1869 augusztusában Mary Wardra már nagyon ráfért egy nyaralás, így ellátogatott unokatestvére, William Parsons kastélyába, az írországi Birr falucskába, Dublintól nyugatra. Ward, aki 42 éves volt ekkor, viszonylag ismert természettudósnak és csillagásznak számított, aki keményen dolgozott azon, hogy helyet vívjon ki magának a viktoriánus kori tudományos élet túlnyomórészt férfiak által uralt világában. Emellett többé-kevésbé egyedül nevelte nyolc gyermekét, szóval érthető, hogy szüksége volt egy kis pihenésre (és milyen jól jön ilyenkor egy közeli rokon, aki van egy kastélya Írország egyik legfestőibb részén).
Azonban a kellemesnek ígérkező nyaralás tragédiával végződött. Parsonsnak ugyanis volt egy saját építésű, gőzmeghajtású automobilja, amit Ward is kipróbált egy körre. Hogy pontosan ki hol ült a kocsiban, az nehezen rekonstruálható utólag, de az biztos, hogy a nőn kívül még négy másik ember is beszállt. A társaság úgy döntött, hogy Birr környékén autókáznak egyet. Az egyik szemtanú szerint a sofőr lassú tempóban haladt (valószínűleg úgy 5,5 km/h-val), amikor a Szent Brendan-templom mellett befordult egy sarkon.
Hogy mi történt ezután, nem világos; talán egy kerék egy sziklának vagy egy kátyúnak ütközött. Annyi bizonyos, hogy a túlzsúfolt kocsi megrázkódott a kanyarban, és Ward kiesett belőle. Egy másodperccel később földet ért, és az autó egyik hatalmas vaskereke összezúzta.
A helyi orvos két percen belül megérkezett, de már túl késő volt. A kerék eltörte Ward nyakát és állkapcsát, a füléből pedig vér folyt – az orvos szerint ez koponyatörés jele volt. Az arca már elszíneződött, az orvos megérkezése után egy perccel halott volt. Az autót a családtagok később a darabjaira bontották, és valószínűleg a kastély udvarában földelték el.
Ez volt a történelem első ismert halálos közúti balesete.
Ward korán kezdte a tudományos pályát: hároméves korában pillangókat gyűjtött, 1835-ben, nyolc évek korában egy éjszaka egyedül szúrta ki a Halley-üstököst egy kis távcsővel – ezt a felfedezését aztán rögtön el is újságolta a szülei által rendezett vacsoraest vendégeinek. Végül Mary apja, aki felvilágosult ír lelkészként bátorította a lány tudományok iránti érdeklődését, egy nagy teljesítményű mikroszkópot vásárolt neki több mint 48 fontért, ami ma – bizonyos számítások szerint – nagyjából 4200 dollárnak, vagyis bő másfélmillió forintnak felel meg.
A mikroszkóp egy teljesen új világot nyitott meg előtte: lelkesen kezdte tanulmányozni a különböző növények és állatok apró részleteit, a denevérszőrtől kezdve a lepkék pikkelyes szárnyain át a tőkehal szemgolyójáig mindent, amit ő maga boncolt fel és hámozott le rétegről rétegre.
Ez a mikroszkópos kutatás képezte Ward első könyvének alapját, amelyet ő írt és illusztrált. A címe Vázlatok a mikroszkóppal volt, és nyolc kiadást ért meg. A könyv barátnőjének, Emilynek írt levelek sorozatából áll, és a korszak száraz, tudalékoskodó hangvételű tudományos műveivel ellentétben kifejezetten csevegős, közérthető nyelven íródott, ráadásul tömve volt pazarabbnál pazarabb illusztrációkkal. A mű bizonyos vélemények szerint többet tett a mikroszkóp népszerűsítéséért, mint bármelyik másik hasonló témájú könyv a viktoriánus korban.
Carl-Friedrich Benz, a modern gépkocsitechnológia úttörője (fotó: ullstein bild/ullstein bild via Getty Images)
Ward második könyve (Szórakoztató rovartan) egy hosszú versen alapult, amelyet Ward és nővére, Jane írtak tizenéves korukban. Ebben is sikerült ötvöznie tudományos igényességet a fesztelen írói modorral: a könyv illusztrációi között egyaránt helyet kaptak pontos anatómiai rajzok és szeszélyes fantáziadarabok is – például egy kép, amelyen bogarak táncolnak egy virágos májusfa körül.
Eközben Ward a csillagászattal is tovább foglalkozott: egy újabb könyvében, a Tanuljunk a teleszkópról címűben fantasztikus képeket készített különböző égitestekről. Tanulmányokat is publikált az éjszakai égbolton áthaladó üstökösökről, valamint a Vénusz Napon való átvonulásáról.
Bár a tudomány akkoriban egyértelműen a férfiak terepének számított, azért más tudósok is felfigyeltek Wardra. Csillagászati kutatásainak köszönhetően abban a megtiszteltetésben részesült, hogy egyike lehetett annak a három nőnek, aki a Királyi Csillagászati Társaság havi hírlevelét kapták: a másik kettő az úttörő amerikai csillagász, Maria Mitchell és maga Viktória királynő volt.
Egy gőzmeghajtású automobil a 19. századból (fotó: National Motor Museum/Heritage Images/Getty Images)
A tudományban való érvényesülés azonban még így is nehéz harcot jelentett Ward számára. Nőként mind az egyetemi tanulmányoktól, mind pedig a legtöbb tudományos társaságba való felvételtől el volt zárva. Még a széles körben olvasott, tényleg őrülten népszerű első könyvét is magánkiadásban jelentette meg először, nyilvánvalóan azért, mert senki sem akart nők által írt tudományos könyvet kiadni. Csak akkor csapott le rá egy londoni kiadó, amikor az eladások megugrottak.
A legelképesztőbb pedig talán az, hogy Ward – ahogy fentebb már említettük – mindemellett nyolc gyereket nevelt, gyakorlatilag egyedül. Férje, Henry elszegényedett arisztokrata családból származó katonatiszt volt, aki miután leszerelt a hadseregtől, úgy határozott, hogy hivatásos úriember lesz; azaz soha többé nem dolgozott, így csekélyke öröksége hamar elfogyott. Bármennyire is termékeny és munkamániás volt Ward, a tudományt mindig a kötelezettségeinek rendelte alá.
De talán nem lövünk nagyon mellé, ha azt állítjuk: Mary Ward alighanem még így is a 19. század egyik legfontosabb női tudósává válhatott volna, ha nincs az a tragikus – ám különös módon így is történelmi jelentőségű – autóbaleset.
