nlc.hu
Szabadidő
Bizarr szokások a 19. századból

Ékszer élő bogarakból, partikellékként használt múmia és fogmosás mézzel – Bizarr szokások a 19. századból

A szédült, szeszélyes, romantikus és gyakran tényleg önmaga körül forgó 19. század Angliájában (illetve kisebb mértékben a kontinensen is) mintha meg lettek volna húzatva az emberek; legalábbis a korabeli, furcsábbnál furcsább szokások közül néhány határozottan erre utal.

Lángoló társasjáték

A viktoriánusok szerették a társasjátékokat és szerettek veszélyesen élni, illetve a kettőt előszeretettel kombinálták is: ebből született a snap dragon nevű, teljesen értelmetlennek, ám annál élvezetesebbnek tűnő szórakozás, amelynek az volt a lényege, hogy mazsolát kellett egy tálba önteni, rumba áztatni, majd meggyújtani, és aztán igyekezni minél több szemet kivenni és megrágni, amíg azok lángoltak.

Gyerekek snap dragont játszanak (forrás: Wikipedia)

Gyerekek snap dragont játszanak (forrás: Wikipedia)

Döglött madarak és élő bogarak mint divatkiegészítők

A viktoriánusok a természetet is szerették (legalábbis magukon viselni), ezért a különböző tollas kalapok és ruhák nagy divatnak számítottak. A kalandvágyóbb hölgyek pedig még komplett madártetemekkel (!) is díszítették a ruháikat; ez olyannyira népszerű trendnek számított, hogy – állítólag – 67 madárfajt sodort a kihalás szélére (vagy még azon is túlra). A divatérzékeny hölgyek nemcsak döglött madarakat viseltek magukon, hanem élő (vagy többé-kevésbé élő) bogarakat is, csinos ékszer formájában – ami persze a rovarpopulációnak sem tett túl jót.

Hölgy döglött madárral a fején (fotó: Wikipedia)

Hölgy döglött madárral a fején (fotó: Wikipedia)

Múmiakicsomagolás

A viktoriánusok az ókori múmiákért is rajongtak, és gyakran hordtak haza ilyen ősi tetemeket egyiptomi nyaralásaikról, hogy aztán egy exkluzív házibuli keretében – amelyre természetesen az összes barátjukat meghívták – ünnepélyesen kicsomagolják a gyolcsokból a holttestet. Szóval, igen, akár úgy fogalmazhatnánk, hogy a múmiák közkedvelt partikellékeknek számítottak ekkoriban. Egy nevezetes összejövetelen II. Pinodzsem thébai főpap második feleségét, a valamikor a Kr. e. 10. században fiatalon elhunyt Neskhonst csomagolták ki, majd állítólag egy olyan szerkezetbe helyezték, ami úgy mozgatta, mintha táncolna – alighanem ezt hívják hullagyalázásnak. A hazavihető múmiák iránti kereslet olyan nagy volt, hogy az egyiptomiak a kevésbé látogatott romvárosokból inkább a nagyobb turistaforgalmat bonyolító területekre szállították őket.

Fogkrémként használt méz 

Az egészségtudatos viktoriánusok szén és méz keverékével gondoskodtak fogaik ápolásáról, ami azért elég meredeken hangzik. Igaz, a faszénnek állítólag van némi fehérítő képessége, ám a méz kifejezetten káros a fogakra. Mondjuk cserébe nagyon finom.

Csengő a koporsóban

Abban a korszakban, amikor a halál sokkal inkább a mindennapok részének számított, illetve az orvoslás sem egészen állt olyan szinten, mint manapság, az embereket komolyan megrémítette annak a lehetősége, hogy esetleg véletlenül élve temetik el őket (ami nem túl gyakran, de azért tényleg előfordult). Ezért a viktoriánusok ún. biztonsági koporsókat terveztek, amelyeket csengővel láttak el, hogy az elhunytak a föld alól is tudjanak jelezni, ha , nos, mégsem hunytak el teljesen. Ez gyakran téves riasztást eredményezett, mivel a bomlástól megduzzadt holttestek is működésbe hozhatták a csengőket.

Biztonsági csengő (forrás: detailed history)

Biztonsági csengő (forrás: detailed history)

Pénzért vehető feleség

Az 1800-as években a válás drága mulatság volt, ezért azok, akik nem engedhették meg maguknak a tetemes jogi költségeket, néha eladták a feleségüket a legtöbbet ajánlónak: ez gyakran a feleség teljes beleegyezésével történt, akit általában a családja vagy egy új szerető vásárolt meg magának.

