150 millió eladott lemez, 10 aktív év, 9 nagylemez, 2 szerelmespár, 2 válás, 40 év szünet: ha úgy döntenénk, számokkal írnánk le a svéd ABBA zenekart, akkor az valahogy így nézne ki. Ilyen végtelenül szimplának, pedig ha valami, hát a svéd zeneipar máig legsikeresebb együttese az pont sosem volt. Hogy csak néhány példát mondjunk: nincs még egy olyan zenekar az egész világon, amit két különböző szerelmespár hozott volna össze. De olyan együttesből is viszonylag kevés van, ami a legsikeresebb évei alatt ilyen keveset turnézott csak azért, mert a tagok a koncertezésnél is jobban szerették a zeneszerzést – otthon. Szóval, az ABBA sosem volt épp egyszerű, cserébe végtelenül emberi, szerethető és bájos igen. No, meg tehetséges. Olyan zenészekből jött létre, akik külön-külön, már jóval az ABBA indulása előtt is letették a névjegyüket itt-ott, és akik egy egésszé összeállva, valami olyat hoztak létre, ami egyszerre szórakoztatja a múlt és a jövő generációkat, és ami mára – talán pontosan ezért – halhatatlanná vált.
„Ez volt a pályafutásunk mélypontja”
Agnetha Fältskog, Benny Andersson, Björn Ulveaus és Anni-Frid Lyngstad 1972-ben alapították meg az ABBA-t akkor még Björn & Benny, Agnetha & Anni-Frid néven. A zenei pályafutásuk azonban sokkal korábban, már a 60-as években elindult. Agnetha például (aki egész kicsi korától arról álmodozott, hogy híres énekesnő lesz) egy svéd kisvárosból, Jönköpingből indulva, 1967-ben – egy saját szerzeménnyel – országos hírnévre tett szert. És Björn nevét is jól ismerték már hazájában az ABBA indulásakor, hála a Hootenanny Singers nevű folkegyüttesnek, amivel rendszeresen turnéztak az országban – és olykor azon kívül is. Björn egy ilyen turnén találkozott először a billentyűs-zeneszerző Benny Anderssonnal, aki azután lett nagy név Svédországban, miután Hep Stars nevű együttesével, 1964-ben feldolgozták Vince Taylor Cadillac című számát. A Norvégiából érkezett Anni-Frid először jazz-énekesként szerzett nevet magának, majd miután az EMI-től a független Polar Records Company nevű lemezkiadóhoz igazolt, felkeltette a szintén itt dolgozó Benny érdeklődését.
Agnetha és Björn egy reklámforgatáson, Anni-Frid és Benny pedig a közös munka során szeretett egymásba. Mivel a két szerelmespár a munka miatt sok időt töltött együtt, azon kívül is össze-összejártak, de az, hogy együtt dolgozzanak, pláne egy együttesben, még csak fel se merült bennük. „Először 1970-ben, egy közös ciprusi nyaraláson énekeltünk együtt” – árulta el Benny Andersson a 7NewsSpotlight riporterének, majd nevetve hozzátette, ez az első néhány közös éneklés finoman szólva se úgy sikerült, ahogy azt gondolnánk. „Nem szóltunk valami nagyszerűen. Mármint, a lányoknak persze csodás hangjuk volt, mindig is tehetséges énekesek voltak…de akkor, valahogy mégse volt jó.”
Fotó: Jorgen Angel/Redferns
A négyes 1970-től rövid ideig Fest Folk néven lépett fel együtt és főleg feldolgozásokat adtak elő. „Ez volt a közös munkánk lehető legmélyebb pontja” – mondta Björn Ulveaus nagyon őszintén erről az időszakról.
Ez a formáció kész kabaré volt, de végső soron szükség volt rá, hogy rájöjjünk, a mi utunk az, hogy saját dalokat írjunk.
