Peter Falk, a televízió legendás nyomozója, Columbo hadnagy szerepében azért volt annyira hatékony rendőr, mert senki sem nézte ki belőle, hogy képes egy összetett bűnügy megoldására. A dúsgazdag, felsőbb körökhöz tartozó bűnelkövetők – akiknek a felsőbbrendűségére mindig rájátszott azzal, hogy folyamatosan uramnak és asszonyomnak hívta őket – csak a kissé vicces kinézetű, tébláboló, rosszul öltöző munkásosztálybeli prolit látták benne, ezért egy percig sem feltételezték, hogy egy ligában játszik velük. Lenézték őt, és pont ez adott erőt neki. Azért tudta ezt ennyire meggyőzően eljátszani, mert már az életben is átélte ezt, méghozzá nagyon sokszor.
Mínusz egy szem
A New Yorkban született Peter Falk gyerekkorát, sőt egész életét meghatározta, amit háromévesen átélt. Mivel rákkal diagnosztizálták, az egyetlen megoldást az jelentette, ha egy műtét során eltávolítják az egyik szemét. Üvegszemet kapott, ami sajátos megjelenést biztosított neki. Emellett nem volt magas növésű gyerek (felnőttként sem nőtt 168 centinél nagyobbra), így extrán ki volt téve a többi gyerek csúfolódásának. A védekezési mechanizmusa azonban nem a visszatámadás volt, hanem a jó humorérzék és a barátkozás: összebarátkozott az őt csúfoló gyerekekkel, így ha később szóba is hozták az üvegszemét, az már csak baráti viccelődés volt.
Ami a szemével történt, arra predesztinálta, hogy az élet folyamatosan akadályokat lökjön elé. Peter Falk azonban eldöntötte, hogy sosem hátrál meg emiatt.
Gyerekként az alacsony, üvegszemű fiú az évfolyam egyik legaktívabb sportolója lett, rendszeres játékosa volt a kosárlabda- és baseball-meccseknek, sőt az üvegszeméből képes volt előnyt kovácsolni. Egyik kedvenc, sokszor elmesélt anekdotája volt, amikor egy baseball meccs közben kivette az üvegszemét és a bíró kezébe adta, mondván neki nagyobb szüksége van rá.
Peter Falk gyerekkori fotója (Fotó: Profimedia)
Amikor be akart állni a seregbe, szintén a szeme volt az indok, amivel vissza akarták utasítani, de Falk nem hagyta magát. Ha a harctérre nem is, a haditengerészethez azért bejutott, ahol harmadik számú szakácsként és felszolgálóként tudta hasznosítani magát. Egy közönségtalálkozón elmondta, hogy a szakácstudománya ennek ellenére nem túl nagy, lévén volt, hogy hosszú időn át kizárólag sertéshúst sütött, méghozzá mindig ugyanúgy.
Út a színészethez, kémes kitérővel
Számos iskolában megfordult, többek között politikatudományt is tanult, és minden jel arra mutatott, hogy közszolga lesz belőle, aki az élete nagy részében hivatalokban fog ülni. Idővel rájött, hogy nem ez az ő útja.
Huszonéves korom végére egy dolgot tudtam biztosan: nem akarok olyan munkahelyet, ahol minden nap 9-től 5-ig kell dolgozni. Ezért jelentkeztem a CIA-hez.
Ez az idézet akár jó viccnek is tűnhet, de nem az volt. Peter Falk komolyan gondolta, hogy kémnek áll, és talán ez volt az életében az egyetlen eset, amikor nem sikerült elérnie a céljait. Állítása szerint a meghallgatáson egyenesen a képébe röhögtek, annyira esélytelennek találták, hogy felvegyék. A bosszúja nemes volt: színésznek állt, és sokkal sikeresebb lett, mint kémként valaha lehetett volna.
Peter Falk Colombo szerepében (Fotó: NBCUniversal via Getty Images via Getty Images)
Falk már kamaszkorától kacérkodott a színészettel, iskola mellett megfordult olykor a színpadon a felsőoktatásban töltött esztendőkben is, és bár mindig imádta, sosem mert a pályára lépni, mivel az apja ezt nem tartotta olyan pályának, amiből tényleg meg lehet élni. A CIA-fiaskó után döntött úgy, hogy maga mögött hagy mindent, és a színpadnak szenteli az életét.
28 éves voltam, amikor eldöntöttem, hogy színész leszek. Elmeséltem az apámnak, és ő azt mondta: „Az életed hátralévő részében festeni fogod az arcodat és hülyét csinálsz magadból?” Én pedig azt feleltem: “Így van.” Megszorította a kezemet, és sok szerencsét kívánt.
Az apja – akivel egyébként nagyon jó viszonyt ápolt – csak azután kezdte komolyan venni őt színészként, hogy elkezdett nagyobb összegekről szóló csekkeket kapni a filmes munkáiért.
