Vivi: Emlékszel, mikor láttad először a Bajos csajokat?
Andi: Szerintem ilyen 15 körül voltam, már biztosan középiskolás. És arra is tökre emlékszem, hogy a nővéremmel mentünk el megnézni, és véletlenül feliratos vetítésre foglalt jegyet, ami nem volt jellemző, mert én utáltam a feliratot olvasni, tehát én mindent szinkronosan akartam akkor még nézni. Viszont így is tök nagy élmény volt.
Csak az volt a gáz, hogy az osztálytársaim nem nagyon látták ezt a filmet, és nem tudtam kivel megbeszélni. Pedig harminckét másik lánnyal – meg egyetlen fiúval – jártam egy osztályba, és ennek ellenére sem gyűrűzött be ez hozzánk.
Vivi: Nálunk, általános iskolában ehhez képest már az alapműveltség része volt. Bár én nem moziban láttam, mert mikor kijött, még csak 8 éves voltam, tehát én valamivel később, a tévében néztem meg először. De mire 13-14 évesek lettünk, ciki volt nem ismerni a Bajos csajokat.
Sőt, nyolcadikban voltak olyan terveink, hogy előadjuk a Plasztikok karácsonyi táncát, csak aztán valamiért kudarcba fulladt a vállalkozás… Egyébként úgy rémlik, pont azért, mert hogy túl vadnak ítélték a koreográfiát a tanárok. Kíváncsi voltam, hogy az új verzióban lesznek-e hasonlóan ikonikus pillanatok.
Andi: Abszolút lelkesedéssel indultam el én is a moziba! Viszont nem azzal az elvárással ültem be, hogy most akkor egy Bajos csajok remake-et fogunk látni, hanem egy teljesen önálló filmre számítottam.
Vivi: Én is, pláne annak tudatában, hogy ez valójában nem a 20 évvel ezelőtti film remake-jeként készült, hanem az eredeti verzióból készítettek egy nagyon sikeres Broadway musicalt, és ezt adaptálták most a nagy vászonra. Mint ahogy anno a Grease-zel csinálták. Éppen ezért reméltem, hogy egy pastiche-szerű tisztelgést fogunk kapni: ugyanaz a sztori, csak 2024-re hangolva.
Andi: Igen, igazából annyira nem egyedi ez a történet, tehát most spoilerezni sem fogunk tudni. Aki látta az eredetit, annak ez a film nem fog túl sok meglepetést okozni.
Vivi: Különösen, mert én úgy éreztem, hogy nem igazán tudták eldönteni, hogy igazából mit is akarnak ezzel az új verzióval elérni. Egy vadiúj musicaladaptációt, ami csak utal a 2004-es Bajos csajokra? Vagy egy szóról szóra lekoppintott remake-et?
Andi: Nekem is ez volt a benyomásom: nem tudtak beleállni abba, hogy mennyire nyúljanak hozzá a régihez. Ettől pedig komplett káosz lett a végeredmény, és bár alapvetően jól szórakoztam, de nem volt maradandó élmény.
Vivi: Egyetértek. Voltak nagyon jó megoldásai, tetszett néhány újdonság. Szerintem tök jó alapvetően annak a koncepciója, hogy ez egy musical, az is ötletes volt, hogy ezúttal a Burn Book lapjai ezúttal nem kinyomtatva terjednek, hanem a neten, és Regina bukása is a TikTokon érzékelhető. Ilyenekből szerettem volna többet látni, de ehelyett inkább a régi filmet forgatták újra pontról pontra, néha megszakítva zenékkel.
Andi: De úgy, hogy közben szelektáltak: benne hagytak ugyan néhány ikonikus jelenetet, de meghatározó szállóigék, beszólások és megmozdulások maradtak ki. A mi családunkban állandóan használjuk Karen időjárásjelentését, ha esik az eső: „30 százalék az esély rá, hogy máris zuhog.”
Vivi: Vagy mikor Cadynek beakad a baró a klasszba, és azt mondja, hogy klaró. Nekem fájt, hogy bár az angol verzióban ez megmaradt, a fordítás kinyírta, és valami teljes új szót kaptunk helyette. Kimaradt az is, hogy „Ha afrikai vagy, miért vagy fehér?” – csak az már nyilván nem politikailag korrekt. Pedig eddig is tudtuk, hogy ez nem oké. Sőt, Gretchen expliciten rászól Karenre, hogy nem illik ilyet mondani.
Andi: Igen, olyan mozzanatok vesztek el, ami a Bajos csajok esszenciájától fosztotta meg a filmet. A „mean girl”-ök, nem voltak elég gonoszak, pletykásak, álságosak, kavarógépek.