„Mi vagyunk az ABBA Svédországból és meg fogjuk nyerni ezt a versenyt”
A rossz emlékű Fest Folk-os időszak után, 1973-ban az ABBA (még Björn & Benny, Agnetha & Anni-Frid néven) Ring Ring címmel saját nagylemezzel rukkolt elő. Elsősorban a skandináv hallgatókat célozták, de a lemezből jutott Ausztráliába, Nyugat-Németországba, Dél-Afrikába és Mexikóba is. Ugyanebben az évben, immár a végleges, ABBA néven (amit egy lemezkiadó producer javaslatára változtattak meg) megpróbálkoztak az Eurovíziós Dalfesztivállal is, de az előszobának számító svéd válogatón (Melodifestivalen) csak harmadikok lettek.
És máris 1974-et írtunk, azt az évet, ami sok szempontból a fordulópontot jelentette az ABBA történetében. Nem csak azért, mert március 4-én Waterloo címmel megjelent a második nagylemezük (és az első, amit már az Egyesült Államokban is kiadtak), hanem mert ebben az évben a címadó dallal végre sikerült kijutni az Eurovíziós Dalfesztiválra, amit nagyon simán, hatalmas fölénnyel meg is nyertek. A sikeren felbuzdulva gyorsan lefordították a Waterloo-t (amit a fesztiválon adtak először elő angolul) angolra, németre és franciára, hogy ezzel is imponáljanak a nagyobb zenei piacoknak. És egy ideig még robogott is velük a szekér, de a 70-es évek második felére úgy tűnt, elfogyott a szerencse és a lendület is.
„Miután megnyertük az Eurovíziót, egy ideig még élvezhettük a sikert. Aztán, ahogy az lenni szokott a dalfesztivál győzteseivel, egyre inkább elfelejtettek minket. Vártuk az áttörést, de nem igazán történt semmi” – idézte fel az időszakot Benny Andersson egy interjúban. Hozzátette, az együttes akkoriban Londonban dolgozott és leginkább abból mérték le az értéküket, milyen autót küldtek értük.
Közvetlenül a Waterloo után még gigantikus limuzinok jöttek, aztán idővel az autók egyre kisebbek lettek, míg végül már egy VW buszba zsúfoltak be bennünket.
Ki tudja, mi lett volna a zenekarral, ha nincs Lasse Hallström és nincsenek az ausztrálok. Míg az előbbi 4000 dollárnak megfelelő koronáért elkészítette az SOS, a Mamma Mia és az I Do, I Do, I Do videóklipjét, amik aztán a zenekar helyett járták be az egész világot, addig az ausztrálok – minden túlzás nélkül – felzabálták ezeket a videókat és velük együtt az ABBA-slágereket is.
Fotó: John Downing/Express/Getty Images
„Addig csináljuk, ameddig jól esik”
Miután gyakorlatilag felrobbantották Ausztráliát, kapcsolt a világ többi része is ABBA-ügyben. A zenekar negyedik nagylemeze, az Arrival már Európa nagy részén és Nagy-Britanniában is az egyik legnépszerűbb és leggyorsabban fogyó album lett, a Fernando, a Money, Money, Money és a Dancing Queen című számok pedig hosszú hetekre kibérelték maguknak a toplisták első helyeit. Ezzel a zenekar életében beköszöntött az aranykor: slágert slágerre halmoztak, 1977-ben lenyomtak egy Európa-Ausztrália turnét és egyik megkeresést kapták a másik után.
Björn Ulveaus azt nyilatkozta, a hirtelen jött szupersztárság sosem okozott nekik komolyabb stresszt, se feszültséget („Egyedül akkor izgultunk kicsit, mikor két héttel a megjelenés előtt egy dalunk még hiányzott az új lemezünkről. Aztán egy este alatt megírtuk a Super Troupert.”), éppen a svéd hidegvérüknek köszönhetően, ám a csapatból nem mindenki osztotta a véleményét. „Hiába készültem kicsi korom óta arra, hogy énekesnő legyek, meglehetősen szégyenlős és félénk az alaptermészetem. Már-már túlzottan is” – árulta el a Guardian újságírójának Agnetha, aki nem rejtette véka alá azt sem, hogy rendszeresen előfordult, hogy már napokkal a fellépések előtt rettenetesen izgult.
