Mi a legnagyobb hiba, amit kerttervezéskor elkövetnek az emberek?
Nagyon sok olyan kertet látni, ami kizárólag fűből és sövényből áll. Utóbbi a mai trendek szerint általában Leyland-ciprus vagy babérmeggy, amik a tuja helyét vették át az elmúlt években. A leylandos, gyepes kert az élővilág számára olyan, mint egy sivatag. Lehet, hogy zöldnek tűnik, de semmilyen ökológiai értéke nincsen. Ez teljesen helytelen: nem elég egy 200 négyzetméteres kertben három fajta növény, szükség van a változatosságra. Mégpedig azért, mert különben szabad pályát biztosítunk a kártevőknek.
Vegyük például a tuját. Ha a sövényt csak tujával ültetjük be, a boróka-tarkadíszbogár megtelepszik rajtuk, letarolja az összes tuját, amik elpusztulnak. Pontosan ez történt úgy tíz évvel ezelőtt vele, amikor még igazi sztárnövénynek számított. Mivel ez egy idegenhonos növény, azt hitték az emberek, hogy biztonságban lesz a kártevőktől – azonban azok pár év után jöttek utána. Most pedig több százezer forintért szedheti ki a kerttulajdonos a tönkrement tujasövényt.
Tehát ez egy ciklus, amin minden „sztárnövény” átmegy?
Igen. Pár évvel korábban a buxus jutott hasonló sorsra. Most pedig egyébként a fenyők száradnak – főleg az ezüst meg a lucfenyő – a nagyon meleg nyaraktól. Van egy szúbogár fajta, ami kilométerekről kiszagolja, hogy stressz érte a növényt, megtelepszenek, és végül elpusztítják a fenyőfát; de a fő probléma az egyre melegebb nyarak.
De nem lehet, hogy az emberek azért választják a fű-sövény kombinációt, mert nincs idejük kertészkedni?
Lehet, hogy valakinek ez tetszik, de igazad van, a legtöbben úgy gondolják, hogy kevesebb munkát igényel egy ilyen kert, mint ami tele van bokrokkal, virágokkal. Pedig a füvet és a leylandot folyton nyírni, a térkövet meg a kavicságyást gyomlálni vagy gyomirtózni kell.
Egy 200 négyzetméteres kertben is sokkal jobban járunk, ha nem háromféle növény van.
Egy évelő virágágyást csak az első három-öt évben kell gyommentesen tartani, aztán ha összenőttek a növények, csak annyi dolgunk lesz, hogy évente egyszer – tavasszal – majdnem mindet tövig visszavágjuk. Meg persze locsoljuk, ha nincs öntözőrendszer.
A homogén sövény helyett például vegyes sövényt szoktam javasolni, örökzöld bangitákkal, korallberkenyékkel, széleslevelű ezüstfákkal és tűztövissel. Többféle növény legyen benne, így ha az egyik fajta megbetegszik, akkor csak az a pár darab hal ki, de nem terjed át az egész sövényre.
Fotó: Getty Images
És ha változatosak a növények, akkor már jók vagyunk?
Nem, ez sajnos még nem elég. Arra is figyelni kell, hogy hogyan ültetjük őket. Gyakori hiba az olyan kertekben, ahol van más növény is, mint a leyland, akkor azt úgy ültetik be, hogy két darab között méterek telnek el. A talajon vagy geotextil van és azon valami színes mulcs, illetve kavics, vagy semmi sincs, csak a csupasz talaj. Ez nem jó.
Sűrűn kell ültetni a növényeket, nem lehet szabadon hagyni a talajt. A csupasz talaj ugyanis ahogy melegszik, szén-dioxidot bocsájt ki – nem véletlenül mondják, hogy a mezőgazdaság a legnagyobb üvegházhatást okozó iparág. A geotextilt sem ajánlom semmiképp egy virágágyásba, mert megakasztja azt a folyamatot, amivel lényegében a növények önmagukat táplálják.
Hogyan néz ki akkor egy ideális sövény?
Olyanokat érdemes beleválogatni, ami virágzik is, örökzöld is, esetleg van bogyótermése is, ami táplálja az élővilágot. Nem muszáj teljesen egyenes sövényt ültetni, sőt! Lehet hármas-kötésben is ültetni a bokrokat, még a szomszédból átlógó fát is bele lehet komponálni, és akkor el fogjuk tudni rejteni a kerítést. Ettől pedig nagyobbnak fog látszódni a kert, amire a minél szélesebb évelő virágágyások is rá tudnak segíteni.
