Tudtad, hogy azért dörög az ég, mert egy otthonról elszökött és magára maradva éhenhalt testvérpár szellemei száraz csizmabőrt rázva hívják az északi vihart? Ismered a Hold unokatestvérét, aki táncával igyekszik mosolyt csalni az emberek arcára, de ha sikerül, felvágja a hasukat? Na, és hallottál már Imap Ukuaról, a tenger anyjáról, akinek haját bemocskolja az emberek közömbössége és makacssága? A hatalmas asszonynak időről-időre meg kell tisztítani fürtjeit, hogy a csimbókokból újra medvék, rókák, fókák, rozmárok, narválok keljenek életre. Ezekről meséltek egymásnak a grönlandi őslakos inuitok, akiknek történeteit hosszú, fagyos telek, rövid hűvös nyarak és olykor heteken át tartó sötétség szülte.
Nuuk városa Grönlandon (Fotó: Martin Zwick/REDA/Getty Images)
Trágyaszellem, égzengés
Egy részük magyar nyelven is olvasható a Polar Egyesület gondozásában nemrég megjelent a Jég hátán, szél szárnyán – Mesék és történetek Grönlandról és Számiföldről című kötetben. A gyűjtemény ritka bepillantási ad az ember és a természet közti, hiedelmekkel átszőtt kapcsolatába az arktikus világban. Mindenképpen érdemes elolvasni, bár nem feltétlenül lefekvés előtt ajánlott lapozgatni.
Eredetileg a gyerekeimnek akartam valami jó kis mesekönyvet venni, amikor leemeltem a polcról a Jég hátán, szél szárnyán című kötetet. Aztán beleolvastam, és már az első történet (Az égzengés szellemei) meggyőzött arról, a könyvnek nem a tíz éven aluliak a célközönsége. Ha maradt is bennem efelől bármi kétség, azt a második történet (A trágyaszellem) végképp eloszlatta.
„A kötet borítója valóban megtévesztő lehet” – ismerte el Soós Anita, aki a könyvbe bekerült dán szövegeket válogatta, gondozta.
Az ELTE Skandináv Nyelvek és Irodalmak Tanszékének oktatója nyomatékosította, az összegyűjtött történetek nem esti mesék, hanem kultúrdokumentumok a Magyarországon kevésbé ismert Grönlandon élő inuitokról. A történetek megértéséhez fontos, hogy kicsit megismerjük, milyen kontextusban keletkeztek.
A fagyos sziget és lakói
Grönland (grönlandiul Kalaallit Nunaat, amely azt jelenti, hogy a grönlandiak országa) 2,16 millió négyzetkilométeres kiterjedésével a Föld legnagyobb szigete.
Martin Madsen, egy 28 éves hivatásos inuit vadász, feleségével, a 40 éves Charlotte Pike-kal, és 8 éves fiukkal, Noah-val pózol házuk előtt Ittoqqortoormiiten, a Scoresbysund-fjord jegén 2024. április 30-án (Fotó: Olivier MORIN / AFP)
Területének kétharmada az északi sarkkörön túl található, legészakibb pontja mindössze 800 kilométerre fekszik az Északi-sarktól. A partvidéktől eltekintve lakatlan, körülbelül 80 százalékát jégpáncél borítja. Ritkán esik az eső, a sziget belső területének nagy része arktikus sivatag. Hatalmas kiterjedése miatt jelentős eltérések vannak a különböző részek tájképe közt, de néhány méteres magasságot elérő fák alig láthatóak, szinte kizárólag a sziget déli részén nőnek.
Télen Grönland egyes részein a hőmérséklet -50 Celsius-fokra is csökkenhet, míg a rövid nyarakon rendszerint alig éri el a 10 Celsius-fokot.
A sarkkör feletti területeken télen hónapokon át nem kel fel a nap, míg nyáron hónapokon keresztül nem megy le összemosva a nappalok és éjjelek közti határt.
Fővárosa a közel 18 ezer lélekszámú Nuuk. A sziget teljes területén körülbelül 57 ezren élnek. Ritka népsűrűsége és fagyos felülete miatt az ország úthálózata nagyon gyér (a leghosszabb egybefüggő útszakasz 35 kilométeres) és jóval több Grönlandon a csónak, mint a kocsi.