Vasútőrület

A 19. század fantasztikus új találmánya, a vasút alapvetően változtatta meg az emberek életét – de nem csak pozitív irányba. Ugyanis sokan – okkal vagy ok nélkül – attól tartottak, hogy a nagy sebességgel való száguldás az országon keresztül egyenesen őrületbe kergetheti a mentálisan egyébként is instabil honfitársaikat. A korszakban számos olyan (rém-)történet forgott közszájon, amelyek szerint a vonatok hangjának és mozgásának köszönhetően az emberek elvesztették az eszüket és agresszívvá váltak, a különféle elmegyógyintézetekből szökött betegek pedig tömegesen szálltak vonatra, hogy aztán elszáguldjanak a szabadság és a totális őrület felé – legalábbis így beszélték.

Extrém doppingszerek

A teljesítményfokozó szerek – vagyis a dopping – használata is nagyjából erre a korszakra vezethető vissza vissza. A viktoriánus sportolók, például a hosszútávgyaloglók, akik akár több száz kilométert is megtettek néhány nap alatt, közben kokaleveleket rágcsáltak a fáradtság ellen, és olyan tonikokat kortyolgattak, amelyek fő összetevője a sztrichnin volt. Néha még be is fecskendezték a szert, hogy a légzőrendszerük leállása után is tovább tudjanak haladni.

Bizarr karácsonyi üdvözlőlapok

A viktoriánus korban még nem volt teljes konszenzus arról, hogyan is illene ünnepelni a karácsonyt, szóval a korabeli ünnepi képeslapokon ennek megfelelően nem fenyőfák, hóemberek, angyalkák és más hasonlók kaptak helyet, hanem mindenféle bizarr és szürreális illusztrációk: antropomorf ételek, döglött vagy abszurd tevékenységeket végző állatok és erőszakos jelenetek váltották egymást, mindez persze a barátoknak és szomszédoknak szóló kedves és szívhez szóló karácsonyi üdvözletek mellett. Hiába, régen minden jobb volt!

Egy jellegzetes viktoriánus karácsonyi üdvözlőlap (forrás: Wikipedia)

Egy jellegzetes viktoriánus karácsonyi üdvözlőlap (forrás: Wikipedia)

Mérgező ételek

A 19. században az sem volt szokatlan, hogy a kenyértésztához krétát vagy timsót adagoltak, hogy szép, gusztusos fehér legyen az elkészült pékáru. Egyes pékek még agyagot, gipszet vagy fűrészport is használtak a receptjeikhez. A sört sztrichninnel ütötték fel, és szinte minden tartalmazott valamilyen mértékben ólmot. A gyümölcsökbe, a lekvárokba és a borba rézszulfát került, az édességekbe higany, Londonban pedig sok fagylaltárus vízből és krétából keverte ki a portékáját. Ilyen étrend mellett csoda, hogy éltek egyáltalán emberek.

Elektrosokkoló öv

Fáradt? Migrén gyötri? Szorongástól szenved? Köszvény gyötri? Minderre megoldás jelent a korszak egyik legnépszerűbb csodaszere, Isaac Pulvermacher híres hidroelektromos öve: ez a csinos, töltényövre emlékeztető szerkezet tulajdonképpen egyfajta ön-elektrosokkoló eszköz volt, amelyet 1851-ben, a londoni Crystal Palace-ben megrendezett első világkiállításon mutattak be először, azután pedig hamar felkapottá vált az előkelő szalonok közönsége körében; évente állítólag 50 ezerrel nőtt a felhasználók száma. A hidroelektromos övnek természetesen semmiféle gyógyhatása nem volt, cserébe az elektromos áram fájdalmas és csúnya hegeket hagyott maga után.

Isaac Pulvermacher elektromos öve (forrás: Wikipedia)

Isaac Pulvermacher elektromos öve (forrás: Wikipedia)

Fürdés a tengeri szekéren

A 19. században divatba jött a strandolás is, ám a közmondásos viktoriánus erkölcsökkel ez nehezen (vagyis nem minden esetben) volt összeegyeztethető, így aztán a tengerben megmártózni kívánó hölgyek ún. fürdőgépeket béreltek, amelyek nagyjából úgy néztek ki, mint az ekhós szekerek, amiket belehajtottak a tengerbe. A fürdőgépek jótékony takarásban pedig a nők végre nyugodtan pancsolhattak anélkül, hogy bárki meglátta volna őket fürdőruhában (amely természetesen így is gyakorlatilag az egész testüket eltakarta).

Alvás egy koporsóban

Aki az utcán élt, és viszonylag biztonságos alvóhelyre volt szüksége, az üdvhadseregtől mindössze négy pennyért bérelhetett egy koporsó alakú ágyat estére; ezek nem voltak túl kényelmesek (naná, hisz miért is lenne kényelmes egy koporsó), de legalább túl lehetett bennük élni az éjszakát. Ez is valami.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top