Ha ma adhatnék tanácsot a fiatalabb énemnek, egész biztos azt mondanám neki, hogy »ne aggódj már folyton! Lazíts! Próbáld élvezni egy kicsit az életet!«
– mondta.
Nem sokat segített az énekesnő szorongásain, hogy egy idő után a világ szexszimbólumként tekintett rá; többször kellett a külsejét firtató, udvariatlan és meglehetősen tárgyiasító kérdésekre mosolyogva válaszolgatnia és olyan is volt, hogy egy újságíró kerek-perec megkérdezte tőle, milyen érzés, hogy övé a világ legszebb feneke. És, ha ez önmagában nem lett volna még elég, Agnetha kifejezetten félt a repüléstől és nem szívesen volt távol a gyerekeitől, akik mindketten az ABBA-érában, vagyis 1972 után születtek. Nem mondjuk, hogy Björnnel csak és kizárólag emiatt futott zátonyra a házasságuk, de hogy a fentiek mind belejátszottak, az egészen biztos. 1979-ben aztán a nyilvánosságnak is bejelentették a különválásukat, ami alapjaiban rengette meg az ABBA jövőjét is.
„Ha feloszlunk, az közös döntés lesz”
Miközben a sajtó Agnetha és Björn válása kapcsán már az ABBA feloszlását vízionálta, az együttes folytatta a munkát: még ugyanebben az évben kiadták a hatodik nagylemezüket Voulez-Vous címmel, majd egy újabb – Észak-Amerikát és Japánt is érintő – turnéval igyekeztek végérvényesen elnémítani a feloszlásukról szóló pletykákat. Aztán jött 1980 és a Winner Takes it All. A dal Nagy-Britanniában azonnal a toplisták tetejére ugrott, ezzel egyidőben megindultak a találgatások, vajon Björn saját párkapcsolati drámáját írta-e meg benne. Ulveaus az első pillanattól kezdve tagadta ezt, többször elmondta, hogy bár a szöveg valóban egy hosszú párkapcsolat végét dolgozza fel, de a válásról, mint általánosságról beszél. „Ami a válásomat illeti, egy dolgot bizton állíthatok: abban nem volt se győztes, se vesztes” – tette még hozzá.
Fotó: Universal Archive/Universal Images Group via Getty Images
A Winner Takes It All-ról egyébként azóta kiderült, hogy az alapjait Benny és Björn 1979-ben, Viggsöben rakták össze. Az akkor még sokkal merevebb, metrikusabb dal a szerzőktől a meglehetősen személyes Story Of My Life (szabadfordításban Az Életem Története) munkacímet kapta, és azonnal nem is fejezték be. Csak néhány nappal később; miután Benny valamivel sanzonosabbá formálta az eredetit, Björn pedig hazavitte, majd – saját bevallása szerint is – alaposan beviszkizve, egyetlen óra leforgása alatt megírta hozzá a szöveget.
Eléggé részeg voltam, és egyszerűen megrohantak a szavak. Úgy, ahogy általában az érzések szoktak
– mesélte később.
Ulveaus egy korábbi interjúban a dallal kapcsolatban elmondta, Agnethának nem volt ellenére, hogy megjelentessék azt. Az énekesnő 2013-ban a Standardnak beszélt erről részletesen: „A tény, hogy a válásunk idején írta, nagyon megrázó. De nem bántam. Jó érzés volt megcsinálni is, mert sokféle érzést bele tudtam tenni” – mesélte, majd elárulta, egyáltalán nem bánja azt sem, hogy ezeket az érzéseket meg kellett osztania a nagyközönséggel.
Nem tűnt nem helyénvalónak. Olyan sok van ebben a dalban.
