Az emberiség imádja a mitikus lényeket: unikornisok, vámpírok, tündérek – minden nép folklórja tele van velük. Van azonban néhány különösen népszerű teremtmény, melyek létezésében egyesek tényleg, mások a móka kedvéért szeretnének hinni. Ilyen például a Jeti vagy Loch Ness-i szörny, vagy ahogy a becenevén ismerjük: Nessie. Mindkettőt vadásszák, kutatják az emberek, de csak egyikükről készült olyan fotó, ami idén 90 éves – ez pedig nem más, mint Nessie.
A skót tó ősi lakója
A tengeri szörnyekről szóló legendák évszázadokkal ezelőttre nyúlnak vissza, ahogy – Nessie kutatói szerint – a skót tavi lényről is már régóta találhatók említések a skót népi legendákban. Így például úgy gondolták, hogy már a hatodik században is láthatták a Loch Ness-i szörnyet.
Ennek történetét egy bizonyos Adamnan szerzetes jegyezte fel valamikor 704 előtt: eszerint Ionai Szent Kolumba meglátott a Ness-folyóban egy szörnyet, amint éppen rá akarja vetni magát egy békésen úszkáló emberre. A szent ekkor keresztet vetett, a monstrum pedig visszavonulót fújt. Mivel azonban a legenda a Vita Sancti Columbae című hagiográfiában jelent meg, ami szentek különböző csodatételeit meséli el, sokan nem érezték megfelelő tényirodalomnak. És azt gondolták, az egész történet – ahogy a szövegben minden – csak azért született, hogy így illusztrálják a keresztény győzelmet az ősi skót törzs, a pogány piktek felett.
Egy másik elmélet szerint Nessie egyértelműen egy letűnt hüllőfaj utolsó élő példánya: egy plezioszaurusz.
Egy nagy, hosszú nyakú, tengeri dinoszaurusz, ami 252-60 millió évvel ezelőtt élt. Ez a teória olyannyira megállta a helyét, hogy a Loch Ness-i szörnyet a mai napig így képzelik el a leggyakrabban
– ami pedig Rupert Gould, tengerészparancsnoknak és az ő könyvének köszönhető, melyet a témában kutatva írt meg az 1930-as években. Gould megállapította, hogy a Loch Ness tavában található lény biztosan a tengeri kígyó fajának leszármazottja, mely adaptálódott az édesvízi környezethez, és valószínűleg úgy néz ki, mint egy plezioszaurusz.
Egy plezioszaurusz csontváza (Fotó: Profimedia)
Csakhogy, ahogy arra Donald R. Prothero, paleontológus felhívta a figyelmet, Nessie-nek valójában nincsenek ősei a tóban.
„Rendkívül jó gyűjteményünk van állati maradványokról, és plezioszaurusz csontokat sosem találtak még a tóban”
– hívta fel a bizonyítékok hiányára a figyelmet a tudós. Elmondta, hogy az 1970-es években még egy alapos kutatómunkát is végeztek Loch Ness tó alján, melyben csontokra vadásztak (a tó lapos aljzata kifejezetten ideális terület lenne ezek felfedezésére), azonban üres kézzel kellett távozniuk. Az ultahangos letapogatók szintén nem találtak Nessie nyomára utaló őskövületeket.
Nessie-t márpedig látták!
Hiába beszélünk mi itt mezozoikumig (azaz a dinoszauruszok koráig) visszanyúló őslényekről, középkori szörnyészlelésekről, a Nessie-őrület valójában az 1930-as években robbant ki pallaszathénéian teljesen felfegyverkezve.
1993. május 2-án megjelent a helyi skót újságban, az Inverness Courierben egy cikk, melyben egy házaspár, Aldie Mackay és férje különös élményéről számolt be a Loch Ness-tó környékén: egy óriási lényt vettek észre, amely „ugrált és forgott a vízben, amit úgy felkavart a bálnáéhoz hasonló testével, mintha a tó fortyogó üst lenne”.
Az újságíró, Alex Campbell már úgy írta meg, hogy a házaspár feltehetőleg a kelta mitológia legendás lényét, egy kelpie-t, azaz egy alakváltó tengeri lovat látott. Hiszen a 22 kilométer hosszú, 3 kilométer széles, 240 méter mély Loch Ness-tóról évszázadok óta pletykálják a helyiek, hogy „egy félelmetes szörnynek ad otthont”.
