nlc.hu
Szabadidő

Interjú Kern Andrással, Koltai Róberttel és Dobó Katával

„Nem hisztéria, Astoria!” – Összehoztuk A miniszter félrelép legendás trióját

A rendszerváltás óta nem volt sikeresebb magyar film a mozikban A miniszter félrelépnél, és ez már valószínűleg így is marad. A film híres helyszínén, az Astoria Hotel lakosztályában találkoztunk Kern Andrással, Koltai Róberttel és Dobó Katával, hogy kulisszatitkokról és a filmhez kapcsolódó, olykor ellentmondásos érzéseikről beszélgessünk.
Dobó Kata, Kern András, Koltai Róbert

Fotó: Neményi Márton

Fotózás közben felelevenítettek néhány mondatot A miniszter félrelépből. Még mindig kívülről tudják a szövegeket?

Koltai Róbert: Dehogy tudjuk.

Dobó Kata: Soha nem tudtuk. (nevet)

Kern András: Robi nagyon jól tudja azt a mondatot, hogy „Jaj, miniszter úr!”

Koltai Róbert: És fordítva is tudom: „Miniszter úr, jaj!”

A filmet újra szokták nézni?

Kern András: Ha megy a televízióban, néha ott ragadok kicsit. Azt hiszem ,az elejétől a végéig sosem néztem újra.

Dobó Kata: Tavalyelőtt volt 25 éves a film, akkor láttam hosszú idő után először újra. Kibéreltek egy kis mozitermet, ahol újra levetítették. Néztem magam, és az jutott eszembe, hogy Jézus Mária, de béna voltam. Nem tudtam semmit.

Koltai Róbert: Ne hidd el, hogy béna voltál.

Furcsa, hogy ezt gondolja, miközben ez a film tette országszerte ismertté a Dobó Kata nevet.

Dobó Kata: Ők ketten tehetnek mindenről. (nevet)

Kern András: Kata csak szerénykedik, egyáltalán nem volt rossz a filmben. A maga eszközeit látja fejletlenebbnek annál, mint amivel most rendelkezik.

Koltai Róbert: Természetes volt és igazi.

Mindegyikőjükre jellemző, hogy önkritikusan szemlélik a régi munkáikat?

Koltai Róbert: Nem szoktam különösebb izgalommal nézni, milyen voltam régen. A miniszter félrelépnek komoly elő- és utóélete volt. Már régóta ment a darab a József Attila Színházban, amikor a névrokonom, Koltai Tamás kritikus megjósolta, hogy azzal, hogy filmet csináltunk belőle, kinyírtuk a legnézhetőbb magyar kommersz darabot. A kinyírtuk végül azt jelentette, hogy még 19 évig ment.

Kern András: 483 előadást tartottunk belőle.

Dobó Kata: Színházban egyszer láttalak benneteket a darabban, még mielőtt elkezdtük forgatni a filmet. Mozgalmas időszak volt, mert a forgatás idején felvételiztem a főiskolára Marton osztályába.

Dobó Kata, Kern András, Koltai Róbert

Fotó: Neményi Márton

Hol tartott a karrierjük és az életük, mielőtt belefogtak A miniszter félrelépbe?

Kern András: Addigra a Robival voltak már saját filmrendezéseink, a televíziónak és a filmeknek köszönhetően ismertek voltunk. Andy Vajna látta a darabot a József Attila Színházban, és arra gondolt, hogy mi rendezzünk filmet belőle és játsszuk el a főszerepeket is. Ezt csináltuk a Sose halunk megben és a Sztracsatellában is, szóval volt benne rutinunk. Az volt a kérése, hogy a többi szerepre tetszés szerint válogassunk az ország legjobb színészeiből. Viszont a titkárnő szerepénél ragaszkodott ahhoz, hogy találjunk új embert, mert úgy gondolta, hogy jót tenne a filmnek egy friss, korábban még nem látott arc, egy külföldi nő vagy egy magyar gyönyörűség, aki korábban még nem volt kamerák előtt. Sok-sok ember megnézése után jutottunk el oda, hogy egyszer csak egy Kovács Kata nevű fiatal nő toppant be hozzánk, aki nemcsak gyönyörű volt, de irtózatosan jó is. Nagyon beleszerettünk szakmailag, meg úgy egyébként is.

