Nem tudom, miért várt ezzel idáig, de Pedro Almodóvar közel fél évszázados filmrendezői karrierrel a háta mögött gondolta először úgy, hogy eljött az ideje annak, hogy angol nyelven forgasson nagyjátékfilmet. A spanyol rendezőzseni hetven felett sem lassított a tempóján, szinte biztosra vehetjük, hogy nagyjából kétévente előáll egy új nagyjátékfilmmel. Ismerjük már azokat a témákat, amik foglalkoztatják, ismerjük a filmjei stílusát és jellegzetes vizuális világát, sőt ismerjük az általa leginkább foglalkoztatott színészek névsorát is, szóval talán nem túlzás, ha azt mondom, hogy az elmúlt 10-15 évben Almodóvar már nemigen okoz meglepetést a közönségének.
Amerika egy ugrásra van
Elképzelhető, hogy pont nyelv- és környezetváltozásra volt szüksége a megújuláshoz, és ezért épp most, immár a hetvenes éveit taposva készítette el az első angol nyelvű nagyjátékfilmjét. Gyorsan leszögezem: a nyelv, a környezet és a színészgárda változását nem számítva a regényadaptációként készült A szomszéd szoba egy hamisítatlan Almodóvar-mozi. Hiába a Warner stúdió a forgalmazója, Hollywood nem akarta a spanyol filmlegendát a saját képére formálni: itt most tényleg csak arról van szó, hogy hollywoodi sztárokkal, angolul forgatott filmet Amerikában.
Ehhez nyilván kapóra jött az is, hogy A szomszéd szoba témája meglehetősen univerzális. Almodóvart kimondottan izgatja Spanyolország XX. századi történelme, ilyen-olyan formában a filmjeiben rendre visszatér hozzá, viszont A szomszéd szoba valóban egy olyan mozi, hogy a nagyvilág szinte bármely olyan országában játszódhatna, ahol bűnténynek számít az eutanáziához való asszisztálás.
Forrás: Warner Bros. Pictures
Angoldóvar
Almodóvar a legfontosabb lépcsőfokot rögtön a színészválasztáskor megugrotta. Tilda Swinton és Julianne Moore – mindketten ikonok a queer közösségben – pont olyan színésznők, akik tökéletesen illenek az almodóvari nőképbe. Ha ők ketten Spanyolországba születnek, biztos vagyok benne, hogy a rendező állandó színészei közé tartoznának.
Be kell vallanom, azért úgy húsz percig igazán furcsa volt angol nyelvű Almodóvar-filmet néznem.
A rendező jellegzetes melodrámázásához az évtizedek során hozzánőtt a spanyol nyelv használata, és az átlagos filmekhez képest szándékosan teátrálisabb színjátszás angolul eleinte másképpen hat, mintha spanyol nyelven nézném.
Az angolszász kritikák egy része még azt is megjegyezte, hogy a filmben elhangzó mondatok egy kis részével is probléma van, úgy érezték, nem épp tökéletes fordítás született a dialógusokhoz. Ezt nem angol anyanyelvűként nem tudom megítélni, de a magyar közönség nagy részét aligha fogja zavarni. Almodóvarnak óriási szerencséje van, hogy két olyan színésznővel dolgozhatott, mint Swinton és Moore: bár kell némi idő hozzá, nekik köszönhetően az almodóvari világ angol nyelven is életre kel, és ehhez most nincs szükség Madridra háttérként.
Forrás: Warner Bros. Pictures
Ingrid és Martha
Ingrid (Moore) író, és a könyvbemutatóján hall először arról, hogy régi, évek óta nem látott barátnője, Martha (Swinton) rákban szenved. Lehet, hogy már csak hónapjai vannak hátra. Meglátogatja őt a kórházban, ahol Marthától jó híreket kap: úgy fest, a kísérleti terápia működik. A két barátnő ennek köszönhetően jókedvűen merül el a közös múltjuk nosztalgiájában, és újraépítik a barátságukat, amiről azt hitték, hogy a múlt ködébe veszett.
