Interjú a ma 25 éves Maffiózók atyjával, David Chase-zel

A Maffiózók utolsó epizódja 2007-ben került adásba az HBO-n. Gondolta volna, hogy még 17 évvel később is erről a sorozatról kérdezgetik majd?

Egyáltalán nem. Az ilyesmire nem számít az ember.

Megkönnyebbülés volt, amikor véget ért vagy inkább szomorú volt emiatt?

A Maffiózók nagyon hosszú időn át volt fontos része az életemnek, és ha egy ekkora fejezet lezárul, az természetesen szomorúsággal tölti el az embert. Ugyanakkor úgy hiszem, művészi értelemben mindent kihoztam a sorozatból, amit ki lehetett, így amikor eljött a befejezés pillanata, már készen álltam rá. Nem maga az alkotófolyamat kezdett el hiányozni, hanem a közös kreatív munka az írótársaimmal az írószobában és a közös munka a stábbal és a színészekkel. Nem a Maffiózók hiányoztak, hanem az emberek, akikkel a Maffiózókat csináltam.

James Gandolfini és David Chase a Maffiózók New York-i bemutatóján, 2007-ben (Fotó: Evan Agostini/Getty Images)

A Maffiózók óriási sikere gyakorlatilag a semmiből jött, nem lehetett rá számítani. Mi volt az első pillanat, amikor sejteni kezdte, hogy a sorozat sikeres lesz?

Én az első pillanattól fogva elégedett voltam vele, de az HBO-nál elég bizonytalanok voltak. Szerveztem egy előzetes vetítést hozzá barátoknak és családtagoknak. Kibéreltem egy kis mozitermet, rendeltem némi ételt – pastát húsgolyókkal, szóval semmi flanc – meg italt a megvendégelésükhöz. Azt hiszem, a teljes számla 600 dollárra (mai árfolyamon kb. 200 ezer forintra – a szerző) rúgott, és az HBO nem akarta kifizetni, szóval saját zsebből álltam a cechet. Ennyire nem hittek benne. Viszont ez a baráti vetítés olyan jól sikerült, olyan elképesztően lelkes reakciókat kaptam, hogy még úgy is elkezdtem hinni a Maffiózókban, hogy tudtam: azért a családtagok és barátok véleményét nem árt óvatosan kezelni. Onnantól tudtam, hogy valami nagyon jót csináltunk.

A Maffiózók rengeteg korábban ismeretlen színészből csinált sztárt. Nagyon megváltoztak a siker hatására?

Részben pont azért voltak kiváló emberek, mert nem változtatta meg őket a siker. A gárda nagyrészt tipikus hollywoodi, Los Angeles-i, egyik szereplőválogatásról a másikra járó dolgozó színészekből, valamint New York-i munkásosztálybeliekből állt össze. A siker leginkább James Gandolfinit érintette, aki pillanatok alatt vált rendkívül népszerűvé.

De ettől még ugyanaz a kedves ember maradt, amilyen előtte is volt.

Maffiózók (Fotó: Archives du 7eme Art / Photo12 via AFP)

A legtöbb gengsztertörténetben vagy egyáltalán nincsenek igazán jó és fontos női karakterek, vagy maximum egy akad belőlük. A Maffiózók ilyen szempontból kivételnek számít, hiszen teli van izgalmas nőfigurákkal. Szándékosan alakította így?

Igen. A sorozat kiindulópontja egy szociopata nehézfiú, egy gengszterfőnök volt, aki teljes mértékben az idős édesanyja befolyása alatt áll. Ennek köszönhetően egy fontos női szereplő rögtön adott volt. Azt is tudtam, hogy a tévé célközönsége más, mint a mozifilmeké, legalábbis akkoriban biztosan az volt. Több nő nézett tévét, mint férfi. Márpedig ha az ő figyelmüket akarjuk megcélozni, akkor kellenek a női karakterek.

De nemcsak kereskedelmi, hanem művészi oldalról is ez tűnt célravezetőnek: sokkal izgalmasabb volt számomra nemcsak a fiúkról, hanem az őket körülvevő nőkről is mesélni. Ennek ellenére mégis számos alkalommal megkaptam, hogy a Maffiózók a toxikus maszkulinitás sorozata, bármit is jelentsen ez. Szerintem erős és összetett női karaktereket írtunk, ami szerencsére feltűnt néhány kritikusnak: emlékszem, a New York Times kritikájában ez kiemelt figyelmet kapott.

2016-ban a Rolling Stone magazin Tony Soprano édesanyját, Livia Sopranót minden idők harmadik legjobb tévés gonosztevőjének választotta. A karaktert a saját édesanyjáról mintázta. Nem fájdalmas, hogy mások gonosztevőt látnak benne?

