Azt szoktuk mondani, hogy a szerelem hatására az emberek gyakran kifordulnak önmagukból, és akár egészen őrült dolgokra is képesek. Ez ugyan elég romantikusan hangzik, de azt már ritkábban teszik hozzá, hogy ezek az őrült dolgok nem feltétlenül jók, sőt…
Szerelem és bevándorlás
A 75. Berlinale Nemzetközi Filmfesztivál versenyprogramjában vetített Dreams első jelenetében egy kamiont látunk a nagy semmi közepén. Odabent emberek dörömbölnek, könyörögnek, hogy valaki engedje már ki őket. Amikor az éjszaka közepén ez megtörténik, a sok menekült szanaszét szalad a pusztaságban.
Köztük van Fernando, a fiatal és jóképű mexikói táncos is. A huszonéves srác nem azért jön az Egyesült Államokba, mint a legtöbb menekülttársa: ő nem a megélhetésért küzd, valójában odahaza Mexikóvárosban is egész jó élete van. Ő a szerelme miatt szökik át a határon. A szerelméért, aki egy nála idősebb, dúsgazdag amerikai nő, Jennifer, és a srác még az életét is kockára teszi, csakhogy ők ketten együtt lehessenek.
Jessica Chastain a Dreams című filmben (forrás: Berlinale)
A mexikói rendező, Michel Franco (Emlékek) új munkája, a Dreams pont egy olyan időszakban kerül bemutatásra, amikor Donald Trump második elnökségének hatására újfent kiújult a feszültség az Egyesült Államok és Mexikó között. Az elnök részben annak köszönhette népszerűségét a választásokon, hogy váltig állította: ki fogja toloncolni az ország területéről az illegális bevándorlókat.
Amerika viszonya elég ellentmondásos velük szemben. Az illegális bevándorlók nélkül jó eséllyel számos iparágban (vendéglátóipar, gyárak, mezőgazdaság…) alakulna ki komoly munkaerőhiány, az alacsonyabb fizetéssel járó munkakörökben kimondottan nagy igény van rájuk. Viszont – ahogy az a Dreams egyik jelenetében is elhangzik – , amint valamelyik bevándorló megpróbál kitörni a legalacsonyabb fizetéssel járó munkakörökből, és olyan munkára is esélyessé válik, ami már az amerikaiak számára is vonzó, rögtön az idegen konkurenst látják benne, akit minél előbb ki kell toloncolni az országból, mert elveszi az amerikaiak munkáját.
Szeretlek is + nem is
A Dreams egy szélsőséges szerelmi történeten keresztül vizsgálja ezt a furcsa kettősséget. Fernando megérkezik San Franciscoba, ahol Jennifer a luxusotthonában fogadja. Ők ketten rögvest egymásnak esnek, látszik, hogy tombolnak bennük az érzelmek és majd felemészti őket a testi vágy egymás iránt. A szerelmük nagy lánggal ég, de a lángok ereje csak addig tart, amíg ez a kapcsolat a négy fal között marad.
Jennifer egy dúsgazdag amerikai milliárdos lánya. Negyvenes éveiben járó nőként sohasem volt igazán nagy gondja az életben. Az édesapja vállalkozásában ő az arca a jótékonysággal foglalkozó alapítványoknak, melyek egyik ága épp az USA-ban és Mexikóban segíti a mexikóiak felzárkóztatását, többek között művészeti iskolák, intézmények támogatásával.
Jennifernek látszólag helyén van a szíve, a külvilág felé ő egy liberálisan gondolkodó, befogadó, jószívű ember képét sugározza. A nő szerelme izzik Fernando iránt, láthatóan megőrül érte, ám kiderül: ez csak addig igaz, míg a szerelmét nem kell felvállalnia az ismerősei és a családja előtt. Az csak egy dolog, hogy a férfi az életkora alapján akár a fia is lehetne, ennél sokkal nagyobb probléma, hogy egy mexikói illegális bevándorló, akinek egyáltalán nincs Jenniferéhez fogható vagyona vagy státusza. Az egyetlen értéke a kiváló tánctehetsége: annyira jó táncos, hogy ez akár a világhírig is juttathatja, márpedig ezt könnyebb elérnie az Egyesült Államokból, mint Mexikóból.