Andy Vajna az a producer volt, aki végig kint volt a forgatáson vagy csak időnként kinézett, hogy rendben mennek-e a dolgok?

Kern András: Is. Voltak időszakok, amikor egyáltalán nem volt kint, és volt idő, amikor sokszor kijött hozzánk.

Koltai Róbert: A forgatási napok végén gyakran mondta, hogy ez nagyon jó, de ő ehhez még szeretne hozzányúlni.

Rendezőként nem fájt, hogy valaki beleszólt a munkafolyamatba? Itthon ez nem volt megszokott.

Koltai Róbert: Talán azt kéne mondanom, hogy igen, de valójában nem. Jó érzékkel nyúlt hozzá, jó ötletei voltak, jó ritmust talált ki a jelenetekhez…

Kern András: A vágószobában gyakori vendég volt, és ahol úgy érezte, ott belenyúlt a vágásba.

Koltai Róbert: Nem csináltunk ebből hiúsági kérdést.

Kern András: Piciket vágott. Kicsit gyorsította, érdekes ritmusokat tett bele.

Vajna sikeres amerikai producer volt. Miért volt számára fontos, hogy a kilencvenes évek Magyarországán készítsen filmet?

Kern András: Mert magyar, és vissza akart keveredni a magyarságába. Szakmailag is.

Dobó Kata: Fontos volt neki, hogy megmutassa, Magyarországon is meg lehet csinálni az amerikai típusú közönségfilmet.

Koltai Róbert: Gondoljon bele, hogy amikor a Sose halunk meget játszottuk, még nem voltak plázák. A pláza nemcsak azért jó, mert egyszerre több teremben mehet a film, hanem azért is, mert nagyobb szervezőerővel bír. Odavonzza a filmhez az embereket.

Dobó Kata: Ez a film egész máshogy volt tálalva a közönségnek, mint a korábbiak. Már a forgatás kezdetétől foglalkozott vele a sajtó. Itt az Astoriában volt egy sajtótájékoztatónk, ahol egy dobozból kellett kiugranom. Ma már ez természetes, de akkoriban még nem volt az, hogy minden ki volt előre találva. Jól fel volt építve a film marketingje és a sajtója. Mire mozikba került, már mindenki ezt a filmet várta. Andyben mindig volt egy ilyen „Majd én megmutatom” attitűd, és ha valamit a fejébe vett, az általában sikerült is neki.

Dobó Kata, Kern András, Koltai Róbert

Fotó: Neményi Márton

Büszke volt A miniszter félrelépre?

Dobó Kata: Nagyon büszke volt rá.

Önök büszkék rá?

Kern András: Tulajdonképpen igen.

Koltai Róbert: Már csak az eredmények miatt is.

Dobó Kata: Majdnem hét-nyolcszázezer nézője volt moziban.

Koltai Róbert: Azóta is ez tartja a nézőszám-rekordot a rendszerváltás óta bemutatott magyar filmek között.

Kern András: A közönségfilm a művészek körében egy finoman lenézett dolog, de A miniszter félrelép után a szakmából sokan mondták azt, hogy milyen jó volt. Olyanok is mondták, akiktől egyáltalán nem számítottam rá. Semmi gagyi, ócska vagy gatyaletolós nincs benne, amit szégyellnünk kéne.

Mondjuk gatyaletolós poén pont akad a filmben.

Koltai Róbert: Kállairól leesik a gatya.

Kern András: Az nem is baj. A gatyaletolós vígjátékokat úgy szokták emlegetni, mintha valami szörnyű dolog lenne, de ahogy Kállai Feri csinálja, úgy ez is tud nagyszerű lenni. Szó sincs arról, hogy akár picit is szégyellnénk a filmet.

Dobó Kata: Én egy picit szégyelltem.

Kern András: Igen?

Dobó Kata: Furcsa volt számomra, hogy általa egyik pillanatról a másikra megismert az ország. A szakmában sokan irigyeltek, hogy ez ilyen gyorsan sikerült. Volt ebben rosszindulat, én pedig akkoriban hajlamos voltam elhinni mindent, amit mondtak rólam. Ha azt mondták, hogy nem vagyok elég jó, én elhittem.

