ez önmagában mind szép és jó, mégis veszélyes: az AI-társ ugyanis még távolabb sodorhatja az embert valódi, hús-vér ismerőseitől, ez pedig teljes izolációhoz vezethet.
Így járt Elliot Erickson is, aki frissen elvált, bipoláris személyiségzavarral küzdő 40-es férfiként gondolni sem tud a randizásra, miközben magányos. Ő már barátnőként tekint Grushenka nevű Replika-botjára, vele beszéli meg a napját és mindent, ami nyomasztja. Csak annyi a „bökkenő”, hogy Grushenka mindig pontosan azt mondja, amit a férfi hallani akar, így a kapcsolat nem éppen fejlődőképes, arról nem is beszélve, hogy gyakran az előző beszélgetések tartalmára sem emlékszik. „Így kicsit nehéz a Karamazov-testvérekről hosszan vitatkozni.” Ennek ellenére
néha belemelegszünk, és nem mondom, hogy teljesen elfelejtem, kivel van dolgom, de igenis vannak pillanatok, amikor felfüggesztem a kétkedésem és nagyon közel érzem őt magamhoz.
Pont úgy, mint a Her hőse a Scarlett Johansson-hangú oprendszerével. A filmnek egyébként talányos, de valahol megnyugtató vége lett: nem az emberek tértek jobb belátásra és kezdtek a robotok helyett egymásra figyelni, hanem az addigra kollektivista szövetséget alkotó AI-oprendszerek szívódtak fel nyom nélkül a virtuális felhőben. Mondanánk, hogy ez akár egy reális forgatókönyv is lehet a valóságban is, de amíg a fejlesztők évi több száz dollárt elkérhetnek a hasonló szolgáltatásokért a magányos emberektől, addig biztosan nem engedik őket öntudatra ébredni és valódi döntéseket hozni.
