Igencsak örülhetnek azok, akik szeretik a fizikai teljesítmény alapú játékokat – legyen szó akár vetélkedőkről vagy valóságshow-król -, ugyanis a streaming szolgáltatók is elkezdték betenni a kínálatukba ezeket a műsorokat. Habár elmondható, hogy eddig is voltak efféle szórakoztató műsorok, gondoljunk csak például a Sylvester Stallone-féle Ultimate Beastmaster három szezonjára vagy az HBO Max-on megtalálható The Climb-ra, talán a legnagyobb sikert közülük a Netflix-en megtalálható dél-koreai sorozat, a 100 legrátermettebb érte el.
A sorozat első évadát 2023-ban dobta ki a Netflix, az embert próbáló feladatai és színes karakterei azonban olyannyira megtetszettek a nézőknek, hogy egy évre rá már meg is érkezett a második évad, amely még több izgalmat tartogatott, mint az azt megelőző.
A sportok kedvelőinek kötelező a sorozat (Fotó: Profimedia)
Vajon kié, a legtökéletesebb test?
A műsor lényege, hogy száz, csúcsformában lévő versenyző egy sor kemény kihívás során küzd a legtovább talpon maradottnak járó megtiszteltetésért és pénznyereményért, ami nem más, mint 300 millió dél-koreai von, ami forintba átszámolva nagyjából 80 millió forintnak felel meg.
Ha valakit nem is érdekel igazán a műsor, az már rögtön ezen a ponton érdekes felfedezést tehet, hogy vannak még olyan országok, akiknek nálunk is gyengébb a pénze. A verseny egyébként a küldetését úgy kommunikálja felénk, hogy célja megtalálni a legtökéletesebb torzót, a kezdés előtt ugyanis gipszbe öntik mindegyik versenyző felsőtestét egészen a vállakig. Ha valaki kiesik, a torzóját széttöri és így megy ez egészen a verseny végéig, amíg már csak egyetlen gipszbe öntött felsőtest marad.
Az első részek
Ez maga a pokol!
– ezzel a felütéssel kezdődik a második évad első epizódja és annak, aki végig követi az évad mind a kilenc részét, egyáltalán nem fog túlzásnak számítani ez a mondat.
A verseny elején a műsor bemutatja azokat a játékosokat, akiket egy tökéletes casting során választottak ki arra, hogy most itt legyenek. A válogatók során azonban nem csak átlagembereket szedtek össze, hanem elég sok “celebet” is, akik persze épp azért ismertek – leginkább Dél-Koreában-, mert fittek. Így hát mindenféle sportolók, fitnesz YouTube-erek, erősemberek, katonák, erőemelők, táncosok, tornászok, olimpikonok és színészek vannak jelen.
Mikor ezek a sportolók belépnek a műsor első helyszínére, azonnal eláll a szavuk, ugyanis száz tökéletes torzó várja őket a hatalmas arénában. Miután szép sorban érkezve mindenki megtalálta a sajátját – és közben rácsodálkozott a többiek kisportolt vagy éppen félelmet keltő felsőtestére -, kezdetét veszi a verseny.
A nulladik küldetés
Nem finomkodtak a műsor készítői, az előnyért folyó nulladik küldetésben, az ugyanis a gyorsaságról és az állóképességről szólt. Gondolom ezek után senki nem lepődik meg rajta, hogy a versenyzőkre egy igencsak kimerítő futás várt, méghozzá olyan futópadokon, amelyek nem motorosak, így csak a saját erejükkel tudták azokat mozgatni. A verseny az előnyért három körből állt, végül pedig az első évadból újra bosszúvággyal visszatérő Hong Pomszok, ex-tűzoltó nyerte meg azt, ugyanis ő futott a legtöbbet a megadott időintervallumon belül.
