Leslie Mándoki a Blikknek adott interjút egy fontos évforduló kapcsán: nemsokára 50 éve lesz, hogy egy jobb élet reményében elhagyta Magyarországot. A számításai bejöttek, hiszen itthon és külföldön is befutott. Azt mondja, ma már szívesen jön haza, de volt idő, amikor erre nem volt lehetősége.
Fotó: Olajos Piroska
„Valóban, hamarosan éppen ötven éve lesz annak, hogy a komcsik kiutáltak minket a szülőhazánkból. Az egyik zenésztársammal, Szűcs Lászlóval és Csupó Gáborral Jugoszláviából a mai Szlovéniát Ausztriával összekötő, nyolc kilométeres vasúti alagúton szöktünk nyugatra, és a menekülés közben még lőttek is ránk. Cinikusan mondhatnám, hogy utólag is »hálával« tartozom az akkori kommunista kultúrpolitikának, hogy végül így alakult a sorsom. A magyar popzenei élet akkori teljhatalmú ura, Erdős Péter azt mondta nekem, hogy »magából nem lesz senki, és útlevelet sem fog kapni soha«. Szerencsére nem így alakult. Büszke vagyok arra, ami történt velem, és zenészként külön öröm a 72 aranylemez is” – részletezte az Kossuth-díjas művész.
1989-ben beállt egy paradicsomi állapot a békevágy jegyében. Jó lett volna ezen az úton továbbmenni, most azonban a krízisek labirintusában vagyunk, és az iránytű elveszett. Én annyit tudok tenni, hogy megírom azokat a dalokat, amelyek által újra megtalálhatjuk a helyes irányt. Még a kommunista diktatúra alatt is tudtunk úgy vitatkozni egymással, hogy nem gyűlöltük a másikat, ha más véleményen volt
– emlékezett vissza, majd megjegyezte, csodás nép a magyar. „Sajnálom, hogy csak kevesen beszélik a nyelvünket a világban. Értékes kultúra alakult ki Magyarországon, csodálatos nép vagyunk, csak szeressük egymást!” – mondta Leslie Mándoki, végül a gyermekeiről is beszélt egy keveset.
„SMS-t is az anyanyelvükön írnak nekem, ráadásul magyar irodalmat olvasnak, és tájékozottak az itteni történésekkel kapcsolatban. A fiam, Gábor jól gitározik, a kisebbik lányom, Júlia is zseniális zenész, a nagyobbik, Lara pedig ismert színésznő Németországban. Most már nehéz lenne eldönteni, ki a híresebb, az apa vagy a lánya…”
