TLC – No Scrubs (1999)
Minden idők legsikeresebb (mármint tényleg A Legsikeresebb – 65 millió eladott lemezzel nemigen lehet versenyezni) amerikai lánycsapata, Rozonda „Chilli” Thomas, Tionne „T-Boz” Watkins és a néhai Lisa „Left Eye” Lopes triója, az utcai hitelességet és vagányságot szuperkommersz és szuperfülbemászó dallamokkal vegyítő TLC 1999-ben, vagyis öt évvel a 90-es évekbeli R&B egyik megkerülhetetlen monolitjává növő CrazySexyCool után jelentette meg harmadik lemezét, a Fanmailt, amely elődjéhez hasonlóan szédítő fogadtatásban részesült. Ez pedig részben (nagy részben) az album húzódalának, a szemkápráztató Y2K-orgiába torkolló videóklippel megtámogatott No Scrubsnak volt köszönhető, amely azóta is a TLC – valamint az egész műfaj és úgy általában a popzene – egyik legnagyobb slágerének számít. A dal nemcsak az ellenállhatatlan akusztikus gitárhook, Timbaland és Missy Elliott futurisztikus R&B-jét idéző hangzás vagy Left Eye Lopes szikrázó rapbetétje miatt emlékezetes, hanem azért is, mert ez hozta be a köztudatba az addig csak az atlantai szlengben ismert kifejezést, a scrubot.
És hogy mi az a scrub? Röviden: csóró pasi, aki valami alja munkát végez (vagy egyáltalán nem is dolgozik), az egzisztenciája romokban, valószínűleg az anyjával él, még kocsija sincs (ez ugye Amerikában valamiért a társadalmi reprezentáció egyik fontos fétistárgya), de azért nagyon szeretne nőket felszedni. Magyar kifejezés nemigen van rá, leginkább talán ruppótlannak lehetne fordítani, bár az itthon már 25 évvel ezelőtt is ódivatú szlengnek tűnhetett.
A TLC úton az 1995-ös MTV Music Awards-ra (Fotó: Jeff Kravitz/FilmMagic, Inc)
Egyébként ezzel – mármint a scrub szó jelentésével – ’99-ben az átlag amerikai zenehallgató sem volt tisztában (a nem angol anyanyelvűek meg aztán pláne nem), de szerencsére a lányok készségesen elmagyarázzák: már az első verzéből kiderül, hogy
A ruppótlan csávó azt hiszi magáról, hogy menő,
Pedig csak a pofája nagy,
Mindig arról dumál, hogy mi kell neki,
De közben csak ül a csóró seggén.
A refrénből pedig az is megtudhatjuk, hogy „Nekem nem kell ruppótlan pasi / Az ilyen alak nem kap szerelmet tőlem /A legjobb haverja kocsijának anyósülésén terpeszkedik /És onnan próbál engem befűzni”. Szóval az ítélet egyértelmű: a pasik jobban teszik, ha pénz, biztos jövőkép vagy minimum egy középkategóriás gépjármű nélkül nem is próbálkoznak a csajoknál!
Destiny’s Child – Bills, Bills, Bills (1999)
Bár Beyoncé mai, királynői státusza miatt ezt már nehéz elképelni, egykori zenekara, az ugyancsak őrületesen népszerű Destiny’s Child azért mindig egy-két apró lépéssel a TLC mögött lemaradva loholt; népszerűségben és művészi értelemben egyaránt. Jellemző, hogy a Bills, Bills, Bills is csak pár hónappal a No Scrubs után jelent meg, és hangzásában, illetve témájában is a nagy elődöt idézte (még a szerzők közt is volt némi átfedés), csak itt nem egy akusztikus gitár hozta a hookot, hanem egy csembaló (hangzású szinti). Mindettől függetlenül persze a saját jogán is nagyszerű popszám ez, ráadásul a ruppótlan pasi toposzt is kissé máshonnan közelítette meg, mint a No Scrubs (noha a srcrub kifejezés ebben is elhangzik, nyilvánvalóan nem véletlenül).
Itt ugyanis arról van szó, hogy a férfi a kapcsolatban eleinte a tenyerén hordozza a nőt, majd hamarosan elkezd élősködni rajta: kölcsönveszi az autóját (de persze nem tankolja meg), lemeríti a hitelkártyáit és rendszeresen használja a mobilját (amiért ugyancsak nem fizet egy vasast sem). Így szól a sokszor ismételt refrént:
Ki tudod fizetni a számláimat és a kocsimat?
Ha igen, akkor jók vagyunk,
De nem hiszem, hogy menni fog,
Szóval mi végeztünk.
Ezeket a sorokat önmagukban akár úgy is lehetne értelmezni, hogy a hölgyek (és akkor írjuk is le a nevüket: Kelly Rowland, LeToya Luckett, LaTavia Roberson és az akkor 17 éves Beyoncé Knowles) afféle sugar daddyt keresnek maguknak, erről szó sincs; ők csupán egy normális, egyenrangú partnerre vágynak, amihez – sajnos! – pénz is kell.
