Tömeges szarvasmarha-mészárlás Dél-Afrikában

A mai Dél-afrikai Köztársaság területén, a Kelet-foki tartományban fekvő egykori Xhosza Királyság vagy Xhoszaföld a 18. század végétől gyakorlatilag folyamatos háborúságban állt egyrészt a brit gyarmatosítókkal, másrészt pedig önmagával (azaz a törzsfőnökök egymással is rivalizáltak, ami általában ahhoz vezetett, hogy az európaiak a helyzetet kihasználva beavatkoztak a xhosza politikába); az ún. kafferháborúk (ma már kaffer helyett inkább bantut szokás mondani) élénken foglalkoztatták a korabeli közvéleményt, és nem csak Nagy-Britanniában, hanem szinte egész Európában.

1841-ben, vagyis ennek a végeláthatatlan konfliktussorozatnak a kellős közepén született Xhoszaföldön, a kreli törzsben egy Nongqawuse (ejtsd kb.: nongvauze, bár a csettintő hangokban gazdag xhosza nyelvet azért elég nehéz írásban visszaadni) nevű lány. Szülei korán meghaltak, valószínűleg az 1850 és 1853 közt zajló ún. nyolcadik határháború során. Az árván maradt gyereket nagybátyja, Mhlakaza nevelte fel, aki Sarhili király egyik tanácsosának fia volt; egy igen vallásos, spirituális beállítottságú férfiú, aki nemcsak a xhosza misztikában mélyedt el, hanem – miután éveket töltött a fokföldi brit gyarmaton – a keresztény tanításokkal is alaposan megismerkedett, ráadásul még angolul is kitűnően megtanult.

Nongqawuse (jobbra)/fotó: Wikipedia

Ősök próféciája

1856 áprilisában az akkor 15 éves Nongqawuse és egyik barátja, a nála pár évvel fiatalabb Nombanda elmentek a Gxarha folyó torkolatához, hogy elriasszák a kártevő madarakat Mhlakaza földjeiről. Hogy pontosan mi is történt ezalatt, azt nem tudni, mindenesetre amikor a lány hazatért, különös eseményekről számolt be nagybátyjának: állítása szerint találkozott két őse szellemével, akik azt mondták neki, hogy a xhosza népnek haladéktalanul el kell pusztítania a termést, és le kell mészárolnia a szarvasmarhákat. Cserébe a szellemek minden európai telepest a tengerbe söpörnek, visszaállítják a Xhosza Királyság hajdanvolt dicsőségét, feltöltik a magtárakat, valamint szebb és egészségesebb szarvasmarhákkal ajándékozzák meg a xhoszákat. Az állítólagos ősök próféciája így szólt:

1. A halottak mind fel fognak támadni.
2. Minden élő szarvasmarhát le kell vágni, mert azokat fertőzött kezek nevelték.
3. A földművelést be kell szüntetni.
4. Új gabonát kell vetni.
5. Új házakat kell építeni.
6. Új karámokat kell építeni a szarvasmarháknak.
7. Új tejeszsákokra van szükség.
8. Az ajtókat buka-gyökerekből kell szőni.
9. Az embereknek fel kell hagyniuk a boszorkánysággal, a vérfertőzéssel és a házasságtöréssel.

Kicsit bővebben: a xhosza nemzet összes halottja feltámad és kiemelkedik a tengerből, hogy új, szennyezetlen szarvasmarhákkal ajándékozza meg népet, továbbá hoznak még magukkal juhokat, kecskéket, kutyákat, szárnyasokat és minden más állatot, ami kell, és ruhákat és minden földi jót. A szarvasmarhák jelenleg föld alatti barlangokban várják, hogy előbújhassanak és egy új világot teremtsenek a megtisztult xhosza nép számára. Jövetelük napján a vakok látni fognak, a süketek hallani, a nyomorékok járni fognak, és az egész xhosza-nemzetség felemelkedik poraiból, új aranykor köszönt be, ahol nincs betegség, halál és szerencsétlenség. Nongqawuse valamilyen Új Emberekről is beszélt, akik majd a xhoszák segítségére lesznek.