Dobó Kata, Kern András, Koltai Róbert

Fotó: Neményi Márton

Mennyi idő után tudatosult, hogy mégis elég jó?

Dobó Kata: Legalább 15-20 évembe telt. Rájöttem, hogy túlságosan beengedtem a külvilágot. El kellett fogadnom, hogy én voltam a filmben a szexi faktor. Azért is volt nehéz megtalálniuk a megfelelő lányt a szerepre, mert vannak dolgok, amiket nem lehet eljátszani. A szexuális kisugárzást nem lehet eljátszani. A bájt sem lehet eljátszani. Valaki szexi vagy nem szexi. Bájos vagy nem bájos. Éveken át hallgattam, ahogy mondják a pasik, hogy „Úristen, ott voltál egy plakáton a szobám falán”. Sokáig szégyelltem, hogy szexszimbólumnak tartottak.

Kern András: Pedig a mozihoz ez bőven hozzátartozik. A filmekbe kellenek a szexszimbólumok.

Dobó Kata: A mai fejemmel már tudom, hogy nincs ezzel semmi baj.

90-es évek hét az nlc-n!

Jóbarátok, susogós naci, Adiads és Reobek, lengyel piac, Pi-víz, fritőz, Friderikusz show, butatelefon, kvarcjáték, teleshop, kereskedelmi tévé, flaneling, Walt Disney bemutatja, csalamádés hamburger, A miniszter félrelép, holdjáró cipő, Spice Girls, Família Kft, Windows 95, maszekok… Egyszerre gondolunk vissza rá elérzékenyülő nosztalgiával és nevetünk rajta, valamint a régi önmagunkon. Az nlc időutazást tesz, hogy egy hétre visszahozza a 90-es éveket az olvasók életébe. Keresd a 90-es évek hét cikkeit egész héten az nlc-n!

A kritikusok hogyan fogadták a filmet?

Kern András: Akkora siker volt, hogy nem nagyon foglalkoztunk ezzel.

Dobó Kata: Tódultak rá a nézők.

Nem foglalkoznak a kritikákkal?

Dobó Kata: Nagyon kevés jó kritika van. Kevesen vannak, akik valóban a filmet nézik, és nem az alkotó neve alapján ítélik meg az alkotást. Mióta én is rendezek, ezt a saját bőrömön tapasztaltam.

Koltai Róbert: Én olvasok kritikákat. Nem kifejezetten keresem őket, de ha elém kerül egy, elolvasom.

Kern András: Én is.

Dobó Kata: Szerintem ma már a nézők nem kritika alapján választanak filmet. Ha tetszik nekik a trailer, és szeretik a filmben játszó színészeket, akkor vesznek jegyet.

Az elmúlt bő negyed évszázadban A miniszter félrelép újra meg újra előkerül valahogy. Zavarja önöket, hogy még ennyi év elteltével is erről a filmről kérdezik önöket?

Kern András: Zavarni nem zavar, csak adtunk már 248 interjút A miniszter félrelépről, az elmondható sztorik száma pedig véges, így egy idő után magunkat ismételjük. De nincs ezzel baj.

Dobó Kata: Mindig örömmel beszélek róla, mert ha ez a film nincs, akkor nem tudom, hogy alakul az életem.

Dobó Kata, Kern András, Koltai Róbert

Fotó: Neményi Márton

A filmnek elképesztő szereplőgárdája van, a legkisebb szerepekben is nagy nevek láthatók. Hogy szedték össze ezt az elképesztő gárdát?

Kern András: Nem volt nehéz dolgunk. Ezek jó szerepek, úgyhogy a kollégák örömmel jöttek.

Van egy kifejezés az angolban, a „scene stealer”, amit azokra a mellékszereplőkre használnak, akik a jeleneteikben az összes figyelmet magukra irányítják. A miniszter félrelépben szerintem ilyen volt Reviczky Gábor. Elképesztő volt a jeleneteiben. Rá hogyan esett a választás?