Egy újabb nagylemezt és egy újabb válást követően (1981-ben Benny és Anni-Frid házassága is válással ért véget), az ABBA 1981-ben kiadta a nyolcadik és sokáig utolsó albumát, a The Visitort, aminek sikeressége már elmaradt a korábbi albumokétól. 1982 tavaszán még elkezdtek stúdiózni, de se Andersson, se Ulveaus nem volt elégedett a kínszenvedéssel rögzített három dallal. Úgy döntöttek rövid szünetet tartanak, majd augusztusban újra stúdióba vonultak; össze is raktak egy kislemezre való anyagot, és hogy népszerűsítsék, bevállaltak néhány beszélgetős műsort is. 1982. novemberében Noel Edmonds vendégeiként megjelentek a The Late, Late Breakfast Show-ban, ahol hevesen tagadták, hogy feloszlanának, majd elmondták, ha egyszer mégis oda jutnának, az biztosan közös döntésük lesz. A meglehetősen rossz hangulatú (és ma már hírhedt) beszélgetés végén még elénekelték a Thank You For The Music című dalukat, majd sose álltak színpadra többé.
„Szünetre mentünk, és ennek a szünetnek most vége”
Ezután jó 40 évig hallgattak. Vagyis nem teljesen, mert:
- 1983-ban Björn és Benny Tim Rice oldalán aktív részt vállalt a The Chess (A sakk) című musical zeneszerzésében,
- Agnetha és Anni-Frid is megpróbálkoztak a szólókarrierrel,
- 1994-ben zöld utat adtak a Muriel esküvője című filmnek, amiben a főhős ABBA-dalokat hallgat,
- 2008-ban Benny és Björn közreműködésével elkészült az ABBA-dalokon alapuló Mamma Mia! című film, amiből mára igazi franchise lett.
A Mamma Mia! premierje után, ahol egyébként mind a négy ABBA-tag jelen volt, szárnyra kaptak a pletykák arról, hogy az együttes újra összeállhat. A globális reménykedésnek aztán Björn és Benny vetett véget, amikor kategorikusan kijelentették: nincs az a körülmény, ami miatt újra visszatérnének a színpadra. „A pénz nem számít, mert azt szeretnénk, ha az emberek úgy emlékeznének ránk, amilyenek voltunk” – mondta. És bár Agnetha – akiről sokan, sokáig azt hitték, hogy az egyetlen kerékkötője az újra összeállásnak – 2013-ban azt nyilatkozta a Die Zeitnak, hogy „ha megkérdeznének, igent mondanék”, a visszatérésre a rajongóknak egészen 2021. novemberéig várniuk kellett.
Fotó: Dave J Hogan/Getty Images
A The Voyage című 9. ABBA nagylemez után, az együttes 2022-re egy sor – szám szerint 10 – londoni koncertet is bejelentett, ahol az eredeti tagok nagy műgonddal létrehozott hologramokként – ABBAtárokként – a 70-es évekbeli külsejükkel térhettek vissza a színpadra.
Mindig is érdekeltek minket az innovációk, hogy valami újat, különlegeset hozzunk létre. Ebben a formában ráadásul megtehetjük, hogy betereljük az embereket az arénába, egy ABBA-koncertre, míg mi otthon főzünk, vagy épp kutyát sétáltatunk
– magyarázta a döntés okát a New York Times-nak Björn.
A dalszerző hozzátette: „Emlékszem, amikor újra stúdióztunk ennyi év után, körbenéztem; belenéztem Agnetha és Anni-Frid szemébe, és egy szempillantás alatt átjárt a jól ismert melegség. Eszembe jutott a múltunk, mindaz, ami összeköt bennünket, és hirtelen úgy éreztem, ezen a bolygón senki nem tapasztalta meg azt, amin mi négyen keresztülmentünk – és jobban belegondolva, tényleg senki nem élte át azt, amit mi. Az emberek meghalnak, nem maradnak életük végéig jó viszonyban, de mi barátok maradtunk. És ezért végtelenül hálás vagyok.”
És bár a The Voyage után maguk a tagok is nyilatkoztak ellentmondásos dolgokat egy lehetséges, 10. nagylemezről, 2022. májusában Andersson a Variety-nek már csak ennyit mondott:
Ezután már nem fog történni semmi.