Azt hinné az ember, hogy a minél nagyobb területű pázsit miatt tűnik majd nagyobbnak…
Ez pont olyan tévhit, mint amikor azt mondják, hogy azért csinálnak nagy fű felületet, hogy „a gyerekek tudjanak hol játszani”. Hát, amikor én voltam gyerek, nem a 40 fokban, a tűző napon szerettem játszani, hanem az árnyékban, fára másztam… Manapság olyan erős az UV-sugárzás, hogy a növények nem bírják, nemhogy mi!
Harminc évvel ezelőtt a rózsától a paradicsomig mindent a tűző napra kellett ültetni, de manapság annyira megnőtt az UV-sugárzás, hogy új szabály van. A virágágyásokba minimum hétméterenként laza lombú, kis növésű fákat kellene beültetni. Ezek párásítanak, élőhelyet adnak és persze árnyékolnak is. Tudtad, hogy egy kifejlett, nagy fa hét légkondicionálónak felel meg?
Nem, de ez egy tök jó fun fact. A kis növésű fákra tudnál pár példát mondani?
Nem a magnóliára gondolok, amikor kis növésű fákról beszélek, mert az csak két hétig díszít, utána csak zöld levelei vannak. Inkább ajánlom a díszgalagonyákat, madárberkenyét, a szibériai nyírt, a díszalmákat és társaikat, amik szinte egész évben díszítenek.
Viszont az nem elég, ha a szomszéd Terike néni azt mondta, hogy ez az. Ilyennel is találkoztam már. Egy kertépítésnél jött a tulaj, hogy „itt egy pár utcával arrébb egy háznál lehet venni növényeket, és vettem is orgonát”. Kiderült, hogy vénic-szil volt. Nem orgona, nem dísznövény, nem is ültettem be.
Nyáron is belevághatunk a kertépítés folyamatába?
Persze, nem csak tavasszal meg ősszel lehet ültetni. Egyedül fagyban nem ajánlott. Nyáron pedig arra kell figyelni, hogy ne száradjanak ki a növények, olyankor többet kell locsolni. Inkább reggel vagy hajnalban öntözzünk (a hajnali négy a legideálisabb, ha van locsolórendszerünk), délben semmi értelme, csak ha friss fűmagot vetettünk vagy gyepszőnyegeztünk vagy frissen ültettük el a növényeket.
Pedig hallottam már olyat is, hogy egy kertész azt tanácsolta, hogy a gyepet este és délben locsolják. A déli öntözés semmit nem ér. Nyáron meg pláne: előbb párolog el, minthogy felszívódjon a talajba, ráadásul a hideg vízzel lesokkolod a füvet. Ha este locsolsz, attól pedig berohadhatnak a fűszálak.
Nem túloztál, mikor azt mondtad, tévedünk, ha azt gondoljuk, hogy keveset kell a fűvel foglalkozni.
Igen, a gyep rettentő munkaigényes. Hetente nyírni, 35 fok felett naponta öntözni kell, az alatt – a talaj állapotától függően – két-három naponta. Műtrágyázni, gyomirtózni kell. És akkor arról ne is beszéljünk, hogy a műtrágya az egyik legnagyobb üvegházhatást okozó szer, és a legtöbben csak ezt használják. Pedig olyan ez a fűnek, mint nekünk a gyorsétterem – nem élhetünk kizárólag azon.
Akkor gondolom a gyomirtó sem túl egészséges.
Hát nem. A vegyszerben található glifozát nevű vegyi anyag iszonyat rákkeltő. Régen egy olyan kerthez jártam fenntartani, ahol nagyon sok térkő volt, és kéthetente gyomirtóztunk.
Nem sokkal később a család kutyájának daganat nőtt a fején, és ezt a gyomirtó okozta. Mert miután lepermeteztük a térkövet és elmentünk, a család kiengedte a kertbe a kutyát.
Csakhogy a gyomirtó kifújás után még egy órán keresztül párolog. Tehát a kutya, macska, vagy akár kisgyerekek töményen szívják be a burkolatokról gőzölgő vegyi anyagot, ami bőrrel érintkezve és belélegezve is rákkeltő. Ráadásul a szántóföldeken is glifozátot használnak, így már benne van az anyag a folyókban és a talajvízben is.
Jézusom.
Igen… És a kedvencem, hogy az emberek úgy szedik össze a faleveleket, mintha az lenne mérgező! A „szemetelnek a fák”-kifejezést nagyon sokszor hallom, pedig éppen az ellenkezője igaz. Ha minden így megy tovább, szerintem tíz éven belül a zöldhulladék – az őszi falevelek, a levágott ágak, az elszáradt virágok, minden, amit komposztálni lehet – lesz a legfontosabb megújuló energiaforrásunk. Fontos, hogy mindezek visszajussanak a talajba, mert így nő a szervesanyag-tartalom.