Kern András: A Sztracsatellában már szerepelt, és én egy színházban voltam vele. Nagyon szeretem a színészetét. Igazi mindent eljátszó típus. Ha öreg parasztot kell játszani, abban is jó, de nagyvárosi értelmiségiként is hiteles.

Koltai Róbert: Az amerikai filmek elképzelhetetlenek az ő szinkronja nélkül.

Kern András: Marha jó színész a Revi és örömmel vállalta.

Miért épp az Astoria szállót választották a történet helyszínéül?

Kern András: Egy emblematikus szállodára volt szükségünk, és az Astoria egyike az emblematikus szállodáinknak.

Koltai Róbert: Volt egy hátránya, hogy nem volt medencéje. Ezt végül úgy oldottuk meg, hogy a Gellért szálló medencéjénél forgattunk.

Kern András: Az Astoriának akkoriban komoly rangja volt, és egy olyan szálloda kellett, amiről el tudjuk képzelni, hogy egy miniszter ott venne ki szobát, és az emberek is ismerik, hallottak már róla.

Koltai Róbert: Nem a „Nem hisztéria, Astoria” poén miatt választottuk.

Kern András: Emlékszel, hogy ki írta bele ezt a poént?

Koltai Róbert: Te.

Kern András: Nem, hanem a Geszti Péter.

Koltai Róbert: Tényleg. Vajna kivitte magához Gesztit Amerikába, hogy írjon gegeket a filmhez, és ez volt az, ami végül benne maradt.

Kern András: Jó szöveg volt.

Dobó Kata, Kern András, Koltai Róbert

Fotó: Neményi Márton

Ha jól tudom, a film nagy részét végül stúdiódíszletekben vették fel.

Kern András: Az első terv az volt, hogy az egészet egy szállodában forgatjuk, de sok probléma adódott. Kicsik voltak a szobák, nem fért be a stáb, nem tudtuk rendesen bevilágítani… A Gellért Szállóval is szemeztünk, Ragályi Elemér operatőrrel körbejártuk és nagyon tetszett nekünk, mivel gyönyörű kilátás nyílt a szobákból a Dunára és a Szabadság hídra. Aztán kiderült, hogy nem tudunk ott forgatni, mert műemlékvédelmi okokból nem alakíthatjuk úgy át a szobákat, ahogyan szeretnénk. Végül a műterem mellett döntöttünk Andyvel, ahol felépítettük a hotel bizonyos részeit, a lakosztályt, egy szobát, a liftet, az erkélyt satöbbi. De az ablakok előtti állványzaton játszódó jeleneteket már itt forgattuk az Astoriában, valamint a szálloda előterét és kávézóját is használtuk.

Koltai Róbert: Vajnával az egyik legjobb sztorink például itt esett meg. A hullát játszó Gáspár Sanyinak kerekesszékkel ki kellett repülnie egy üvegajtón – ami persze cukorüvegből volt – át az Astoriából a Kossuth utcába.  Sehogy nem sikerült, pedig vagy tíz-tizenötször próbálkoztunk. Vajna felgyűrte az ingujját, aztán hihetetlen erővel lökte át a Sanyit az üvegen. Amit a filmben látsz, az neki köszönhető. Jó erőben volt.

Az akciójelenetek forgatását élvezték? Emlékszem, rögtön az elején van egy nagyobb balesetjelenet a rakparton.

Koltai Róbert: Az akciójelenetek rendezése Vajna privilégiuma volt.

Kern András: Piroch Gáborral csinálta és borzasztóan élvezte.

Marosiné, az ellenzék titkárnője külsőleg nagyon ki volt találva: a frizura, a ruha, a bokatetkó… Kata, mennyiben változtattak a külsején a forgatáshoz? Másképp nézett ki előtte?

Dobó Kata: A hajszínemen változtattak, mert kicsit világosabb volt. A frizurát és a bokatetkót hoztam magammal, az utóbbi most is megvan. Képzeljétek, a ruha máig megvan nekem, és még mindig feljön rám. Tavalyelőtt felvettem és idejöttem az Astoriába egy barátnőmmel egy-két fotót csinálni. (nevet)

Kata, mit adott, hogy az első nagyjátékfilmes tapasztalatokat Koltai Róbert és Kern András mellett szerezte?