Columbo és Cassavetes
A karrierje New York színpadjain indult be, de ettől még nem ismeretlen színészként kapta meg Columbo hadnagy szerepét. 1961-ben és 1962-ben zsinórban kétszer is jelölték Oscar-díjra, de a szobrocskát egyszer sem kapta meg. Komoly tüskét hagyott benne, hogy amikor helyette Peter Ustinovot szólították színpadra nyertesként, a Peter nevet meghallva azonnal felállt, és nagyon megalázónak érezte, hogy a teljes név felolvasása után vissza kellett ülnie. A helyzetet annyira kellemetlennek tartotta, hogy utána kirúgta az ügynökét, mert nem figyelmeztette őt erre az eshetőségre.
Peter Falk az Emmy-díjjal, 1964-ben (Fotó: NBCU Photo Bank/NBCUniversal via Getty Images via Getty Images)
A karrierje két legfontosabb állomása a hetvenes évek elejére tevődött. Először is 1970-ben leforgatta az első filmjét John Cassavetes rendezésében, a Férjeket, majd 1971-ben útjára indult a Columbo sorozat, aminek ő kapta meg a címszerepét, miután a csatorna felajánlotta a szerepet Bing Crosbynak és Lee J. Cobbnak is, de ők nem éltek a lehetőséggel. Columbo hozta a sikert és a népszerűséget szerte a világon, gyakori alkotótársa, John Cassavetes pedig biztosította, hogy Falk színészként továbbra is éhes maradjon.
Mikor már kezdtem volna színészként egy cinikusabb irányba fordulni, John és az általa bátorított, spontaneitásra épülő színészi stílus visszahozta a lelkesedésemet és az örömöt a játékban
– vallotta erről.
Eközben Columbo hadnagyként sorra gyártotta az évadokat, és az írók mellett neki is köszönhető, hogy a karakter hosszú évtizedek során megőrizte a titokzatosságát. A keresztnevét sosem tudhattuk meg („Azt csak a felesége tudja”), ahogy a felesége nevét sem, akit mindig csak Mrs. Columbóként emlegetett. Amikor feltették neki a kérdést, hogy mi van, ha Mrs. Columbo nem is létezik, határozottan cáfolta ezt a rajongói teóriát, azt viszont megerősítette, hogy lehetséges, hogy a hadnagy által emlegetett többi rokon valóban csak Columbo képzeletének szüleményei, és a nyomozó csak arra használja őket, hogy információt csaljon ki a gyanúsítottakból.
John Cassavetes és Peter Falk a Mikey és Nicky forgatásán (Fotó: Michael Ochs Archives/Getty Images)
Columbo a magánéletben
Peter Falk a hetvenes évek végén szakított először Columbo hadnaggyal, arra hivatkozva, hogy a forgatókönyvek egyre gyengébbek lettek. Később időről időre mégis visszatért a karakterhez – amiben nyilván közrejátszott az is, hogy egy epizódért már akkoriban is több százezer dollárt kapott – , akit még az ezredforduló után is játszott. Nem nagyon tudott mit kezdeni azzal, hogy világszerte rajongtak érte, bár ennek előnyeit kétségtelenül élvezte:
Jó volt, hogy bármilyen étteremben kaptam asztalt, bármikor kaptam taxit és mindegyik ajtó kinyílt előttem
– mesélte erről.
Bár rengetegen szerették, Falk korántsem volt hibátlan. Első férjnek legalábbis csapnivalónak bizonyult. Feleségét, Alyce Mayot még a Syracuse Egyetemen ismerte meg a hatvanas évek elején. Két lánygyereket (Catherine és Jackie) fogadtak örökbe, viszont ahogy nőtt a színész ismertsége, annál többször maradozott ki otthonról. A forgatásokon sokat flörtölő színész hírében állt, az italt és a társaságot se vetette meg, gyakran kimaradozott. A felesége sokáig tűrte a megcsalásokat, de 1976-ban végül kimondták a válást, egy évvel később pedig a színész feleségül vette régi szeretőjét, a nála 22 évvel fiatalabb Shera Danese-t, akit a Columbo forgatásai során ismert meg.
Peter Falk és Shera Danese (Fotó: Christian JENTZ/Gamma-Rapho via Getty Images)
Danese a haláláig vele maradt, a házasságuk több mint harminc évet élt meg, és bár nagyon szerették egymást, Falk kimaradozásai a második feleségét is megviselték. Idősebb korára megnyugodott, akkor már azt vallotta, hogy egy mennyei nap azt jelenti számára, ha egész nap rajzolhat.
A halála előtti pár évben az Alzheimer-kórnak köszönhetően elkezdődött a színész lassú leépülése. Bár eggyé vált a karakterrel, a halála előtti időszakban már nem emlékezett rá, kicsoda Columbo hadnagy.
Az utolsó időszakát botrány is kísérte, mivel egyik lánya, Catherine pert indított Falk gondviselője, Shera Danese ellen, mondván a második feleség megtagadja tőle a jogot, hogy láthassa a beteg édesapját. A pereskedés végül Catherine győzelmével járult, havonta egyszer láthatta az édesapját, de a halálakor már nem lehetett vele. Amiatt pedig különösen csalódott volt, hogy ő is csak a hírekből, illetve Shera ügyvédjétől tudta meg a halálhírt: ugyanakkor, mint bárki más. A végső döfés pedig az volt, hogy nem árulták el neki, mikor és hol lesz a temetés, így nem tudott elbúcsúzni az apjától, akivel ugyan voltak viharos időszakaik, de mindvégig szerették egymást.