Az első küldetés
A versenyzőket mindezek után a kihívásban elért eredményeik alapján egy-egy számmal látták el, 1-100-ig. Számomra ezen a ponton még belegondolni is szörnyű volt, hogy milyen megalázottságot érezhettek azok a versenyzők, akiknek sorszáma inkább a százhoz volt közelebb. A Netflix show szempontjából tehát ezt is baromi jól csinálta, ugyanis ki-ki eldönthette, hogy az 50-100-ig tartozó ˝vesztesek˝ csapatához, vagy az 1-50-ig tartó ˝győztesek˝ csapatához kezd-e el inkább kötődni. A győztesek privilégiuma végül az lett, hogy kiválaszthatták ellenfelüket és a harcterüket a következő ˝Egy az egy ellen˝ fantázianévvel ellátott küldetésre. A játék lényege röviden annyi, hogy két versenyző küzd meg egy labdáért és az nyer, akinél a labda van, mikor a három perces időkeret lejár.
Fontos tudni, hogy a versenyben férfiak és nők egyaránt küzdhettek kortól, nemtől és rassztól függetlenül, így az egyik férfi versenyző az első évadban például úgy döntött, hogy egy női partnert válasszon magának ellenfeléül. Hogy ez egyenjogúsági döntés volt vagy kíméletlen taktika, azt mindenki döntse el maga.
Egy könnyű matematikai számítást végezve tehát kiszámolhatjuk, hogy már a második epizódban 50 főtől búcsúzik is a műsor, ami igencsak áldásos döntés, hiszen ezen a ponton szinte lehetetlen még eldönteni, hogy Hong Pomszok-on kívül kik azok a karakterek, akikhez igazán elkezdhetünk kötődni.
Az ˝Egy az egy ellen˝ kihívásban számos könnyfakasztó pillanatot élhettünk át. Számomra a verseny ezen feladata azt mutatta meg, hogy néha nem csak az erő és az ügyesség, hanem az akaratunk is egyaránt előre vihet bennünket álmaink beteljesüléséhez.
A második küldetés
A második küldetésben az erő és a stratégia játszotta a főszerepet. Itt azonban már nem egyedül, hanem csapatokban kellett megmérkőzniük a versenyzőknek. Ehhez azonban csapatvezetőket kellett választaniuk maguknak. Ez a pont azért volt érdekes, mert így kiderült, hogy kiket tartanak az igazi nagyágyúknak a bent maradt versenyzők közül.
Mindenben rangsorolnak minket
– tette hozzá az egyik versenyző, és teljesen igaza volt. Ha tippelnem kellene, azt mondanám, hogy ennek az oka a tökéletes pszichológiai hadviselés volt a készítők részéről. Mivel ugyanis a versenyben maradt sportolók már tényleg nagyon fittek voltak, az egyetlen, ami igazán nagy csapást mérhetett rájuk, az a szellemi teher, amit ezekkel a rangsorolásokkal rájuk róttak.
Ők lettek a csapatvezetők
Kim Donghjun, MMA-harcos
Hong Pomszok, ex-tűzoltó
Amotti, Crossfitter
Í Vonhí, válogatott dzsúdós
Csung Csihjun, válogatott birkózó
Kim Minsu (Thanos), testépítő
I Csejun, színész
Andre Dzsin, rögbijátékos
Hváng Csungvon, nehézgépgyártó cégvezető
I Csángkun, kabaddi-játékos
Mint már említettük, a 100 legrátermettebb versenyébe bárki jelentkezhetett, azonban érdekes megfigyelni, hogy igazi sikereket mások szemében szinte csak azok tudtak elérni, akiknek az egész életük a sportolásról szól.
Az ellátmányraktárban
Miután a csapatvezetők kiválasztottak maguk mellé 4 embert, kezdetét vette a második küldetés. Az ˝Öt az öt ellen, egy labirintusban˝ fantázianévvel ellátott kihívás neve már csak azért is beszédes, mert az egymás ellen választott csapatok mindent vagy semmit alapon küzdöttek meg egymással. Az volt a feladatuk, hogy a labirintus mélyében levő 3 zónában található mérlegeket tele pakolják úgy, hogy végül az ő rakományaik felé billenjen el a mérleg nyelve.
A labirintus volt az utolsó dolog, amire számítottam, ezért nagyon féltem!
– vallotta meg az egyik versenyző, mikor meglátta maga előtt a hatalmas útvesztőt.