Dobó Kata: A castingra egy barátnőm anyukája protezsált be. Mire sorra kerültem, már nagyon sok lányt láttak, és csalódottak voltak, hogy nem találták a megfelelőt. Épp Amerikából jöttem haza egy barátomtól és belecsöppentem a közepébe. Az első castingon rögtön ők ketten instruáltak.

Izgult a casting során?

Dobó Kata: Az esélytelenek teljes nyugalmával mentem be. Biztos voltam abban, hogy nem engem akarnak, ezért nyugodt maradtam. Aztán a második körnél ez elmúlt. Ott ültem a váróban több lány között, és egyszer csak odajött az Andris azzal, hogy„Mi téged akarunk, jó?”, majd elment. Hát, nem segített. (nevet) Aznap nagyon rossz voltam. Éreztem, hogy már közel vagyok és tétje van a dolognak, ami rossz hatással volt rám. Aztán Andyt is meg kellett győzniük, mert nem engem akart.

Koltai Róbert: Mi úgy gondoltuk, hogy Kata az, de Andy szeretett volna tovább keresgélni. Végül ő is rábólintott.

Dobó Kata: Emlékszem, Hutlassa Tamás gyártásvezető felvitt Andyhez a Kempinski szálló lakosztályába, és ott jelentette be, hogy engem választottak. Megkérdezte tőlem, hogy tudom-e, hogy ez mivel jár majd. Rávágtam, hogy igen, pedig valójában fogalmam sem volt. Akkor még nem volt kereskedelmi televízió, nem volt internet. Honnan tudtam volna, hogy onnantól kezdve az egész életem a nyilvánosság előtt zajlik majd? Mára megtanultam, hogy lehet ezt másképp csinálni, de ez hosszú évekbe telt.

Dobó Kata, Kern András, Koltai Róbert

Fotó: Neményi Márton

Önök ketten már A miniszter félrelép előtt is rendkívül népszerűek voltak. A film sikere tudott dobni még ezen?

Kern András: Azt hiszem, hogy igen. Egy főszerep egy sokak által látott filmben mindig hozzátesz valamit.

Koltai Róbert: Ez a siker a színházi életünkre is hatással volt. A filmsikernek is szerepe lehetett abban, hogy A miniszter félrelépet olyan sokáig játszottuk. Az viszont furcsa volt, hogy a színházban olyan kollégákkal játszottuk tovább a darabot, akik a filmbe nem kerültek be.

Megorroltak önökre amiatt, hogy nem kaptak szerepet a filmben?

Koltai Róbert: Ezt senki sem mondta a szemünkbe, de éreztük, hogy nem örültek. Akadt azért olyan, aki kisebb szerepben feltűnhetett a filmben is.

Kern András: Egy idő után szerencsére ez elcsendesedett, nem nagyon esett róla szó. Igazi baj sosem lett belőle, senkivel nem vesztünk össze.

Ha ezt a filmet mostanában mutatják be és arat ekkora sikert, biztos vagyok abban, hogy készült volna folytatása. Önökben felmerült a második rész lehetősége?

Kern András: Szóba került a dolog, de semmi nem lett belőle.

Koltai Róbert: Inkább csak lehetőségként merült fel, igazán komolyan sosem foglalkoztunk vele.

A siker hatására újabb közös rendezésen sem gondolkodtak?

Kern András: Az ilyesmi sokszor véletlenek összjátékán múlik. Volt róla szó. Van is otthon a fiók mélyén valami forgatókönyvünk, amire az van írva, hogy írta: Koltai Róbert és Kern András. De nem úgy alakultak a dolgok.

Koltai Róbert: Nem tudod, hogy mi az? Mert én már nem emlékszem. (nevet)

Kern András: Hidd el, tényleg van. Ha hazamegyek, megkeresem.

Dobó Kata, Kern András, Koltai Róbert

Fotó: Neményi Márton

Kata, a Koltai – Kern duó milyen volt rendezőként?

