A magyar neoavantgárd mestere, a hazánkból 1974-ben egy nyugatnémet ösztöndíjjal távozó Lakner László műve bekerült a párizsi Centre Pompidou kollekciójába. Lakner Barikád című, 1972-es festményét a múzeum Közép-Európai Akvizíciós Bizottsága révén szerezte meg a világhírű összművészeti központ.
A Barikád fotórealista festmény, Lakner László ilyen korszakának kulcsműve. A festmény első verzióját az esseni Folkwang Museumban őrzik. A forradalom emlékműveként értelmezhető kép az 1968-as párizsi diáklázadások mellett
rejtetten az 1956-os forradalmat is megidézi.
Az utcakő a minimal art kockamotívumának újbaloldali szellemiségű, politikai üzenettel bíró változata; a szocialista realizmus toposzára, a „proletariátus fegyverére” is utal. Lakner újragondolta és -értelmezte a több magyar művész konceptuális alkotásaiban visszatérő motívumot.
Lakner festménye az absztrakt struktúraábrázolás és a társadalmi kérdésekre rezonáló realizmus szintézise.
Lakner a hazai Iparterv-kiállítások mellett háromszor is kiállított a Velencei Biennálén, 1977-ben pedig a kasseli documentán. 1974-ben az aacheni Neue Galerie – Sammlung Ludwigban, 1975-ben a Neuer Berliner Kunstvereinban nyílt önálló kiállítása. Itthonról való távozása után, 1974-ben megkapta a DAAD Berliner Künstlerprogramm ösztöndíját, 1976-ban a Német Műkritikusok Díját, 1981-ben a New York-i PS1 ösztöndíját.
1998-ban Kossuth-díjjal tüntették ki, 2022-től a Nemzet Művésze.
2004-2005-ben a budapesti Ludwig Múzeumban, 2022-ben a debreceni Modemben nyílt retrospektív kiállítása. Lakner a legjelentősebb magyarországi közgyűjtemények mellett számos külföldi közgyűjteményben is megtalálható, így a berlini Neue Nationalgalerie-ben, az esseni Folkwang Museumban, a rotterdami Museum Boijmans-Van Beuningenben, a kölni Museum Ludwigban, az aacheni Ludwig Forum für Internationale Kunstban, a firenzei Galleria degli Uffiziben és a tokiói Hara Museumban is.