Vagyis ha ősszel leesnek a levelek, ne szedjük őket össze?
Pontosan. A levelek összeszedése konkrétan életellenes. Jelenleg a talajaink 90 százaléka halott. Évtizedek óta azt csináljuk, hogy az utolsó levelet is összeszedjük, mindent bezsákolunk és elszállíttatunk, amit levágtunk, hogy még véletlenül se a kertben bomoljon le. Annyi igazságtartalma van, hogy a fűről le kell gereblyézni falevelet, mert az begombásodhat alatta. De a virágok, fák, bokrok alatt minél vastagabban kellene otthagyni.
Mert ha hagyjuk, hogy lebomoljanak a levelek, az növeli a talaj szervesanyag-tartalmát. És minél magasabb a szervesanyag-tartalom, annál több vizet tud eltárolni a talaj, ami az aszályos nyarakon életmentő. A növények emellett szimbiózisban élnek a körülöttük lévő természettel, állatkákkal, gombákkal, baktériumokkal, amik nem jutnak táplálékhoz, ha összeszedjük a leveleket.
Fotó: Getty Images
Hogy érted azt, hogy a talajaink 90 százaléka halott?
Nagyon sokan úgy kezdenek hozzá egy kert megépítéséhez, hogy milliókért elvitetik a talaj felső húsz centijét, és hozatnak helyette másikat. „Túl agyagos, túl homokos a talaj, ezért meg azért nem marad meg rajta a növény” – számtalan hasonló kifogást hallok.
És tényleg látni a talajon, hogy rossz minőségű, de nem az lesz a megoldás, hogy más színű földet hozatunk. Mert nem a talajszemcsékkel van a baj, hanem a szerves anyaggal. Nem bomlott le elég növényi maradvány benne, nincsenek benne talajlakó állatok, így értem, hogy halott. Pedig egy maréknyi földben több élőlény fér el, mint ahány ember él a Földön, ezt kellene fenntartani.
Hogyan?
Amikor kezdeti fázisban van egy kert, érdemes tíz centi vastagon komposztot vagy növényevő állatok trágyáját elszórni a leendő virágágyások helyén. Nem kell beleásni a talajba… Az ásást, kapálást úgy általában felejtsük is el!
Csináljunk minél nagyobb ágyásokat a kertünkbe; azt mondják, hogy a kert fele gyep és fele virágágyás legyen… de ha valaki elkezd ilyen ágyásokat csinálni nem fog megelégedni azzal, hogyha csak a kert felét foglalják el a virágzó növények.
Még komposztálóra sincs szükségünk, szórjuk a levágott füvet, a levágott virágokat, leveleket vagy még akár a konyhai zöldhulladékot is a növények közé, jót fog tenni a talajnak és végső soron a növényeinknek.
A tavaszi metszést is úgy szoktam csinálni, hogy a levágott növényeket tíz-tizenöt centis darabokra vagdalom, és visszaterítem az ágyásba. Sőt a dió- és a tűlevél is, a lenyírt leylandi vagy babérágak is maradhatnak az ágyásban.
De akkor mit csináljunk mondjuk kapálás helyett?
Ültessük tele az ágyást növényekkel, és nem kell gyomlálni, csak az első három-öt évben. Ha sűrűn ültetjük a növényeket és vastag mulccsal szórjuk be a területet körülötte, akkor ha nő is gyom, csak a mulcsból jön ki. Onnan pedig nagyon könnyű kiszedni.
Három-öt év alatt annyira összenőnek a növények az ágyásban, hogy teljesen betakarják a talajt, és nem nő ki a gyom. Ezután már csak annyi dolgunk lesz, hogy levagdossuk az elvirágzott virágokat, de ezt akár el is hanyagolhatjuk, ettől függetlenül is szép lesz.
Említetted, hogy a gyomirtó nem megfelelő használata nagyon is veszélyes lehet. Ez általánosságban véve a permetezésre is igaz?
Persze. De nem csak az emberre, állatra veszélyes, hanem a talajéletre is. Ha mondjuk tavasszal lemosó permetezést használunk a gyümölcsfákon, vagy gombaölőzünk, azok ugyanúgy beleszivárognak a talajba, és kinyírják azokat a mikorrhiza gombákat, amelyek a növényeket segítik. Mikor májusban – vagy idén például áprilisban – minden növény az utolsó hajtásáig tetves lesz, azt profik és hobbikertészek egyaránt kihasználják, és hetente permeteznek.
