Persze a Borderlands film okozta kínokat hiba volna teljes egészében az ausztrál sztár nyakába varrni. A hazánkban varrató Cate Blanchett bűne mindössze annyi, hogy aláírt egy filmhez, ami minden bizonnyal már forgatókönyv formájában is borzalmas volt, ráadásul a szerep elvállalásakor azt sem vette figyelembe, hogy – tényleg bocsi – …khm, már túl öreg hozzá.
Nem mintha ne lenne a mai napig szenzációs formában, de 55 éves színésznőként mégiscsak egy olyan karaktert játszik, akinek a legfőbb jellemvonása, hogy… anyakomplexusai vannak. Igen, jól olvastad, kedves olvasó: Lilith karakterének lényege, hogy máig fáj neki, hogy az édesanyja már gyerekkorában meghalt, és ezt az azóta eltelt évtizedekben sem tudta feldolgozni. Ez egy olyan jellemvonás, ami inkább egy huszonéves színésznőnek állna jól.
Cate Blanchett a Borderlandsben (forrás: Big Bang Media)
Elpazarolt sztárok
Ettől függetlenül Cate Blanchett aligha panaszkodhat: neki legalább írtak egy karaktert a filmkészítők. A többiek ezt aligha mondhatják el magukról. A Kevin Hart által játszott elitkatonáról például az égadta világon semmit sem tudunk meg, nem ismerjük a hátterét, a céljait, a személyiségét: egyszerűen csak ott van, autót vezet, lő meg bunyózik, meg csinálja, amire épp szükség van a forgatókönyv részéről.
Jack Black eközben egy R2-D2-ba oltott C-3PO-t alakít, akinek az egyetlen dolga, hogy vicces robotként ontsa magából a poénokat, szegény Ariana Greenblattnak pedig be kell érnie a vagány, cserfes tinilány karakterével, akinek a nagy drámája kimerül abban, hogy valójában nem ő a főszereplő. Jamie Lee Curtis szerepe kimerül annyiban, hogy Cate Blanchettnek elmond néhány infót az anyukájáról, a félelmetes Krieget alakító Florian Muntenau pedig gyakorlatilag egy látványos biodíszlet a kollégái oldalán.
Ritkán látni ennyi tehetséget ilyen látványosan semmibe venni és elpazarolni, de eszemben sincs sajnálni őket. Valószínűleg mindannyian tudták, mihez adják a nevüket, mégis belementek, szóval megérdemelnek egy kis piszkálódást.
A galaxis őrzői-wannabe
Egészen nyilvánvaló, hogy a 2009-ben kiadott Borderlands videojáték adaptációja A galaxis őrzőihez próbál hasonlítani. Ahogy ott, úgy itt is egy különc törvényen kívüliekből álló, egy idő után egyfajta diszfunkcionális családként működő csapat a főszereplő, és ahogy James Gunn-nál, úgy itt is nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy retro zenékre vágják az akciójeleneteket. A gond csak az, hogy Eli Roth (Kabinláz, Motel, Hullaadás…) rendezői tehetsége meg sem közelíti Gunnét. Ami az utóbbinál valódi könnyedség és lazaság, az előbbinél sajnos izzadtságszagú erőlködés és másolás lesz.
A Borderlands csapata (forrás: Big Bang Media)
A film utómunkálatai szokatlanul hosszú ideig zajlottak, és a végeredményen meg is látszik, hogy miért. Hiába a szögegyszerű „keressünk kincset a távoli bolygón” sztori, a Borderlands pont úgy lett összevágva, mint ahogy azokat a filmeket szokták összegányolni, ahol túl sokan szólhatnak bele abba, milyen legyen a végeredmény, és sajnos mindenki más véleményen van.
Érződik, hogy iszonyatos mennyiségű felvett anyagot kivágtak, komplett történetszálak eshettek áldozatul. Sokszor csak úgy belecsöppenünk egy jelenet középbe, máskor meg egy jelenet szokatlan helyen ér véget… Az viszont érződik, hogy agyonszabdalás ide vagy oda, az akciójeleneteket azért megtartották. Olyannyira, hogy a Borderlands inkább érződik egy 102 perces, nem túl fantáziadús és izgalmas akciómenetnek, mint valódi, érzelmeket is nyújtani tudó filmélménynek.
A Borderlands már látható a magyar mozik műsorán.