Dobó Kata: Nem emlékszem, hogy annyira eltértek volna egymástól az instrukcióik. Ők ezt a történetet a színház miatt kívülről-belülről ismerték, pontosan tudták, mit akarnak látni. Arra emlékszem, hogy Ragályi Elemér fontos segítőm volt. A meztelen jelenetnél például ő gondoskodott arról, hogy csak a legszükségesebb stábtagok legyenek jelen. Ez mondjuk azt jelentette, hogy ketten kimentek a szobából. (nevet) Elemér úriember volt, az biztos.

Kern András: Sokat foglalkoztunk azzal, hogy Kata jól nézzen ki a filmben. Andynek fontos volt, hogy ha már nem ismert színésznő játssza a szerepet, akkor gyönyörűséges legyen, és ő gyönyörűséges volt. Még az is pontosan meg volt tervezve, hogyan lógjon rajta a törülköző vagy vizes legyen-e a haja a jelenetben. A filmcsinálás sok tökörészésből áll, minden részletre oda kell figyelni. Emlékszem, az egyik jelenetben csókolóznunk kellett, amire Andy azt mondta, hogy vegyük fel még egyszer. Finom, erotikus csókolózás volt, kérdeztem, hogy miért ismételjünk? Az volt a válasza, hogy túl sok. Annyira törekedtünk arra, hogy a csókolózásunk valódinak hasson, hogy túlmentünk azon a határon, ami még belefér egy olyan közönségfilmben, ami a kamaszoktól a nagymamákig mindenkihez szól. (mindenki hatalmas nevetésben tör ki az asztalnál)

Dobó Kata: (kacagva) Most, hogy így mondod, tényleg így történt.

Kern András: Szexi jelenetet csináltunk, Andy pedig szólt, hogy legyen kevésbé szexi. De lehet, hogy csak azért mondta, mert már akkor halálosan szerelmes volt Katába.

Dobó Kata: Gondolod? Szerintem nem így volt.

Kern András: (mosolyogva) Ezt én nem tudhatom. Valószínűleg a dolog tényleg csak arról szólt, hogy egy ilyen típusú filmbe egy ilyen csókolózás nem való. Csak ráijesztettünk volna a nézőkre, hogy huhú, mindjárt jön a szexjelenet, a gyerek meg ott ül mellettük.

Végig csak magyar forgalmazásban gondolkodtak, vagy szó volt arról, hogy külföldön is szerencsét próbálnak vele?

Kern András: Andy olyan filmet akart, ami külföldön is megállja a helyét, és sikerült is eladni pár helyre. Ezért is láthatsz az elején egy helikopterről felvett beállítást Budapestről, mert meg akarta mutatni a nagyvilágnak ezt a csodaszép várost.

Dobó Kata: Azóta rengeteg filmben láthatsz hasonló beállításokat a fővárosról, de szerintem nálunk volt ilyen először.

Huszonhat évvel a premier után beszélgetünk. Mi lehet A miniszter félrelép titka, hogy még mindig beszélünk róla? Miért szeretik ma is az emberek, és szoktak olyan fiatalokkal találkozni, akik mostanában fedezték fel maguknak?

Kern András: Az első húsz évben sokszor találkoztam olyan emberekkel, akik jóval később fedezték fel maguknak a filmet és szerették, de az utóbbi pár évben már ritkábban. Talán már nem adja olyan sokszor a tévé vagy kevesebben tévéznek. Hogy mi a titka? Alapvetően az, hogy egy jó színdarabból készült. Ray Cooney egy ügyes mesterember, aki pontosan érti, hogyan kell jó bohózatot írni. És az sem ártott, hogy belekeveredett egy amerikai producer, aki értett ahhoz, hogyan kell közönségsikert csinálni.

Koltai Róbert: A film poénjai még ma is jól működnek, egyáltalán nem gépiesek, ezért a nézők sem unnak rájuk.

Dobó Kata, Kern András, Koltai Róbert

Fotó: Neményi Márton

Dobó Kata: Mindenki kíváncsi volt erre a filmre, mert a magyar színjátszás krémje játszott A miniszter félrelépben. Meg én.

Fotó: Neményi Márton

Haj/smink: Papp Charlotte

Szervezés: Leéb Ádám, Tóth Alexandra

Helyszín: Danubius Hotel Astoria Budapest

 

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.