Ezzel azonban egy ördögi kört alakítunk ki. Amikor egy kártevő felszaporodik, ugyanúgy a ragadozója is egy-két hét késéssel, mi viszont a permetezéssel átvesszük a ragadozók helyét, és nekünk kell kordában tartanunk a kártevőket. Egy egyszerű példa: ha azonnal lepermetezzük a tetveket, ahogy megjelennek, nem lesz elegendő tápláléka a velük táplálkozó katicabogár-lárváknak és elpusztulnak, a tetvek azonban szűznemzéssel szaporodnak, és ragadózók híján gyorsan újra felszaporodnak. Felborul az egyensúly, magunknak pedig több munkát csináltunk.
Ha nagyon zavarnak minket a tetvek, ültessünk a kertbe bodzát vagy jezsáment, az összes tetű ezeken a növényeken lesz, de nekik ez nem probléma, túl fogják élni. Ugyanez igaz a szúnyogirtásra is egyébként, aminek én abszolút ellene vagyok.
Miért?
Ha felszaporodik a sok szúnyoglárva, akkor több lesz a béka, a denevér, a fecske, amelyekből egyre kevesebb van. És miért van kevesebb? Mert ennyire irtjuk a szúnyogokat. És ha minden héten permetezzük őket, ellenállóvá válnak, és amikor majd igazán komoly betegségeket terjesztenek, nem lesz ellenük fegyverünk.
Nem azt mondom, hogy be kéne tiltani a szúnyogirtást, de ésszel kéne csinálni, például, mint az Európai Unió többi országában, ahol biológiai gyérítést alkalmaznak. Azaz: betelepítik a szúnyogok ragadozóit. A permetezőszer, amit Magyarországon használnak egy idegméreg, ami minden rovart elpusztít, nincs olyan, ami kizárólag a szúnyogokra hat. De ha már itt tartunk, egy személyes véleményem: ami élőszervezetet pusztít – legyen az gyomirtó, rovarirtó, gombaölő – az ugyanúgy pusztítja az emberi sejteket is.
De mi van, hogy ha én nem akarok békákkal találkozni a kertemben?
Ezzel nem vagy egyedül. Nagyon sok ember, aki kiköltözik lakásból egy kertes házba, irtózik az állatoktól. Biofóbok. De erre nem tudok mit mondani, meg kell velük barátkozni, mert olyan mértékben pusztítjuk a környezetünket, hogy lassan összeomlik az ökoszisztéma.
És igen, az is környezetpusztításnak számít, ha egy korábbi rét helyén egy olyan kertet hozunk létre, ami csak fűből és leylandból áll. Van, aki azért nem szeretne virágokat, mert fél a méhektől. Sajnos nagyon sokan egy kalap alá veszik a beporzó rovarokat a kecskedarázzsal. Pedig a méhek és úgy általában a beporzók békésebbek, nem csípnek meg, ha nem a fészküket fenyegeted, hiszen ők belepusztulnak a csípésbe.
Mit tanácsolsz a hobbikertészeknek?
Én azt látom, hogy manapság a kertekbe dolgozni járnak az emberek. Gyomlálni, kapálni, leveleket gereblyézni. Fogják vissza magukat, pihenjenek a kertjükben ahelyett, hogy leveleket gereblyéznének. Nem ront a képen, ha meghagyjuk a gyepben előforduló virágos növényeket, mint a százszorszép vagy fehér lóhere. Az sem baj, ha az árokpart nincs fél centisre kaszálva.
Ne ragaszkodjunk az idegenhonos, igényes, nehezen tartható növényekhez. Rengeteg könnyen nevelhető, őshonos növényünk van, például a ligeti zsálya, a macskamenta, a kék szamárkenyér, a fagyal, a mahónia, a vadrózsa csak, hogy egy párat említsek. Nem dől össze a világ, ha az egyik növényünk tetves lesz vagy más kártevő támadja meg, majd a természet rendezi.
Az emberek valamiért minden ellen harcolni akarnak. Harcolunk a gyomok ellen, harcolunk a bogarak ellen, amik megjelennek a kertben. Lepkéket szeretnénk, de hernyókat már nem. Régen az volt a mondás, hogy „a fát az unokáinak ülteti az ember”.
Ha ma valaki tenni szeretni az unokáiért vagy akár csak a gyerekeiért valamit, akkor adjon helyet a kertjében a vadvilágnak. A rovaroknak, a gyomoknak, az állatoknak, mert egy ökológiai összeomlás határán vagyunk.