Vivi: Meg nem voltak elég szexik: ma már biztosan nem csinálnánk meg ezt a karácsonyi táncot, mert semmi provokatív nincs benne. Tényleg az a nagy újítás, hogy akrobatikáznak benne?! Nem véletlenül a halloweeni tánc terjed a TikTokon, abban legalább van valami plusz. Mondjuk ezt szegény Regina George nem mondhatja el magáról. Elvileg ő az iskola legszexibb csaja, mégis katasztrofális cuccokba öltöztették, és még a halloweeni bulin is – ahol ugye „szajha-szabály van” – legalább annyi textil van Reginán, mint Cadyn, aki egy komplett menyasszonyi ruhában van.
Andi: Regina volt nekem mindig is a Bajos csajok főszereplője, egy erős karakter, aki mindenkit a bűvkörébe von. Megfosztották az erejétől, azáltal, hogy nem mertek beleállni a „mean girl”-ségébe. Pláne azzal a kínos jelenettel, ahol Cady bocsánatot kér tőle a végén. Reginának kellett volna elvinnie a hátán az egészet, de sem neki, sem másnak ez nem sikerült. Pedig Janisre még számítottam volna – ő volt számomra a másik nagyon meghatározó karaktere az eredetinek.
Vivi: Persze, hát a Bajos csajok lényege, hogy Janis kicsinyes bosszút akar állni Reginán egy gyerekes balhé miatt. De az a baj, hogy ezúttal a balhé nem gyerekes, mert Janis nem egy fiús csaj, akit leszbikusnak „csúfolnak”, hanem konkrétan leszbikus, Regina pedig outolja őt. Ami jóval súlyosabb dolog annál, mint amennyire átsiklik rajta a film, és nem támasztja alá ez a fajta gyermekded bosszúhadjáratot. A másik alappillére meg ugye Cady, aki meg akarja szerezni Aaront…
Andi: Csakhogy szegény fiú olyan jelentéktelen, hogy észre sem vettem volna, ha nincs a filmben. Lehet, hogy A nyár, amikor megszépültem második forgatásán hagyta Christopher Briney a karizmáját, mert döbbenetesen lagymatag volt szegény. Sőt, mindenki elképesztően vérszegény. Még a dalok is.
Vivi: Összesen három számra tudom azt mondani, hogy jó volt: Karen dalára, a Sexyre, a Revenge Partyra, és a Reginát bemutató Meet the Plasticsre. Szerintem utóbbi volt az egyetlen, ahol Regina olyan ördögi és dögös méhkirálynő lehetett, mint amilyennek Rachel McAdams verziójában megismertük. De Renée Rapp nem kapott elég lehetőséget arra, hogy gonoszkodjon, pedig nem véletlenül tartották meg egyedül őt a színdarabból, mert amúgy meg nagyon jó hangja van. Nem úgy, mint a Cadyt alakító Angourie Rice-nak – nulla erő van abban, ahogy énekel.
Andi: És nem csak ez a gond. Semmi karakterfejlődése nem volt Cadynek. Lindsay Lohan azért befutott egy ívet a filmben, ez a lány viszont végig szürke kisegér maradt. Egyetlen jelenet volt, amikor átvette Regina helyét, és meg is látszott rajta – ott kellett volna rákapcsolnia, de nem jött össze. Lehet, hogy azért, mert nem is igazán mutatták, ahogy szétrobbantja a Plasztikokat?
Vivi: Tényleg, ez lehetett a baj! Gretchen kiborulása, Cady kavarása a telefonon… ezek mind kimaradtak, ahogy az összeesküvés konkrét lépései is. És ezért nekem felszínesek maradtak a kapcsolati dinamikák is. Egyáltalán nem volt jelentősége, hogy Cady nem ment el Janis kiállítására, mert nem láttam, hogy barátok lennének. Értem én, hogy kellett a hely a daloknak, de nem fért volna bele egy montázs az éneklés alá?!
Andi: Legalább elterelte volna a figyelmet a gagyi playbackről. Bár arra jutottam, hogy nem lehettek ennyire bénák, szóval szerintem szándékosan vált önmaga karikatúrájává.
Vivi: Én viszont pont, hogy úgy éreztem, hogy a musicalrészekbe kifejezetten sok energiát fordítottak, és egy csomó jó ötletük volt. Kifejezetten komolyan vette magát a film, ezért volt olyan ordítóan gáz az ének.
Andi: Én meg pont fordítva látom. Legalább volt valami, amiben nem értünk egyet.
Vivi: De abban egyetérthetünk, hogy a közönségét egyáltalán nem vette komolyan. Az eredeti Bajos csajok át tudta adni a „szeressük, és ne bántsuk egymást” üzenetét anélkül, hogy szájbarágós legyen. De 2024-ben már annyira ostobának tartják a nézőt, hogy konkrétan a kamerába nézve oktattak ki minket arról, hogy ez az egész sztori egy tanmese, egy elrettentő példa volt.
Andi: Igen. Nem fogom többet megnézni, az biztos. De alapvetően nem éreztem azt, hogy elvesztegettem két órát az életemből, mert attól még szórakoztató volt.
Vivi: Az volt egyébként…de hogy Regina George-ot idézzem, a 2024-es verzió csak „olyan akar lenni”, mint az eredeti, de azért nem érhet fel hozzá.