(rövid nevetés) Nem fogok ezzel vitába szállni, a sorozatban ő egy gonosztevő volt. Livia képes volt rendkívül ártalmas, egyáltalán nem produktív viselkedésre és folyton manipulálni akarta a hozzá közel állókat.

Lorraine Bracco és James Gandolfini a Sopranos 2005-ös partiján (Fotó: Paul Hawthorne/Getty Images)

Az IMDb filmes adatbázis érdekességei között említik, hogy a Soprano család összetételét részben John F. Kennedy családjáról és a Kennedy adminisztrációról mintázta. Mesélne erről?

Ezt meg kell cáfolnom: a Maffiózóknak nincs köze a Kennedy családhoz. Sosem tulajdonítottam nekik különösebb figyelmet, nem tudok róluk többet egy átlagembernél. A sorozatban viszont többször is említjük Kennedyéket. Kiderül például, hogy Junior mit gondol Jack Kennedyről, de ez nem jelenti azt, hogy a családot róluk mintáztuk volna.

A Maffiózók egy gengsztersorozat, ahol időről időre egy-egy fontosabb karakter, állandó szereplő is meghalt. Mit szóltak a színészek, amikor megtudták, hogy a karakterüket kiírták a sorozatból?

Mindig személyesen mondtam el, hogy meg fogjuk ölni őket. Tartoztam nekik ennyivel. Mindenki másképp reagált, de az biztos, hogy egyikük sem lett boldog a hír hallatán. Mindegyikük elszomorodott, sőt olykor előfordult, hogy valaki megharagudott emiatt, amit meg tudok érteni. Nem egyszerű színészként munkát szerezni, fárasztó egyfolytában meghallgatásokra járni. Ha valaki állandó szereplő egy sorozatban, az többévnyi biztos munkát jelenthet, és ha hozzászoktál az ezzel együtt járó anyagi biztonsághoz, nem könnyű, ha ez hirtelen megszűnik.

De talán ennél is fontosabb, hogy ezek az emberek szerették ezt a sorozatot, szerettek a csapat része lenni, szerették a karakterüket. Jó érzés mindennap úgy munkába menni, hogy tudod: jó emberekkel dolgozol és olyasvalamit csináltok, ami sok embert fog érdekelni. Emiatt nagyon nehéz volt elmondanom nekik a hírt, viszont nem szerettem volna, ha látják rajtam, hogy nehéz.

Rendezőként csak a Maffiózók első és utolsó epizódját jegyzi. Miért nem akart több epizódot rendezni?

Mert nélküle is rengeteg munkám volt a sorozattal, olyan munkám, ami elég elfoglaltságot adott és elégedetté tett. Szerettem az írószobában a többiekkel dolgozni, és az utómunka során a vágószobában is végig bent ültem. Az elejétől a végéig felügyeltem a kreatív folyamatokat, és ez bőven elég volt.

James Gandolfini mesélte, hogy több alkalommal szólították meg valódi nehézfiúk, gengszterek, akik rendre elmondták neki a véleményüket a sorozatról, sőt tanácsokkal látták el. Önnel is előfordult hasonló?

Nekem is volt részem néhány ilyen beszélgetésben. Nem nagyon kerülhettem ki a dolgot, mert a családomban is van valaki, aki része a szervezett bűnözésnek. Ezenfelül mi magunk is kerestünk meg a sorozat készítésekor már nyugdíjas életet élő egykori gengsztereket. Arra kértük őket, hogy meséljenek nekünk anekdotákat az életükből, amiket aztán – persze jelentős változtatásokkal – felhasználhatunk a sorozatban. Eleinte nem nagyon ismerték a sorozatot, szóval nem is véleményezték azt. Később azonban visszajutott hozzánk, hogy a New York-i bűnszervezetekben dolgozók közül sokan nézik és szeretik a sorozatot.

Úgy tudom, hogy tervben volt egy olyan epizód, amiben Tony Soprano végig a terapeutája, Melfi doktor rendelőjében van és csak ők ketten beszélgetnek. Ez végül miért nem valósulhatott meg?

Szerintem két olyan csodálatos színésszel, mint James Gandolfini és Lorraine Bracco, és egy olyan nagyszerű íróval, mint Terence Winter csodálatos epizód születhetett volna. Szerintem az HBO is szerette volna, mert nem lett volna drága. Hogy miért nem valósult meg? Valószínűleg a gyártáshoz volt köze. Tizenhárom epizódos, mozgalmas, sok helyszínes évadokat forgattunk, és valószínűleg óriási nyomást helyeztünk volna a két színészünkre, ha az évad munkálatai közepén rájuk bízunk olyan tengernyi mennyiségű szöveget, amire egy ilyen helyzetben szükség lenne. A forgatás így is nehéz volt számukra, nem akartuk túlfeszíteni a húrt.