A mai Grönland többségi lakosságát inuitok alkotják, akiknek elődei feltételezések szerint Alaszka felől érkeztek és telepedtek le a szigeten, elsősorban a partvidékeken Kr.u. 1100 után. A jégmezők mesteri vadászaiként bálnák, fókák, jegesmedvék, különböző madarak, rozmárok és szarvasok elejtésével biztosították fennmaradásukat évszázadokon át.
Az 1700-as és 1900-as évek között Dánia gyarmataként működött, és ezen időszak alatt számos esetben tettek kísérletet az inuitok elnyomására és asszimilálására. Volt, hogy egész családokat telepítettek ki a földjeikről és költöztettek be a dánok által létrehozott településekre. Az inuit gyerekeket sok esetben elválasztották szüleiktől, és Dániába küldték iskolába.
Noha napjainkban Grönland még mindig dán fennhatóság alá tartozik, a Dán Királyságon belül – a Feröer-szigetekhez hasonlóan – politikailag teljesen önkormányzó egység. Egy 2009-es megállapodás értelmében önállóan és egyoldalúan dönthet a majdani függetlenedéséről, ám egyelőre heves viták zajlanak, még az inuit közösségeken belül is arról, melyik utat kellene a későbbiekben választaniuk.
A 66 éves Hjelmer Hammeken inuit vadász fehér terepszínű ruhát viselve sétál egy fóka felé, amelyet több mint 300 méter magasan, a puha tengeri jégen észlelt Ittoqqortoormiit mellett a befagyott Scoresbysund-fjordon. (Fotó: Olivier MORIN / AFP)
Nehezen tolmácsolható varázslatos borzongás
A grönlandi nyelv a kalaallisut. Az elsők, akik (elsősorban dánul) feljegyezték a szájhagyomány útján terjedő történeteket, misszionárius lelkészek és sarkkutatók voltak. Az első gyűjteményt az 1700-as években Nyugat-Grönlandra érkező dán lutheránus papok állították össze. Ezen antalógiák közös jellemzője, hogy szerzőik kritikusan tekintettek az inuitok mitológiájára és pogány vallásosságra, amelyet – mint a kötet bevezetőjéből kiderül – „morálisan elítélendőnek és ördöginek bélyegeztek”.
A Jég hátán, szél szárnyán lapjain olvasható elbeszélések azonban már Knud Rasmussen grönlandi gyökerekkel rendelkező dán kutató, író, néprajztudós Grönlandi Mítoszok és mondák című háromkötetes, dán nyelvű kiadványából származnak.
Ez azért is fontos, mint arra Soós Anita rámutatott, mert Knud Rasmussen anyai nagyanyja maga is inuit volt. Noha a sarkkutató egyetértett azzal, hogy Grönlandnak szüksége van a Dániában már az 1800-as években megindult modernizációra, egyúttal arról is meg volt győződve, ez a folyamat nem jelentheti az eredeti grönlandi kultúra elvetését és elvesztését, ugyanis, mint fogalmazott:
…egyetlen mesevilág sem olyan sokszínű és varázslatos borzongással teli, mint az, amelyik idefent keletkezik a sziklák, a tenger és a jéghegyek között a hatalmas sarkköri sötétségben.
Ahol jobb, ha van védelmező amuletted
Milyen ez a mesevilág? Az egyetemi oktató szerint olyan, amelyet a természet alapvetően határoz meg, amelynek hitvilága szervesen épül arra, hogy a láthatón túl létezik egy láthatatlan világ. A föld, a levegő és a tenger természetfeletti lényekkel van tele, akik rendszerint beleavatkoznak az emberek életébe. Vannak köztük jók és gonoszok, és bárki találkozhat velük, amíg meg nem keresztelkedik.
Fontos szerepe van a társadalomban a szellemidézőknek, akik közvetítő szerepet játszanak az emberek és a természet szellemei között és szintén nagy a jelentősége a varázserejű tárgyaknak. Az amulettek védelmet jelenthettek a varázslatokkal szemben, de adott esetben arra is jók, hogy segítségükkel átkot szórjunk ellenségeink fejére.