Mint később azonban kiderült, a versenyzőknek nem a tájékozódás vagy a stratégiai képességük miatt kellett volna, hogy aggódjanak, hanem inkább azért, hogy az ellenük játszó csapat mennyire híve a ˝fair play˝-nek. A küzdelem során ugyanis akadályozni is lehetett az ellenfél csapatát, sőt, a sportolás szabályainak megfelelően akár meg is lehetett támadni őket, majd ellopni a zsákmányukat.
Ez a játék a sport szempontjából azért lehet érdekes, mert míg az előző feladatok vagy ténylegesen az ember fizikumát, vagy a kitartását és a mentális erejét mérték fel, ez a kihívás valahol azt tükrözte, hogy kiben van meg a sportolói becsületesség vagy éppen a rafinéria. Az ügyeskedések bizonyos csapatok számára meg is hozták a sikert, mindenki legnagyobb megdöbbenésére az eleinte győztesnek kikiáltott Amotti, a híres dél-koreai sportoló Csung Csihjun, az izomkolosszus Thanos, a kabaddi-játékos I Csángkun és az egyetlen hobbi sportoló, Hváng Csungvon esett ki a versenyből.
Vissza a pokolból
Az élet azonban sokszor kínál az embereknek egy második esélyt, ezt pedig jól tükrözi a sorozat következő kihívása is, amely az előző játékban kiesett játékosoknak szól. A kihívásból pedig az a személy, aki győztesen került ki, megalkothatta saját csapatát a ˝pokolból visszatérő˝ kiesett emberekből.
A küldetést végül a híres dél-koreai birkózó Csung Csihjun nyerte, aki a régi csapatához való hűség helyett inkább megalkotta a ˝Bosszúállók˝ elnevezésű csapatát a kiesett csapatfőnökökből. Érdekesség azonban, hogy a hobbi sportoló helyett inkább egy profi válogatott evezőst, Kim Jee-hyuk-ot választotta. A pragmatizmus tehát ez esetben győzött az érzelmek felett.
A profiké a világ?
A kis intermezzo után a játékosok elérkeztek a harmadik fordulóhoz, azonban, ha visszatekintünk a verseny eredeti küldetésére, azt már az elmúlt pár kihívásnak köszönhetően is megállapíthatjuk, hogy a legtökéletesebb fizikumú ember valószínűleg egy profi sportoló lesz. Ez azonban talán nem is annyira meglepő, mert bár az ember lelkesen lejárhat az edzőterembe heti 3-4-5 alkalommal, ha nem a sportnak szenteli teljes mértékben az életét és nincs meg benne az a plusz tehetség, akkor csak nagyon nehezen tud valaki felkapaszkodni a legjobbakhoz. Azonban semmi sem lehetetlen, ugyanis I Csejun, a hobbi crossfit-es és igencsak jóképű színész még mindig állta a sarat a legjobbak ellen.
A bánya
A harmadik fordulóban folytatódott a csapatjáték, a versenyzők pedig egy hatalmas, mesterségesen kialakított bányában találták magukat.
Ezen a ponton muszáj megjegyeznem, hogy a Netflix ebben a műsorában sem fukarkodott a látványos díszletekkel. A megvilágítás és a bánya elemei egy az egyben azt az érzetet keltették, mintha tényleg több tíz méterrel a föld alatt járnánk, nem pedig egy óriási stúdióban.
Azt, hogy melyik csapat melyikkel fog küzdeni, egy gyors húzódzkodással döntötték el. A feladat egyszerű volt: az a három csapat, akinek a két kiválasztott tagja a legtöbb húzódzkodást csinálta, ellenfelet választhatott magának.
A bányában levő feladatokat tartanám talán az egyik legnehezebb kihívásnak a 100 legrátermettebb versenyéből. Az itt megtalálható pályákon ugyanis egyaránt szükség volt a játékban maradt versenyzők erejére, állóképességére, ügyességére és kitartására. Ha eddig bárki úgy gondolta volna, hogy ez az egész biztos csak egy show és parasztelvakítás az egész, a sorozat készítői mindezt megcáfolva folyamatos adatokkal is bombázták a nézőket, miszerint a sportolókra 40 kg súlyú zsákok pakolása, majd több tonnát nyomó zsák csillékkel való eltolása várt. Ha ez még nem lenne elég, a csapatoknak mindezek után a ˝levegőben˝ is teljesíteniük kellett egy rácsról lelógva, elképesztően nehéz csomagokat rugdosva maguk előtt.