The Sopranos (Fotó: Archives du 7eme Art / Photo12 via AFP)

A Maffiózókra nagy hatással volt Martin Scorsese Nagymenőkje és Coppola Keresztapa-filmjei is. Beszélgetett valaha Scorsesével vagy Coppolával a sorozatról?

Nem volt rá példa. Azt tudom, hogy Martin Scorsese látott belőle valamennyit és nem nyerte el a tetszését. Amennyire én tudom, Francis Ford Coppola sosem látta a Maffiózókat, és amikor kérdezték erről, azt mondta, hogy már nem érdeklik őt a maffiasztorik.

A Maffiózók alapötlete a pszichológushoz járó gengszterfőnökről önben először mozifilmként született meg, és csak később lett belőle sorozat. A Maffiózók bemutatása évében azonban nagyjából ugyanezzel a kiindulóponttal egy film is mozikba került, a Robert De Niro főszereplésével készült Csak egy kis pánik. Nem aggasztották a hasonlóságok?

Már megkaptuk a zöld lámpát az HBO-tól és javában dolgoztunk a sorozaton, amikor egy barátom rákérdezett, hogy hallottam-e a Csak egy kis pánikról. Elmondta a film sztoriját, én meg azt hittem, hogy ott helyben szívrohamot kapok.

Ha ez megtörtént volna, a Maffiózókat úgy kezelték volna, mint valami olcsó tévés változatot. Szerencsére nem így alakult, a sorozatot mutatták be elsőként.

A Csak egy kis pánik írói önöktől nyúlták le az alapötletet?

Nem, semmi köze nem volt a két projektnek egymáshoz. Teljesen véletlenül alakult úgy, hogy két hasonló kiindulóponttal induló sztori is gyártásba kerülhetett. Még szerencse, hogy nem azelőtt értesültem a filmjükről, hogy belekezdtünk a sorozatba, mert ha még akkor a tudomásomra jut, biztosan nem állok neki a Maffiózóknak.

David Chase, a Maffiózók alkotója az Upper East Side-i lakásán New Yorkban, 2019-ben (Fotó: HBO/Devin Yalkin – The New York Times)

A sorozat teli volt popkulturális utalásokkal, a szereplők folyton filmekről, zenékről beszélgettek. Ez miért volt önnek fontos?

Nézd, az írókkal és a színészekkel is folyton popkultúráról beszélgettünk, mindig élvezettel hallgatok másokat, ha ez merül fel témaként. Szerettem ezzel játszani a sorozatban, ahogy a többi író is, ráadásul a nézők is élvezték. A popkulturális utalások ráadásul arra is jók voltak, hogy a nézők érezzék: a karakterek ugyanabban a világban élnek és mozognak, amiben ők is.

A sorozat kezdeteikor a szereplőgárda nagyrészt a nagyközönség számára ismeretlen nevekből állt, később azonban ismertebb színészek – Steve Buscemi, Robert Patrick, Joe Pantoliano – is csatlakoztak. Szándékosan nyitott feléjük?

Sosem az határozta meg, hogy kinek adok egy szerepet, hogy az adott színész mennyire ismert, csak a lehető legjobb embert próbáltam megtalálni a feladatra. Persze ahogy a sorozat egyre ismertebbé vált, jól esett a tudat, hogy már nagyobb merítésből válogathatok. Ha pedig hallottam, hogy egy ismert színész szeretne játszani a Maffiózókban, és épp akadt neki való szerep, akkor miért ne próbáltam volna ki? Alkotóként ez nagyobb szabadságot adott.

Hosszú éveken át dolgozott a Maffiózók színészeivel és stábjával. Akadnak köztük olyanok, akiket a mai napig a barátjának tudhat és gyakran beszélnek egymással?

Kimondottan sokan. Terry Winterrel, Steven Van Zandttal, Brad Grey-jel, Ilene S. Landress-szel ma is közel állunk egymáshoz, sőt Michael Imperiolival épp egy közös projekten dolgozunk. Többen is vannak ennél, de most ők jutottak eszembe először.

A Maffiózók összes évadja megtalálható az HBO Max kínálatában.

Ezt olvastad már?

Apropó Maffiózók: elmondjuk, mi történt a szereplőkkel az elmúlt 19 évben

Ez is érdekelhet Megnézem