Xhoszák Thomas Baines festményén, 1848-ban (Forrás: Wikipedia)

Állatok százezreivel végeztek

A jóslatok híre villámgyorsan bejárta az egész királyságot, és eljutott az uralkodóhoz, Sarilihez is, aki aztán követeket küldött a Gxarha folyó torkolatához, hogy győződjenek meg a prófécia igazságtartalmáról. Miután ez megtörtént, a xhoszák – valamiféle szent téboly hatása alatt – haladéktalanul megkezdték tömegesen leöldösni szarvasmarháikat (amelyek körében egyébként is pusztított valamilyen titokzatos tüdőbetegség, amit a britek állatai hoztak be); Sarili törzse, a gcalekák összesen 300-400 ezer állatot pusztítottak el, a teljes királyságban kivégzett állatok száma pedig ennek valószínűleg a többszörösére rúgott.

Persze nem minden xhosza ölte meg a marháit. Sokan nem hittek a jóslatokban, és nem voltak hajlandók elpazarolni a kukoricájukat és elhanyagolni a kertjeiket; ilyenek voltak például a többi xhosza által rendszerint csak fukarnak gúnyolt amagogotyák is. Mikor 1856 végére kezdett nyilvánvalóvá válni, hogy az országos méretű hekatomba ellenére sem támadnak fel a halottak és nem jön el az új aranykor, ahogy a prófécia ígérte, a mozgalom hívei az önző hitetleneket kezdték okolni a kudarcért.

Párhuzamosan azzal, hogy az őrület végigsöpört Xhoszaföldön, különböző pletykák is szárnyra kaptak. Ezek közül az egyik legfigyelemreméltóbb az volt, hogy a Nongqawuse által megjövendölt új nép valamilyen módon kapcsolatban áll az oroszokkal, akik ellen a britek éppen a krími háborúban harcoltak – és vereséget szenvedtek. Az oroszokról tehát azt hitték, hogy feketék, és azért érkeznek majd Afrikába, hogy felszabadítsák a xhoszákat, a tengerbe űzzék a fehéreket és elhozzák a xhosza-kánaánt.

Xhosza férfiak vadászat közben (Forrás: Wikipedia)

Negyedére csökkent a lakosság

Nongqawuse ekkor már egy konkrét dátummal állt elő: eszerint 1857. február 18-án teljesül majd be az ősök jóslata. Sarili törzsfőnök személyesen látogatta meg az ifjú prófétanőt és nagybátyját, majd amikor visszatért az udvarba, bejelentette, hogy nyolc napon belül beköszönt az Új Világ: a nyolcadik napon a nap vérvörösen fog felkelni, és mielőtt újra lenyugodna, hatalmas vihar lesz, ami után a halottak feltámadnak. A következő héten a marhák lemészárlása a tetőfokára hágott.

Az Új Világ pedig valóban eljött: tudniillik ezt követően az országa lakossága 105 ezerről kevesebb mint 27 ezerre csökkent a kialakult éhínség miatt. Az egyik törzsfőnök átadta Nongqawuse-t egy brit tisztviselőnek, bizonyos Gawler őrnagynak, a lány pedig egy ideig az ő otthonában lakott afféle házi őrizetben. Egy nap Gawler asszony elhatározta, hogy egy másik látnokkal, a mpongói Nonkosi prófétanővel együtt szépen felöltözteti őt, és csináltat róluk egy fotót: ez az egyetlen ismert kép, ami a xhosza jósnőről fennmaradt. Szabadulása után Nongqawuse egy farmon élt a Keleti-fokvidéken – 1898-ban, 57 éves korában hunyt el. Legjobb tudomásunk szerint több próféciát már nem közölt.