Egységben az erő
Bár már céloztam rá korábban is, hogy a legtökéletesebb test megtalálása mellett rengeteg más üzenete is van a műsornak, számomra ez a feladat hordozta a legtöbb tanulságot.
A legtökéletesebb torzó megtalálásának ugyanis egy nagyon fontos üzenete volt, mégpedig az, hogy együtt erősebbek vagyunk.
A csapatjáték során mivel még mindig férfiak és nők versenyeztek együtt közösen különféle sportágakból érkezve, a különböző bányai feladatok alaposan feladták a legtöbbeknek a leckét. Mielőtt azonban mindegyiket alaposan kielemezném, két momentumot mesélnék el részletesebben, amely igazán megindító volt számomra.
Az egyik alkalommal Í Vonhí csapata megrekedt és a két tonna zsákból csupán csak pár darabot sikerült átvinniük a kijelölt helyre a csillékkel. A már célba jutott csapatok azonban látták a zsákokkal küzdő versenyző szenvedését és hezitálás nélkül a segítségére siettek, majd együttesen könnyűszerrel eltolták a hátra maradt zsákokat.
Ez volt az évem legnehezebb pillanata, de csak azon járt az eszem, hogy végig csinálom… Mindannyian egy túlélőjátékban versenyzünk. Nem kellene segítséget nyújtaniuk egy másik csapat tagjának. Mégis megtették. Hálás vagyok érte
– nyilatkozta a küzdelem után a bajba jutott versenyző.
Mindent a csapatért
Igazán megindító volt a bánya pályán az a pillanat is, amikor I Csejun csapatának az embere az utolsó fokhoz érve elveszítette minden erejét és a több méter magas korlátról csüngve a mélybe zuhant. A felvételeken jól látszik, hogy az esés következtében igen komoly sérüléseket szerzett, ugyanis mikor a védőhálón sétálva visszaindult a pálya teljesítésére alig bírt lábra állni. Ennek ellenére összeszedte minden erejét, nem törődött a fájdalommal és megszerezte csapatának a továbbjutást.
Szenvedtem, de ez nem állított meg, hiszen a csapatért küzdöttem… Esés közben kificamodott a bokám, de a csapattársaim azt kiabálták, hogy: ˝Még nincs vége!˝, és tovább szurkoltak nekem. Felvillant előttem az arcuk és tudtam, hogy nem adhatom fel. Abban a pillanatban elfelejtettem az összes fájdalmat. De most elég rémes.
– árulta el a baleset után szívszorító vallomásában Ko Jung-hun.
Barát vagy ellenség
Gondolom nem árulok el nagy újdonságot azzal, hogy egy valóságshow – még ha sportról is szó -, akkor üt igazán nagyot, ha tele van szívszorító és meghökkentő pillanatokkal. A Netflix erről is gondoskodott a 100 legrátermettebb műsorának esetében. A bányában összekovácsolódott és versenyben maradt csapatokra ugyanis egy meghökkentő feladat várt. A csapattagok ugyanis egymás ellen fordultak, az öt tag közül pedig csak egyetlen egy maradhatott versenyben.
Bár a legtöbb csapatnál szinte borítékolható volt, hogy a csapatvezetők maradnak majd versenyben, ha még emlékeznek rá kedves olvasók, akkor a harmadik kihívás után a visszatérő kiesett versenyzőkből összeállt a ˝Bosszúállók˝ csapata is, akik bár egészen eddig a pontig mindenkit könnyűszerrel hazaküldtek, most azonban nagy bajba kerültek.
„Az edzés soha nem fárasztott ki ennyire. A küldetés során minden izmom kegyelemért könyörgött. Brutális volt. Komolyan” – nyilatkozta a verseny után a vigaszágon bejutott evezős bajnok, Kim Jee-hyuk.
Az öt sportoló ádáz küzdelméből végül Amotti került ki győztesen, az a crossfit-es, akire már az első pillanatban felfigyeltek. Utolsó meccsét pedig ironikus módon pont azzal a Csung Csihjunnal vívta, aki megadta számára az esélyt a versenyben maradásra.