Jelenet a Dreams című filmből (forrás: Berlinale)
Jennifer nehéz helyzetbe kerül. Egyrészt nem akarja megkockáztatni az apja támogatásának elvesztését a szerelme nyílt felvállalásával, másrészt Fernandot is meg szeretné „tartani magának”, hiszen valósággal megőrül a srácért. Fernandonak azonban idővel elege lesz abból, hogy ő legyen Jennifer eltitkolt pasija, és lelép. És itt kezdődik az igazán érdekes rész a Dreams című filmben.
A film nagyon okosan mutatja be, mennyire két külön világ ők ketten. Amikor odahaza vagy épp egy szállodában vannak, akkor repkednek köztük a szikrák – a film ügyes abban, hogy a szexjeleneteket karakterépítésre használja – , de amikor odakint vannak együtt, és más emberek is figyelik őket, már nem stimmel valami.
Amikor egy étteremben Fernando szóba elegyedik egy mexikói pincérrel és spanyolul kezdenek el beszélgetni, Jennifernek nemcsak az a baja, hogy a fiú barátkozik a személyzettel, hanem az is, hogy a spanyol nyelv használata miatt ő kimarad a beszélgetésből. De ugyanúgy idegennek érzi magát akkor is, amikor később immár Mexikóban bulizik együtt Fernando baráti körével: látszik, hogy a nő kényelmetlenül érzi magát, feszeng a társaságban. Vagy amikor egy bárban futnak össze Jennifer egyik barátnőjével, és a nő ugyan bemutatja Fernandot, de arra azért figyel, hogy nehogy elmondja, milyen kapcsolatban állnak ők ketten egymással.
Isaac Hernández a Dreams egyik jelenetében (forrás: Berlinale)
A rasszizmus rétegei
A Dreams egy izgalmas látlelet arról, hogy a rasszizmusnak milyen mély rétegei lehetnek: attól még, hogy valaki látszólag „a jó oldalon” áll, és el sem tudja képzelni magáról, hogy rasszista lehet, könnyen előfordulhat, hogy bizonyos élethelyzetekben – például amikor fenyegetve érzi magát – belőle is kibukhat a legrosszabb oldala. Michel Franco rendező több filmjében is vizsgálta már a dúsgazdagok és a szegényebb rétegek közti társadalmi távolság okozta feszültségeket, volt olyan munkája, amiben egészen radikálisan és erőszakosan nyúlt a témához.
A Dreams különlegessége, hogy egy intenzív szerelmi viszony bemutatásán keresztül közelít a társadalmi egyenlőtlenségek és a rasszizmus témájához, ám az gyorsan kiderül, hogy Franco továbbra sem gondol sok jót a világ gazdasági elitjéről, akiknek annyi privilégiuma van az életben, hogy már rég megszűnt a kapcsolatuk a valósággal.
Persze a „tiltott szerelem” témája önmagában nem jelent túl sok újdonságot, ahogy az sem, hogy a gazdagok előszeretettel nyomják el a náluk jóval kevesebb lehetőséggel rendelkezőket. De ahová az utolsó bő húsz percben Franco irányítja a cselekményt, abban van annyi szadizmus, sötét irónia, sőt még némi váratlanság is, hogy mindenképp érdemes a figyelmünkre. A háttérben feltűnő balettvilág ehhez érdekes plusz színt ad, ráadásul a két főszereplő, a mindig remek, és itt a határait feszegető Jessica Chastain és a korábban csak fantasztikus balett-táncosként ismert, de itt színészként is helyt álló Isaac Hernández képes szívet és szenvedélyt is adni ehhez a nagyon XXI. századi, a Rómeó és Júliát is megidéző történethez.
A Dreamst a 75. Berlinale Nemzetközi Filmfesztivál programjában láttuk. A magyar forgalmazásáról egyelőre nincs információnk.