A természet vad erőivel szemben csak akkor van esélye az embereknek, ha szigorú parancsokat követnek. Áthágásukért nagy árat fizetnek, nem ritkán saját és családjuk életébe kerül. A közösség fontos, de egyértelmű érdekekre épül. Szentimentalizmusnak nincsen helye. Egyes történetekből kiderül, hogy a grönlandiak nem riadtak vissza a gyilkosságoktól, és a bosszúállás nemcsak hozzátartozott a mindennapjaikhoz, egyenesen kötelességük is volt.
Közös fordítási projekt
2023 szeptemberében rendezték meg a Skandináv őslakos népek – Identitás és kultúra című konferenciát az ELTE Skandináv Nyelvek és Irodalmak Tanszékén. Ezen konferencia részeként indult el az a fordítói projekt, melyben a hallgatók olyan dán, norvég és svéd nyelvű szövegeket fordítottak magyarra, melyeket számi és grönlandi szerzők írtak. A Jég hátán, szél szárnyán ezen fordítások gyűjteménye. A kötet azzal a céllal készült, hogy szélesebb körben ismertessék meg a grönlandi és számi történeteket és egyúttal tananyagként is szolgáljon a jövőben. Megjelenését a dán, a norvég és a svéd nagykövetség is támogatta.
Az inuit közösségekben a nemi szerepek élesen elváltak.
A nők általában kevesebb amulettel rendelkeztek, mivel az ő életük kevésbé számított értékesnek, és – öröm az ürömben – emiatt ritkábban váltak sötét erők célpontjává.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy nem hárultak rájuk fontos feladatok. Nők hajtották például vadászat közben a csónakokat, és ez hatással volt a korabeli szépségideálra. Mint az a Kunuk Uiartoq, aki körbehajózta a földet című történetből kiderül:
a legszebbnek az az asszony minősült, aki lógó mellét a vállára vetve, evezés közben is meg tudta etetni a hátán ülő éhes csecsemőt.
A történetekből az is kiderül, hogy a folyamatos harc a természet erőivel jelentősen befolyásolta az inuitok kötődését a gyerekekhez, idősekhez. Szelíd nagymamákkal nem fog találkozni az olvasó a kötetben, ellenben olyannal igen, aki egy bálna hátán lovagolva a nyúzókését követelve tűnik el végleg a láthatáron.
Növekvő érdeklődés a rejtélyes világ iránt
Az inuit hagyományokhoz, kultúrához való hozzáállás az ezredforduló után fokozatosan elkezdett változni, melyben szerepet játszott többek közt, hogy idővel bebizonyosodott, az inuitok erőszakos integrálására tett kísérletek nemcsak morálisan voltak kifogásolhatóak és eredménytelenek, de hosszú távú károkat is okoztak.
De nem csak a dánok hozzáállása változott meg, hanem a grönlandiak énképe is alakult, s ehhez hozzájárult, hogy az utóbbi tíz-tizenöt évben debütáló fiatal grönlandi írók is hitelesen tudtak beszámolni az inuit identitás megőrzésének fontosságáról. A kortárs dán szépirodalomban és a népszerű filmsorozatokban is megjelennek az inuit társadalmat érintő problémák, az őslakosok hagyományai, identitása.
A klímaválság fényében egyébként az inuitok természethez fűződő, tiszteletre épülő viszony példát állít a modern világnak, és egyúttal intelmet is tartogat.
Miután Uitsatagángitsoq, a vak kifésüli a tenger istennőjének hajából az emberiség közönyének mocskát, és ismét állatokkal telnek meg a vizek, a szellemidéző hazatér, és átadja társainak a jó hírt. Egyúttal azonban arra is figyelmezeti őket, hogy – bár sok állat jön majd – az első három napban senki sem ejthet el egy fókánál többet. Csak egy férfi volt, aki kapzsiságból több fókát fogott. Büntetése az lett, hogy soha többé nem tudott naponta egynél többet ejteni.