Gwen Guthrie – Ain’t Nothin’ Goin’ On but the Rent (1986)
Bár az tény, hogy a pénz és a szerelem bonyolult viszonyait taglaló dalok közül a TLC slágere a legismertebb, illetve ebben szerepel talán a leghatározottabb állásfoglalás a kérdéssel kapcsolatban, azért korántsem nevezhető előzmény nélkülinek.
A New Jersey-i születésű Gwen Guthrie sosem volt igazán nagy sztár: eleinte háttérénekesnőként és dalszerzőként dolgozott, majd a ’80-as években, már valamivel harminc fölött (azaz a korabeli szórakoztatóipari sztenderdek szerint öregen) kezdett mérsékelten sikeres szólókarrierbe, ami aztán 1986-ban egy egészen nagy dance/R&B-slágert is fialt: ez volt az Ain’t Nothin’ Goin’ On but the Rent, amit egyébként teljesen egészében egyedül az énekesnő írt és producerelt (noha ez már akkor sem volt jellemző a mainstream popban).
A dal központi gondolata vagy afféle mottója a no romance without finance, vagyis: pénz nélkül nincs szerelem.
Gwen Guthrie (Fotó: David Corio/Redferns)
Guthrie a dalban egyértelműen leszögezi, hogy ő meglehetősen pragmatikus (vagy ha úgy tetszik: földhözragadt) gondolkodású, és egy kapcsolatban sem homályosítja el a szemét a rózsaszín köd: a szerelem túl elvont, a számlákat viszont be kell fizetni, szóval a pasinak legyen rendes munkája és pénze, ha akar tőle valamit. Ekkoriban az efféle üzenet egy énekesnő szájából még eléggé szokatlannak, sőt provokatívnak számított – volt is körülötte némi felháborodás, és még maga Eddie Murphy is élcelődött rajta az egyik stand-up műsorában. (igen, Madonna már két évvel korábban kihozta a Material Girlt, de az inkább tekinthető szatírának, semmint komoly kinyilatkoztatásnak).
Gwen Guthrie méhnyakrákban hunyt el 48 éves korában, 1999. február 3-án, azaz pont egy nappal azt követően, hogy megjelent No Scrubs. Ami nélküle ebben a formában talán nem is készülhetett volna el.
Jennifer Lopez – Love Don’t Cost a Thing (2000)
Hogy képviseltesse magát a másik oldal is, vizsgáljuk meg egy kicsit közelebbről Jennifer Lopez 2001-es slágerét, a Love Don’t Cost a Thinget, amely már a címével – A szerelem nem kerül semmibe – egyértelműsíti, hogy az énekesnő érzelmeit nem lehet holmi anyagi javakkal megvásárolni. Mondjuk olyan nagy szüksége nem is volt mások (férfiak) pénzére ebben az időben, hisz az ezredfordulón már óriási sztár volt, valamint a világ elsőszámú szexszimbóluma, akinek a 2000-es Grammy-díjkiosztón viselt legendás zöld ruhájára annyian kerestek rá az interneten, hogy a Google ennek hatására vezette be a máig működő képkereső funkciót.
Ragyogása már-már akkori pasiját, az ugyancsak giga-megasztár Sean Combsot, vagyis Puff Daddyt is elhomályosította (aki ma már isten tudja, milyen néven fut, talán P. Diddy vagy simán csak Diddy, és aki újabban leginkább különösen gusztustalan szexuális zaklatási ügyei miatt bukkan fel rendszeresen a hírekben). Minden bizonnyal a Love Don’t Cost a Thinget is a rapperel való kapcsolata inspirálhatta: bár saját bevallása szerint a Combs „drága ékszerekben fürdette”, mégsem volt maradéktalanul boldog. Hisz, ahogy azt a dalszöveg is mondja:
Azt hiszed ékszerekkel kell kényeztetned, pedig nem
Azt hiszed el akarom költeni a pénzedet, de nem fogom
Még ha le is lennél égve
Az én szerelmem akkor sem kerül semmibe
Azt hiszed, a Mercidet akarom vezetni, pedig nem
Ha fel akarnék vágni, arra ott van sajátom
Mert az ember, pláne, ha milliárdos popsztár, nem elsősorban méregdrága ajándékokra vágyik, hanem szeretetre, megbecsülésre, odafigyelésre és más hasonlókra: „Az egyetlen ami számít, az az / Hogy jól bánj velem / És megadd nekem azokat a dolgokat / Amiket pénzzel nem lehet megvenni.”
J-Lo pedig ezt annyira komolyan gondolta, hogy alig egy hónappal a kislemez megjelenése után szakított is Puff Daddyvel – ami a rapper utóbbi években kirobbant botrányainak fényében rendkívül jó döntésnek tűnik utólag is.