Az egyik legbizarabb felvételt Ian Bremner likőrgyári munkás készítette 2016-ban, amikor hazafelé tartva, szarvasokra vadászott. Megpillantotta a tóban a kiemelkedő púpokat, és rögtön kattintott. Azt gondolta a lényt sikerült lencsevégre kapnia, de nagy valószínűséggel csak három fóka lehet a felvételen. A fókák amúgy gyakori látogatók a tóban, így sok észlelésért lehetnek felelősek. (Fotó: Profimedia, SWNS)
Mackayék a Loch Ness mellett található kis falucska egy panzióját, a Drumnadrochit Hotelt vezették, Campbell is a környélről származott. A következő hetekben Campbell számos cikket írt Nessie-ről a skót médiának. Sokan azt gondolták, a feleknek jól jött a hírverés: újságírói elismerést és turistákat vonzottak a cikkek. „Még biztosan látni fogják” – írta az egyikben Campbell.
Három hónappal később úgy tűnt beigazolódott Campbell jóslata. Ugyanez az újság ugyanis leközölt egy levelet, melyben a londoni lakos, George Spicer is azt állította, hogy látta a monstrumot, mikor a feleségével kocsikázott a tó környékén.
„Életemben nem láttam semmit, ami ennyire hasonlított volna egy sárkányra vagy egy őslányre. Átvágott előttem 45 méterrel az úton, és valamilyen állatot, talán egy kis bárányt vitt magával”
– írta a férfi.
1993 októberében aztán már a skót nemzeti újság, a The Scotsman is megbízta a maga riporterét, Philip Stalkert, hogy járjon utána a témának. Az anyagában Campbellt idézte, aki állítólag előzőleg sosem hitt a szörny létezésében, amíg a saját szemével meg nem látta maga is a hosszú nyakú lényt. Így aztán Campbell vált Nessie fő szemtanújává: egy ponton az újságíró már azt mondta, 18-szor is látta már a Loch Ness-i szörnyet.
Loch Ness északnyugati partján, a skót Felföldön található Urquhart kastély festői romjai (Fotó: Profimedia)
Az a bizonyos fotó
A pletykák és beszámolók után, ami végül turbófokozatra kapcsolta Nessie legendáját, az egy fénykép volt – talán a szörnyek történelmének legfontosabb képe. 1934. április 21-én a londoni Daily Mailben lehoztak egy fotót, amit elvileg egy Robert Kenneth Wilson nevű sebész készített. A fekete-fehér felvételen egy hosszú nyakra és fejre emlékeztető alakzat emelkedett ki a Loch Ness vizéből.
Csakhogy a valóságban az ikonikus képet egy filmkészítő és vadász, Marmaduke Wetherell lőtte – akit a Daily Mail az előző évben felbérelt Nessie megörökítésével. Wetherell azonban nem járt sikerrel, így állítólag kamu lábnyomokkal hamisított bizonyítékot a szörny létezéséről. Az újság pedig emiatt kirúgta. De Wetherell nem hagyhatta annyiban a vereséget.
Bosszúból lemodellezte a lény elképzelt alakját fából és egy játék tengeralattjáróra rögzítette azt. A kreálmányt bedobta a tóba, majd készített róla pár fényképet, és meggyőzte Wilsont, hogy tegyen úgy, mintha ő lett volna a fotográfus és küldje el a felvételeket a Daily Mailnek.
Colonel Robert Kenneth Wilson híres felvétele a Loch Ness-i szörnyről, 1934. április 19-én (Fotó: Keystone/Getty Images)
Az igazságra a fényképről egészen az 1990-es évekig nem derült fény. Wetherell pedig a fotózás után, mint aki jól végezte dolgát elsüllyesztette a makettet. Így, végül is mégiscsak fekszenek a Loch Ness tó alján egy szörny maradványai.
Nessie manapság a skót identitás részévé vált, Loch Ness pedig a turisták egyik legkedveltebb zarándokhelyévé: évente több, mint 200 ezren látogatják meg a tó környékét. De a Loch Ness-i szörny a popkultúrába is örökre bevéste magát.
1934-ben, meglovagolva a Nessie-mániát, film is készült a tóban élő dinoszauruszról, A tó titka címmel. Az őrület harminc év kihagyással, az 1960-as években kapott újult erőre, mikor Nessie visszatért a mozivászonra a Loch Ness című filmmel. Az 1970-es Sherlock Holmes magánéletében is megemlítik, a rajongás pedig máig nem csökkent: 2021-ben például dokumentumfilm is készült a Loch Ness-i szörnyről.
(Forrás: National Geographic, Vox)