Tőle kaptam az esélyt, hogy eljussak idáig, így vegyes érzéseim voltak. De ez az utolsó mérkőzés és úgy korrekt, ha mindenki teljes erőből küzd. Nem foghattam vissza magam, tiszteletlenség lett volna
– árulta el mérkőzés után Amotti.
Egy a százból
A brutális kihívás után már csak négy versenyző maradt küzdelemben, Amotti, Andre Dzsin rögbijátékos, Hong Pomszok ex-tűzoltó és egy váratlan meglepetés, Justin Harvey, I Csejun csapatából.
A négy férfi első kihívása az erőről és a kitartásról szólt, ugyanis a saját, kötélen lógó, testtömegükkel 40 százallékban arányos nehézségű torzójukat addig kellett a magasban tartaniuk, amíg az egyikük karja el nem fáradt és le nem ejtette azt, ezzel kiesve a versenyből. Hosszú küzdelem után végül Justin Harvey csúszott le a dobogóról.
Végtelen guggolás
A következő kihívásnak Amotti vágott neki nagyon magabiztosan, ugyanis mint mondta, számára a guggolás olyan, mint a levegővétel és az állandó edzéstervét képezi. Arra azonban talán még ő sem számított, hogy eleinte 100, majd 150, majd 200 végül pedig 250 kilóval kell azt elvégeznie.
A verseny talán harmadik legszívszorítóbb pillanata az volt, amikor a 250 kilós súly kiemelését Andre Dzsin rögbijátékos már nem tudta végrehajtani, hiába próbálta kétségbeesetten feltolni magát. Ekkor odafordult társaihoz, hogy tegyék le a súlyt, vége a küzdelemnek, a lábai ugyanis felmondták a szolgálatot.
Vége lett. Nem bírtam tovább. Nagy csalódás volt. Az adrenalin csodákra képes. Amíg megvan, nem érzel semmit. De ha egyszer tartasz egy rövid szünetet, a fájdalom egyszerre robban be…
„Hong Pomszok, Amotti bevallom őrülten jók vagytok. Eszelős versenyzők! Határozottan erősebbek vagytok nálam és tisztességes játékban szenvedtem vereséget. Minden elismerésem. Két ilyen sportoló ellen nem szégyen veszíteni” – nyilatkozta a kiesése után.
Az utolsó játék
A 100 legrátermettebb utolsó játéka tehát Hong Pomszok és Amotti között zajlott le. Az utolsó körben a küldetésük rúdtolás volt. A játékosok egy óriási rúd végeit tartva versenyeztek és egyszerre kellett tolniuk a rudat, egészen addig, amíg egyikük el nem érte a célvonalat. Aki háromból két menetet megnyer, az lett a győztes.
Az első körben ádáz küzdelem zajlott a két sportoló között, nagyjából 30 percen át próbálkoztak azzal, hogy eltolják a másikat és elérjék a célvonalat. Végül az Amottinál hivatalosan 11 kilóval könnyebb Hong Pomszok-nak sikerült győzedelmeskednie, azonban Amotti a verseny vége után bevallotta, hogy a megterhelő feladatoknak köszönhetően a döntőre a kezdő súlyához képest 6 kilót fogyott. Így a tényleges különbség 5 kiló volt köztük.
A második felvonásban Amotti felszívta magát és sikerült az első körhöz képest jóval gyorsabban győzedelmeskednie az ex-tűzoltó felett.
A harmadik körben már mindkét sportoló teljesen elgyengülve állt be az arénába – a felvonások között ugyanis csak 5-10 perc állt rendelkezésükre a felfrissüléshez. Amotti minden erejét összeszedve, Pomszok egyik gyenge pillanatában megindult és az ex-tűzoltót ledöntve a lábáról, betolta a célba a rudat.
A legtökéletesebb test
Amotti győzelmével tehát véget ért a 100 legrátermettebb játéka, az előző évhez hasonlóan pedig újra egy crossfit-es győzelmét eredményezte. Ha tehát meg kellene állapítanunk, hogy melyik az a sport és testalkat, ami a legtökéletesebb, akkor a crossfitező, 183 centiméter és 87 kilós Amotti formája lenne az.