Csakhogy Martha rossz híreket kap: az állapota megint rosszabbra fordult. Mivel nem hajlandó ölbe tett kézzel várni a szenvedést és a halált, sajátos módját választja a búcsúnak. Úgy dönt, saját kezével vet véget az életének, mielőtt a fájdalmai már elviselhetetlenné válnak. Viszont a pillanatban, amikor itt hagyja a világot nem szeretne egyedül lenni. Megkéri Ingridet, hogy tartson vele pár hétre egy bérelt erdei luxusházba, ahol majd egy általa választott pillanatban elbúcsúzik a világtól. A barátnője dolga ezután mindössze annyi lesz, hogy értesítse a mentőket és a rendőrségét, és még véletlenül se leplezze le magát, hogy tudott Martha tervéről, mert akkor könnyen rács mögé kerülhet.
Ingrid eleinte vonakodik, próbálja meggyőzni Marthát, hogy foggal-körömmel ragaszkodjon az életéhez, de egy idő után be kell látnia: igaza van. Ingrid ugyan rettenetesen fél a haláltól, de tudja, hogy a rákkal járó több hónapnyi fájdalom még annál is rosszabb lehet. Végül Martha mellé áll, és ők ketten elindulnak az utolsó közös vakációjukra.
A szomszéd szoba intim, kevés szereplőt mozgató mozi. A legtöbb jelenetében két szereplő (többnyire Ingrid és Martha) beszélget almodóvari berendezésű és színű szobákban és hátterek előtt. Eseménydúsabb jelenetek (például egy égő ház) inkább a flashbackekben vannak, de ezek eléggé kilógnak a filmből, a történetmesélés jól meg lett volna nélkülük is.
Forrás: Warner Bros. Pictures
Életet ünnepel, eutanáziáról szól
Ingrid és Martha a közös múltjukról nosztalgiáznak, előkerülnek a pasiügyek is, és persze átbeszélik az életüket, a fiatalkorukat. Közben persze próbálják élvezni a közös vakációjukat is az erdei álomházban, de időről időre valami mindig emlékezteti őket a közelgő halálra, Ingrid ugyanis nem tudja elengedni a gondolatot, hogy bármelyik napon eljöhet az a pillanat, amikor a barátnője szobájának ajtaját csukva találja, mert az egyezményes jel szerint ez jelenti azt, hogy Martha megtette, amiért jöttek.
A szomszéd szoba különlegessége, hogy látszólag a kegyes halál és az elmúlás áll a középpontjában, valahogy mégis inkább az életről szól. Arról, hogy mennyire jó élni, és mennyire nehéz magunk mögött hagyni ezt. Ugyanakkor
Almodóvar azt is megmutatja, hogy bizonyos élethelyzetek már nem jelentenek valódi életet. Amikor már csak a betegség és a fájdalom van, már semmi sem marad, amiért az életet szeretni lehet. Hát miért lenne bűn eldobni magunktól egy életnek alig nevezhető életet?
Ingrid és Martha a víkendházban az életet ünneplik, mielőtt az egyikük megszabadulna annak összes nyűgjétől. Boldogan szeretne távozni, és ha már a törvények ezt nem engedik neki, úgy intézi, hogy megkerülje őket. A rendőrségi kihallgatás jelenetével pedig a rendező végképp megmutatja, mennyire nevetséges és felháborító számon kérni egy ilyen döntést.
A szomszéd szoba az érett Almodóvar korszak egyik legjobb filmje, de korántsem hibátlan darab. A borzalmas flashbackek, Tilda Swinton dupla szerepben feltűnése vagy a John Turturro szájába adott szörnyű dialógusok a bolygónk állapotáról némileg rontanak az élményen, de ettől még ez a film egy fájdalmasan aktuális témáról mesél, méghozzá progresszív, elgondolkodtató módon.
A szomszéd szobát a Velencei Nemzetközi Filmfesztivál versenyprogramjában láttuk. A magyar mozikban november 28-tól játsszák.
